Dieter Kosslick, aki 2001 óta igazgatja a berlini filmfesztivált, péntek délután villámlátogatásra érkezett a Filmszemlére. Megosztotta velünk a véleményét az Andy Vajna-féle új magyar filmfinanszírozási rendszerről, elmagyarázta, hogy miért választ be gyakran rossz filmeket is a Berlinale programjába, elárulta, hány órát alszik a fesztivál ideje alatt, és mit eszik mindennap, ugyanabban az időpontban. A Sorstalanság beválogatásáról viszont hallgatott.

Péntek délután az Uránia moziban egy asztalnál ült Thierry Fremaux, a cannes-i filmfesztivál igazgatója, Dieter Kosslick, a berlini filmfesztivál igazgatója, továbbá Ulrich Gregor, a világ egyik legismertebb filmtörténeti könyvének (A film világtörténete) társszerzője, Michel Reilhac az ARTE televízió játékfilmes igazgatója és Daniela Michel, a mexikói Morelia filmfesztivál vezetője. A velencei filmfesztivál igazgatója, Alberto Barbera csak azért nem volt jelen, mert pechjére Malév-jegyet váltott, és reggel nyolckor a reptéren szembesült azzal, hogy törölték a járatát.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Tarr Béla, Thierry Fremaux és Dieter Kosslick az Uránia moziban | Fotó: Hajdú D. András

A filmszakma e jeles képviselői a 43. Magyar Filmszemle keretében, Tarr Béla meghívására gyűltek össze, mint mondták, azért, hogy "kifejezzék szolidaritásukat" a Szemlét szervező Magyar Filmművészek Szövetségével, illetve kiálljanak a magyar film sokszínűsége mellett. Vagy, ahogyan Fremaux viccelődve megindokolta saját látogatását: "mindig azt csinálom, amit Béla mond, egyszerűen nem tudok neki ellenállni".

A sajtótájékoztatót követően Dieter Kosslickkal, a Berlinale igazgatójával beszélgettünk, aki hat nappal saját fesztiválja indulása előtt is időt szakított arra, hogy ellátogasson a Szemlére, de péntek délután már repült is vissza Berlinbe.

Németországban sokáig dolgozott a filmfinanszírozás területén. Mennyire ismeri az Andy Vajna által kialakított új magyar filmfinanszírozási rendszert, és mi a véleménye róla?

Ismerem a rendszert, de újnak annyiban nem nevezném, hogy a brit filmintézet és a kanadai filmintézet is hasonlóan működik, azok is részben átveszik a producer szerepét. Fontos különbség viszont, hogy azok az intézmények nem rendelkeznek az utolsó vágás jogával, amellyel a Filmalap bizonyos helyzetekben rendelkezni fog. Emellett lényeges az is, hogy a többi országban, ahol hasonló rendszer működik, rendelkezésre állnak még más finanszírozási források is a független filmek részére. Tehát a nagyobb filmprojektek és a kisebb, független filmek máshol tudnak pályázni. Olyan szempontból a Filmalap talán egyedi, hogy minden típusú játékfilm csak náluk pályázhat. Szerintem meg kell várni, hogy kiderüljön, hogyan működik.

Mi a véleménye arról, hogy a Filmalap döntőbizottságát Andy Vajna nevezte ki, és nem a filmszakma választotta meg?

A lényeg az, hogy a bizottságban ülőknek legyen szakmai tapasztalatuk, és független döntéseket hozzanak. Szóval nem az a kérdés, hogy ki nevezi ki őket, hanem hogy függetlenek tudnak-e maradni, és adnak-e pénzt nagy költségvetésű filmekre, közepes filmekre és kis, művészi projektekre is. Ez a fontos. Németországban az ilyen intézményekben együtt dolgoznak a kormány által és a szakma által kinevezett képviselők. Az a fő, hogy az elosztási rendszer képviselje az ország teljes filmkultúráját és művészeit.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Dieter Kosslick | Fotó: Hajdú D. András

Néhány napja úgy nyilatkozott a Tagesspiegel nevű berlini napilapnak, hogy Budapestre jön "egy demonstrációra, mert néha egy fesztiváligazgatónak is az utcára kell vonulnia". Most, hogy itt van, mi a benyomása, valóban szükség van arra, hogy a magyar filmesek az utcára vonuljanak?

Úgy érzem, ha én a Berlinale kezdete előtt néhány nappal veszem a fáradságot, hogy ideutazzak, az önmagában demonstratív jellegű. Akárcsak Thierry Fremaux kollégám, azért vagyunk itt, hogy kimutassuk a szolidaritásunkat a magyar művészekkel. Sok magyar filmessel személyes viszonyban állunk, hiszen részt vesznek a fesztiváljainkon a filmjeikkel, így ők nemcsak kollégáink, hanem barátaink is. Tavaly Ezüst Medve-díjat adtunk egy magyar filmesnek a legjobb rendezésért (Tarr Bélának A torinói ló című filmért - a szerk.), idén Fliegauf Bence filmje szerepel a versenyprogramban, és magyar rövidfilmeket (a Magyarország 2011 című szkeccsfilmet - a szerk.) is levetítünk. Nem azért vagyunk itt, hogy kritizáljuk a magyar kormány által kialakított új filmfinanszírozási rendszert, az ő feladatuk, hogy a legjobb tudásuk szerint járjanak el. Azért vagyunk itt, hogy kimutassuk a szolidaritásunkat azokkal a művészekkel, akikről tudjuk, hogy képesek fantasztikus filmeket csinálni.

Andy Vajnát ismeri? Találkozott most vele?

Most nem találkoztam vele, de ismerem, az egyik filmje részt is vett a Berlinalén (a Szabadság, szerelem 2007-ben - a szerk.). Most csak néhány órát töltök itt, de szívesen találkoztam volna vele, ha meghív, de sajnos nem hívott meg.

Fliegauf Bence karrierje lényegében a Berlinalén indult, ott mutatták be az első nagyjátékfilmjét, a Rengeteg-et. Érdekelne, hogyan fedeznek fel új tehetségeket, és hogyan ápolják velük a kapcsolatot?

Először is nagyon sok kezdeményezésünk van, amely azt célozza meg, hogy a fiatalokat elhozzuk a Berlinaléra, köztük a talent campus (fiatal filmesek szakmai találkozója - a szerk.), a world cinema fund (ami a kevésbé fejlett filmiparral rendelkező régiókat és a nehezen finanszírozható projekteket segíti - a szerk.) és a koprodukciós piac. Ami konkrétan a magyar kapcsolatot illeti, mint általában a fesztiváloknak, nekünk is van egy állandó emberünk, aki rendszeresen jár Magyarországra, megnézi a magyar filmeket, és kapcsolatokat épít ki a magyar filmesekkel. De ezek nem bebetonozott szabályok, ugyanaz a rendező néha Cannes-ban, néha Velencében, néha Berlinben mutatja be a filmjét. Fliegauf Bence 2003-ban és 2004-ben szerepelt egy-egy filmjével a Forum nevű szekciónkban, most pedig olyan erős filmmel jelentkezett, amelyről úgy gondoltuk, hogy a versenyprogramban a helye.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Dieter Kosslick | Fotó: Hajdú D. András

Hogyan ütemezik a munkájukat az év során? Például most, hogy néhány napon belül elkezdődik a 2012-es Berlinale, ön már a jövő évin gondolkozik?

