Ne a szekta mondja meg, hogy ki vagy

2012.01.13. 11:53

A héten debütál a mozikban a megjegyezhetetlen című Martha Marcy May Marlene, ami gondolatébresztőnek szánt, keservesen nyomasztó utazás egy szekta bizarr mindennapjaiba és egy onnan elmenekülő lány zavart lelkivilágába. Múlt évben versenyt rajongtak ezért az filmért előbb a Sundance fesztiválon, majd Cannes-ban. Mi is arra jutottunk, hogy tényleg van miért lelkesedni.

Fiatal nők és férfiak dolgoznak egy farmon. Egyikük ruhákat tereget, másikuk a tetőt javítja. Az idilli vidéki környezetbe helyezett, leginkább egy hippi kommunára hasonlító közösség első látásra veszélytelennek, talán még vonzónak is tűnik. Végre egy hely, ahol nyugalom van. Aztán óvatosan ugyan, de elkezd furcsaságokat, majd egyre bizarabb és megmagyarázhatatlanabb epizódokat megmutatni a film a közösség életéből. Az első ilyen jel, hogy a férfiak és a nők külön esznek, és a nők megvárják, hogy a férfiak befejezzék az étkezést. A nézői tanácstalanságot csak fokozza, amikor hajnalban, a farm egyik lakója kilopódzik a házból, és futva beveti magát az erdőbe. A többiek, ahogy ezt észreveszik, utánaerednek.

Forrás: ecranlarge
Elizabeth Olsen a Martha Marcy May Marlene című filmben

A Martha Marcy May Marlene választhatta volna a könnyebb és gyakoribb utat, és az alapötletből kiindulva lehetett volna belőle egy menekülős, fordulatokra és ijesztgetésre épülő thriller egy szektából kiugrott, védtelen lánnyal a célkeresztben. A film készítői előtt azonban más cél lebegett. Nincs rángatódzó kamera, semmiből előtörő hangrobbanás, helyette ködként települ ránk az állandósuló veszélyérzet. Ahogy Martha, úgy mi sem tudjuk, hogy mi történik pontosan. Az őt kísértő, szakadozott emlékképek segítségével próbáljuk meg rekonstruálni, hogy mi is történt vele a farmon. Ami elég nehéz feladat, mivel ő sem biztos semmiben.

A film annyira óvatosan kerüli az egyértelmű de legalább megnyugtató magyarázatokat, hogy még a film végére sem áll össze egészen a kép. Az idősíkok között sűrűn ugráló szerkezet lehet, hogy idegesítő sok néző számára, viszont így sokkal mélyebben ismerjük meg a karakterek bonyolult lélekrajzát, és a film arra is képes, hogy ütköztessen különböző életmódokat.

Forrás: ecranlarge
Elizabeth Olsen és Sarah Paulson a Martha Marcy May Marlene című filmben

Nyugtalanító látni, hogy a lány roncsolt képzelete mennyi hasonlóságot fedez fel a fogyasztói társadalom és az azt álszent módon ugyan, de elutasító szekta között. Ítéletet nem mond a film, csak a lány vergődését kíséri figyelemmel. Marthában még volt annyi lelkierő, hogy elszökjön a szektából, de a régi, egyszer már elhagyott világba való beilleszkedés már nem olyan könnyű.

A szektavezérről alapos és rémisztő portrét kapunk a megbabonázó John Hawkes (Winter's Bone, Te meg én és minden ismerősünk) jóvoltából. Nem azonnal felismerhető patás ördögként tűnik fel, ellenkezőleg, érzékenységet mímelő oldalát is legalább olyan hangsúllyal mutatja be a film, mint azt, amikor teljhatalmát direkt megvillantva uralkodik a közösség tagjai felett. Vannak egészen sokkoló hatású megmozdulásai, mégis az egyik legzavarbaejtőbb pillanat az, amikor egy country-balladát énekel el és játszik el gitáron, Marcy Maynek címezve.

Forrás: ecranlarge
John Hawkes a Martha Marcy May Marlene című filmben

Az újonc Elizabeth Olsen alakítása még Hawkesénál is sokrétűbb. Játékának köszönhetően Martha nem csupán egy szánni való áldozat - pedig kerekded, kislányos arca erre a szerepre tökéletessé tenné - , hanem inkább egy fiatal, útkereső nő, aki küszködik a teherként ránehezedő  szabadsággal. Hagyta, hogy a szektában szisztematikusan lebontsák kialakulatlan, sérülékeny önképét, és azt várta, hogy majd felépül helyette egy új, amivel majd elégedett lesz. Ehelyett személyisége csak még jobban összekuszálódott:: egyik pillanatban szeretetre éhező fiatal lány, a másikban szárnyait próbálgató, kegyetlen manipulátor.

Sokkal többről van itt szó, mint egy áldozatról, és ezek a rétegek mind meg is jelennek Olsen alakításában. Mindenféle hamisság, az erőlködés legkisebb jele nélkül képes eljátszani Martha már-már zavaróan összetett, enigmatikus karakterét. Úgy tűnik, hogy jól tette Elizabeth Olsen, hogy nem a nővérei (Mary-Kate és Ashley Olsen) útját követte, és a gyereksztárság helyett inkább kivárt. Jelenleg végzős hallgató egy keleti parti művészeti egyetemen, emellett három filmmel (a másik kettő a Silent House és a Peace, Love & Misunderstanding) a háta mögött máris keresett színésznő Hollywoodban.

Forrás: ecranlarge
John Hawkes és Elizabeth Olsen a Martha Marcy May Marlene című filmben

Magabiztos, hangulatteremtésben kitűnőre vizsgázott rendezői debütálás Sean Durkintől a Martha Marcy May Marlene, olyannyira, hogy a stílusosan fényképezett, nyugtalanító képsorokban simán van annyi erő, hogy azok még sokáig elkísérjék a moziból kilépő nézőt. A film gyújtópontjában pedig egy olyan minőségű színészi alakítás áll, amely láttán biztosan állítható, hogy a közeljövőben fogunk még találkozni Elizabeth Olsen nevével.