Helen Mirrent a saját mellbimbójával köszöntötték

2012.07.02. 11:54

A Karlovy Vary filmfesztivál idén azzal indult, hogy Helen Mirren elmagyarázta, régen miért volt nehezebb pucérkodni a kamera előtt, mint ma, aztán olyan csodálatos filmekkel folytatódott, mint Kenneth Lonergan hat év nyűglődés után bemutatott Margaretje, amin az [origo] tudósítója kétszer is elsírta magát.

A 47. Karlovy Vary filmfesztivál nyitógáláját az úszómedence témájára húzták fel, és bár azt nem tudom, hogy a fürdővárosban miért aktuálisabb pont ebben az évben az úszómedence, mint bármikor máskor, a mozivásznon ötletesen jelenítik meg a medencét: enyhén fodrozódó vizet vetítenek a vászonra, ami elé ásványvizes palackokból összefűzött láncot lógattak, ezek a sávelválasztók. Köteleken akrobaták ereszkednek le a vászon tetejéről, komótos melltempóban úsznak le a vászon aljáig, megfordulnak, elrúgják magukat a startkövektől (mindegyiken 47-es a szám), úsznak felfelé, és megint eltűnnek a magasban a vászon felett.

Forrás: AFP
Helen Mirren a Kristály Glóbusszal, a háttérben Taylor Hackford rendező, Mirren férje

A ceremóniamester fürdőköpenyben érkezik a színpadra, de sajnos hamar lecseréli öltönyre. Mielőtt felkonferálná az idén életműdíjat kapó Helen Mirrent, megnézünk pár fesztiválspotot: az egyikben John Malkovich ül egy New York-i taxiban a Karlovy Varyban kapott Kristály Glóbusszal, és berág, amikor a taxis csalódottan veszi tudomásul, hogy Malkovich nem színészi alakításért vagy rendezésért kapta az elismerést, hanem csak egy vacak kis életműdíjról van szó, egy másikban pedig Jude Law némi farigcsálás után remekül újrahasznosítja a Kristály Glóbuszt tartó női figurát, miután a Rolls-Royce-áról ellopták az orrdíszt.

A fesztivál Mirrent egy korábbi alakításaiból összefűzött klippel köszönti, amibe bőven válogattak számos meztelen jelenetéből is. Az egyik snittben a fiatal színésznő egy medencében ül, mellbimbói kiköszönnek a víz fölött - mi más passzolna ide ennél jobban? A hatvanhat évesen még mindig dögös Mirren átveszi az életműdíjat, és köszönőbeszédét azzal kezdi, hogy "szemben John Malkovich-csal, én büszke vagyok erre a díjra, és szét sem fogom fűrészelni, mint Jude Law. Viszont fegyvernek elsőrangúan lehet használni, úgyhogy remélem, a férjem túléli" - és lemosolyog a közönség soraiban ülő férjére, Taylor Hackford rendezőre. A közelben ott ül Szabó István is - a Mirren főszereplésével készült Az ajtó-t is vetítik a fesztiválon.

Forrás: AFP
Helen Mirren és Szabó István Az ajtó július 1-i vetítésén Karlovy Varyban

Aztán a színésznő a néhány napja elhunyt Nora Ephronról kezd beszélni, és el-elcsuklik a hangja. "Nagyon sokat tett a filmiparban dolgozó nőkért, ezért hálásak lehetünk neki. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor a filmstábokban egyetlen nő sem dolgozott. Akkoriban nehezebb volt levetkőzni a kamera előtt. Az utolsó öt évben sok minden változott, ma már női hangmérnökökkel és világítókkal is találkozom a forgatásokon, de még mindig nem elég nagy a változás. Nem tudom, az itteni programban hány női rendező filmje szerepel, de remélem, ha öt év múlva visszajövök, legalább 50% lesz a női rendezők filmjeinek aránya. Szerintem 85%-ig kéne eljutni".
 
Mirren távozik, és jön a szakállas úr, aki minden évben a legnagyobb tapsot kapja: mindig ő viszi le a mikrofont a színpadról. A nyitófilm az ír Lisa Barros D'Sa és Glenn Leyburn (ők csinálták Rupert Grint főszereplésével az Eszetlenek-et) rendezőpáros Good Vibrations-e, ami a belfasti punk-szcéna atyjának tartott Terri Hooley (Richard Dormer) történetét meséli el. A félszemű, zeneőrült Hooley nem igazán zavartatja magát attól, hogy a protestánsok és a katolikusok ölik egymást körülötte a 70-es években, hanem a legbalhésabb környéken megnyitja Good Vibrations nevű lemezboltját, abban a meggyőződésben, hogy ez még segíthet is közelebb hozni egymáshoz az embereket. Terri - a barátnője (Jodie Whittaker) egyre növekvő kétségbeesésére - minden idejét kocsmákban tölti a helyi bandák hallgatásával, és így fedezi fel többek közt a The Undertonest. Felelőtlen, önző és alkoholista, de muszáj szeretni, mert igazi rajongó: amikor a banda előrukkol a Teenage Kicks című számmal, az az első gondolata, hogy még életében nem hallott ilyen jót, és nem pedig az, hogy most aztán meggazdagszanak, ez akkora sláger lesz.

