Lányok letolt gatyával - a Koszorúslányok kritikája

2011.06.10. 14:15

Amilyen testnedv csak létezik, az mind szerepet kap az év legjobb vígjátékának beharangozott filmben: izzadság, sperma, könnyek, kidobott taccs és széklet. A Koszorúslányok a legmocskosabb férfihumort vitte be az esküvők habos-babos világába, és az eredmény olyan ízléstelen és gyomorforgató lett, hogy a néző legfeljebb kínjában nevethet rajta.

A legrosszabb, ami történhet az emberrel egy moziban, hogy nem bír a vászonra nézni, szégyenében a cipője orrát fürkészi, vagy próbálja kisilabizálni sötétben, mennyi időt mutat az óra. Ez többször is megesett velem az év legszenzációsabb vígjátékán, a női Másnaposok-on, a sikergyáros Judd Apatow legújabb produkcióján. Nemcsak szenvedés volt végigülni, de bizonyos pillanatokban szégyen. Szégyelltem a nők nevében, a civilizált emberek nevében és a humorra fogékony nézők nevében is.

Ettől még persze biztos akad olyan, aki viccesnek és eredetinek találja, ha az egzotikus kajától öt nő gyomorrontást kap, hogy mindnyájuknak egyszerre kell kirohannia a WC-re, hogy ott - mivel egyszemélyes - egymás fejére hánynak, vagy a mosdóba szarnak, a jelenet betetőzéseképpen pedig egyikük menyasszonyi ruhában az utcán végzi a dolgát. Elképzelhető, hogy valaki számára mulatságos az is, ha egy nő a repüléstől való félelmében gyógyszerre iszik whiskyt, és ennek megfelelően viselkedik. El tudom hinni, hogy mások szerint irtó vicces, ha egy anyukának a családi életről kizárólag kamasz fiai magömlése vagy a férjével folytatott szex kínszenvedése jut eszébe.

Testi humor - jóindulatúan így nevezik Amerikában azt, amit Judd Apatow csapata csinál, de amit ebben az esetben pisi-kaki-humornak, más filmjeinél meg punci-kuki-humornak nevezhetnénk. Nem vitás, hogy vannak filmek, amelyekben ez remekül működik, és hiteles - mint például a Felkoppintvá-ban, vagy a Superbad-ben -, és azzal sem érdemes vitatkozni, hogy van rá kereslet, mert nem kevés pénzt hoznak. Amikor betörtek a piacra, még üdítő is volt látni az amerikai álszentség teljes hiányát, a profán őszinteséget, de a sikert meglovagolva egyre lejjebb tolták a gatyájukat, és ma már csak az erőltetett, alpári poénkodás maradt belőle.

Azt már mások is kipróbálták, hogy a mocskos humor jól áll-e a nőknek - Cameron Diaz Édes kis semmiség című filmje is erre tett kísérletet -, de a Koszorúslányok tényleg olyan, mintha a producerek a Másnaposok sikerét megirigyelve úgy gondolták volna: ha már ezt nem mi csináltuk, nyúljuk le az ötletet csajokkal. És menjünk tutira, szerződtessük hozzá Amerika kedvenc női komikusait, Kristen Wiiget és Maya Rudolphot, a Saturday Night Live legnagyobb sztárjait, akiknek ma már elég megjelenni a színen, és mindenki a hasát fogja a röhögéstől.

Forrás: UIP Dunafilm
Koszorúslányok | Maya Rudolph és Kristen Wiig

Magyarországon persze más a helyzet, itt meg kellene dolgozniuk a nevetésért, de pechjükre valaki azt találta ki, hogy átlagos harmincas csajokat alakítsanak - noha éppen az extrém karakterek ábrázolásával váltak híressé. Wiiget már mi is láthattuk nagy filmek apró epizódszerepeiben, nem véletlenül: erre való. Nem hősalkat, nem lehet azonosulni vele. Csak egy magas, sovány, átlagos kinézetű nő, harmicasnak már kissé öregecske is. Nem bájos, mint Bridget Jones, és nem szexi, mint Rachel a Jóbarátok-ból. Mivel megfosztották a szélsőséges játék lehetőségétől, csak egy unalmas házmesterlány maradt belőle. És annak, aki nem ismeri Maya Rudolph SNL-beli figuráit, ugyancsak rejtély, hogyan kerülhetett vászonra.

A Koszorúslányok ráadásul egyszerre próbálja megcélozni azt a női közönséget, amely valóban hisztérikus rohamot kap egy eljegyzési gyűrűtől, és az "előírt módon" sikongatva, gülüszemmel reagál az esküvő gondolatára - noha minden más téren rettentő emancipált -, és próbál belőlük hülyét csinálni. Kényes egyensúly, nem is sülhet ki belőle más, mint zavaros, elkent eredmény.

Forrás: UIP Dunafilm
Koszorúslányok | Melissa McCarthy

És mivel Wiig és Rudolph takaréklángon ég, a filmet végül az epizódszereplők mentik meg. Mindenekelőtt a romantikus szálat képviselő Chris O'Dowd, aki az első pillanattól fogva szerethető figura. Amint felbukkan a vásznon, annak drukkolunk, hogy maradjon még velünk - végre egy emberi arcot látunk. De kellemes meglepetés a Szívek szállodája Sookie-jaként ismert Melissa McCarthy is, noha tökéletesen másik dimenzióban és stílusban játszik, mint a főszereplők. Bár a humora nem kevésbé vaskos, mint az egész filmé, neki jól áll, van benne valami félelmetes. Rose Byrne-nek is jót tett egy ilyen karikaturisztikus szerep, épp az derül ki általa, hogy több mint egy porcelánbaba - noha éppen azt játszik. Mindhárom karakterszerep elsőrangú szinkronhangot kapott: Görög László, Börcsök Enikő és Szávai Viktória még karakteresebbé teszi a figurát.

Egy cameo erejéig felbukkan a filmben Jon Hamm is, akit mindig jó nézni, még ilyen egydimenziós szerepben is. És ha jobban belegondolok, egy jelenetben mégis megcsillan Kristen Wiig tehetsége is: abban az epizódban, amikor sértett udvarlója figyelmét akarja felkelteni, de az szándékosan nem néz rá. Wiig ekkor egy olyan magányszámot ad elő (Rose Byrne asszisztálásával), amely megmutatja: milyen, ha egy jó komikusnak beindul az agya, és egyetlen helyzetből száz poént tud kihozni.

Forrás: UIP Dunafilm
Koszorúslányok | Jon Hamm

De sajnos ez a játékosság és kreativitás nem jellemző az egész filmre. A sok bugyuta jelenet láttán az ember többnyire csak azon álmélkodik, hogy Amerikát és Európát még mindig nemcsak egy óceán, hanem egy világ választja el egymástól.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK