Már rég nem vicces a hányás - kritika a Másnaposok 2-ről

2011.05.25. 10:23

A Másnaposok 2 sajnos pont olyan, amilyenre számítani lehetett: fáradt, erőltetett és szinte egyáltalán nem vicces.

A Másnaposok 2-t a folytatások megszokott, de ritkán működő receptje szerint készítették el: visszahozták azokat az elemeket, amiktől - az alkotók szerint - az első rész sikeres volt, de megpróbálták emelni a tétet, hogy még annál is viccesebb legyen. Hát, ez esetben a recept egyik fele sem vált be.

Forrás: ecranlarge
Bradley Cooper, Zach Galifianakis és Ed Helms a Másnaposok 2-ben

Az ismerős dolgok: megint esküvő előtt áll a Bradley Cooper, Zach Galifianakis és Ed Helms alakította trió, megint annyira kiütik magukat az egy sörrel induló legénybúcsún, hogy másnap semmire nem emlékeznek, megint eltűnik valaki a társaságból, és megint utólag kell összerakniuk a mozaikokat és megkeresniük az eltűnt srácot. Az újdonságok: Vegas helyett Thaiföldön vagyunk, a vőlegény helyett a vőlegény kiskorú sógora tűnik el, és minden sokkal durvább, mint az első részben volt.

A Másnaposok a három friss arctól és a valószerűen vulgáris poénoktól működött. Elhittük, hogy három fickó szétcsaphatja ennyire magát egy bulin, és belefért, hogy életük legdurvább élményeként kokaint szippantgattak egy prosti melléről. Egy ilyen sztorija mindenkinek lehet. Amikor az első rész ébredési jelenetére rímelő képsoron Cooper figurája felébred egy lepattant bangkoki hotelszobában, és körbenéz, még mosolyogtam. Aztán néhány percen belül előkerült egy levágott ujj és egy hulla is, és akkor már tudtam, hogy Todd Phillips és alkotótársai menthetetlenül benézték ezt a filmet.

Forrás: ecranlarge
Bradley Cooper, Ken Jeong, Ed Helms és Zach Galifianakis a Másnaposok 2-ben

Mert a hullát cipelő hármast már nem hiszem el, és innentől kezdve nem nevetek rajtuk és nem izgulok értük. Csak az izzadságszagot érzem, ahogyan próbálnak folyamatosan licitálni az első filmre. Nézzétek, bedobunk nektek még egy seggbekúrást meg egy autós üldözést meg egy lövöldözést is, ugye vicces? Hát nem, egyáltalán nem az. És mintha menet közben a film is belátná, hogy kár erőlködni, lassan még a rossz humor is kihal belőle, és hosszú, középső szakasza sokkal inkább egy unalmas krimire emlékeztet, mint egy vígjátékra.

Már nyoma sincs annak az üdítő lendületnek, amit Cooper, Galifianakis és Helms két éve hozott, eltűnt közülük a kémia, kényszeredetten, kötelességszerűen nyomják végig a B kategóriássá süllyedt filmet. Többször elhangzik a szájukból, hogy "nem hiszem el, hogy már megint ez történik!" - ilyenkor, mintha mentegetőzve kiszólnának nekünk a filmből. Igazatok van fiúk, mi is alig akarjuk elhinni. A legcikibb a legvégén jön, amikor Phillips hatalmas zárópoénként megint bedobja Mike Tysont, aki igazából már az első filmben is necces volt. Kár, hogy Mel Gibsont kiutálták, legalább egy jó poén lett volna a filmben.