Melodramatikus, túláradó, patekikus és mégis imádnivaló film a Francia szépség (La belle personne), mely egy ideje megtalálható a magyarországi tékák polcain és a hipermarketek rejtett zugaiban is. Christophe Honoré rendező a mai Párizsba helyezi Madame de Lafayette Cléves hercegnő című regényét, újratöltve ezzel a tizenhetedik században íródott, azóta már elfeledett mesterművet.

Forrás: Gamma Home Entertainment
Francia szépség | Léa Seydoux

Junie (Léa Seydoux) új iskolába kerül, egy osztályba unokatestvérével, Mathias-szal (Esteban Carjaval-Alegria). Már első nap a figyelem középpontjába kerül. Szerelembe esik vele Otto (Gregoire Leprince-Ringuet), a halkszavú szőkés, és Nemours, az olasztanár (Louis Garrel), aki sápatag maszkja mögött nőhülyítő a javából. Junie nem tud választani a kétfajta szerelem közül, Otto öngyilkos lesz, a lány elhagyja Párizst.

A javarészt gimnáziumi osztálytermekben hömpölygő történet, lassan, de biztosan szerelmi sokszöggé alakul, hormon-hegyek, szívrobbanások, viszonzott és viszonzatlan érzelmek meséje ez. Ebben a filmben mindenki szerelemre (és szexre) van hangolva. A kamera csak úgy tapad Seydoux-ra, aki annyira szép és annyira hamvas, hogy a legjobb lenne ezen a ponton megállítani az időt és nem látni a jövőt.

Forrás: Gamma Home Entertainment
Francia szépség | Louis Garrel és Léa Seydoux

Honoré magával rántja nézőjét és feledteti a film olykor esetlen túlnagyívűségét és hiperérzékenységét,  amihez a mai mozinéző sajnos kevéssé szokott. Szirupos, drámaian erotikus és naív, felemelő és lehengerlő kilencven perc. A szereplők mindenféle aggály nélkül hazudnak egy kis szexért és szenvednek, majd harcolnak a még több szenvedés reményében. Mellékszálként - sokunk örömére - betekinthetünk az unokatestvér, Matthias homoerotikus kalandozásaiba is: lopott csókok és ágyékdörzsi az iskolai parkolótól a vízköves piszoárok árnyékáig.

Honoré mágusként nyomja le torkunkon túlzó ötleteit, még a hisztérikus Otto musical-betétét is, melynek végén a halálba veti magát, át az iskolai függőfolyosó korlátján. És még itt sem, itt sem mondjuk azt, hogy 'ácsi!', mert bár legyen a film disszonáns és stilisztikai szempontból szabálytalan, Laurent Brunet fakón csillogó képei, a széparcú huszonéves kamaszok és a filmben szereplő zenei betétek kárpótolják azokat is, akiknek nem műfaja az effajta szenvelgés. A Francia szépség-ben minden benne van, amiért a francia film utánozhatatlan, önálló műfaj.

Forrás: Gamma Home Entertainment
Francia szépség | Léa Seydoux és Gregoire Leprince-Ringuet

A DVD-n szereplő extrák közt megtaláljuk a rendező Hotel Kunz című kisfilmjét is, ami legalább annyira nyers, mint amennyire a Francia szépség finom. A teniszező kvartett és a puhos meleg férfi játszmája hátborzongató végkifejletet sejtet, de nem kapjuk meg azt, amitől igazán félünk és talán félve 'remélünk', csak egy  hétköznapinak nem mondható szerelmi elégiát, ahol hatvan euróért, egy dohos szállodai szobában élhetjük át a magány valódiságát, a vágyak kínzó rítusát, a reménytelenség apokalipszisát. Látni kell.