Audrey Tautou: Nem tartom tehernek Amélie-t

2011.06.14. 21:00

Minden vele készült riport azzal kezdődik, hogy mennyire utál a sajtónak nyilatkozni, és Audrey Tautou az [origo] újságírójának is elismerte, hogy ha tehetné, inkább nem adna interjúkat. A 34 éves, hihetetlenül törékeny (a combja alig vastagabb, mint egy férfi alkarja) színésznővel májusban beszélgettünk Cannes-ban a Mosás, vágás, ámítás című új filmjéről, Amélie árnyékáról és az öregedésről. Elmesélte, hogy sosem nyomulna egy szerepért, nincs ambíciója hollywoodi karriert csinálni, valamint hogy minden színésznek meg kell tanulnia hazudni. (Az interjú egy kerekasztalos beszélgetés keretében zajlott, ahol hét másik újságíróval közösen faggattam Tautout.)

- Irigykedsz Terrence Malickre, amiért megengedheti magának, hogy nem ad interjúkat, nem vesz részt a sajtótájékoztatókon, sőt még a filmje premierjére se megy el?

- Maximálisan. Kérdeztem is valamelyik nap a sajtóügynökömtől, hogy én miért nem csinálhatom ezt. Nagyon élvezném, de persze tudom, hogy akkor nektek sajnos nem lenne munkátok.

- Miközben néztem a Mosás, vágás, ámítás-t, rádöbbentem, hogy az elmúlt tíz évben semmit sem változtál. Téged nem zavar, hogy nem öregszel?

- Szerintem a te látásod romlott meg az elmúlt tíz évben. Úgy gondolom, hogy normálisan öregszem, és ez ellen nem tehetek semmit. De nem is aggódom emiatt, mert ahogy idősebb leszek, egyre érdekesebb és összetettebb szerepeket játszhatom el.

- Gondolod, hogy a külsőd miatt beskatulyáztak, és csak bizonyos típusú szerepeket ajánlanak fel neked?

- Nem hiszem, hogy csak egyfajta szerepre lennék kárhoztatva. Tény, hogy sok romantikus komédiában játszom, és persze ez egyfajta skatulya, de például eljátszhattam Coco Chanelt is, akinél izgalmasabb figurát nehezen lehetne elképzelni.

Forrás: KINO
Mosás, vágás, ámítás | Audrey Tautou

- Lenne kedved egy olyan bevállalósabb rendezővel dolgozni, mint Gaspar Noé vagy Michael Haneke?

- Nem vagyok benne biztos, hogy nekik volna kedvük velem dolgozni. Szerintem nem vagyok az esetük. Én mindig kész vagyok egy új kalandra, nincsenek bennem előítéletek, ha megkeresnének, miért ne.

- Miért gondolod, hogy nem vagy az esetük?

- Csak azért, mert azt látom, hogy ezek a nagyon határozott látásmóddal rendelkező rendezők mindig egy bizonyos körből választják ki a színészeiket, és szerintem én nem vagyok benne abban a körben. Persze, előfordulhat, hogy valamelyik filmnél eszükbe jutok, én semmiképpen nem zárkózom el a lehetőségtől.

- Van olyan kedvenc rendeződ, akivel kifejezetten szeretnél együtt dolgozni?

- Csak azért, mert egy rendezőnek szeretem a munkáit, sosem keresném meg azzal, hogy dolgozzunk együtt. Egy csomó rendezőt nagyra tartok, de ahhoz túl szégyenlős és öntudatos vagyok, hogy felajánljam nekik a szolgálataimat.

- Charlotte Gainsbourg már másodszor játszik Lars von Trier-filmben. Ő egy olyan rendező, akivel szívesen dolgoznál együtt?

- Ezt a kérdést még sosem tettem fel magamnak. És még az Antikrisztus-t sem láttam.

Forrás: Budapest Film
Amélie csodálatos élete | Audrey Tautou

- Fárasztó, hogy még tíz évvel később is állandóan az Amélie-ről kérdezgetnek?

- Picit fárasztó, de megértem, hogy az a film egy csomó embernek nagyon sokat jelentett, és természetes, hogy kíváncsiak rá. Bár már nem nagyon tudok újat mondani róla.

- Mit jelentett számodra az a film?

- Fontos találkozás volt Jeunet-vel, és teljesen megváltoztatta az életemet. A karrierem szempontjából pedig talán a legfontosabb film volt, amit valaha csináltam, mert ismertté tett, és megnyitott előttem sok ajtót.

- 2006-ban szerencsét próbáltál Hollywoodban A Da Vinci-kód-dal. Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy európai színésznő befusson Amerikában?

- Szerintem az kell hozzá, hogy nagyon akarja. Én csak egy filmet csináltam ott, és az alapján nem vonnék le messzemenő következtetéseket, de nekem nagyon kemény és kíméletlen világnak tűnt Hollywood.

Forrás: InterCom
A Da Vinci-kód | Audrey Tautou és Tom Hanks

- Benned nincs meg az ambíció, hogy komolyan megpróbálj egy amerikai karriert?

- Nincs.

- A Da Vinci-kód után megpróbáltál még bekerülni más amerikai filmekbe?

- Nem. Sosem próbálok meg bekerülni semmilyen filmbe. Az Amélie sikere után rengeteg ajánlatot kaptam Amerikából, de egyik szerep sem volt valami érdekes. Szívesen játszanék nagyszerű amerikai filmekben, de amíg Franciaországban jobbnál jobb szerepekkel kényeztetnek el, nem érzem szükségét, hogy a tengerentúlra pillantgassak.

- A Da Vinci-kód kissé megváltoztatta az imidzsedet, amit az Amélie csodálatos életé-vel alakítottál ki. Ez tudatos volt?

- Nem hiszem, hogy megváltoztatta volna, ahogy azt sem hiszem, hogy konkrét imidzset alakítottam volna ki magamról az Amélie-vel. Sosem tekintettem úgy az Amélie-re, mint valami, amitől el kellene távolodnom. Nem tartom tehernek.

- Mondtad, hogy a szégyenlősséged miatt sosem környékezel meg rendezőket. El tudod képzelni, hogy egy szerep annyira tökéletes lenne számodra, hogy legyőznéd a félénkségedet és agresszíven rányomulnál? Tegyük fel, hogy Martin Scorsese csinálna egy életrajzi filmet Audrey Hepburnről.

- Nem hiszem, hogy bármilyen szerepért képes volnék nyomulni. Ha egy rendezőnek eszébe jutok, az nagyon jólesik, de távol áll tőlem, hogy kellessem magamat. Ha valaminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Ahogy mondani szokták: véletlen nincs, csak találkozások.

- Szoktál meghallgatásokra járni, vagy mindig egyből megkapod a szerepet?

- A Da Vinci-kód-nál voltam meghallgatáson, de Franciaországban még soha. De nem okozna problémát, ha mennem kéne.

Forrás: KINO
Mosás, vágás, ámítás | Audrey Tautou

- A Mosás, vágás, ámítás-ban egy olyan figurát alakítasz, aki maga is szerepet játszik, sokat hazudozik és titkolózik.

- Nagyon szórakoztató olyan embert játszani, aki hazudozik. Minden színésznek meg kell tanulnia hazudni, mert a munkánk során mást sem csinálunk, mint átverjük a közönséget.

- Mennyire szoktál elveszni a szerepekben, amiket játszol?

- Nem különösebben. Nem élek egy szereppel éjjel-nappal hónapokon át, az ösztöneimre hagyatkozom. Mindig a rendezőre és a partnereimre figyelek, szerintem butaság egy szerepre egyedül felkészülni anélkül, hogy tudnád, hogy a többi színész hogyan fog játszani. A színészetben a legfontosabb a figyelem. Hogy figyelj a másikra, hogy reagálj rá. Ez nem olyan, mint az iskolában, hogy megtanulsz valamit és felmondod.

- Szerinted más egy francia romantikus komédia, mint egy amerikai?

- Megvan mindkettőnek a hagyománya, de szerintem azok a filmek, amelyeket Pierre (Pierre Salvadori, a Mosás, vágás, ámítás rendezője - a szerk.) csinál, nem tipikus francia romantikus komédiák. Pont azt szeretem bennük, hogy a szereplők tudnak kegyetlenek lenni egymással, és nem mindenki patyolattiszta.

A Mosás, vágás, ámítás előzetese

- El tudod képzelni, hogy ezt a filmet újra leforgassák Amerikában?

- Igen, de biztos limonádét csinálnának belőle. Az anya és a lány kapcsolata sokkal problémamentesebb lenne, és a végét is megváltoztatnák.

- Olyan filmeket szeretsz nézni is, mint amilyeneket csinálsz?

- Nem feltétlenül. De mielőtt elvállalok egy filmet, mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy ezt szívesen megnézném-e a moziban.

- Pár éve szerepeltél egy Chanel-reklámban, amit Jean-Pierre Jeunet rendezett. Egy ilyen reklámot úgy közelítesz meg, mint egy igazi színészi munkát?

- A legtöbb reklámfilmforgatás eléggé lélekölő, de az egy speciális eset volt, egyrészt Jeunet miatt, másrészt azért, mert azzal a képpel játszott, ami az emberekben rólam él. Nem úgy közelítettük meg, mint egy reklámot, hanem inkább, mint egy rövidfilmet.


- Sokan divat-ikonként tekintenek rád. Ez eszedbe szokott jutni a reggeli öltözködésnél?

- Ritkán. Az öltözködésre pont úgy gondolok, mint a szerepeimre: próbálok minél spontánabb lenni, nem találom ki különösebben, hogy mit veszek fel, nem görcsölök. A legfontosabb, hogy amikor a tükörbe nézek, ne az jusson eszembe, hogy hát ez meg kicsoda.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK