Hugh Jackman: Anyósomnak ez a kedvence

2011.10.03. 20:59

A Vasököl című filmben Hugh Jackman kiégett bokszolót alakít, aki a közeli jövőben a robotboksz világába csöppen. A film premierje alkalmából a negyvenkét éves ausztrál színésszel Londonban készítettünk interjút, amelynek során legalább annyi szó esett a családjáról, mint a munkásságáról: megtudtuk, hogy a kisfia iszonyú cikinek tartja a foglalkozását, hogy a kislánya a korának nem megfelelő filmeket néz, és hogy Jackman egy Spielberg-filmen látta először sírni az apját. Azért szó esett a Wolverine-filmről, A nyomorultak-musicalről, és arról is, hogy pályája kezdetén Jackman színésznek és énekesnek is béna volt. (A beszélgetés kerekasztalos interjú keretében készült, ahol kilenc másik újságíróval felváltva kérdeztük a színészt.)

- Mit szól a tizenegy éves fiad, amikor a vásznon lát?

- Kínosan érzi magát. Nem tudom, hallottatok-e arról az esetről, amikor Oprah ausztráliai műsorában egy sínpályán eresztettek le a színpadra, és beleütköztem a falba. Szinte soha nem viszem el a gyerekeimet az ilyen eseményekre, mert így is elég nehéz őket megóvnom a paparazzóktól, de ezen nagyon ott akartak lenni, úgyhogy elvittük őket. Amikor beleütköztem a falba és vérzett az arcom, a fiam odafordult a feleségemhez, és csak annyit kérdezett: mi miért nem tudunk normális család lenni? A Vasököl-t Párizsban látta, az volt az első alkalom, hogy elvittem egy premierre, hátul vittem be titokban. Aztán a feleségem mesélte, hogy majdnem elsüllyedt szégyenében, amikor felmentem a színpadra felkonferálni a filmet. Nem tudom pontosan, hogy ez csak a srácok szokásos reakciója, hogy cikinek és idiótának tartják a szüleiket, vagy pedig az is benne van, hogy azt szeretné, hogy csak az ő apja legyek, és ne legyen ott egy csomó másik ember, aki mind nekem tapsol. Sose volt jó az ilyesmiben, egy csomószor megkért már, hogy hagyjam ott a színészi pályát. Nem nagyon szereti azt sem, ha odajönnek hozzám idegenek az utcán, bár mostanában már elnézőbb, ha csinos lányokról van szó.

- Pedig Wolverine-t akár menőnek is találhatná.

- Wolverine-ről sosem beszéltünk, de nem is engedtem meg neki, hogy megnézze a filmeket. Úgy érzem, aláásná az apai tekintélyemet, ha azt látná, hogy emberek fejét szedem le, miközben arról próbálom meggyőzni, hogy ne ölje meg a húgát. De egyszer kilencéves korában kihallgattam, amikor a tengerparton egy lánynak azzal menőzött, hogy "az apám Wolverine".

- A Wolverine-t nem engedted neki megnézni, de a Vasököl is elég erőszakos.

- Szerintem nem annyira, a hatéves lányomnak is megengedtem, hogy megnézze. Igaz, abban a tudatban tettem, hogy ő a Harry Potter-t is szereti. Egyszer, amikor ötéves volt, arra mentünk haza, hogy a bébiszitter betette neki a Harry Potter-t, és ő imádta, pedig én azt gondoltam, hogy még túl korai neki. A tizenegy éves fiam viszont még mindig fél a Harry Potter-től, nem meri megnézni. Túl élénk a fantáziája ahhoz, hogy ilyeneket nézzen.

- Miért döntöttél úgy, hogy elvállalod a Vasököl főszerepét?

- Mindig is nagy rajongója voltam az olyan sportfilmeknek, amikben az esélytelenebb félnek lehet drukkolni, az olyanoknak, mint a Rocky, a Tűzszekerek vagy A bajnok. Imádom ezt a műfajt. Amikor először hallottam a filmről, nem voltam benne biztos, hogy érdekelnek a bokszoló robotok, de aztán, amikor elolvastam a forgatókönyvet, rögtön megfogott a történet emberi oldala.

Forrás: AFP
Hugh Jackman a Vasököl londoni premierjén

- Végül azért rákattantál a robotokra a film miatt?

- Nem. Sok képregényfilmben szerepeltem, de nem mondhatnám, hogy különösebben szeretném a képregényfilmeket. Persze vannak királyak köztük, mint Nolan Batman-je vagy a Vasember, azokat imádom, de nem mennék el megnézni egy képregényfilmet csak azért, mert képregényfilm. És egy robotos filmet se néznék meg csak azért, mert robotok vannak benne. Szeretem a Wall-E-t, a Terminátor 2-t, meg ezt a filmet is, de maga a műfaj nem izgat.

- Szerinted a Vasököl inkább akciófilm vagy családi film?

- Azt hiszem, családi film, amiben vannak klassz akciójelenetek is. Inkább hasonlít a Rocky-ra, mint a Transformers-re. A hetvenöt éves anyósom kijelentette, hogy eddig ez a kedvence a filmjeim közül. Teljesen beleélte magát. Együtt néztük meg vele, a feleségemmel és a gyerekeinkkel, és mindannyian sírtak-nevettek rajta. Egy kicsit olyan élmény volt, mint amikor gyerekkoromban a szüleimmel megnéztük az E.T.-t: az volt az első alkalom, hogy apámat sírni láttam. Jól zavarba is jöttem. Szerintem abszolút meglátszik a filmen Spielberg keze nyoma (Steven Spielberg a film egyik executive producere - a szerk.).

- Úgy tudom, apukád bokszbajnok volt. Kértél tőle tanácsot a filmhez?

- Tényleg bajnok volt a hadseregben, de mindig nagyon önironikusan beszél erről: "nagyon gyors voltam, és csak azért lettem bajnok, mert elugrottam az ütések elől". És amikor egy szinttel feljebb került, rögtön kiütötték, és soha többé nem bokszolt. Gyerekkoromban sosem beszélt erről. A tesómmal mindig nagyon durván verekedtünk, ezért nem is engedte, hogy megnézzük a mérkőzéseit, mert attól félt, hogy akkor még jobban eldurvulnánk. De menőnek találta, hogy Sugar Ray Leonarddal dolgozom (az egykori bokszoló tanácsadóként működött közre a filmben - a szerk.), és mondta is, hogy "na, most tényleg befutottál, Hugh".

- Terveztek folytatást a Vasököl-nek?

- Manapság nem készül anélkül film, hogy valaki ki ne mondaná, hogy "franchise", és tudom, hogy már dolgoznak a folytatás forgatókönyvén, de hogy lesz-e, azon múlik, hogy az emberek szeretik-e a filmet. Ha lesz, akkor biztos szerepelek benne, mert a szerződésem kötelez rá.

- Nem frusztráló, hogy a film nem lett olyan jó, mint a Rocky? Vársz egyáltalán egy olyan ikonikus szerepre?

- Az a kérdés, hogy örültem volna-e, ha benne lehetek a Rocky-ban? Naná! Szerettem volna-e én játszani a főszerepet A király beszédé-ben? Persze! Nyilván minden színész minden egyes alkalommal a világ legeslegjobb szerepét szeretné eljátszani, de a meghatározó érzés számomra színészként az, hogy hálás vagyok, hogy egyáltalán dolgozhatok. Tény, hogy nem én ülök a hierarchia tetején, és nem kapok olyan szerepajánlatokat, mint Brad Pitt, George Clooney vagy Will Smith. De összehasonlíthatatlanul több lehetőséget kapok, mint kezdő színész koromban, szóval alapvetően elégedett vagyok, és nem üldögélek otthon azon morfondírozva, hogy egy szerepet miért Brad Pitt kapott, és miért nem én.

Forrás: AFP
Shawn Levy rendező és Hugh Jackman a Vasököl londoni premierjén

- Csak néhány drámai szerepet játszottál eddig. Szerinted a rendezők egyszerűen nem a drámai színészt látják benned?

- Ez számomra nem releváns, mert én mindent drámai szerepként fogok fel, még az animációsfilm-szerepeket is. Számomra Wolverine is drámai szerep és a musicalszerepek is. És ha végiggondolom, hogy milyen rendezőkkel dolgoztam már együtt - Woody Allen, Darren Aronofsky, Chris Nolan, Baz Luhrman - abszolút szerencsésnek érzem magam, és nem pechesnek. Sokkal jobban alakult a pályám, mint valaha reméltem.

- Milyen konkrét célod van most színészként?

- A nyomorultak-musical, amit Tom Hooperrel csinálunk jövőre.

- Félsz attól, hogy egy olyan ikonikus figurát kell megformálnod, mint Jean Valjean?

- Nem, de direkt kértem, hogy legyen meghallgatás. Mondtam az ügynökömnek, hogy biztosnak kell lennem benne, hogy képes vagyok a dologra. Úgyhogy háromórás meghallgatáson voltam Tom Hoopernél, ami fantasztikus volt. Utána felhívtam, és megmondtam neki, hogy akárhogy is dönt, én akarom a szerepet, és most már azt is tudom, hogy alkalmas vagyok rá.

- Egy régebbi interjúban azt mondtad, nem énekelsz valami jól. Miért vonzódsz mégis a musical műfajához?

- Amikor először szerepet kaptam egy musicalben, én lepődtem meg a legjobban. És én voltam az egyetlen színész a Broadway történetében, akinek beleírták a szerződésébe, hogy minden héten énekleckét kell vennie. Mázlim volt, mert nem volt más jelölt a szerepre, és kifizették az énekóráimat. De ez tizenöt éve volt, azóta a legjobbaktól tanultam, és az utóbbi egy-két évben már tényleg magabiztosan énekelek.

- Lehet, hogy ez kacsa, de azt hallottam, hogy Bonóval és Edge-dzsel egy Wolverine-musicalt terveztek.

- Ezt a pletykát te röppented fel épp most.

- De érdekelne a dolog?

- Hogy Bonóval és Edge-dzsel dolgozzak? Igen. A Wolverine-musical? Nem.

Forrás: ecranlarge
Hugh Jackman a Vasököl című filmben

- Zongorázol, énekelsz, táncolsz...

- Sok mindenhez értek egy kicsit, de nem vagyok kiváló egyik területen sem. Ezért találtam meg a helyemet a show-bizniszben! Amikor elkezdtem a színészkedést, elég béna voltam, és mindig mondták is, hogy béna vagyok. Majdnem kirúgtak a drámaiskolából, és emlékszem, hogy állandóan forgatták a szemüket a tanárok, amikor szerepeltem. Soha nem is vetkőztem le teljesen az aggodalmamat emiatt.

- Mi lesz a második Wolverine-filmmel?

- Elég frusztráló év volt ez, többször is elhalasztották a forgatás kezdetét, most az a terv, hogy A nyomorultak után kerül rá sor. Hat hónapon keresztül napi hatezer kalóriát ettem, hogy Darren Aronofskyval megcsinálhassuk a filmet, de aztán magánéleti okok miatt ő kénytelen volt kiszállni. Aztán csináltam egy egyszemélyes színpadi műsort, és egy hét alatt leadtam hét kilót. Nem könnyű annyira felizmosítani magamat.

- Nem unod még Wolverine-t?

- Ha majd unom, abbahagyom. De úgy érzem, még nem csináltuk meg a tízpontos Wolverine-filmet, viszont ez a legjobb Wolverine-forgatókönyv, amit eddig olvastam, Darrent is ezért érdekelte. De mindig csak egy filmre előre gondolkodom.

- Néhány éve Daniel Craig és Colin Farrell mellett te is esélyes voltál James Bond szerepére.

- Volt vagy nyolc jelölt. Elmondom, ez az egész hogyan működik: felhívott az ügynököm, hogy elképzelhető, hogy lenne némi érdeklődés irántam James Bond-ügyben, és engem érdekelne-e a dolog. Akkor ez pont nem nagyon hozott lázba, mert éppen az X-Men 2 forgatása előtt álltunk, és azt gondoltam, hiba lenne Wolverine mellett egy másik ilyen ikonikus figurát is elvállalni. És többet nem is hallottam az ügyről. James Bond kiválasztása egy kicsit olyan, mint a szerep maga. Csak akkor ajánlják fel neked a szerepet, amikor már mindenki tudja, hogy a tiéd.

- Ha Daniel Craig leköszönése után megint megkérdeznék, hogy érdekel-e a szerep, mit válaszolnál?

- Talán érdekelne, de őszintén szólna nem gondoltam rá azóta sem. De tény, hogy szerintem minden férfi, legyen színész, vagy sem, elképzeli, hogy milyen lehet James Bondot eljátszani. Akkor nem volt jó az időzítés, de lehet, hogy egyszer még az lesz.

Forrás: AFP
Hugh Jackman a Vasököl londoni premierjén

- Eredetileg újságírást tanultál. Szerinted másképp nézel az újságírókra, mint a legtöbb színész?

- Talán egy kicsit empatikusabb vagyok, mert tudom, hogy sok újságíró nem azt a kérdést teszi fel, amit igazán szeretne, hanem azt, amit a szerkesztője rákényszerít, de én nem bánom, mert élvezem azt a dinamikát, ami interjú közben kialakul. És tisztelem az újságírókat. Amikor egyetemre jártam, nagyon is tudatában voltam, hogy nem leszek túl jó újságíró, legalábbis a harmadik év végére rájöttem erre. A tanárom tízszer olyan lelkes volt az újságírás iránt, mint én, pedig már huszonöt éve a szakmában volt, és ettől megszólalt bennem a vészharang.

- Sokféle műfajban kipróbáltad már magad. Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

- A legnagyobb kihívás számomra az apaság, és ezzel szerintem mindenki így van, függetlenül attól, hogy színész, vagy sem. Életem legfontosabb és legnehezebb szerepe az apaszerep. Arra kényszerít, hogy szembenézz saját magaddal és a saját neveltetéseddel, rákényszerít, hogy összetarts a pároddal olyankor is, amikor nem könnyű, és folyton változó feladatokat jelent. Sokszor kérdezik, hogy melyik életkor a legnehezebb a gyerekeknél, én eddig mindet egyformán nehéznek találtam, de közben egyformán szépnek is.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK