Mindig kiszúrjuk a magyar neveket az amerikai filmek stáblistáján. Magyar Zsolt nevével pedig az utóbbi tíz évben elég gyakran találkozhattunk. Dolgozott Renée Zellwegerrel, Jon Hamm-mel, Paris Hiltonnal, Elijah Wooddal, és ő rögzítette a Parajelenségek 2-3 hangját. Skype-on értük el hollywoodi otthonában, ahol mesélt a nagyvonalú producerről, aki beindította a karrierjét, hisztis sztárokról, akik nem engedik feltenni a mikrofont, és a rendezőről, aki az ő kedvéért még a forgatást is elhalasztaná.

- Az önéletrajzod szerint Magyarországon nem foglalkoztál filmezéssel, Hollywoodban viszont majdnem száz filmben dolgoztál már. Hogy történhetett ez?

- Magyarországon még filmzeneszerzőnek készültem, és reklámokhoz készítettem zenét. A miniszter félrelép traileréhez például én írtam zenét, és Szurdi Miklós Vademberek című filmjéhez is. Aztán úgy döntöttem, kimegyek Amerikába, és ott képezem magam tovább ezen a területen.

Beiratkoztam a UCLA kurzusaira, és két éven keresztül filmes zeneszerzést tanultam. Ott találkoztam Richard Mercadóval, aki bevezetett a hangmérnöki világba, és akivel azóta is jó barátok vagyunk. Richard javasolta, hogy ha be akarok kerülni hollywoodi produkciókba zeneszerzőként, kezdjek el forgatásokon dolgozni, nézzem meg először is, mit csinál ő. Mivel Magyarországon elektromérnökként végeztem a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, és zenészként dolgoztam az Azok a Fiúk nevű együttesben, ezzel a háttérrel a hangmérnöki munka logikus lépés volt, és könnyen is ment. És ha szóba elegyedtem valakivel a forgatáson, általában ajánlottam magam zeneszerzőként is.

Aztán hamar kiderült számomra, hogy filmzeneszerzőből annyi van Hollywoodban, hogy szinte lehetetlen labdába rúgni. Egyetlen munkáért több százan állnak sorba. Ha például valaki felad egy hirdetést valamelyik szaklapban, hogy a filmjéhez zeneszerzőt keres, két nap alatt hatszázan jelentkeznek rá, és ebből háromszázan ingyen is vállalják. Mivel én egyedül jöttem ki, valamiből élnem kellett, nem volt lehetőségem arra, hogy évekig ingyen ajánlgassam magam. Hangmérnökként viszont rögtön kaptam munkát, hamar sikeres lettem, és mindig kifizettek - még akkor is, amikor azt mondták: zeneszerzőként már nincs pénzük rám.

- A produkciós hangmérnökök közé nem nehéz bekerülni? Ott nincs tolongás?

- Szerintem a filmiparban hangmérnökként lehet a legkönnyebben érvényesülni. A kameraoldal, a produkciós oldal nagyon népszerű, mindenki operatőr, rendező vagy producer akar lenni. És elkezdik a szakmát produkciós asszisztensként, rendezőasszisztensként vagy kameraasszisztensként. De senki nem akar hangász lenni.

- Egy mikrofontartói munkát nem nehéz megcsípni?

- Én rögtön hangmérnök lettem, mert Richard még az elején választás elé állított: "Zsolt, döntsd el, mi akarsz lenni: hangmérnök vagy mikrofontartó!"

Forrás: Magyar Zsolt
Magyar Zsolt (fekete bőrdzsekiben) az Azok a Fiúk zenekarban a kilencvenes években

- Ezen a téren nincs ranglétra?

- Az én ranglétrám abból áll, hogy milyen filmekben dolgoztam. Az első filmemet ingyen csináltam, de a cuccokat ki kellett fizetnie a produkciónak. Akkor még a mikrofont is én tartottam, és a kábelt egyenesen a kamerába vezettem be. Aztán már kaptam 25 dollárt vagy 50 dollárt egy napra, plusz 100 dollárt a felszerelésre. A harmadik-negyedik munkám már egész estés játékfilm volt, de persze nagyon alacsony költségvetésű.

- És rögtön a harmadik játékfilmednek Daryl Hannah volt a főszereplője, úgyhogy tényleg gyorsan befutottál.

- Azt a munkát - a Gyilkosság másodállásban című filmben - úgy kaptam meg, hogy megláttam a hirdetését egy honlapon. Szerintem így lehet elkezdeni: az ember hidetéseket böngész, és jelentkezik rájuk. Három honlapot használtam: a mandy.com-ot, a backstage.com-ot és a Craigslist-et. De az áttörést az eggyel korábbi filmem, a The Room hozta meg. Amikor elmentem ennek az állásinterjújára, az árfolyamom még ötven dollár körül mozgott, és nem volt hangcuccom sem. Ott találkoztam egy Tommy Wiseau nevű rettentően ellenszenves producerrel, aki közölte, hogy ő írta a forgatókönyvet, ő rendezi a filmet, és ő a főszereplő is. Akkor már tudtam, hogy ez nagyon jó film nem lehet, ráadásul lekezelően beszélt velem, ezért amikor megkérdezte, hogy mennyiért vállalnám, arra gondoltam, mondok egy nagy számot. Csak így éri meg nekem kibírni ezt az embert heteken keresztül. Nem érdekel, legyen száz dollár - böktem ki. Mosolygott rajta, és azonnal felvett. Innen tudtam meg, mennyire olcsó vagyok. Aztán elkezdtem sorolni neki, milyen felszerelésekre lesz szükségem, és az mennyibe fog kerülni kibérelni, összeírtam neki vagy 30 ezer dollárnyi cuccot. Egy hét múlva megjelent nálam a Mercedesével, felnyitotta a csomagtartót, és megláttam a sok vadonatúj eszközt. Ahelyett, hogy kibérelte volna, az utolsó mikrofonig mindent megvásárolt, amit összeírtam neki. Az olyan volt nekem, mint a karácsony. Azelőtt nem is láttam ilyen komoly felszerelést, csupa rozoga, bérelt cuccal dolgoztam. Aztán a forgatás beigazolta a gyanúmat: nem ment egyszerűen. Legalább háromszor cserélt operatőrt, többször leváltotta a díszletcsapatot, és voltak, akik maguktól hagyták ott a forgatást a nap közepén. Egyedül a hangosztály csinálta végig. És a forgatás végeztével Wiseau megköszönte a munkámat, megdicsért, és azt mondta, mivel ennyire jól dolgoztam, ingyen kölcsönadja a teljes hangfelszerelést feltéve, ha a következő filmjét is én csinálom. Ez indított el valójában a pályán. Ezután kaptam meg a Gyilkosság másodállásban hangmérnöki állását, már százötven dolláros napidíjjal. A The Room pedig azóta kultuszfilm lett, mert annyira rossz, hogy már jó. Ma is rengeteg követője van, és minden hónapban levetítik a Sunset Boulvard egyik mozijában, a Laemmle-ben telt ház előtt. A nézők úgy érkeznek az előadásra, hogy beöltöznek a szereplők jelmezébe, és a film kellékeivel dobálóznak. Mellesleg, a The Room Alec Baldwin egyik kedvenc filmje.

http://www.youtube.com/v/t3Ipbs0YOgc?version=3&hl=hu_HU
A The Room című film a YouTube-on

- Egyáltalán érdekel téged, hogy jó lesz-e a film, amiben dolgozol?

- Őszintén? Nem. Én a legrosszabb film forgatásán is jól érzem magam. Mert az is lehet jó hangulatú, függetlenül a végeredménytől. Gondold csak el: még a legócskább film forgatásán is profi konyha van. Reggel, amikor megérkezünk, egy gourmet chef sütögeti nekünk a tojásrántottát, a palacsintát, vagy válogathatunk a gyümölcsök, müzlik között. Aztán amíg el nem érkezik az ebédidő, egy asztalkán frissítőt kínálgatnak, gyümölcsöket, gyümölcsleveket és mindenfélét, ami a reggeliből hátramaradt. Ebédre pedig válogathatunk a marhaszelet, a csirke és a hal különféle variációiból, és mindenféle szenzációs salátából. A munkakörnyezet tehát elsőrangú. És még a saját főnököm is vagyok. Senki nem mondja meg nekem, hogy milyen mikrofont használjak, hová tegyem, és kivel dolgozzak. A The Room óta Tim Lloyd a társam - egy kis szünetet leszámítva -, akivel jó barátok vagyunk. Mivel senki nem kér rajtam számon semmit, semmilyen stressz nem ér a forgatáson.

- Szóval a rendező nem mondja el előre, milyen hangra lesz szüksége a vágószobában, és nincs a filmnek egy főhangmérnöke, aki összehangolja az hangutómunkát a forgatási hangfelvétellel?

- Nincs, teljesen rám bízzák, hogy mit csinálok. De elsősorban az a dolgom, hogy a párbeszédet rögzítsem. A többi zörejt ki kell küszöbölnöm, ezért például a színészek lába alá szőnyeget teszek, vagy a cipőtalpukra szivacsot ragasztok, hogy a lépésük hangja se hallatszon.

Forrás: Magyar Zsolt
Magyar Zsolt és Tim Lloyd a Parajelenségek 3 forgatásán

- Nem kell felvenned semmi mást, csak a dialógust?

- Még a helyszínhez tartozó atmoszférát kell felvennem, de a produkció ehhez mindössze 30 másodpercet biztosít beállításonként. Vagy meg tudom csinálni, vagy nem. Ha nem kaptam rá még harminc másodpercet sem, akkor beírom a forgatási riportba, amit mindennap le kell adnom, hogy nem kaptam rá időt. És nem történik semmi.

- Nem is igazán vagytok jóban a stábbal? Külön dolgoztok?

- Az új generációval, a fiatal operatőrökkel már jóban vagyunk. Az idősebbek viszont egyáltalán nem alakítanak ki velünk kapcsolatot, majdhogynem ellenségnek tekintenek minket. Az ő szemükben mi vagyunk azok, akik feltartják a forgatást (ha csak egyszer is kérjük, hogy a hang miatt vegyünk fel valamit újra), és elrontjuk a képet, mert olykor belóg a mikrofon. De hát ez elkerülhetetlen, hiszen az a dolgunk, hogy minél közelebb tartsuk a mikrofont a színész szájához.

- És közben nem látjátok a monitort.

- De, én látom, és egy fülesen keresztül instruálom Timet. Viszont az is előfordulhat, hogy elfárad a karja - istenem, emberek vagyunk. Órákig kell tartania a botot egy pózban.

Forrás: Magyar Zsolt
Magyar Zsolt az Insidious című film forgatásán

- A hangmérnökök egy-egy pillanatra igencsak intim viszonyba kerülnek a színészekkel. Be kell nyúlniuk a ruhájuk alá, hogy elhelyezzék a mikrofont. Ezt te csinálod?

- Már nem, hanem Tim barátom. De az elején még én csináltam, mert Tim nem tudta, hogy ez az ő dolga. És akkor még én sem tudtam. De ha szakszervezeti filmben dolgozom, akkor ezt egy harmadik ember végzi, mert ebben az esetben kötelező felvennem még egy embert.

- Te szakszervezeti tag vagy?

- Igen.

- Nem volt nehéz bekerülni? A többi területen ez állítólag kiváltság.

- Itt sem könnyű, mert az embernek igazolnia kell, hogy legalább száz napot dolgozott alacsony költségvetésű filmben. Ehhez fel kell tudnia mutatni a diszpóját, amivel kirendelték őt a forgatási helyszínre. Ezenkívül ajánlásokat kell szerezni rendezőktől, producerektől. De van egy másik útja is annak, hogy valaki szakszervezeti tag legyen. Bizonyos kis költségvetésű filmeknél előfordul, hogy a szakszervezet egyszer csak megjelenik a forgatáson, és ráveszi az alacsony bérért dolgozó kollégákat, hogy sztrájkoljanak. Így át tudja forgatni a filmet szakszervezeti filmmé. És egyedül a hangosztálynak van egy olyan lehetősége, hogy ha a film időközben szakszervezetivé válik, akkor automatikusan szakszervezeti tag lesz. Ezzel a hangmérnök a belépési díjat is megspórolja, ami legalább háromezer dollár lenne.

Forrás: Magyar Zsolt
Magyar Zsolt Hollywoodban

- Úgy tűnik, tényleg hollywoodi hangmérnöknek lenni a legjobb dolog a világon. Miért nem jött erre még rá mindenki?

- Azért vannak hátulütői is.

- Például?

- Először is, a hangosztálynak nincs olyan kiemelt szerepe a forgatáson, mint a kameracsapatnak. Elvárják tőlem, hogy jó hangot vegyek fel, de ha nem sikerül - mert mondjuk épp a legjobb felvételnél halad el egy repülőgép az égen, ami behallatszik - és szólok, hogy vegyük újra a hang miatt, néha azt mondják, hogy "Sorry, Zsolt, nincs rá időnk." Ha az operatőr rontja el, ha a színész, vagy a rendező akar mást, akkor mindig újravesszük. Miattam nem vesszük újra. Vannak hangmérnökök, akik ezt zokon veszik, és presztízs-kérdést csinálnak belőle. Én meg azt mondom: "Oké, a ti bajotok." Beírom a riportomba, szólok a scriptesnek, hogy ő is jegyezze fel, és kész. Mosom kezeimet. A rendezőnek és az utómunka-hangmérnöknek lesz nehezebb a vágásnál, mert be kell majd hívniuk a színészeket utószinkronra.

- De Amerikában nem divat az utószinkron, ugye?

- Sosem volt az. Amióta eltűntek a némafilmek, azóta a cél az, hogy a forgatási hangot használják. Ennek ellenére mi, forgatási hangmérnökök nem vagyunk nagy becsben tartva. És ennek az az oka, hogy a képet nem nagyon lehet kijavítani az utómunka során, a hangot viszont igen. Nekünk tehát az a dolgunk, hogy a lehető legkevésbé hátráltassuk a forgatást, de legyen jó a hang.

- Melyik filmedre emlékszel szívesen?

- Például a Parajelenségek 2-3-ra.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=B2NVjeb9Wg16JheV
A Parajelenségek 2 előzetese

- Azért, mert egy horrorfilmnél nagyobb szerepük van a zörejeknek, és nem csak a párbeszédre kell koncentrálnod?

- Nem, hanem mert itt különösen fontos volt, hogy a párbeszédet tökéletesen rögzítsem. A dokumentumfilm-szerű filmeknél ugyanis a szöveget szinte lehetetlen rekonstruálni később. Ezért aztán mindkét részben majdnem száz százalékban azt a hangot használták, amit én rögzítettem. És a Parajelenségek 2 volt az első filmem, ami a mozikasszánál átlépte a 100 millió dollárt. Ezáltal egy magasabb kategóriába kerültem.

- Még egy hangmérnöknél is számít, hogy mennyi pénzt hozott a filmje?

- Én határozottan több megkeresést kapok azóta.

- Mindig látod a filmjeidet? Meg vagytok hívva a premierre?

- Nem, tartanak a stábnak egy vetítést, mindenféle vörös szőnyeges felhajtás nélkül. Vagy a stúdió vetítőtermében, vagy valamelyik komolyabb moziban.

- Ott már azt nézed, hogy jó film született-e belőle?

- Nyilván nem rossz érzés, ha a film jól sikerült, de én akkor is inkább technikai szempontból figyelem. Azt nézem, melyik hangfelvételt használták, melyiket cserélték le, vagy olyan is van, hogy emlékszem, valami hogy hangzott a helyszínen, és észreveszem, hogy valamit bindzsiztek vele az utómunka során. A technikai bravúroknak örülök, nem annak, ha a film jó. A Parajelenségek-et például már csak azért sem élvezhettem, mert nem szeretem a horrort.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=TE5MmjbH6hYmE2ni
A Maniac című film előzetese

- Szerepelt most egy másik horrorfilmed Cannes-ban, a Maniac, amiben Elijah Wood játszott.

- Igen, ebben az volt az érdekes, hogy Elijah Woodnak összesen három forgatási napja lett volna, mivel a történetet az ő szemszögéből mesélik el, és csak akkor látszik, ha tükröződik egy felületen. De ő annyira szereti a horrorfilmeket, és úgy tetszett neki a projekt, hogy majdnem mindennap kijött a forgatásra, és keményen dolgozott. Huszonkét napos éjszakai forgatás volt, mindennap este hatkor kezdtünk, és nyomtuk 12 órán át - Elijah Wood a kamera mellett segített a partnereinek. Az egyik legnagyobb meglepetés volt az eddigi pályám során, hogy milyen kedves srác, egyáltalán nincs elszállva magától.

- A te pozíciód pont jó arra, hogy megfigyeld, ki milyen valójában. És ki is hallgathatsz mindenkit, amíg rajtuk van a mikrofon.

- Na, ezzel a lehetőséggel sosem éltem, tiszteletben tartom mindenkinek a magánszféráját. Amint vége a jelenetnek, én lehúzom a hangot, nem hallok semmit. Tudom, hogy vannak hangmérnökök, akik azzal szórakoznak, hogy kihallgatják a színészeket, vagy gyűjtögetik ezeket a szösszeneteket, de nekem van jobb szórakozásom.

- Hallottad azt a hangfelvételt, amit egy kollégád tett ki az internetre, amikor Christian Bale kiakadt a Terminátor - Megváltás forgatásán?

- Igen, sőt, az egyik reklámfilm forgatásán a rendező kitalálta, hogy készítsünk egy úgynevezett "mockumentary"-t (vicces áldokumentumfilm - a szerk.), amiben én játszottam azt a hangmérnököt. Miközben hallgattam a felvételt, mindent lereagáltam. Velem egyébként ilyen nem esett meg, de olyan színészekkel már találkoztam, akik nem akarták felvenni a mikrofont. Előfordul, hogy könyörögnünk kell nekik.

http://www.youtube.com/v/0auwpvAU2YA?version=3&hl=hu_HU
Christian Bale kiakadása a Terminátor - Megváltás forgatásán

- Miért, szerintük hogy lesz a filmnek hangja?

- Hát, nem tudom, de tényleg akadnak ilyenek. A rádiós mikrofonokat általában egy kis ragtapasszal erősítjük a mellkasukra, és elismerem, ez picit kellemetlen lehet. De azért nem nagyon. Még durvább, ha valaki azért balhézik, hogy ne nézzen rá a mikrofonos - amikor egy nagy, pecabot szerű rúdra, a "boom"-ra szerelt mikrofonnal veszünk fel egy jelenetet. Faye Dunaway például kikötötte, hogy Tim nem nézhet rá, miközben neki az a feladata, hogy pontosan a színész szájára irányítsa a mikrofont végig, amíg beszél. És ha mozog, kövesse le a mozgást. Tim viszont kénytelen volt beállítani a mikrofont egy irányba, elnézni a másik irányba, és pár másodpercenként ellenőrizni, hogy még jó helyen van-e. Amikor Faye Dunaway kiszúrta, hogy megint ránézett, leállította a forgatást, és kiabálni kezdett. És akkor már senki más nem volt jelen a helyszínen, csak az operatőr, meg Tim, mert Faye Dunaway addigra mindenkit elküldött a kamera közeléből.

- Ő volt a leghisztisebb sztár, akivel találkoztál? Ebben a filmben (Ghosts Never Sleep) szerepelt még Sean Young is. Vele könnyebb volt együtt dolgozni?

- Ő sem igazán könnyű eset, neki meg azzal volt problémája, hogy ne mi rakjuk fel rá a mikrofont, majd ő felteszi. Eltűnt a lakókocsijában, és valahogy feltette. Az adót például úgy elrejtette, hogy azóta sem tudjuk, hová tette. Ugyanis nem volt hely arra, hogy magára csatolja. Amikor visszaadta, megfordult, matatott egy kicsit a szoknyájában, majd visszafordult és Tim kezébe nyomta. Tim úgy hozta vissza hozzám: "Itt van, de fogalmam sincs, hol lehetett." Ez a film elég régen készült, azóta nem nagyon találkoztam problémás sztárokkal. Talán csak két kivétellel: Bijou Philips tényleg kibírhatatlan volt, neki mindennap fél órát kellett könyörögni, hogy felvegye a mikrofont. Tim egy idő után rájött, hogy egyenesen a rendezőhöz kell mennie, így aztán onnantól ő könyörgött neki. Paris Hilton pedig három óránál kevesebbet sohasem késett.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=hXolQLK3oYu9EslT
Az Ezt kapd ki! című film előzetese, amiben Magyar Zsolt Paris Hiltonnal dolgozott együtt

- Jon Hamm-mel is forgattál együtt, őt milyennek találtad?

- Nagyon szimpatikus színész, ő teljes mértékben együttműködött a hangosztállyal. Viszont amint befejezte a felvételt, rögtön elvonult a lakókocsijába, és ott várt a következő beállításig. Nagyon ritkán láttam mosolyogni vagy tréfálkozni. Ez valószínűleg azért lehetett, mert "karakterben" volt, és a szerepe szerint egy megtört szívű detektív volt, akinek eltűnt a kisfia. Később megtudjuk, hogy a gyerek egy sorozatgyilkos áldozata lett, akivel a sztori szerint egy másik kisfiú elrablása folytán a sors összehozza. Úgyhogy a szigorú, magát belülről őrölő karakter mindvégig látszódott rajta a forgatáson.

- Téged a rendező hív meg a filmjébe, vagy a producer?

- A line producer, magyarul - azt hiszem - a gyártásvezető.

- Mégis azt látom, hogy akad olyan rendező, akivel többször is együtt dolgoztál már.

- Igen, mert vannak rendezők, akik külön odafigyelnek a hangra, és tudják, hogy ha jó a forgatási hang, azzal maguknak spórolnak meg munkát.

- Például Quentin Dupieux?

- Igen. Amikor karácsonykor hazalátogattam, épp elcsíptem a Rubber című filmünket a tévében. Elég őrült, majdhogynem kafkai történet: egy gumiabroncs meggyilkol mindenkit, aki az útjába kerül. Dupieux a következő filmjébe, a Wrong Cops-ba is felkért, és amikor elmondtam, hogy júniusra már elígérkeztem egy másik filmbe, azt kérdezte: mit tehetnek azért, hogy visszamondjam azt a felkérést. Még azt is hozzátette, ha sehogy sem tudom megoldani, későbbre halasztják a forgatást.

Forrás: Magyar Zsolt
Magyar Zsolt és Quentin Dupieux a Wrong című film forgatásán

- Aztán csak megegyeztetek?

- Meg, mert hajlandóak kifizetni nekem annyi forgatási napot, amennyi a másik filmben lett volna (két nappal több, mint Dupieux-nél), és garantálják a fizetésemet akkor is, ha a forgatás az utolsó pillanatban meghiúsul.

- Dupieux a magánéletben is olyan fura, mint a filmjei?

- Nem, nagyon jó fej, és a forgatásokon egyáltalán nem bolond, csak az ötletei azok. A filmezés mellett világhírű DJ is. Amikor tavaly együtt forgattunk, és péntek este befejeztük a munkát, szombat este Hollywood egyik legelitebb diszkójában lépett fel. Minket is bevitt magával VIP-vendégként. 

- A Rubber esetében azért csak kellett figyelni a zörejekre is, nem? A gumiabroncs itt főszereplő volt.

- Igen, ezúttal nemcsak az atmoszférát vettük fel, hanem külön is dolgoztunk a gumiabroncs hangján, és Dupieux fel is használta a filmben.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=lp6aquQ0OnrAO0sT
A Rubber című film előzetese

- Mit gondolsz, mitől lettél ilyen sikeres a szakmádban?

- A hangmérnökök itt általában egy külön típusba tartoznak. Mivel a legtöbben  rockzenészből lettek hangmérnökök - mint én magam is -, sokaknak van problémája az alkohollal vagy a drogokkal. Nem ritkán elhízott, elhanyagolt emberek, akik a stábtól teljesen elkülönülve gubbasztanak a maguk kis asztalánál, és ha valaki megkéri őket, hogy menjenek arrébb a cuccal, mert útban vannak, akkor dúlnak-fúlnak. Engem azért kedvelnek sokan a filmszakmában, mert nem ilyen vagyok.