Johnny Depp volt már Michael Jacksonra hajazó édességgyáros, rugalmas végbelű transzvesztita és ollókezű műember is. A sztár mostanában szerelmes vámpírként ügyetlenkedik az Éjsötét árnyék című filmben, ennek apropóján összeszedtük eddigi legelszálltabb szerepeit.

8. Mielőtt leszáll az éj (Before Night Falls, 2000)

 

Szemernyi kétség sem férhet hozzá, hogy Johnny Depp jó nő. Ha valaki számára ez mégsem lenne egyértelmű, annak csak meg kell néznie a Mielőtt leszáll az éj-t, amiben Depp az Ed Wood után ismét transzvesztitát alakít. De Bon Bon egyáltalán nem az a rejtőzködő típus: szőke parókában, kurvás sminkben, idomait közszemlére téve parádézik a kubai börtönben, ahol a meleg írót, Reinaldo Arenast fogva tartják. Fény derül a szexistennő különös képességére: egészen nagy tárgyakat is fel tud dugni a végbelébe, így egyszerre akár több fejezetet is kicsempész Arenas készülő regényéből. Julian Schnabel rendező viccesen bizarr húzása, hogy Depp-pel játszatta el a Victor nevű szadista katonát is, aki szexuálisan sakkban tartja a bebörtönzött Arenast.

* * *

7. Ed Wood (Ed Wood, 1994)

 

A főleg az 50-es években aktív Ed Woodot szokás a világ legrosszabb rendezőjének titulálni (legalábbis Uwe Boll felbukkanásáig ez volt a közvélekedés), és már ezért is izgalmas filmalapanyag lenne, de a fékezhetetlen lelkesedésű Wood ráadásul transzvesztita volt. Állítólag kiemelkedően hősiesen harcolt a második világháborúban - miközben egyenruhája alatt időnként női bugyit és melltartót viselt. Az excentrikus figura gyönyörűen passzol Tim Burton és Johnny Depp közös fantáziavilágába, ahogy az idős, drogfüggő Bela Lugosi (Martin Landau) is, akit Wood ásott elő, és tett bele az első filmjeibe. Burton filmje a transzszexualitásról szóló Glen és Glenda, A szörny menyasszony és a 9-es terv az űrből készülését meséli el, Wood harcát a stúdiókkal, valamint azt, hogyan sikerült olyan lányt találnia, aki elfogadta, hogy szívesen bújik női ruhákba. Depp elmondása szerint alakítását "Ronald Reagan vak optimizmusából, az Óz, a csodák csodája Bádogemberének lelkesedéséből és Casey Kasemből (Shaggy hangja a Scooby-Do-filmekben - a szerk.)" gyúrta össze.

* * *

6. A Karib-tenger kalózai-filmek (Pirates of the Caribbean, 2003-)

 

Jack Sparrow kapitány eredetileg csak humoros színfolt lett volna A Karib-tenger kalózai-filmekben, és nem volt különösebb jelentősége a sztori szempontjából, de aztán megjelent Depp, és minden megváltozott. A Disneynél egy hagyományosabb kalózt képzeltek el, Depp azonban úgy közelítette meg a szerepet, hogy a kalózok koruk rocksztárjai voltak, és a figurát Keith Richardsról mintázta. A kosztümje kialakításában is aktívan részt vett: a paróka, a furcsa szakáll, a háromszögletű kalap és a hajába aggatott apróságok mind az ő ötletei voltak. Amikor a Disney stúdió fejeseinek levetítették az első részleteket a készülő filmből, kitört a pánik, mert Jack Sparrow egyáltalán nem volt olyan családbarát, amilyet szerettek volna. Nem értették a figurát, és nekiszegezték Deppnek a kérdést, hogy Sparrow most meleg vagy részeg-e. Azóta már nyilván hálásak neki, és örülnek, hogy végül engedték szabadon tobzódni, hiszen a sorozat aligha lett volna bombasiker Jack Sparrow nélkül. A kapitány olyan népszerű, hogy videojátékokat és könyvsorozatot is csináltak róla, és utólag bekerült abba a Disneyland-hullámvasútba is, ami a film ötletét adta.

* * *

5. Benny és Joon (Benny & Joon, 1993)

 

Depp már az Ollókezű Edward-hoz is tanulmányozta Charlie Chaplin filmjeit, mert a figura szinte alig szólal meg, és főleg gesztusokkal kommunikál. A Benny és Joon-hoz pláne szüksége volt Chaplin- és Buster Keaton-ismeretekre, mert egy olyan fiút alakít, aki a némafilmes komikusok bűvöletében él, és meglehetősen ügyesen ad elő testi humort igénylő számokat. Többek közt ezekkel nyűgözi le Joont (Mary Stuart Masterson), a feltehetően skizofrén főhősnőt, aki a furcsa srác szerelme révén megtanul a saját lábára állni, és nem mindenben a bátyjától, Bennytől (Aidan Quinn) függeni. A fiú időnként még kedvesénél is furcsábbnak tűnik, a sajtos melegszendvicset például vasalóval gyártja, az étteremben pedig szeret mások tányérjaival zsonglőrködni.

* * *

4. Charlie és a csokigyár (Charlie and the Chocolate Factory, 2005)

 

A Roald Dahl mesekönyvén alapuló filmben Depp alakítja Willy Wonkát, a gyerekkori traumái miatt világtól elzárva élő édességgyárost, aki - bár rühelli a gyerekeket - nyereményjátékot hirdet meg, és a győztes kölyköket körbekalauzolja a gyárában. A pszichedelikus mesevilágába elzárkózó, a fertőzésektől abnormálisan rettegő, extravagáns megjelenésű, fehérre meszelt arcú figuráról sokaknak rögtön Michael Jackson ugrott be, de Tim Burton rendező szerint ez képtelenség, hiszen Jackson szerette a gyerekeket, Wonka pedig utálja. Depp nemrég Ellen DeGeneres tévéműsorában felfedte, honnan merített inspirációt a figurához: elképzelte, hogy milyen lenne George Bush elképesztően beszívva, és azt játszotta el. A filmet hosszú éveken keresztül tervezték különböző színészekkel és rendezőkkel, mire sikerült megvalósítani, és csak hálásak lehetünk, hogy végül nem Nicolas Cage vagy Jim Carrey kapta Wonka szerepét.

* * *

3. Sweeney Todd (Sweeney Todd, 2007)

 

Szemben a csalódáskeltően lapos Alice Csodaországban-nal és Éjsötét árnyék-kal, itt még pont azt kaptuk a Burton-Depp párostól, amit reméltünk. A morbid musicalt mintha nekik találták volna ki, meg persze Helena Bonham Carternek, aki a gyilkos borbély trükkös cinkosát alakítja, aki a pengével elvágott torkú kuncsaftokat húsos pite formájában hasznosítja újra. Depp itt is beleszólt a figurája megjelenésébe, a fekete loboncában levő egyetlen fehér hajtincset például kifejezetten azért akarta, hogy jelezze, a figura szörnyű traumán ment keresztül, amibe hirtelen beleőszült. Depp szemeiben minden korábbinál fenyegetőbben csillog az őrület, de ha amúgy nem tűnne elég zakkantnak, természetesen még dalra is fakad. Meglepő módon ez jól áll neki, talán pont azért, mert hallatszik a hangján, hogy nem képzett énekes. Blazírtságával Bonham Carter tökéletes párja itt Deppnek, a hideg lazasággal cselekvő nő és a bosszúvágytól esztelenül tomboló férfi sötét kettősétől lesz igazán vicces és elragadó a film.

* * *

2. Ollókezű Edward (Edward Scissorhands, 1990)

 

Ki tudja, mi lett volna, ha a 20th Century Fox fejesei győznek, és Tim Burton a szándékaiknak megfelelően Tom Cruise-ra bízza Ollókezű Edward szerepét. A rendező a stúdió nyomására találkozott Cruise-zal, de nem voltak egy hullámhosszon, mert Cruise vidámabb befejezést képzelt a filmhez. Amikor Johnny Depp végül megkapta a szerepet, nyilván nem sejtette, micsoda fontos együttműködés veszi kezdetét: mostanáig összesen nyolc, többségében remek filmet csináltak Burtonnel. Edward volt az egyik első szeretni való különc Depp pályáján, ami úgy tűnik, eléggé nagy hatással volt arra, hogy utána milyen szerepeket ajánlottak fel neki. Edward egy tudós által teremtett műember, aki sajnos nincs teljesen kész: az idős feltaláló meghal, mielőtt még kezeket csinálhatna a fiúnak, aki így ujjai helyén ollókkal kénytelen élni, és ez igencsak megnehezíti a beilleszkedést abban a kisvárosban, ahova elvetődik. Edward olyan, mint egy szomorú, szelíd Cure-rajongó, illetve Depp értelmezésében egy újszülött és egy feltétlen szeretetet nyújtó kutya keresztezése. Valószínűleg nem sok kamaszlány nézője akadt a filmnek, aki ne azonosult volna a beleszerető Winona Ryderrel.

* * *

1. Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas, 1998)

 

A Hunter S. Thompsonról mintázott Raoul Duke minden kétséget kizáróan a legőrültebb és legszórakoztatóbb figura, akit Depp valaha eljátszott. A gonzóújságírás drogimádó atyjának megformálásához Depp hónapokig találkozgatott Thompsonnal, hogy eltanulja a hanglejtését és a gesztusait, a filmben pedig sok jelenetben Thompson saját ruhadarabjait viseli. A kopasz, szemüveges író eljátszásához Deppnek meglehetősen át kellett alakulnia külsőleg is, és ha valaki tudatlanul ül be a filmre, esetleg rá sem jön, hogy ő játssza a főszerepet. A forgatáshoz állítólag maga Thompson borotválta le Depp fejét a saját konyhájában. Történetről nem igazán beszélhetünk: Duke és ügyvéd haverja, Gonzo (Benicio Del Toro, akinek a figuráját szintén valós személyről, Thompson egy 70-es években nyomtalanul eltűnt ügyvéd barátjáról mintázták) elindulnak Las Vegasba, ahol Duke-nak egy motorversenyről kellene tudósítania, de a mértéktelen drogfogyasztásuk miatt a két felpörgetett, időnként paranoiássá váló figura szürreális ködben tölti a következő napokat. Terry Gilliam filmje természetesen tele van emlékezetes szövegekkel, kezdve onnan, hogy "valahol Barstow-nál jártunk a sivatag szélén, amikor a drogok kezdték átvenni az irányítást".