Forrás: AFP
Good Vibrations, jobb szélen Richard Dormer

Az aranyos Good Vibrations pont jó volt bemelegítésnek, és onnantól eddig csak felfelé mentünk. A versenyprogramban mutatták be a norvég elsőfilmes Martin Lund szuper Mer Eller Mindre Mann-ját (The Almost Man), ami egy Henrik nevű, harmincöt éves férfiről szól, aki eddig vidáman élte bulizós, felelőtlen mindennapjait a barátnője oldalán, de most, hogy a lány gyereket vár, hirtelen szembesül az elvárással, hogy neki magának fel kéne nőnie. A harmincas évek közepéig kitolt kamaszkor és a felelősségvállalásra való képtelenség nagyon is aktuális jelenség az európai fiatalok széles rétegénél, úgyhogy egész biztosan nagyon sokaknál betalál majd a film.

Forrás: AFP
Janne Heltberg Haarseth norvég színésznő Karlovy Varyban

Megvan benne, amiért a skandináv filmeket általában szeretni szoktuk: tényleg olyan, mintha az életet néznénk, mert abszolút hihetők a párbeszédek, a humor úgy üti fel a fejét a drámai pillanatokban is, ahogy a valóságban, és a Henriket játszó Henrik Rafaelsen és a barátnőjét alakító Janne Heltberg Haarseth minden pillanatban teljesen természetesek. Mindkettőjükkel végig empatikusak tudunk maradni, még akkor is, amikor Henrik túlmegy minden határon a gyerekességével, a lány pedig hormonoktól fűtött hisztigéppé változik. És az se hátrány, hogy Haarseth annyira szép, hogy nem bírja róla levenni az ember a szemét.

A csúcspont nekem a fesztiválon eddig Kenneth Lonergan (Számíthatsz rám) Margaret-je, amit a Horizons szekcióban vetítenek, ahol Fliegauf Bence Csak a szél-jét is. A film megdöbbentően hosszú és rögös utat járt be 2005-ös forgatása és tavalyi világpremierje közt. A rendező, a producer és a film finanszírozói nem tudtak dűlőre jutni a film végleges változatával kapcsolatban, és keresztbe-kasul perelték egymást, amíg végül mozikba kerülhetett a Lonergan által vágott 150 perces verzió. Ilyen előélet után nagyjából arra számítva ültem be a vetítésre, hogy egy rakás zagyvaságot látok majd, de a Margaret rácáfolt az előítéleteimre: gyakorlatilag tökéletes a film mind a 150 perce.

Forrás: AFP
Matt Damon és Anna Paquin a Margaret-ben

Anna Paquin egy Lisa nevű gimis lányt játszik, aki egy buszsofőrrel (Mark Ruffalo) együtt részben előidézője lesz egy halálos balesetnek. A sztoriról ennél többet hiba lenne elárulni, jobb csak annyit tudni róla, hogy a film azokról a közvetlen, áttételes és tudattalan következményekről szól, amiket Lisa megél a baleset miatt. Csodálatraméltó a film komplexitása, ahogy szembemenve a hollywoodi szabállyal, miszerint minden jelenetnek és karakternek közvetlenül a cselekmény előmozdítását kell szolgálnia, egy sokszínű, szövevényesen egymásba fonódó szálakból kibontakozó képet rajzol fel. A film - bár abszolút követhető és konkrét pontra kifutó cselekménye van - nem annyira történetet mesél el, hanem inkább apró mozaikokat hord össze nekünk, amikből összeáll Lisa lelkiállapota. Amit más filmben talán fölösleges mellékszálnak tartanánk (például Lisa anyjának randijai az új udvarlójával), annak itt mind helye van, mert szerepet játszik Lisa életének alakításában.

Forrás: AFP
Mark Ruffalo a Margaret-ben

A sok remek mellékszereplő a Lisa anyját alakító J. Smith-Camerontól kezdve a Lisa egyik tanárát játszó Matt Damonig és főleg a nagyon keveset színen levő, de akkor lenyűgöző Mark Ruffalóig, mind hozzátesz a film gazdagságához, de sosem terelődik el a figyelnünk Lisáról. Ahogy telik a játékidő, egyre ellentmondásosabb érzéseket táplálunk vele szemben, és a végére szinte már elviselhetetlenségig fokozódik a feszültség. Azzal talán még nem rontom el senki moziélményét, ha elárulom, a katarzis nem marad el, sőt, kettő is lesz belőle.

* * *

Nyolc érv amellett, hogy Karlovy Vary a legmenőbb filmfesztivál:

Az első dolog, amit meglátni a fesztiválközponthoz érkezve: biciklibérlés a bejáratnál

A fesztiváltáskával együtt nemcsak katalógusokat és idegesítő reklámanyagokat, hanem egy doboz sört is kap az ember

A sajtóvetítéseken nincs tülekedés, bőven elég tíz perccel a vetítés kezdete előtt megérkezni

Az utcán a csatornafedők alól nem bűz, hanem gyógyvízgőz száll fel

A helyi rendőrök kétféle közlekedési eszközt használnak: bicikli és segway

Megnézhet az ember egy csomó filmet, amit kihagyott Berlinben/Cannes-ban/Nyugat-Európában

Az egyik vetítési helyszín egy patinás hotel báltermében van az erdő közepén

Ha beáll az ember nyaka/dereka a sok mozizástól, kiáztathatja valamelyik gyógyfürdőben