Jelen pillanatban csak arra gondolok, hogy el kell érnem a repülőgépemet, de egyébként igen, természetesen már folyik a 2013-as fesztivál előkészítése, különösen a retrospektív szekcióé. Vannak olyan programok, amelyek két-három év előkészítést is igényelnek. A kapcsolatok építése is folyamatosan zajlik, és folyamatosan követjük, hogy milyen filmek készülhetnek el a jövő évi fesztiválra. Sosem csak az aktuális fesztiválra készülünk, hanem párhuzamosan mindig a következőre is. Ahogy a focitól kölcsönözve mondani szoktuk: amikor a fesztivál után vagyunk, a fesztivál előtt vagyunk.

Javarészt a beérkezett filmekből válogatnak, vagy járják a világot, elmennek minden apró fesztiválra, és próbálnak új tehetségeket felfedezni?

Én magam nem járok nagyon sok fesztiválra, csak a legnagyobbakra, de azért az év második felében sokat utazom, próbálok megnézni minél több filmet. Viszont van egy körülbelül húszfős, szabadúszókból álló csapatunk, akik egész évben járják a világot, és keresik az új filmeket.

Ön hogyan tölti a fesztivál tíz napját? Jut például ideje aludni?

Ó, igen, igyekszem hat-nyolc órát aludni. Általában éjjel egy órakor lefekszem, és nyolcig alszom. Naponta körülbelül ötven találkozóm van, filmesekkel találkozom, interjúkat adok, beszédeket mondok, megnézem a filmpiacot, és négyóránként megjelenek a vörös szőnyegen, hogy üdvözöljem a filmeseket és a sztárokat, és bekísérjem őket a gálavetítésre. És persze részt kell vennem rengeteg vacsorán, de ezek közül igyekszem minél többet elbliccelni, mert elfáradok és elhízom tőlük.

Igaz, hogy mindennap pontban 16:45-kor megeszik egy tányér tésztát?

Ez így van. A tésztától jó hangulatba kerülök, de nem telít el annyira, hogy a fél nyolcas vörös szőnyeges bevonuláson elaludjak.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Thierry Fremaux, a cannes-i filmfesztivál igazgatója és Dieter Kosslick

Milyen a viszonya a cannes-i filmfesztivállal? Versenyeznek a filmekért, és ebből a versenyből gyakran a Berlinale kerül ki vesztesen.

Látta, hogy az előbb puszival és öleléssel üdvözöltük egymást Thierryvel, nem? Ez olyan, mint egy igazi párkapcsolat: néha megcsókoljuk egymást, néha pedig odasózunk a másiknak. De azt le kell szögeznem, hogy nem mindig mi veszítünk!

A Berlinalét mégis elég sok kritika éri az egyenetlen színvonala miatt.

Valóban, és a filmkritikusoknak megvan a joguk a véleményükhöz, de ha megnézzük az idei Oscar-jelöléseket, hét jelölést gyűjtöttek be azok a filmek, amelyek a mi versenyprogramunkban szerepeltek tavaly, vagy fognak szerepelni idén. A tavalyi Arany Medve-nyertesünk, a Nader és Simin jelölt a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára, jelölték BAFTÁ-ra, bemutatták kétszáz országban, és egymillióan nézték meg Franciaországban. Szóval én nem érzem úgy, hogy a tavalyi fesztivál rossz lett volna, sőt szerintem az eddigi egyik legjobb volt.

Tervez további újításokat a következő évekre, hogy a fesztivál megőrizze, illetve javítsa a pozícióját a többi A kategóriás fesztivál közt?

Szerintem már mindent megtettünk, amit lehetett. Van az említett world cinema fund, a retrospektív szekció, a filmpiac, a koprodukciós piac, a könyvpiac, a generation szekció, a versenyprogram... mindenünk megvan! Nincs még egy fesztivál, amely olyan széleskörű lenne, mint a Berlinale. Szerintem az elmúlt tíz évben nagyon sok újítást bevezettünk, úgyhogy mostanában nem lesz szükség többre. A vetítőhelyeket majd újra kell gondolni, mert a felújítás alatt álló Zoo Palast mozi hamarosan ismét használható lesz, és a filmpiacot is bővítjük majd, de ezeken kívül nincs más tennivaló. Mi vagyunk a legnagyobb fesztivál, tavaly ötszázezer ember fordult meg a nálunk, és mind a háromszázezer jegyünket eladtuk. Minden okom megvan rá, hogy én legyek a világ egyik legboldogabb fesztiváligazgatója, és az is vagyok.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Dieter Kosslick | Fotó: Hajdú D. András

