A hebegő angol nekimegy a bulvárbirodalomnak

2011.07.12. 19:00

Hugh Grant sokat dolgozott azon, hogy senki ne vegye komolyan, erre most meglepő szerepben állt a nyilvánosság elé. A brit bulvársajtó áldozataként James Bondra hajazó módszerekkel küzd azért, hogy felelősségre vonják azokat a bulvárlapokat, amelyek éveken keresztül hírességek telefonjait hallgatták le exkluzív információért; mindazokat, akik ezt jóváhagyták és ösztönözték (szerkesztők, főszerkesztők, lapigazgatók), akik ebben asszisztáltak (magándetektívek és rendőrök), és akik szemet hunytak felette (politikusok). Végül, hogy Angliában törvényi szabályozás alá kerüljön a bulvársajtó.

Hugh Grant cikket ír, híradóknak nyilatkozik, talk-show-kban érvel, politikusoknak szól be - nem akármilyen keménységgel. Áldozatból pandúr lett. Ahogy sok más hírességét, az ő telefonját is évekig lehallgatták, hogy bulvárhírt gyártsanak a belőle szerzett információkból, és ő nem tehetett mást, mint hogy eltűrte. Egyszer ugyan indult rendőrségi eljárás a lehallgatások ügyében, ám akkor, 2004-ben csak látszatnyomozás folyt. Nyilvánvalóan egyes, az ügyben érintett rendőri vezetők miatt végül ejtették az ügyet.

Most viszont robbant a bomba, amikor az egyik brit lap (The Guardian) leleplezte, hogy a legnagyobb példányszámú bulvárlap (News of the World) még egy bűncselekmény áldozatává vált, halott kislány mobiltelefonját is lehallgatta, hogy a hírversenyben megelőzze a többieket. De ami még komolyabb: miután az eltűnt kislány szüleinek kétségbeesett üzeneteit lehallgatták, le is törölték azokat, és ezzel befolyásolták a nyomozást, azt a látszatot keltették ugyanis, hogy Milly Dowler még él, hiszen törli az üzeneteit. A botrány hatására a News of the World múlt vasárnap kénytelen volt bezárni, és mivel nem az egyetlen újság volt, amely ilyen eszközökkel élt, még más lapok is hasonló sorsra juthatnak. Hugh Grant mindenesetre már hónapok óta tudta, hogy milyen messzire képesek elmenni.

Még tavaly decemberben történt, hogy autója Kent megye egyik elhagyatott útján lerobbant. Az első kocsi, amely a közelébe ért, és félrehúzódott az úton, egy piros furgon volt. Grant azt hitte, segíteni állt meg, de hamarosan kiderült, egy paparazzo ült benne, aki csak fotókat akart készíteni. A színész szidalmazni kezdte, de mivel az út kihalt volt, és mástól nem remélhetett segítséget, végül megállapodott a fotóssal, hogy elviszi az úti céljához. Az autóban beszélgetni kezdtek, és kiderült, hogy az illető Paul McMullan, a News of the World tudósítója volt korábban, azóta pedig szabadúszó lesifosóként dolgozott, és kocsmát nyitott Doverben. Ő és egy társa leplezték le korábbi munkahelyük és munkaadójuk módszereit a Guardianben és a Channel 4 tévécsatornán, de akkor még csak arról volt szó, hogyan hallgatták le hírességek és politikusok telefonjait.

"Ez érdekesen hangzott" - írja Grant abban az újságcikkében, amit a lehallgatási ügyről írt a New Statesman című hetilapba -, "mivel magam is az egyik áldozatuk voltam, amit alkalmi sofőröm utunk során el is ismert. Ugyanakkor nem mindennapi érvvel mentegette tettét: szerinte a lehallgatás az ára annak, hogy szabad társadalomban élünk. Megkérdeztem, ezt hogy érti pontosan, de már nem volt ideje kifejteni, mert megérkeztünk az úti célomhoz. Még kért egy utolsó fotót kettőnkről - azt mondta, nem az újságok számára, hanem a kocsma falára. Beleegyeztem, és a kép pár nappal később ott virított a Mail on Sunday címlapján, együtt McMullan kreatív beszámolójával a találkozásunkról."

Forrás: Daily Mail
Paul McMullan fotója Hugh Grantről és lerobbant autójáról | Forrás: Mail on Sunday

A történet azonban nem itt ért véget. McMullan ugyan egy percre sem felejtkezett meg újságírói hivatásáról, amikor Grant ki volt neki szolgáltatva, de kicsit meg is volt hatva, hogy egy ekkora sztár ült be az autójába. Meghívta a színészt a doveri kocsmájába, és még egy szobát is ígért neki azzal a kecsegtető ajánlattal, hogy "ott biztosan nem háborgatja senki a magánszféráját". Arra azonban biztosan nem számított, ami ezután történt.

Idén áprilisban Jemima Khan, Grant korábbi barátnője vendégszerkesztője lett a New Statesman különszámának, amely a szólásszabadság tematikáját dolgozta fel. Khan a volt barátját is felkérte egy cikkre, Grant pedig ezt jó apropónak találta ahhoz, hogy mélyebben kifaggassa McMullant a bulvárlapok lehallgatási eljárásairól. "Többet akartam tudni a telefonos kódok feltöréséről, és egyáltalán a bulvársajtó üzelmeiről. Először azt gondoltam, nyíltan kérdezem ki, végtére is ő volt az, aki feldobta a kollégáit. De aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg többet tudok meg, ha nem hivatalos interjút készítek vele, úgyhogy inkább azt választottam, hogy titokban rögzítem a beszélgetést. A lehallgatott lehallgatja a lehallgatóját - ez volt a helyzet" - írja a cikkben.

Hugh Grant a Question Time című BBC-s műsorban

McMullan pedig készséggel válaszolt a kérdésekre, nem is sejtve, hogy Grant később a beszélgetést szóról szóra nyilvánosságra hozza. Beszélt például arról, milyen könnyen ment a lehallgatás az első mobiltelefonok, az analóg készülékek korában ("Tudja, az ember csak vett egy detektort az Argosban 59 fontért, leült vele a Buckingham-palota közelében, és már hallgathatta is Károly herceg összes telefonbeszélgetését.") Azt is könnyedén elárulta, ki rendelte ezeket a cikkeket - Andy Coulson szerkesztő -, aki bámulatosan gyors karriert csinált ezen az úton. (Azóta letartóztatták.)

Beszámolt arról is, hogy hamarosan más lapok is követték a példájukat, (például a Daily Mail), és hogy hol lehetett a legtöbbet kapni egy-egy ilyen "exkluzív" infóért. Egyértelműen elismerte, hogy mindez a lapok legfelső vezetésének tudomásával zajlott - ami azért releváns, mert a News of the World akkori főszerkesztőjét, Rebekah Brooksot (vagy lánykori nevén Rebekah Wade-et) máig nem tartóztatta le a rendőrség, sőt még a pozíciójáról sem mondott le, jelenleg is az egész Murdoch-sajtóbirodalom vezérigazgatója, és kollégái viszik el a balhét - ami ellen Grant minden lehetséges fórumon tiltakozik.

Hugh Grant az al-Dzsazíra csatorna News Hour című műsorában

Még súlyosabb azonban, amit az interjúban McMullan a brit politikai elittel kapcsolatban állít:  Margaret Thatcher óta minden miniszterelnök Rupert Murdoch zsebében volt, mert úgy vélték, hogy a bulvárlapok támogatása nélkül nem nyerhetik meg a választást. Grant azt kérdezi McMullantől a felvételen: "Szóval mindenki tudott róla? Wade valószínűleg mindent tudott?" McMullan pedig azt feleli: "Még nagyobb botrány, hogy Cameronnak (David Cameron, a brit miniszterelnök - a szerk.) is tudnia kellett. Neki is le kellett feküdnie Murdochnak, akárcsak mindenki másnak, kezdve a hetvenes években Thatcherrel, aztán Tony Blair... (itt nem hallani tisztán a felvételt). Maggie nyíltan udvarolt Murdochnak, mondta is, hogy "Kérlek, támogass engem!" Úgyhogy, amikor Cameronra került a sor, ő is beállt a sorba Rebekah Wade-en keresztül. Cameron rendszeresen járt lovagolni Wade-del. Saját szememmel láttam, mert ahogy ott ácsorogtam a hírességek küszöbe mellett, ugyanúgy ott dekkoltam a volt főnököm házánál is arra várva, hogy megjelenjen Cameronnal lóháton. Ez mind a választások előtt volt, és Murdoch támogatta Cameront." Hozzá kell tenni, ezért a felvételért pedig a Guardian fizetett volna McMullannek, de neki végül nem sikerült együtt lencsevégre kapni őket.

Magát Murdochot, a sajtócézárt viszont felmenti McMullan, szerinte ő nem feltétlenül tudott ezekről az eszközökről, és felidézi, hogy amikor Hugh Grantet 1995-ben letartóztatták egy útszéli prostituált szolgálatainak igénybevétele miatt, Murdoch azt ordította a szerkesztőségben: "Mit tettetek a címlapra?! Lehúzzátok a lapom színvonalát." Grant ekkor emlékezteti az újságírót, hogy akkoriban ő Murdoch filmgyártó cége, a Twentieth Century Fox új filmjében szerepelt. Murdoch csak nem akart negatív reklámot a saját produkciójának. 

Aztán Grant megkérdezi, hogy lehallgathatták-e a meggyilkolt Milly Dowler telefonját, és McMullan azt mondja: "Bizonyára, hiszen így volt szokás." És azt is vélelmezi, hogy minderre bizonyítékok is lehetnek a szerkesztőségben, mert minden felvételt és dokumentumot megőriztek. Azóta be is bizonyosodott, hogy ez valóban így történt, ez vezetett a News of the World bezárásához, és ez fenyegeti a többi bulvárlapot, amelyekről bármely nap hasonló terhelő bizonyítékok igazolhatják, hogy törvénytelen módszereket alkalmaztak.

Hugh Grant a BBC egyik hírműsorában

Grant pedig tavaly április óta az ügy élharcosává vált, és azzal kampányol a mértékadó média fórumain, hogy a bulvársajtó a profit érdekében semmilyen eszköztől nem riad vissza; az ott dolgozó újságírók pénzért bármire hajlandóak; azzal vádolja a politikusokat, hogy támogatást remélve teljesen kiszolgáltatják magukat a bulvármédiának, és meg vannak félemlítve, ezért garázdálkodhat a sajtó kedvére; végül, hogy a rendőrség mindezekben az ügyekben tevékenyen segédkezett.

Politikusokat oszt ki élő adásban, és érvekkel győzi le hápogó ellenfeleit, akik a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek. Ő viszont megveszekedetten sürget egy új törvényi szabályozást a bulvársajtó működésének korlátozására és ellenőrzésére, és mindezt abban a megnyerő, intelligens modorban, ami egykor filmsztárrá tette. Magabiztosan, lendületesen, humorral - soha ilyen vonzónak nem láthatta őt senki. Úgy tűnik, valóban nincs értelme még egy hollywoodi vígjátékban kelletlenül bohóckodnia, mert már rég kinőtte a szerepeit.

----------

Elkezdtünk gusztustalanul nyomulni a Facebookon is. Lájkolj minket, hogy minél több lájkolónk legyen!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK