Scarlett Johansson: Nem vállaltam volna, hogy melltartóban verekedjek

A Bosszúállók londoni premierjét követő napon beszélgettünk a Fekete Özvegyet játszó Scarlett Johanssonnal és a Sólyomszemet alakító Jeremy Rennerrel. Kiderült, hogy Renner szerint miért lenne veszélyes, ha szuperhős-figuráik összejönnének, hogy Johannson mit utált a szexis kosztümjében, és hogy miért örülne, ha Renner látná őt négykézláb a Los Angeles-i járdán. A beszélgetés csoportos interjú keretében készült.

A Bosszúállók-ban sikerült elkerülnöd a női szuperhősökre jellemző kliséket. Erre külön figyelmet fordítottál? Például nem verekedsz magas sarkúban.

Scarlett Johansson: Azt hiszem, ez már korábban, a Jon Favreau-val végzett közös munka során alakult így a Vasember 2 alatt. Ő akarta, hogy ez egy tökös figura legyen. De Joss Whedont sem érdekelte egyáltalán a dögös szuperhőscsaj archetípusa. Egy kemény, fenyegető és ijesztő figurát képzelt el. Rá mindig is jellemző volt, hogy erős női figurákat szerepeltet a filmjeiben, nekem meg mázlim volt, hogy megkaptam a szerepet. De nem is vállaltam volna el, ha olyan figurát kellett volna játszanom, aki - mint a legtöbb női szuperhősfilmben - melltartóban meg harisnyakötőben verekedik, meg pózol a szélgép előtt. Az egy cseppet sem érdekelt volna.

Scarlett Johansson és Jeremy Renner a Bosszúállók londoni premierjén április 19-én

Előfordult, hogy megsérültetek a forgatás során? Milyen baleseteitek voltak?

Jeremy Renner: Én csak a nyakamat meg a vállizmaimat húztam meg, de semmi különösebben izgalmas sztorival nem szolgálhatok sajnos, egyszerűen csak az történt, hogy amikor az íjazást gyakoroltam, bénáztam, és az íjhúr beleakadt valahogyan a nyíltartómba. De mindennap sokat verekedtünk egymással, és kék-lila foltosak lettünk.

S. J.: Amikor az ember például a térdén csúszik a kemény padlón, az naná, hogy fájdalmas.

J. R.: Nekem tetszett, amikor térden csúsztál.

S. J.: Meg lehet szokni.

Te voltál lényegében az egyetlen nő a csapatban. Hogyan kezeltek a többiek, mint egy hercegnőt vagy mint egy vadócot?

S. J.: Nem is tudom. Jeremy, hogyan bántatok velem?

J. R.: Szerintem mindkettő előfordult, a helyzettől függően. De azért eléggé kézben tartottad a dolgokat.

S. J.: De azért nem vagyok vadóc.

J. R.: De hercegnő sem vagy. Mármint abban az értelemben, hogy nem szoktál követelőzni.

S. J.: Nem, azt hiszem, nincsenek irreális elvárásaim. Igazából főleg az határozta meg a hangulatot, hogy lényegében mindannyian ismertük már egymást korábbról: Chris Evansszal több filmben is szerepeltem az elmúlt tíz évben (Halálbiztos vizsga, Egy bébiszitter naplója - a szerk.), Sam Jacksonnal is jó pár éve ismerjük egymást, Jeremyvel régóta jóban vagyunk, Markot New Yorkból ismerem. Szóval tulajdonképpen mind barátok vagyunk, és ezért nem hiszem, hogy különleges elbánásban részesültem volna.

Jeremy Renner és Scarlett Johansson a Bosszúállók-ban

Beszéljetek a figurátok közti erotikus bizsergésről. Nekem úgy tűnt, akár egy szerelmi történet lehetősége is benne van a dologban.

J. R.: (Füttyent.) A Marvel-univerzumon belül mindig felmerül a szerelmi szál lehetősége a figurák közt, persze nem vetném el kapásból a dolgot. Szerintem a figuráink bejönnének egymásnak az ágyban, de lehet, hogy közben elvágnák egymás torkát. Nem biztos, hogy működne a dolog. Az Özvegy combja veszélyes, vigyázni kell ám vele!

S. J.: Pedig ez izgalmas folytatás lehetne!

Scarlett, beleszólhattál bármilyen szinten a filmbeli kosztümöd kialakításába?

S. J.: Ez lényegében ugyanaz a kosztüm, mint amit a Vasember 2-ben hordtam, legalábbis nagyon hasonló. Nem vagyok kosztümtervező, fogalmam sincs, hogyan kell összerakni egy ruhát, katasztrófa lenne, ha megpróbálnám. A ruha funkcionalitását tekintve viszont együtt kell működni a kosztümtervezővel, mert rengeteget mozgunk, és nem szabad kényelmetlennek lennie. Viszont kicsit melegem volt benne, őszintén szólva. Az egyik harcjelenet végén látszik is a filmben egy pillanatra, hogy tiszta csatakos a hajam.

Milyen volt a Selviget, a tudóst alakító Stellan Skarsgarddal dolgozni?

S. J.: Imádom Stellant, örültem volna, ha többet kell vele dolgoznom a filmben, erre inkább Jeremynek volt lehetősége. Csodálatos ember és atyaúristen, de jó színész! Nevetségesen jó. Szuper fickó, nagyon okos és elbűvölő.

J. R.: Nekem úgy tűnt, hogy mindig mosolyog.

S. J.: És folyton hamiskásan csillog a szeme.

Jeremy Renner a Bosszúállók-ban

Kire néztek fel az életben, és szerintetek milyen példaképekre van szükségünk manapság?

J. R.: Az apámra, mert tökös csávó. Tőle tanultam meg, hogyan tekintsek az életre, miben higgyek, hogyan győzzem le az akadályokat. Ez nagyon megnyugtató, és mind a mai napig önbizalmat merítek belőle.

S. J.: Az én példaképem Hugh Jackman. Jeremy, láttad valaha énekelni és táncolni? Lenyűgöző! Hihetetlen!

Joss Whedon rendező azt mondta rólad, Scarlett, hogy az összes színész közül, aki szerepelt a filmben, te hasonlítasz legkevésbé a figurára, akit játszol. Szerinted pontosan mire gondolt?

S. J.: Én hiperérzékeny vagyok, amit sokféleképpen felhasználok a munkámban, a figurám viszont - bár azt nem mondanám, hogy nincsenek érzései - távolságtartó, a személyiségének van egy sötét oldala is. Én egyáltalán nem ilyen vagyok. Engem nagyon megérintenek az emberek. És a Fekete Özvegy nem éppen a legvidámabb figura, nekem viszont eléggé derűs az alaptermészetem.

Fizikailag nehéznek találtad ennek a kőkemény, verekedős csajnak a megformálását?

S. J.: Amikor ilyen figurát játszik az ember, irreálisan eltúlzott képe alakul ki a saját erejéről. Emlékszem, hogy Chris Hemsworth mellett álltam, és öklöztem a hasát, miközben ő eltartott magától, én meg úgy éreztem, hogy képes lennék neki fájdalmat okozni, de persze nem.

Joss Whedon és Scarlett Johansson a Bosszúállók forgatásán

Joss Whedon állítólag mindannyiótokkal leült megbeszélni, hogy mit szeretnétek hozzátenni a figurátokhoz. A ti esetetekben melyek voltak ezek a dolgok?

J. R.: Nagyon szuper, amikor van rá lehetőség, hogy az ember leüljön a rendezővel, és kitaláljon dolgokat a figurával kapcsolatban, ez fantasztikusan jó volt, de sajnos az én esetemben pont nem kerültek be a filmbe azok a dolgok, amelyeket megbeszéltünk, mert túl sok szereplő volt, egyszerűen nem fértek be.

S. J.: Mi sokat beszéltünk a Fekete Özvegy eredettörténetéről, arról, hogy ebben a filmben részben fel akarjuk tárni, honnan jött, és ezt be akarjuk építeni a Nick Furyhez és a S.H.I.E.L.D.-hez fűződő viszonyába.

Scarlett, hamarosan eljátszod Janet Leigh-t, a Psycho női főszereplőjét. Miben különbözik egy ikonikus fiktív figura és egy ikonikus valós figura megformálása?

S. J.: Egy képregény-figurával kapcsolatban az embereknek ugyan megvan a saját elképzelésük arról, hogyan néz ki, milyen a hangja, satöbbi, de mégis szabadon interpretálható, Janet Leigh viszont valós személy. Igaz, ott is az én Janet Leigh-interpretációm jelenik majd meg, az utánzás csak egy bizonyos pontig működik, és tőlem függ, hogy mit emelek ki vele kapcsolatban. Más típusú nyomás van ilyenkor rajtunk, hiszen az a feladat, hogy jól add vissza azt az embert, úgy, hogy felismerhető legyen.

Egy ideig úgy volt, hogy eljátszod Stuart Máriát John Curran filmjében. Van még esély arra, hogy megvalósuljon az a terv?

S. J.: Nagyon szeretem azt a történetet, és jó lenne, ha megcsinálhatnám, de ez egyike azoknak a projekteknek, amelyek valami miatt sehogy sem akarnak összejönni. Ha lenne rá lehetőség, még mindig szívesen elvállalnám.

Scarlett Johansson és Jeremy Renner a Bosszúállók-ban

Kiskorod óta a pályán vagy. Hogyan lehet gyerekszínészből komoly felnőtt színésszé válni?

S. J.: Nem tudom, én csak a saját példámat ismerem. Hogy nem tévedtem el teljesen, azt részben annak tulajdonítom, hogy New Yorkban nőttem fel. És részben annak is, hogy az anyukám gyerekkoromban gondoskodott arról, hogy nagyjából normális életet éljek. Amellett, hogy dolgoztam, rendesen iskolába jártam, nyáron elmentem táborozni, ilyenek. És más is volt még akkoriban a helyzet. Mostanában a média egészségtelenül sokat foglalkozik a nagyon fiatal színészekkel, ráadásul nagyon kritikusan is viszonyulnak hozzájuk. Nekem gyerekkoromban nem kellett amiatt aggódnom, hogy paparazzók követnek, de nemrég dolgoztam Elle Fanninggel (Az igazi kaland című filmben - a szerk.), aki tizennégy éves, és fotósok állnak a háza előtt. Ez őrület. Ő nagyon normális maradt, mert csodálatos családja van, de nem tudom, én hogy bírtam volna ezt. Most nagyon más a helyzet akár a tíz évvel ezelőtthöz képest is.

Scarlett, szerinted nyomot hagyott a személyiségeden, hogy az édesapád Dániából származik? Különbözöl emiatt a többi amerikaitól?

S. J.: Apukámnak nagyon dános, nagyon száraz humora van, és szerintem ebből örököltem egy kicsit. A gyerekkoromnak része volt a dán kultúra, például dán karácsonyt tartottunk. Az ünnepek annak ellenére leginkább a dán kultúráról szóltak, hogy az anyukám zsidó.

Jeremy, amikor még nem voltál befutott színész, lakásfelújítással foglalkozó céged volt. Mikor jött el az a pont, hogy már ki tudtad fizetni a számláidat a színészkedésből?

J. R.: Még mindig megvan a cég, mert nagyon szeretek vele foglalkozni, és ez egyben befektetés is. Hatalmas szerencse, hogy a színészkedésen kívül még van valami más is, amit szeretek csinálni, és a hátralevő életemben párhuzamosan fogom vinni a kettőt.

S. J.: És értesz is hozzá!

Scarlett Johansson és Jeremy Renner a Bosszúállók moszkvai premierjén április 17-én

Scarlett, hamarosan csillagot kapsz a hollywoodi hírességek sétányán. Hogy működik ez a dolog?

J. R.: Tényleg?

S. J.: Igen, kapok.

J. R.: Klassz! (Jeremy és Scarlett pacsizik.) És ez mit is jelent?

S. J.: Igazából nem pontosan tudom, hogy működik, de van egy döntőbizottság, szerintem ők jelölik az embert. Természetesen odavoltam, amikor megtudtam, hogy csillagot kapok, mert nosztalgikus érzéseket táplálok iránta, szerintem ez szép hagyomány. Most aztán befutottam. Húsz éve dolgozom a filmiparban, és ez fontos mérföldkő.

Jeremy, irigykedsz?

J. R.: Igen! Ez tök menő.

S. J.: El kell jönnöd a ceremóniára!

J. R.: Ha meghívsz, ott leszek.

S. J.: Épp most hívlak meg. Ott állok majd négykézláb a járdán, vicces lesz.