Egy másik gyakori kritika, hogy sokszor mintha nem a művészi értékük, hanem a politikai jelentőségük szerint válogatnák be, illetve díjaznák a filmeket.

Valóban vannak olyan filmek, amelyek azért kerülnek be a programba, mert fontos a témájuk, nem is tudnék olyan fesztivált csinálni, amely nem tükrözi, hogy mi történik a világban. És ezek közt a filmek közt vannak jobbak és kevésbé jók. Nagyon sok kritikát kaptam például, amikor néhány évvel ezelőtt beválogattam a programba a Bordertown című filmet Jennifer Lopezzel és Antonio Banderasszal. Tényleg nem volt a világ legjobb filmje, de úgy döntöttem, hogy beteszem a versenyprogramba, mert nagyon fontosnak tartottam. Arról szól, hogy fiatal nőket gyilkolnak meg az Egyesült Államok és Mexikó egyik határvárosában húsz éven keresztül, és senki nem tesz semmit az ügyben. És ezért nemcsak a mexikói maffia a felelős, hanem azok a multinacionális gyárak, amelyek három műszakban dolgoztatják a nőket. Azért választottam ki ezt a filmet, mert azt akartam, hogy ez a probléma megkapja a lehető legnagyobb sajtónyilvánosságot. Végül a dolog nem jól sült el, mert a cikkek arról szóltak, hogy milyen rossz a film.

Szóval mondhatjuk, hogy felvállaltan küldetést is teljesít a válogatással?

Igen, persze. Egy ekkora fesztiválra nem is lehetne csak a művészi értékük szerint válogatni a filmeket: négyszáz filmet vetítünk a programban, a filmpiaccal együtt összesen ezerháromszáz film vesz részt a fesztiválon. Ez az én show-műsorom, és úgy alakítom, ahogy én akarom, ez a fesztiváligazgató joga. Minden korábbi igazgató megkapta a magáét. Hol azért, mert túl sok hollywoodi film volt, hol azért, mert túl kevés, hol azért mert túl sok német film volt, hol azért, mert túl kevés, hol azért, mert túl sok sztár volt, hol azért, mert túl sok volt a művészfilm. És mindegyik kritika jogos!

Ami a sztárokat illeti, valóban úgy tűnik, hogy kevésbé jó filmek is bekerülnek a válogatásba, ha nagy nevek szerepelnek bennük, mert a fesztiválnak fontos, hogy a sztárok ott villogjanak a vörös szőnyegen.

Ezt már annyiszor a fejemhez vágták, hogy ha csak meghallom, azonnal elalszom.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Dieter Kosslick | Fotó: Hajdú D. András

A saját szempontjai mellett nyilván különböző csoportok is nagy nyomást helyeznek önre, hogy belobbyzzák a fesztiválra a filmjüket. Például a Sorstalanság című magyar film 2005-ös szerepléséről is az a hír járja, a magyar politikusok erőszakolták ki, hogy bekerüljön a versenybe.

Németként nagyon nehéz lenne válaszolnom erre a kérdésre pont ezzel a filmmel kapcsolatban, hiszen holokausztfilmről van szó. Ha más filmről kérdezne, válaszolnék, de ez a téma túl érzékeny ahhoz, hogy bármit mondjak. Általánosságban viszont azt mondhatom, hogy valóban nagyon nagy nyomás van rajtam, de szerencsére minden irányból jön, úgyhogy sosem esem orra!