Robert Pattinson bulizni is testőrrel járt Budapesten

2012.05.26. 18:01

Amikor százszámra sikítoztak az Andrássy úton Robert Pattinson rajongói, az ő felelőssége volt, hogy ne hallatszódjanak bele a felvételbe, amikor kiderült, hogy John Cusack mégsem tud olyan jól lovagolni, mint állította, az ő diplomáciai érzékén múltak a lovaglóleckék, és neki kellett gondoskodnia arról is, hogy Uma Thurman jót bulizhasson a Balatonon. Kemény Ildikóval, Magyarországon forgó hollywoodi filmek producerével beszélgettünk.

Hogy lesz valakiből Magyarországon forgó külföldi filmek producere?

Tolmácsként, majd asszisztensként kezdtem annak idején, amikor az első amerikai filmek jöttek Budapestre. Különböző részlegeknél dolgoztam, majd a producer és a rendező mellé kerültem. Eredetileg rendezni szerettem volna, de aztán rájöttem, hogy hozzám sokkal inkább a produceri tevékenység illik. Ez körülbelül akkor vált egyértelművé, amikor a Találkozás Vénusszal-ban Szabó István asszisztense lettem. Úgyhogy elkezdtem keresni egy olyan külföldi iskolát, ahol producerséget tanítanak, mert Magyarországon akkor még csak gyártásvezetői tanfolyam létezett. Végül is az angliai National Film and Television Schoolba jelentkeztem, felvettek, és British Council-ösztöndíjjal kezdtem el a négyéves produceri képzést.

Az iskola után mi történt?

A személyes dolgok is beleszóltak a karrierem alakulásába, mert kint találkoztam a férjemmel, aki angol, és ezért az iskola után nem mentem haza, hanem Angliában kezdtem dolgozni. Már a vizsgafilmünket is úgy csináltam, hogy bevontam a magyar főiskolát is, szóval akkoriban is koprodukcióban gondolkodtam. Nagyon jól sikerült a vizsgánk, utána rögtön lehetőséget kaptunk két rövidfilm elkészítésére, ami aztán utat nyitott nagyjátékfilmek felé.

Hogy indult a filmgyártó céged, a Pioneer Pictures?

Amikor 2004-ben elfogadták a filmtörvényt, a külföldiek elkezdtek Magyarországban gondolkodni, elsősorban az adó-visszatérítés miatt. Az angol szakmabeli ismerőseim elárasztottak forgatókönyvekkel, kikérték a véleményemet, hogy a filmjüket lehetne-e Magyarországon forgatni, költségvetési terveket kértek. Hamar rájöttem, hogy ezt felelősen csak egy cég keretei közt lehet csinálni. És a Pioneer Productions nevű reklámfilmes szervizcég pont akkoriban keresett partnert ahhoz, hogy alapítsanak egy játékfilmes céget is. Úgyhogy megalakult a Pioneer Productions mellett a Pioneer Pictures, ennek vagyok a rész-tulajdonosa  Antal Ilonával és Peták Eleonórával, valamint megosztott ügyvezető igazgatója. Az első nagyjátékfilmünk az angol finanszírozású Mrs. Ratcliffe forradalma volt. Innen indultunk.

A következő nagy filmetek A sas volt.

Izgalmas volt, mert ez Duncan Kenworthy producernek - aki az egyik legnagyobb név az angol szakmában - a szerelemprojektje volt. Kevin Macdonald rendezte, aki jó barátom is. Amikor még iskolába jártam, vele csináltuk a dédnagypapájáról, a magyar származású Emeric Pressburgerről szóló, The Making of an Englishman című dokumentumfilmet, ami az ő első rendezői munkája volt, a testvérének, Andrew-nak pedig az első produceri munkája. Én behoztam a magyar tévét, és így csináltuk meg koprodukcióban. Tehát Kevin már ismert és bízott bennem, és szerintem tudta, hogy én minden követ meg fogok mozgatni, hogy megteremthessük a római kori Angliát Magyarországon a filmjéhez.

Forrás: Pioneer Films
Kevin Macdonald és Channing Tatum A sas című film forgatásán

Ilyenkor gondolom azért a személyes kapcsolat ellenére több helyet is megnéznek. Hogy dőlt el, hogy végül Budapestre jönnek?

Ideküldtek egy nagyon tapasztalt location managert, aki kifejezetten arra szakosodott, hogy különböző országokat és körülményeket hasonlít össze, és erről szinte kész tanulmányt ír a producereknek. Azt hiszem, négy vagy öt országban járt emiatt a film miatt. Eltöltöttem vele körülbelül egy hetet Budapesten és környékén. Bejártunk minden egyes hegyet, völgyet. A kihívás az volt, hogy 360 fokban körbe tudjunk fordulni az erdő közepén, és ne lássunk semmilyen modern belógó tornyot, vagy villanyvezetéket. Mondjuk, ezeket manapság elég könnyen ki tudják venni az utómunkában, de azért fontos szempont volt, hogy minél jobban visszaadja a hely a korabeli Angliát. De csomó más szempont is volt, például, hogy milyen messze vagyunk a centrális hotelektől, hogy mennyit kell majd utazniuk a színészeknek, és mennyibe kerül majd a produkciónak, hogy naponta beülnek egy autóba és kimennek a helyszínre.

A sas-hoz a kosztümök is nálunk készültek, ugye?

Így van. Sokkal több embert foglalkoztattunk, mint amennyit általában szoktunk, mert a kosztümök és kellékek mind nálunk készültek. A producerek azt akarták, hogy ne másoljanak le semmilyen korábbi római kori filmet, hanem teljesen egyedi legyen minden, úgyhogy kialakítottunk olyan műhelyeket, ahol a kosztümöket, a római kori harci szerszámokat és eszközöket elkészítette egy csapat, aminek csak a főnöke volt angol, de amúgy teljesen magyar szakemberekből állt.

Mi a tapasztalatod, ha felmerül egy ilyen helyzet, mennyire nehéz összeszedni egy megfelelő szaktudású csapatot?

Kihívás, mert a mi szakmánk nagyon speciális. Minimum tizenkét órát dolgozunk egy nap, hónapokon keresztül, és ez elég távol áll attól, ami mondjuk egy bőrdíszműves kiegyensúlyozott munkatempója. Amikor megkerestek az angolok, hogy találjunk egy olyan helyet, ahol be tudjuk rendezni ezeket a műhelyeket, első körben azt hittem, nem tudjuk megvalósítani, hogy mindenki egy fedél alatt dolgozzon, úgy gondoltam, hogy mindenki dolgozik majd a saját környezetében, a saját tempójában, végül mégis sikerült. Össze tudtunk szedni annyi embert, aki hajlandó volt otthagyni a műhelyét, és beköltözni egy helyre, hogy egy csapat tagja legyen. És abszolút bevált, mindenki szerette. Nyilván ilyenkor sok a stressz a szoros határidők miatt, de mi állandóan ezzel élünk a szakmában. Viszont aki nem szakmabeli, annak nehéz, hogy hirtelen jönnek a túlórák, és vannak olyan napok, amikor alig alszunk.

Forrás: Vermes Kata
Aaron Ryder producer, Bécsi Zsolt sofőr és Kemény Ildikó A holló forgatásán

Te mennyire bírod jól ezt az életformát és a vele járó stresszt?

Azt hiszem, én szerencsés alkat vagyok, jól bírom, és szeretem ezt a szakmát. Bár olyan típusú ember vagyok, hogy mindent a szívemen is viselek, és emiatt nyilván mélyebbre is szaladnak a dolgok. Én nem akarok már váltani, de az a tény talán sokat mond, hogy van két fiam, és egyáltalán nem szeretném, ha ők is ezt a pályát választanák.

Amikor több országot is megnéz egy produkció, előfordul, hogy kapsz információt a konkurensekről? Hogy például azt mondják: "a románok X dollárral olcsóbb ajánlatot adtak, Ildikó, találd ki, hogy tudnál lejjebb menni árban"?

Nagyon kevés információt kapunk, és az az igazság, hogy mi nem így dolgozunk. Adott árak vannak. Hiába mondják meg nekem a román árakat, egy nagyobb filmet nem lehet bevállalni bizonyos árszintnél alacsonyabban. Tehát én nem fogok a román ajánlat alá menni, ha tudom, hogy azzal nem tudok teljesíteni. Mi azzal tudunk versenyezni, amiben jók vagyunk. Magyarországon van már olyan infrastruktúra, hogy nem csak egy vagy két stábot tudunk egyszerre kiállítani, hanem manapság már három vagy négy film is foroghat itt egymás mellett. Állandó feladat persze a különböző részlegeknél az újabb emberek kiképzése, de ezzel is foglalkozunk: éppen most egy könyvelői tanfolyamot indítunk, és saját finanszírozásból áthozunk Budapestre egy angol produkciós könyvelőt, hogy segitsen új stábtagokat képezni a nemzetközi elvárások alapján. Visszatérve a kérdésedre, pont volt most egy szomorú történetünk, hogy elvesztettünk egy filmet Romániával szemben, amin én három éve dolgoztam, és az egyik kedvenc projektünk volt.

Ez a The Necessary Death of Charlie Countryman volt?

Igen, és ez a film kifejezetten Budapestre íródott. Lementünk az árak tekintetében, amennyire csak lehetett, de nem tudtunk a román árakkal versenyezni, úgyhogy átkerült hozzájuk.

Fotó: Jamie Bell
Evan Rachel Wood a The Necessary Death of Charlie Countryman bukaresti forgatása alatt

Gondolom, ilyenkor egy ponton túl egyszerűen nincs mit tenni. Ha ők azt mondják, hogy inkább átírják a forgatókönyvet, akkor már sok mindent nem tudsz felajánlani.

Igen, eljön az a pont, amikor el kell engedni őket. De itt még az utolsó hónapban is azt elemeztük az amerikai producerekkel, hogy hogyan tudnánk megoldani, mert ők tényleg Budapestre akartak jönni, ők voltak a legcsalódottabbak, hogy nem jött össze. Hozzájárult az is, hogy menet közben változott a finanszírozó, és az új finanszírozó jóval alacsonyabb költségvetésért vette át a produkciót. És ő Romániában forgatja szinte az összes filmjét. Szóval, amikor megjött a hír, hogy összeállt a finanszírozás, és hogy ki finanszírozza, már sejtettem, hogy ez lesz a vége. A rendező nem is akart odamenni Romániába, még körülnézni sem első körben. Engem hívogatott, hogy panaszkodjon, de hát végül nyilván ő is meg akarta csinálni a filmjét, és nem volt rá más mód. Most forog a film Bukarestben.

A Bel Ami többek közt azért érdekes, mert Robert Pattinson jött miatta Magyarországra. A te munkádat hogyan befolyásolta, hogy egy ekkora tinisztár volt a főszereplő?

A Bel Ami részben forgott csak nálunk, elsősorban a párizsi külsőket csináltuk, és Robert jelenléte mellett hatalmas kihívást jelentett például az Andrássy út lezárása, az, hogy egyetlen vasárnap alatt 1800-as évekbeli párizsi utcává kellett alakítanunk. Ami Robertet illeti, igaz, hogy korábban nem volt olyan forgatásunk, ahol több száz tinilány jelent meg, majdhogynem előbb ott voltak, mint mi a forgatási napokon. Első nap még nem tudtuk, hogyan fogjuk ezt kezelni, mert nemcsak ott voltak, hanem sikítoztak is. De egy nagyon ügyes, okos asszisztensünk azt mondta nekik, hogy "lányok, itt lehettek, de ha tényleg szeretitek Robertet, akkor hagyjátok dolgozni, és legyetek csendben". Ettől kezdve suttogva adták át egymásnak, hogy "csss, jön Robert, maradjunk csöndben!". Úgyhogy bár hadakban álltak az összes helyszínen végig, rendben folyt a forgatás. De a legnagyobb kihívás az volt, amikor megjelent Kristen Stewart, Robert barátnője, és valamelyik amerikai lap óriási összeget ajánlott fel az első fotósnak, aki lekapja őket együtt. Onnantól kezdve pláne tele voltunk a paparazzofotósokkal is. Őket sokkal komplikáltabb esetnek tartottam, mint a lányokat. Amikor például Tihanyban forgattunk, a fákon ültek, mindenfelé recsegtek-ropogtak az ágak. A Balaton a tengert játszotta, és az is gyönyörű volt, amikor a képbe beúszott egy csónak egy hatalmas lesipuskás fotóssal. Egyébként a színészekről szerintem azt kell tudni, hogy ők is emberek, és ha úgy figyelünk oda rájuk ezek alatt a forgatások alatt, ahogy mindenki másra, akkor általában nincs velük semmi gond. Nyilván adódnak azért extra kérések. Például a Balatonon Uma Thurman kitalálta, hogy szeretne rendezni egy partit, ahol ő akar főzni, úgyhogy egy pillanat alatt össze kellett szednünk a dolgokat, amiket elképzelt, ami szezonon kívül, egy kihalt hotelben nem volt olyan egyszerű. De bevittem a szakácshoz, és nagyon jóba lettek, és végül hangulatos parti lett.

Robert Pattinson és Kristin Scott Thomas az Andrássy úton beszélget a Bel Ami című filmben

A sztárok megvédése és dugdosása a rajongók elől egy külön szakma?

Persze, Robertnek például volt saját testőre, aki vele utazott és mindig mindenhol vele volt. Tehát nemcsak a forgatás alatt, hanem ha este el akart menni egy kicsit bulizni, akkor is ott volt, még Berlinben a premieren is. A velünk dolgozó biztonsági emberek is megtanulták az évek folyamán, hogy hogyan kell ezzel bánni. De mindent nem tudunk kontrollálni, például ha utcán forgatunk, az erkélyről és az ablakokból kilógó embereket, akik ott laknak, meg lehet kérni szép szóval, hogy menjenek be, de nem lehet elküldeni őket.

Az adósság-gal kapcsolatban talán az a legmeglepőbb, hogy van benne egy-két olyan jelenet, amiről szerintem senki nem mondaná meg, hogy nálunk forgott.

Eredetileg Németországban akarták forgatni a filmet, de egyszer csak kaptam egy telefont, hogy ránéznék-e a német helyszínek képeire, hogy Magyarországon nem tudunk-e ilyesmikkel előállni? A rendező nagyon csalódott volt a német terepszemlétől, mert a mai Berlinben nagyon nehéz hatvanas évekbelinek kinéző berlini helyszíneket találni. Rögtön átküldtünk néhány fotót, amik elég meggyőzők voltak ahhoz, hogy átjöjjenek. Felültek egy repülőre, és a német terepszemle utolsó két napját már nálunk töltötték. Megragadta a rendezőt a környezet, és ahogy egyre inkább otthon érezték magukat, egyre több helyszín került át hozzánk. Érdekes módon pont azt, amit sokkal olcsóbb lett volna Magyarországon forgatni, azaz a stúdióban felépített lakásbelsőt, Angliában kellett megcsinálni a kinti elvárások miatt. De oda is részben a mi építészeink küldtek ki különböző elemeket, például ajtókat, ablakokat.

Az izraeli reptéri jelenetet viszont megdöbbentő módon nálunk vették fel.

Egy olyan katonai repülőre volt szükség, amit a produkció Angliában nem tudott megkapni, Izraelben meg aztán pláne nem. Úgyhogy elkezdtünk utánanézni, hogy Magyarországon van-e ilyen gép. Kiderült, hogy vannak ilyenek, de akkor éppen készenlétben álltak, hogy bármelyik pillanatban Afganisztánba repüljenek. Emlékszem a felcsillanó izgalomra a rendező szemében, amikor meglátta a gépeket, teljesen odavolt, hogy pont erre vágyott. Én pedig rögtön megírtam a Miramax stúdió embereinek, hogy megvan a gép, de ha a forgatás előtti napon hirtelen Afganisztánban be kell vetni, akkor az az első sajnos. Ennek ellenére úgy döntöttek, hogy ez a gép kell. A következő probléma az volt, hogy ez a jelenet az izraeli nyárban, tűző napsütésben játszódik, mi viszont januárban kezdtünk el forgatni Magyarországon, és ez volt az első felvétel. Soha nem felejtem el, hogy előző nap szakadt a hó, tehát a forgatáskor hatalmas hó lepte el a tököli repteret, amit aztán nagyon ügyesen kivettek CGI-jal. A színészeinknek pedig kis nyári ruhákban kellett lenniük. Mi ott álltunk dupla síruhában, mert olyan hideg volt, Jessica Chastain meg egy szál kis ruhában sétált ki a gépből. Úgy döntött, hogy még a kardigánt se veszi fel, hanem megcsinálja nélküle, mert úgy hitelesebb. Úgyhogy ott álltak az öltöztetők a kép szélen, és amint vége volt a felvételnek, rohantak oda a hatalmas sídzsekiket rájuk adni.

Magyarországon forgatott jelenetek Az adósság című filmben


Jessica Chastaint mennyire ismerted meg?

Jessica borzasztó helyes volt, és nagyon szeretett volna találkozni Tarr Bélával. Ezt szerettük volna megoldani, de Tarr Béla pont valahol vidéken forgatott, nekünk meg annyira sűrű volt a gyártási tervünk, hogy sajnos végül nem fért bele. Jessicánál még az étkezés biztosítása volt kényes feladat, mert ő extrém vegán. Nagyon aggódott, úgyhogy rögtön első nap leültünk vele és a cateringesekkel, átbeszéltük, hogy pontosan mik az elvárásai. Szerencsére olyan fantasztikus cateringeseink vannak, akikkel mindent meg tudunk oldani, és Jessica annyira megkedvelte a főztjüket, hogy egy idő után elkezdte kis dobozban hazavinni magának a vacsorát, mert ezt sokkal jobban szerette, mint, amit az ötcsillagos hotelben kapott.

A holló abban a tekintetben meglepő, hogy a 19. századi Baltimore-hoz nem evidens választás Budapest. Mennyire kellett belenyúlni CGI-jal?

A filmben a Szobi utca és környéke látható, de CGI csak amiatt kellett, mert nem engedhettük meg magunknak, hogy olyan hosszan lezárjuk az utcát, amennyire szerettük volna, és ezért az utca végére betettek egy nagy green screent, és aztán CGI-jal az utómunkában meghosszabbították. Nagy probléma, hogy a kerületi önkormányzatok csillagászati összegeket kérnek a területfoglalásért. Nagyon remélem, hogy ígéretéhez híven a Filmalap ezen viszonylag hamar segít majd. A holló-ban az utcalezárás borzalmasan magas árát azzal kellett kompenzálni, hogy a stúdiórészt Belgrádban csinálták meg. Most egyébként pont ugyanilyen felállásban dolgozunk: a Therese Raquin is Budapest-Belgrád kombinációban valósul meg.

Forrás: Vermes Kata
Green screen a Szondi utcában A holló forgatásán

Mesélj John Cusackről!

John Cusacktől szerintem mindenki jobban tartott, mint amennyire indokolt volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezett, teljesen beleélte magát Edgar Allan Poe szerepébe, és benne is akart maradni, ezért a legnagyobb feladat az volt, hogy ebben tudjuk őt tartani. Azt kérte, hogy ne csak a lakókocsijában ülhessen, hanem a díszlet mellett mindig legyen egy olyan sarok, ahol ő benne tud maradni a hangulatban, és nyugodtan ücsöröghet, és gyakorolhatja a szövegét. Folyamatosan Poe-történeteket olvasott, és teljesen ebben a lelkiállapotban volt végig.

Látták őt különböző budapesti szórakozóhelyeken. Amikor egy sztár úgy dönt, hogy a nyakába veszi a budapesti éjszakát, te aggódsz egy picit a biztonsági és egyéb szempontok miatt?

A szabadideje mindenkinek a sajátja. Jellemző, hogy a külföldi színészek szeretnek megismerkedni a budapesti éjszakával. Sokszor mi is velük tartunk, sokszor vannak stábbulik, de igazán mindenki saját magáért felelős. Robert Pattinson szeretett inkognitóban eltűnni, de a testőre akkor is ott volt vele mindig. John Cusacknek nem volt testőre, de voltak a stábban barátai, akik elkísérték. Egyébként nála a lovaglás volt kényes pont: kijelentette, hogy tud lovagolni, és tényleg tudott is valamennyire, de azért tapintatosan meg kellett oldani, hogy néhány nap alatt a kaszkadőrszakértőnk segítségével ezt olyan szintre fejlesszük, hogy egyrészt jól nézzen ki a filmben, másrészt biztonságos is legyen.

Forrás: Vermes Kata
John Cusack széke A holló forgatásán

Egyre több produkció jön hozzánk. Van olyan félelmed, hogy "elhasználódik" a város, mert nem lehet az Andrássy utat beletenni a tizenhatodik filmbe is? És van-e annyi szakember, hogy egyszerre minden itt forgó filmet kiszolgáljanak?

A helyszínek tekintetében nincs gond, mert minden filmbe más kell. A Therese Raquin-hez most megint 19. századi Párizst csinálunk, és egész más helyszíneken, mint a Bel Ami-ban. Annak a veszélye mindig fennáll, hogy a város telítődik a stábok szempontjából, de ez kiszámíthatatlan. Rengeteg a megkeresés, de a felmerülő projekteknek csak körülbelül az 15 százaléka valósul meg ténylegesen, és nem lehet előre tudni, hogy mikor melyik indul be. Ez folyamatos zsonglőrködést igényel. De a lényeg, hogy megmaradjon az adó-visszatérítés, mert anélkül nem jönnének ide ezek a produkciók.

Mesélj egy kicsit azokról a filmekről is, amiket már leforgattatok, de még nem mutattak be.

A király beszéde producereivel csináltuk a Dead Europe című kisebb ausztrál filmet, amelyben egy ausztrál fotós keresi a gyökereit Európában, és vele majdnem egyidőben forgattuk az Ideglelés Csernobilban című horrort. Mindkettő csak részben készült nálunk. Az utóbbihoz Csernobil kietlen környékét teremtettük meg Inotán és Kiskunlacházán, ahol van egy volt orosz laktanya, egy lepusztult lakótelep, amiből nagyon érdekes helyszíneket lehet létrehozni. Az említett Therese Raquin pedig már forog Belgrádban. Néhány hét múlva jönnek hozzánk. Ezzel a filmmel kapcsolatban nagyon büszke vagyok arra, hogy teljesen nálunk zajlik majd az utómunka. A rendező és a vágó Budapestre költöznek, és magyar szakemberekkel csinálják meg, beleértve a zenefelvételt is. Az utómunka-stúdióink és lehetőségeink valóban világszínvonalúak.

Az Ideglelés Csernobilban előzetese

Amikor felmerül, hogy legyenek magyar szereplők egy itt forgó filmben, ti hogyan tudtok segíteni?

A magyar színészek fantasztikusak, de sajnos mindig gond az akcentus. A Válaszcsapás című tévésorozatban, ami Koszovóban és más országokban játszódott, nem volt gond, hogy akcentussal beszélnek a színészek, és ott elég sok magyar színészt alkalmaztunk, viszont egy stúdiófilmben az ajtóban álló beengedő fiútól kezdve mindenkinek, akinek akárcsak egyetlen mondata van, tökéletesen kell beszélnie. Általában inkább iderepítenek egy külföldi színészt még arra az egy mondatra is. Bár van egy Budapesten élő amerikai és angol színészekből álló csapat, őket is sokszor lehet látni ezekben a szerepekben. Én borzasztóan szeretnék több lehetőséget adni magyar színészeknek, és mindig megragadjuk a lehetőséget, ha van, de bizonyos filmekben egyáltalán nem nyitottak erre.

Előfordulhat, hogy a jövőben te is pályázol a Filmalapnál mint magyar koproducer?

Egyfolytában tárgyalunk, egyrészt azért, mert valóban a külföldi koprodukciókba is be tud szállni a Filmalap, és van egy-két olyan projektünk, amivel kapcsolatban egyeztetünk, másrészt azért, mert tervezzük, hogy magyar rendezőkkel fejlesztve is készítsünk filmeket. De még egyik sincs olyan stádiumban, hogy konkrétumokról beszélhetnék.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK