Hogyan vettem Eddie Murphynek vécépapírt?

2012.07.21. 18:54

Hiába sétálgat Bruce Willis az Andrássy úton vagy látogatja épp ma délután a Ludwig Múzeum kiállítását, mi, egyszerű halandók nem juthatunk közel hozzá - hacsak nem vele dolgozunk a magyar stáb tagjaként. Vagy akkor sem? Bruce Willis munkatársai szigorú titoktartási kötelezettségeik miatt nem beszélhetnek, kárpótlásul viszont egy másik szupersztár ügyes-bajos dolgairól lebbentjük fel a fátylat. Szerzőnk beszámol arról az érdekes esetről, mely során alkalma nyílt a Magyarországon forgató Eddie Murphy luxuslakókocsiját berendezni, valamint egyéb rigolyáit kiszolgálni.

Tizenegy év távlatából is pontosan emlékszem arra a pár napra, amit az Én, a kém forgatásán töltöttem. Tizenkilenc éves voltam, és sosem láttam még olyan pénzköltést és nagyvonalúságot, mint abban az egy hétben.

Forrás: InterCom
Én, a kém | Owen Wilson és Eddie Murphy magyar fal előtt verekszik

Egy barátnőm édesanyja hosszú évek óta dolgozott mindenféle szuperprodukcióban tolmácsként, így amikor kellett valaki, aki jól beszél angolul, és képes pesztrálni az art director feleségét (bár azt mondtam, hogy mindenre pontosan emlékszem, de a nő neve pont nem jut eszembe, szóval nevezzük Rose-nak, mert ez rémlik legerősebben), rögtön szalajtott értem.

Kiderült, hogy Rose-t nemcsak kísérgetni kell, ugyanis egy sokkal nagyobb feladattal van megbízva. Eddie Murphy lakókocsiját készült éppen berendezni, és ebben kellett nekem segédkeznem.

Forrás: InterCom
Én, a kém | Malcolm McDowell, Eddie Murphy és Owen Wilson a budapesti Várban

Az egész stáb a Kempinskiben lakott, az egyik emelet teljesen a gyártásnak volt lefoglalva, a legfelső szinten laktak a színészek. Eddie lakosztálya már az előző hetekben elkészült, úgy emlékszem, eléggé át kellett alakítani, mert szó volt róla, hogy jön Eddie felesége is a gyerekekkel. Az átalakítás szó alatt nemcsak pár új bútort értettek, hanem teljes festést és átrendezést. Úgy rémlik, akkoriban volt egészen kicsi Eddie egyik gyereke, azt hiszem, egy díszes bölcsőt is vettek neki, készülve arra, hogy nemsokára az egész család itt lesz Budapesten.

A lakókocsi ugyanolyan fontos, mint a lakosztály, ugyanis a színészek itt tartózkodnak napközben a forgatási szünetekben. A szokásos, világsztároknak fenntartott luxusjárműről beszélünk, amelyben van nappali, konyha, ebédlő, háló és egy komplett fürdő és vécé. Eddie Murphyé belül bézs színű volt, ehhez harmonizáló berendezést kellett keresnünk.

Forrás: InterCom
Én, a kém | Eddie Murphy és Owen Wilson a budai felsőrakparton motorozik

Kaptam készpénzben olyan 450 ezer forintot, amire mondták, hogy akkor ez most az enyém. Mivel Rose nem tudta kezelni a magyar pénzt, így nekem kellett mindent fizetni, számlát gyűjteni, és szólni, ha fogyóban van. (Viszonyításképp elmondom, hogy az én kábé egyheti fizum akkor harmincezres tétel volt.) Rose-nak volt egy kis számológépe, azon ellenőrizte, hol tartunk. Volt külön bejáratú sofőrünk, egy nagyon kedves, profi pasas - mivel minden országban nagyjából ugyanazokkal a bevált emberekkel dolgoztatnak a filmesek, ő is egy halom híres embert furikázott már.

Ez alatt a pár nap alatt olyan boltokban fordultam meg, amelyeknek még a létezéséről sem tudtam. Egy átlagos napunk úgy kezdődött, hogy hajnalban találkoztunk, átnéztük a listát, hogy mit kell beszerezni, gondosan lemértük a lakókocsit, majd irány a város, főleg az Andrássy út meg Budán a Rózsakert (amit Rose mindig Rózsönkörtnek ejtett). Majd bementünk a boltba és attól függően, hogy luxus- vagy átlagos üzlet volt, kellett nekem magyarázni. A kifinomult helyeken nem kérdeztek semmit, csak mutatták a tárgyat: faragott evőeszköztartót, Thaiföldről hozott bútort, ezüst evőeszközt, díszpárnát, selymet, és mi tettük le a pénzt. Mikor felmerült, hogy csak a következő héten tudnak szállítani, akkor mondtam csak, hogy az Eddie Murphy-film forgatásáról vagyunk, és még ma éjjel kellene a cucc. Persze mindent azonnal intéztek, egy hely se volt, ahol nemet mondtak volna. Persze a magas felár, amit a gyorsaságért fizettünk, mindent megolajozott.

Forrás: InterCom
Én, a kém | Eddie Murphyt magyar székhez bilincselték

Az egyszerűbb helyeken már eleve az Eddie-s mondattal kellett nyitni, az eladók és egyáltalán mindenki annyira a forgatás lázában égett azokban a hetekben Budapesten, hogy rögtön ugrottak, pakoltak, mutogattak, olyan volt az egész, mint az a jelenet a Micsoda nő-ben. Egyszer voltunk Ikeában is, mikor valamit már tényleg sehol se találtunk, de azt a fanyalgást, ahogy ott Rose végigment, iszonyú vicces volt, főleg, hogy én addig az Ikeát valami nagyon menő dolognak gondoltam.

Három nap után elfogyott a pénz, akkor kaptam még kétszázezret, de az már csak kisebb kiadásokra kellett. A Rózsakertben vettünk negyvenezerért egy festményt egy galériában, gondoltuk, nagyon jó lesz Eddie ágya fölé. Ez a munka vége felé volt, akkor már Eddie is csekkolta a lakókocsit, azaz pár percet benne töltött, majd közölte a testőrén keresztül, hogy nem tetszik neki a kép. Festmény le a falról, hívtuk a galériát, hogy kösz, mégse. A pasas persze totál kiakadt, mondta a művésze még jobban ki lesz borulva, hiszen óriási bevétel lett volna ez az üzlet neki, erre én csak mondtam, jaaa az nem probléma, csak a képet visszük vissza, a pénzt nem kérjük.

Forrás: InterCom
Én, a kém | Eddie Murphy magyar képkeretek társaságában

Emlékszem az estére, mikor minden kész lett: asztal megterítve, vázák, gyertyák, minden kirakva, az ágyon és a kanapén a párnák elrendezve (mi magunk hasaltunk és pakoltuk egymásra őket Rose-zal), majd mint akik sosem voltak ott, elhagytuk a terepet. Mert itt jön ugye az az alapszabály, amit hajlamosak a kívülállók elfelejteni: hiába tudtam, hogy én választottam ki a villától kezdve a vizespoháron át egészen a vécépapírig mindent, amit Eddie Murphy a következő napokban használni fog, az ilyen kicsi, láthatatlan háttérember, mint én, soha nem láthatja a nagy színészt. Rose persze más tészta, dehát ő az art director felesége is volt egyben. Én csak Eddie Murphy böhöm nagy testőreit láttam, akiknek egyébként szintén szuper lakókocsijai voltak. Eddie mindig a testőreivel üzent nekünk, ha tetszett vagy nem tetszett neki valami. Nem sokat lehetett róla megtudni amúgy: rengeteg gyümölcsöt kellett venni a lakókocsiba, erre emlékszem. Utólag kimondottan mulattat, hogy akkor mindenki Eddie Murphyre volt ráizgulva, én is, pedig ugye ebben a filmben játszott Owen Wilson is, akit ma már sokkal érdekesebb embernek és színésznek tartok, de itt nálunk nem annyira foglalkoztak vele.

Egyetlen dolog volt, amely tényleg beárnyékolta ezt a pár napot: szeptember 11-én épp a kocsiban ültünk, mikor a sofőr mondta, hogy valami óriási baj van New Yorkban. Azonnal vissza is mentünk a forgatásra, és az egyik lakókocsiban a testőrökkel néztük a CNN-t egész este. Nem akarok patetikusnak hangzani, de tényleg megrendítőbb volt így átélni azokat a napokat, hogy egy csomó embert láttam, akiknek barátai, rokonai voltak ténylegesen veszélyben. Egy-két napig olyan pletykák is voltak, hogy az egész forgatás leáll, Rose is elgondolkodott, hogy repülőre száll, és a New York-i barátokhoz megy, de egyrészt a teljes légiközlekedés megbénult azokban a napokban, másrész a munka se állt le, végül minden ment a maga útján. Bár Eddie felesége végül úgy döntött, nem vállalja az utat a gyerekekkel, így ha úgy nézzük, feleslegesen lett újrarendezve a Kempinki egyik nagystílű lakosztálya.