A guardistában annyi politikailag inkorrekt poént sütnek el, amennyit csak bele lehet zsúfolni egy filmbe, de főhőséről menet közben kiderül, sokkal több mint egy beszólós, kurvázó tahó.

Nehéz lenne az Erőszakik említése nélkül írni A guardistá-ról (a nem túl szerencsés magyar cím az angol The Guard-ból lett fordítva, ami pedig az ír "garda", azaz rendőr angol megfelelője), hiszen az előbbit jegyző Martin McDonagh elsőfilmes fivére, John Michael McDonagh nem csak Brendan Gleesont nyúlta le a filmhez, de a humora is szinte pont olyan, mint a testvéréé. Épp ezért szóra se lenne érdemes ez a film, ha csak egy Erőszakik-utánlövés volna, de nem ez a helyzet: ha már muszáj összehasonlítani őket, A guardista egy továbbgondolt Erőszakik, aminek nem áll meg a tudománya az ütős feketehumornál.

Forrás: ecranlarge
Brendan Gleeson (középen) A guardistá-ban

Brendan Gleeson ezúttal nem bérgyilkost, hanem egy Gerry Boyle nevű ír rendőrt játszik egy Galway mellett porfészekben, ahol meglehetősen ritka a komoly bűncselekmény, most mégis egyszerre üt be egy furcsa, talán vallásos motivációjú gyilkosság és Wendell Everettnek, az FBI-ügynöknek (Don Cheadle) a megjelenése, aki egy csapat nagymenő drogcsempészt akar lefülelni a helyiek segítségével. Boyle már az első eligazításon kihúzza a gyufát Everettnél, amikor elképed, hogy ír és angol gengsztereket kell keresniük, holott azt hitte, minden drogdíler fekete vagy mexikói.

Forrás: ecranlarge
Don Cheadle és Brendan Gleeson A guardistá-ban

Innentől Boyle és Everett kettőse viszi a filmet, de dinamikájuk sokkal összetettebb, mint a nagyon amerikai, politikailag hiperkorrekt fekete és a rasszista ír vidéki tahó vicces párbaja. Boyle-hoz hasonló, összetett figurát nemhogy vígjátékban, de általában filmben ritkán látni manapság. Hamar kiderül, hogy bicskanyitogató beszólásainak egy része szándékos provokáció, másik része pedig kertelés nélkül kimondott, hasbavágó bölcsesség, amivel például leleplezi az amerikai felsőbbrendűségi tudatát. De sosem tudjuk biztosan, hányadán is állunk ezzel a fickóval. Ahogy Everett is megjegyzi: "nem tudom eldönteni, hogy maga idióta vagy nagyon okos" - amire persze csak egy mosoly halvány árnyéka a válasz Boyle-tól.

A megfejtéshez a gyakran felcsendülő westernzene visz a legközelebb: Boyle egy magányos westernhős, aki történetesen az ír vidékre született, suttyók és birkák közé. A külvilág szabályaira fittyet hány, csakis saját, megingathatatlan erkölcsi érzéke vezérli az életben, amibe például belefér a kurvázás és a drogozás, de nem fér bele a korrupció. És ha ezt már tudjuk, akkor azt is sejtjük, hogyan ér majd véget a történet.

Forrás: ecranlarge
David Wilmot, Liam Cunningham és Mark Strong A guardistá-ban

A guardista nagy bravúrja, hogy Boyle figurájának kifürkészhetetlensége mélységet ad a sűrűn záporozó verbális poénoknak, és ettől a film nem csak vicces, hanem igazán emberi is. A kevésbé kidolgozott, szándékosan sztereotipikus mellékszereplők viszont főleg a humor szolgálatában állnak, kiemelkedik közülük a három drogcsempész egyike, Mark Strong, akinek szinte mindig rosszfiú-szerepek jutnak, de itt alkalma nyílik igazán viccesnek lenni, ami üdítően hat. Cheadle főleg azért van, hogy Gleesonra reagáljon, és ennek megfelelő visszafogott finomsággal játszik. Gleeson pedig, talán ezek után mondani sem kell, remekel a nyilvánvalóan neki írt álomszerepben.

Külön ínyencség a filmben a gyönyörű, borzongató ír táj, ami, mint kiderül, képes a szemünk láttára kietlen vadnyugati vidékké változni.