"Nem csinálunk olyat, amihez nincs közünk" - interjú a Külalak alkotóival

2011.06.02. 16:23

Az utóbbi időszak legszerethetőbb magyar kisfilmje a Külalak volt. Reisz Gábor rendezővel és Jakab Juli társforgatókönyvíróval beszélgettünk az Andy Vajna-korszak kilátásairól, a harmincas juppik kétségeiről, és Demjén Ferenc jófejségéről. Egy darabig velünk volt a film főszereplője Makranczi Zalán is, aki elárulta, miért izgalmas filmezni akár fizettség nélkül is, valamint, hogy meddig volt menő a Bros Miskolcon.

- Miért Külalak a film címe?

Reisz Gábor: Mert egy olyan emberről szól, aki ha leír valamit, a többiek csak azt látják, milyen szépek a betűi. Aztán egy ponton elkezdi azt gondolni, hogy talán ennél többet is észre lehetne venni.

- Szokatlan, hogy egy irodalmi mű a cselekmény mozgatórugója. Miért gondoltatok erre?

Reisz Gábor: Annak idején amikor a TF-re jártam, volt kommunikáció óránk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy különböző sportágat végző diákok ülnek melegítőben körben a teremben. Egyszer a tanárunk verssel érkezett, ami egy beszédgyakorlat része volt. A vers már önmagában is abszurd hatású volt ott, az intézmény falai között, de amikor mindenki részt vett benne, az egyszerűen elemelte és átértelmezte az eredeti jelentését. Amikor később Kocsis Gergővel beszéltem, kiderült, hogy a színészeknek a főiskolán ugyanilyen gyakorlataik vannak.

- Amikor gondolkoztatok erről a filmről, először a vers volt meg, vagy, hogy egy ilyen figuráról akartok mesélni?

Reisz Gábor: Az alapötlet az volt, hogy egy ember a gimnáziumban írt versére nem emlékszik. Ezután találtuk ki Julival azt a figurát, aki nemcsak a verstől, hanem magától a költészettől is a lehető legtávolabb áll. Lényegében ez teremtette meg a film ívét a legmarkánsabban.

A Külalak előzetese

- Amikor a főszereplőt kerestétek, egyből Makranczi Zalánra gondoltatok?

Reisz Gábor: Tudtam, hogy egy olyan fickót keresek, aki határozott, magas, jóképű. Egy nagyon férfias valaki, aki ha megjelenik, akkor mindenki tudja, hogy ő egy igazi vezető. Másrészt az is fontos volt, hogy ennek az embernek legyen valami viszonya a sporttal. Kezdetben az volt az ötlet, hogy azért ennyire felületes, mert egy volt élsportoló, aki mást sem csinált, mint pattogtatta a teniszlabdát. Aztán a forgatás alatt derült ki, hogy sokkal jobbat tesz az, ha Zalán erőlködik azon, hogy próbáljon teniszezni. Egy embernek, aki ennyire karótnyelt, valahol ki kell lazulnia, és ez számára a tenisz.

- A Külalak-nak szenzációs a szereposztása. Egy kisfilmbe könnyű színészeket hívni? Gondolom, nem tudtok sokat fizetni nekik.

Reisz Gábor: Nem tudtunk fizetni, de szerencsére szívesen jöttek. A tavaly készített Judith Keith-nek Zsótér Sándor volt a konzulense és akkor eldöntöttem, hogy amikor csak tehetem, kikérem a véleményét a szereposztásról. Most is segített. Én úgy látom, hogy a színészek nagyon szeretnek filmbe jönni, bár azt nem tudom, hogy miért.

Makranczi Zalán: Mert forgatni jó. Teljesen más, mint a színházi munka. Ha az embert reklámba hívják, helyenként megalázó tud lenni, hogy nem színészi feladatot kérnek tőle, de egy film mindig nagyon izgalmas.

Fotó: Rév Marcell
Makranczi Zalán és Reisz Gábor | Fotó: Rév Marcell

Reisz Gábor: Maximum azért utasítják vissza, mert nem érnek rá. Annyira túlterheltek a színészek, hogy egy csomószor úgy jönnek el, hogy nem tudnak rendesen ott lenni, mert közben három darabot próbálnak. Valószínűleg ez más országokban nem így megy.

Makranczi Zalán: Olyannyira nem így megy, hogy én rengeteg nemzetközi koprodukciós filmet buktam el a színház miatt. Egyszerűen nem értik meg, hogy ebben az országban olyan kevesen vagyunk, hogy nincs külön film- és színházi színészképzés. Amerikában ezt a kettőt teljesen különválasztják, és aki filmszínész, az nagyon ritkán szerepel színházban, és fordítva. Rengetegszer volt olyan, hogy azt mondtam, aznap előadásom van a Nemzetiben, és visszakérdeztek, hogy nem lehetne megoldani, hogy elmaradjon az előadás? "Nem." "Miért nem?" Konkrétan nem értik.

- Meglepően hitelesen jelenik meg a filmben a harmincas juppik világa. Honnan ismeritek ilyen jól ezt a közeget?

Reisz Gábor: Harmincegy éves vagyok. A barátaim, gimnáziumi volt osztálytársaim abba a generációba tartoznak, akik elvégeztek egy, vagy több egyetemet, és azt veszem észre rajtuk, hogy többen nem azt csinálják, amit akartak. Nagyon sokukban felmerül valami kétség. Nem ilyen erősen, mint a filmben, de elkapkodottnak érzik azt, ahova kerültek. Egyébként a film legelső munkacíme Kétség volt.

Jakab Juli: Amikor írtuk a könyvet, elég nehéz volt folyamatosan szembesülni azzal, hogy el kell kerülnünk a kliséket. Marha könnyű lett volna úgy igazítani az egészet, hogy Zalán karaktere egy borzasztó felszínes, megismerhetetlenül megismerhető valaki legyen. Ha azt mondják a filmre, hogy hiteles, az a lehető legjobb visszajelzés, mert messze ez volt a legnagyobb csapda, hogy nehogy úgy járjunk, hogy ülünk huszonkét és harmincegy évesen a Filmművészeti egyetemen, és onnan megpróbáljuk elképzelni, hogy milyen lehet ez a közeg.

- Az egyik kedvenc momentumom a filmben, amikor a főhős lapozgatja a füzetét a pincében, és az egyik lapon ott virít egy Bros-jel.

Reisz Gábor: Az az én füzetem, amit lapozgat, viszont raktunk bele most írt és rajzolt lapokat. A forgatás előtti este húsz oldalt még át kellett másolnom a régi történelem füzetemből. Vicces volt ugyanazt az időutazást megélni, amit Zalán karaktere a filmben. Írtam, írtam, és gondoltam, kell bele rakni rajzokat is, és beugrott a Bros, ami akkoriban ment, amikor Zalán figurája gimnazista volt.

Forrás: [origo]
Bros-jel a Külalak-ban

Makranczi Zalán: Akkoriban vagy Brosos vagy Depeche Mode-os voltál. Ez azért rendesen belövi az időt.

- Bár a Bros-őrület kábé csak egy évig tartott.

Makranczi Zalán: Lehet, hogy mi Miskolcon elmaradottak voltunk, de nálunk három-négy évig biztosan ment.

- És te melyik voltál?

Makranczi Zalán: Egyik se, én rocker voltam.

- A film érzelmi csúcspontja számomra az a montázsjelent, ami alatt a V' Moto-Rock Miért című száma szól. Miért ezt a dalt választottátok?

Reisz Gábor: Tudtam, hogy kell majd valami szám ehhez a jelenethez. Elkezdtem keresgélni, egyértelmű volt, hogy a főhős nyolcvanas-kilencvenes évek rajongó, és végighallgattam nagyon sok lemezt ebből az időszakból. A szüleimnek rengeteg magyar popzenéje van, náluk botlottam bele ebbe a számba. Nagyon fura, amikor az ember egyből rájön, hogy ennek ott a helye, beesett az üres helyre, és pont beilleszkedik. Ahogy kezdődik, amiről szól. Az is fontos volt a jelenet szempontjából, hogy míg Gergő énekli a dalt, Zalán csak hümmög valamit. Próbálja, de látszik, hogy igazából nincs ott.

Így készült a Külalak szóbanforgó jelenete hajnali ötkor a Szondi utcai sörözőben

- Amikor elkértétek a számot, Demjén Ferenc megnézte a filmet, mielőtt rábólintott?

Reisz Gábor: Mostanában fogják megnézni Menyhárt Jánossal. A forgatás előtt elmondtuk nekik, hogy miről szól a jelenet. Nagyon jófejek voltak és egyből hozzájárultak. A hangfelvétel jogát is elkértük a Hungarotontól.

- Sok magyar rövidfilmben hallok olyan zenéket, amikre tutira nem kértek engedélyt.

Reisz Gábor: Bátor dolog nem elkérni. Nem hiszem, hogy a Filmszemlére járnak külföldről ellenőrök, de ha bekerül a film egy fesztiválra, akkor tudtommal ki kell cserélni a jogtalanul használt zenét. Legtöbb helyen jogi papírokat is kell csatolni, és például ha tévében akarják leadni a filmet, akkor igazolni kell, hogy a zenék jogtiszták.

Jakab Juli: Volt olyan osztálytársam, akinek információs blokkban ment le a filmje, és egy évvel később kapott az Artisjustól egy levelet, hogy akkor kérnék a papírokat, hogy az elhangzó zenékre volt-e engedélyük.

- Amikor korábban arról beszélgettünk, hogy a cannes-i válogatóknak nem kellett a Külalak, akkor azt mondtad, hogy ez nem klasszikus fesztiválfilm. Mit értettél ezalatt?

Jakab Juli: Az általam ismert, korábban beválogatott filmek alapján nem gondoltam, hogy ez odavaló lenne. Nem azért, mert jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen nem olyan típusú film, mint amilyeneket tavaly Cannes-ban láttam. A hátsó agyamban érzem a különbséget a Külalak és az Itt vagyok között. Ez egy csendesebb film, hagyományosabb a történetvezetése, ott meg inkább kísérletezőbb filmek mennek.

Fotó: Rév Marcell
Jakab Juli | Fotó: Rév Marcell

Reisz Gábor: Sokan írtak már arról, hogy egy kisfilmnek az egyetlen biztos bemutatási lehetősége a Filmszemle. A sikertől függ, hogy megél-e további vetítéseket és további sikertől, hogy késő éjszakai televíziós vetítést. Ily módon nagyon kevés emberhez jut el a film, ezért nem véletlen, hogy a fesztiválokon való szerepeltetés fontossága felerősödik. Azt látom, hogy sok alkotó számára az itthoni közönség fogadtatása voltaképpen másodlagossá válik. Nekem az okoz örömet, ha a környezetemben élők tudnak örülni a filmnek.

- Nem riasztanak el azok a nézőszámok, amik azt mutatják, hogy a környezetedben élőket nem érdeklik ezek a dolgok?

Reisz Gábor: Nem, mert nem hiszem, hogy nem érdekli őket. Vannak rossz filmek, vannak jó filmek, a jó filmeknek is van nagyon rossz marketingje, és valóban egy válságot él meg a mozi, de attól még ebben lehet hinni.

- Te hiszel abban, hogy ha megcsinálod a nagyjátékfilmedet, az érdekelni fogja az embereket?

Reisz Gábor: Igen. Az a cél, hogy minél több ember majd megnézze, és jelentsen számukra valamit.

- Amikor az Itt vagyok berobbant, mennyire éreztétek úgy, ez megváltoztatott valamit?

Reisz Gábor: Nehéz erről beszélni, mert Szimler Bálint osztálytársaként tök máshogy éltük meg az Itt vagyok-ot, mint más filmesek vagy a közönség. Én úgy éreztem, hogy Bálint olyan dologba nyúlt, amilyenre törekedni nem lehet. A filmen túl is minden tök jól sikerült: elképesztő volt látni, hogy egy kisfilm is tud kultfilm lenni. Mert vannak sikeres magyar kisfilmek, amik sok-sok fesztivált megjártak, de kevésről mondhatjuk el, hogy kultfilm. Nagyon speciális és eredeti film az Itt vagyok, nem mondanám, hogy valami irányt állítana be, azon túl, amit én látok a saját osztályomban, hogy jobban érdekel minket a környezetünk, mint az idősebbeket.

Fotó: Rév Marcell
Reisz Gábor | Fotó: Rév Marcell

- A korábbi néhány rendezőosztályon nem tűnt úgy, hogy ennyire együtt vannak, mint ti. Ti lehettek az új Simó-osztály?

Reisz Gábor: Az osztályunkból már az első évben egy baráti kör lett, akik nem csak filmekről, hanem magánéleti dolgokról is képesek beszélgetni. Ez az idő során csak erősödött. A főiskolán az elmúlt tíz évben valószínűleg minden osztályt az új Simó-osztályként emlegettek, így rólunk is többen mondták már ezt. A vezető tanárunk, Enyedi Ildikó tényleg nagyon sok mindent máshogy csinált és törekedett arra, hogy ne a megszokott iskolai anyagot kapjuk: kurzusaink voltak, külföldi előadókat hívott, és a filmes gyakorlatokat is más szemlélettel irányította. Szerintem már a felvételi filmeknél is meghatározó volt, de az elmúlt négy és fél év alatt biztos, mégpedig, hogy a személyességet nem lehet kizárni a filmalkotásból. Nem próbálunk olyat csinálni, amihez nincsen közünk, ami nagyon jó irány, mert a személyes film a hiteles film. Akár jó filmeket látva is mindig felmerül bennem a kérdés, hogy miért érdekelte a rendezőt ez a téma, vagy hogyan ismerte meg.

- Most, hogy beköszöntött az Andy Vajna-korszak, hogyan látod a jövőt?

Reisz Gábor: Keveset tudok az egészről, igyekszem magam távol tartani az ilyesmitől. Hálistennek már az első évben megismerkedtem Berkes Juli producerrel, és ezekkel a dolgokkal ő sokkal többet tud foglalkozni. A véleményem is csak szóbeszédekből alakult ki, de ha évente nyolc film fog készülni, abból nem tudom, mennyi lesz az elsőfilm.

- Mondjuk egy.

Reisz Gábor: Ha tényleg csak egy, és azt nézem, hogy a tavaly végzett a Grunwalsky-osztályból még senki nem csinálta meg a nagyjátékfilmjét, akkor tíz év múlva kerülök sorra. De ezt teljesen kizártnak tartom, abszolút az a célunk, hogy a mozifilm elkészüljön másfél éven belül.

Fotó: Rév Marcell
Makranczi Zalán, Reisz Gábor, Berkes Júlia és Jakab Juli | Fotó: Rév Marcell

- Nagyon jó a visszhangja a Külalak-nak, dicsérik sokan, és emiatt nyilván mások is kíváncsiak lesznek rá. Miért nem rakjátok ki a netre?

Reisz Gábor: A kisjátékfilm lefutásának az az általános íve, hogy Filmszemle, fesztivál, televízió, internet. Ha fent van a film a neten, egy csomó fesztiválon a válogatásig se jut el. Ráadásul a film tele van totállal, és ha kicsiben nézed, akkor simán rámondod, hogy uncsi, miért nincs már valami vágás, miért nem mozgalmasabb, miért nem indul el a kamera. Egy nagy vásznon percekig is lehet nézni egy totált, ha abban működik valami és van benne mélységi komponálás. Vannak, akik azt mondják, hogy "én csak a mozivászonra dolgozom", de nem erről van szó. Teljesen máshogy működik ez a film a moziban, mint egy képernyőn. Bármennyire is sokan néznek interneten filmet, abszolút a kollektív moziélmény híve vagyok.

- Ha valaki meg szeretné nézni, mit tehet?

Reisz Gábor: Június 2-án, csütörtökön levetítjük a filmet a Toldi moziban este 8-tól, reméljük többször is egymás után. A magyarhangya június 28-án tűzi műsorra a Tilva Ros című film előtt, így országszerte 17 moziban látható lesz egy nap erejéig.

- Milyen filmeket néztetek, amikor a Külalak képi világán gondolkoztatok?

Reisz Gábor: Marcinak (Rév Marcell, a Külalak operatőre - a szerk.) képileg és a hangulat miatt az Elveszett jelentés ugrott be, én az Egy komoly ember-t hoztam. Az utóbbi inkább a cselekmény miatt volt fontos, mert ott is helyszínről helyszínre ment a főhős.

- Nekem még Az osztály rendezőjének Időbeosztás című korábbi filmje jutott eszembe a Külalak-ról.

Reisz Gábor: Vicces, hogy ezt mondod, ugyanis ez volt a harmadik film amiről beszéltünk. Ildikó hozta be egy órára és mindenkire nagy hatással volt, de Marcinak és nekem különösen tetszett, és többször emlegettük, amikor a képekről beszéltünk.

Fotó: Rév Marcell
Makranczi Zalán, Reisz Gábor, Berkes Júlia és Jakab Juli | Fotó: Rév Marcell

- A nagyjátékfilm terved milyen stádiumban van?

Reisz Gábor: Treatment-szerű stádiumban. A történetről még nem nagyon szeretnék beszélni, de egy budapesti testnevelő tanár drámájáról szól. A film alapkoncepiója egy nagyon olcsó megvalósítási módot tesz lehetővé, ugyanis jelentős része amatőrfilmes módszereket használ.

- Láttatok valami jó filmet mostanában?

Jakab Juli: A Titanicon láttam egy Pu-pu-pi-du című francia filmet, amire nem mondanám, hogy hihetetlenül lehengerlő, de volt benne egy kurvajó dolog. Egy bűnügy kinyomozásáról szólt, és gyakorlatilag majdnem minden jelenetben szerepelt a 7-es szám. De úgy, hogy a hűtő mágnesen 7-es, minden szobának a számában 7-es van, a kulcscsomókon 7-es, felébred a főhős 7 óra 7 perckor, ilyesmi. Oldódik meg a rejtély, szépen derülnek ki a dolgok, és akkor vége van a filmnek, és semmi szerepe nem volt a 7-esnek. Úgy ültem utána, mintha arcon vágtak volna, de ez egy marha jó ötlet volt akkor is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK