A szex nem boldogít

2012.09.07. 22:52

Idén viszonylag kegyesek hozzánk a filmforgalmazók: a berlini, cannes-i és velencei filmtermés egy része még ebben az évben megérkezik a magyar mozikba. Jönnek Michael Haneke szívet tépő nyugdíjasai, Leos Carax és Mr. Oizo őrültségben versenyez, Christian Petzold egy kelet-német doktornővel fojtja belénk a szót, Ulrich Seidl megmutatja, miért szomorú a szex, Susanne Bier pedig bebizonyítja, hogy Pierce Brosnan mégis kiváló színész. A premierdátumok tájékoztató jellegűek, még változhatnak.

Havanna, szeretlek! (7 Days in Havana)
Bemutató:
szeptember 6.

 

Hét rendező villant fel egy-egy napot Kuba fővárosának, Havannának az életéből. Többségük arra szorítkozik, hogy az ide érkező idegen szemén keresztül láttatja az egzotikusnak tűnő várost: Benicio Del Toro például a fiatal amerikai színészt játszó Josh Hutchersont meríti meg Havanna éjszakai életében, Pablo Trapero pedig Emir Kusturicát küldi Kubába egy filmes díj átvétele ürügyén. A kedves, de nem éppen sokatmondó epizódok közül kiugrik Gaspar Noé szkeccse, amely egy fiktív rítust mutat be, és a helyiek homoszexualitással szembeni attitűdjét is megpiszkálja.

* * *

Édesnégyes (Your Sister's Sister)
Bemutató:
szeptember 13.

 

Lynn Shelton előző filmjében, A legmelegebb nap-ban két barát (egy tervezett melegpornó-forgatással súlyosbított) viszonyát boncolgatta kínos őszinteséggel és humorral, most is némiképp hasonló terepen mozog: Iris (Emily Blunt) és Jack (Mark Duplass, aki A legmelegebb nap egyik főszerepét játszotta) jó barátok, de valójában mélyebb érzéseket táplálnak egymás iránt, aminek a kibontakozásába jelentősen bezavar, amikor Jack egy görbe éjszakán lefekszik Iris nővérével. Erre a filmre már csak azért is nagyon kíváncsiak vagyunk, mert Hannah-t, a nővért Rosemarie DeWitt (Rachel esküvője) alakítja, aki ahhoz képest, hogy milyen remek színésznő, botrányosan kevés lehetőséget kap a vásznon.

* * *

Lazhar tanár úr (Monsieur Lazhar)
Bemutató:
szeptember 20.

 

Az Oscar-jelölt kanadai film egy kicsit olyan, mintha a 2008-as Az osztály párja lenne: itt is a más kultúrkörből érkezett, idegenként kezelt tanárnak és osztályának, illetve a tanári kar többi tagjának érzékeny viszonya jelenti a központi problémát. Amikor egy montreali iskolában az alsó tagozatosok tanárnője felköti magát az osztályteremben, a helyére jelentkezik egy jelentős tanítási tapasztalattal bíró algériai férfi (Mohamed Fellag). Miközben a diákok az őket ért traumával küzdenek, Lazhar tanár úr és az iskola közt súrlódások alakulnak ki a kulturális különbségek miatt. Aztán kiderül, hogy a tanár maga is súlyos traumát hordoz.

* * *

Berberian Sound Studio (Berberian Sound Studio)
Bemutató:
szeptember 27.

 

A Cinefesten debütáló, majd rögtön utána mozikba kerülő filmet Peter Strickland csinálta, akinek az erdélyi magyar színészekkel készült Varga Katalin balladája volt az első rendezése. A két film közt valószínűleg csak annyi a hasonlóság, hogy a hang kiemelten fontos szerepet játszik bennük: a Varga Katalin balladája a 2009-es Berlinalén Ezüst Medvét kapott a hangmérnöki munkáért, a Berberian Sound Studio pedig már kifejezetten a hangról szól. Az egyszerre parásnak és viccesnek is tűnő horrorfilm főhőse egy hangmérnök (Toby Jones), aki a 70-es évek Olaszországában dolgozik egy horrorfilm hanghatásain, és a munkája mellékhatásaként egyre jobban bekattan. Ebben a filmben is felbukkan több magyar színész, köztük a Varga Katalint játszó Péter Hilda és Bartsch Kata is.

* * *

Hotel Mekong (Mekong Hotel)
Bemutató:
szeptember 27.

 

Aki a thaiföldi rendezőnek nemcsak a munkáit ismeri, hanem a nevét is megjegyezte - Apichatpong Weerasethakul -, az elkönyvelheti magát menthetetlen filmőrültnek. A Joe becenevű alkotó lassan hömpölygő, álomszerű filmjeivel még a cannes-i közönségnek is gyakran feladja a leckét, de 2010-ben a Tim Burton vezette zsűri annyira értékelte halszexes Boonme bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire című filmjét, hogy Arany Pálmával díjazták. A Hotel Mekong mindössze egyórás film (az idei fesztiválon a speciális vetítések közt adták le), de nem tűnik kevésbé furcsának, mint Weerasethakul korábbi munkái: a film összekeveredik a rendező egy másik filmjének próbáival, szól egy vámpíranya és lánya kapcsolatáról, és persze egyáltalán nem tudni, mi igaz, és mi nem, mi álom, és mi valóság.

* * *

Barbara (Barbara)
Bemutató:
október 4.

 

Christian Petzold (Yella) filmje teljesen jogosan kapta meg a legjobb rendezésért járó Ezüst Medve-díjat az idei Berlinalén: a színészek mesteri visszafogottsággal, természetességgel, kis gesztusokkal adnak elő egy mégis borzasztóan érzelmes és megrázó történetet. A fantasztikus Nina Hoss játssza Barbarát, az orvost, akit a 80-as években Kelet-Berlinből egy vidéki kórházba helyeznek át. Barbara azt tervezi, nyugatra szökik a szeretője után, de a terv megvalósítását nemcsak az nehezíti, hogy folyamatos megfigyelés alatt tartják, hanem, hogy egyre növekvő felelősséget érez új betegei iránt.

* * *

Wrong
Bemutató:
október 4.

 

Egy sorozatgyilkos gumiabroncsról szóló filmet (Rubber) nehéz felülmúlni furcsaságban, de úgy fest, Quentin Dupieux-nek (művésznevén: Mr. Oizo) a Wrong-gal sikerült. A film egy férfiról (Jack Plotnik) szól, akinek eltűnik a kutyája, és miközben keresi, kiderül, hogy ez egy különös terv része. Mi sem természetesebb, mint hogy az óra 7:59-ről 7:60-ra vált, hogy William Fichtner egy távol-keleti férfit alakít, és hogy a kertben álló pálmafa éjszaka fenyőfává változik. Természetesen csak azoknak ajánljuk, akik értékelik a viccesen szürreális őrültségeket.

* * *

Aglaja
Bemutató:
október 11.

Forrás: Filmszemle

Már nyárra is ajánlottuk Deák Krisztina filmjét, de most úgy néz ki, ősszel tényleg megérkezik a mozikba. A román származású Aglaja Veteranyi önéletrajzi regényén alapuló film egy cirkuszos családba születő kislány hányatott, meneküléssel és halállal teli gyerekkorának története. Máthé Tibor képeinek köszönhetően nagyon erős a cirkuszi világot rémálomnak láttató film hangulata, a kis Aglaját alakító Jávor Babett pedig csodálatos, egészen el lehet veszni a szemében. És persze a hajánál fogva fellógatott Ónodi Esztert is itt lehet megbámulni.

* * *

Egy veszedelmes viszony (A Royal Affair)
Bemutató:
október 11.

 

Aki szereti a hagyományos kosztümös filmeket, annak biztos be fog jönni az Egy veszedelmes viszony, amelyet a svéd A tetovált lány forgatókönyvírója, Nikolaj Arcel rendezett. Bár a 18. század végén játszódó film történelmi eseményeket mesél el, a három főhős bonyolult személyes viszonyára koncentrál: a kissé tökkelütött dán királyra (Mikkel Boe Folsgaard), a feleségére (Alicia Vikander) és a király orvosára, akit a dán sztárszínész, Mads Mikkelsen alakít. A király bizalmába férkőző orvos megtalálja a módját, hogyan vigyen át társadalmi reformokat a királyon keresztül, miközben a királyné szeretője is lesz.

* * *

Holy Motors (Holy Motors)
Bemutató:
október 18.

 

Leos Carax Holy Motors-a pláne csak olyanoknak való, akik bírják a szürreális őrültségeket, és lehetőleg előfeltevések és elvárások nélkül kell beülni rá. A sztorijáról előre bőven elég annyit tudni, hogy Denis Lavant - aki Carax A Pont-Neuf szerelmesei és Tokyo! című filmjében is szerepelt - beutazza Párizst hajnaltól éjszakáig, és elképesztő dolgok történnek vele. A film nagyon sokszor meglepi és megnevetteti az embert, és bármennyire nehéz is logikusan értelmezni, a végén mégis összeáll valami ijesztően szép dologgá.

* * *

Csak a szerelem számít (Love Is All You Need)
Bemutató:
október 18.

 

Susanne Bier romantikus vígjátékában két család tagjai gabalyodnak össze: Philip (Pierce Brosnan) fia és Ida (Trine Dyrholm) lánya Olaszországban tartja az esküvőjét, ahol a két egyedülálló szülő elkezd összemelegedni, ám egy rámenős sógornő (Paprika Steen) is rástartol Philipre. A most zajló velencei filmfesztiválon a kritikusok többsége ízléstől függően kellemes vagy inkább kellemetlen Mamma Mia!-utánérzetnek titulálta a filmet, ugyanakkor a mi tudósítónk ennél többet is felfedezett benne, szerinte "zseniális, egyszerre abszurd műfaji paródia és hihetetlenül szórakoztató romantikus komédia". Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy Brosnan szuper a filmben.

* * *

Szesztolvajok (The Angels' Share)
Bemutató:
október 18.

 

Ken Loach szerencsére most nem veszi túl komolyan magát: bár új filmjének kilátástalansággal küzdő skót fiatalok a főhősei, szájbarágós társadalmi megmondásnak itt nyoma sincs. Robbie (Paul Brannigan) egy zűrös suhanc, akinek össze kellene szednie magát, mert hamarosan apa lesz, de a film elején éppen közmunkára ítélik legutóbbi balhéja miatt. A munkavezető révén Robbie megismerkedik a legjobb whiskyk világával, és ekkor a film egy váratlan fordulattal átmegy A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső-szerű rablós krimibe, amely kissé Trainspotting-os véget ér. Nem egy fajsúlyos darab, de britmániások remekül fognak rajta szórakozni.

* * *

Paradies: Liebe - Szerelmet a feketepiacról (Paradies: Liebe)
Bemutató:
október

 

Ulrich Seidl (Kánikula) nem arról híres, hogy túlságosan nagy véleménnyel lenne az emberi nemről, és mi sem fogunk Cannes-ban bemutatott filmjéről azzal az érzéssel távozni, hogy legszívesebben a keblünkre ölelnénk felebarátainkat. A Liebe egy filmtrilógia első része, és egy osztrák nyugdíjas nőről szól, aki Kenyába utazik nyaralni. A tengerparton izmos helyi srácok állnak ugrásra készen, hogy kielégítsék a megrogyott testű és lelkű nyanyák vágyait, de főhősnőnk azzal az irreális elvárással indul neki a szexuális kalandoknak, hogy igazi törődést is fog kapni. Ahogy halad előre a film, egyre kínosabb nézni, de pont attól jó, hogy átlépi a fájdalomküszöbünket.

* * *

Szerelem (Amour)
Bemutató:
november 1.

 

Michael Haneke szívet tépő filmje egy nyugdíjas házaspárról szól (az egyformán csodálatos Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva), akik együtt küzdenek az öregkor nehézségeivel, és a nő fokozatos leépülésével. Haneke a tőle megszokott szenvtelen eleganciával dolgozik, a film mégis szinte elviselhetetlenül személyessé válik, amit az is segít, hogy a rendező ezúttal nem akar nagyot mondani a társadalom ilyen-olyan betegségeiről, hanem csak bemutat egy nagyon emberi, mindenki által átélhető, rettenetesen fájdalmas élethelyzetet. Azért járunk moziba, hogy így fájjon.

* * *

Reality (Reality)
Bemutató:
november 8.

 

Matteo Garrone filmjét különösen azoknak ajánljuk, akik szeretnének leszokni a tévézésről: megtekintése után garantált a hosszú távú tévéundor. A Reality egy halkereskedő családapáról szól, aki elmegy a Big Brother szereplőválogatására, és annyira rápörög a dologra, hogy szép lassan teljesen elveszíti a kapcsolatát a valósággal. A film meglehetősen nyomasztóan mutatja be, hogyan adják át magukat az egyszerű emberek a média agymosásának, és bár egy idő után kicsit szájbarágóssá válik, kétségtelenül hatásos.

* * *

Felhőatlasz (Cloud Atlas)
Bemutató:
november 22.

 

A Wachowski testvérek megint nagyot markolnak: David Mitchell hat történetből álló, különböző korokban és helyszíneken játszódó regényét filmesítették meg, ami akkora falat volt, hogy még Tom Tykwert is beszervezték társrendezőnek. A két és háromnegyed órás, meglehetősen bombasztikusnak tűnő filmben rengeteg sztár szerepel Tom Hankstől kezdve Hugh Grantig és Susan Sarandonig, és mindegyikük több figurát is játszik az epizódokból álló, de mégsem összefüggéstelen történetben. Grant például megformál egy tetovált kannibált is, Sarandon pedig az egyik részben pocakos indián férfiként jelenik meg.

* * *

Mindenki a mennybe megy (Toata lumea din familia noastra)
Bemutató:
november

 

Igaz, hogy az új román film sem bizonyult tévedhetetlennek (a legutóbbi példa erre a tökéletes 4 hónap, 3 hét, 2 nap rendezőjének az idei cannes-i filmfesztiválon bemutatott elnyújtott és egyenetlen Dombokon túl-ja), de továbbra is mindig megörülünk, amikor egy fiatal román rendező friss munkája megérkezik hozzánk. Radu Jude (A legboldogabb lány a világon) filmje abban különbözik a dokumentarista, majdnem szenvtelen stílusú mai román drámák többségétől, hogy a groteszk komédia felé hajlik. A film egy elvált apáról szól, aki el akarja vinni a kislányát a tengerpartra, de amikor elmegy érte volt feleségéhez és annak új pasijához, túszejtésig fajuló konfliktus alakul ki a résztvevők közt.

* * *

Take This Waltz
Bemutató:
december 20.

 

Sarah Polley 2006-ban mutatkozott be rendezőként Egyre távolabb című érzelmes, letisztult filmjével, amely egy idős pár kapcsolatának alakulását mutatta be. A Take This Waltz saját generációjában vizsgálja a hosszú távú párkapcsolat buktatóit, és itt kicsit hiányzik a távolságtartás. Michelle Williams évek óta Seth Rogen felesége, de megtetszik neki a sármos szomszéd, Luke Kirby, így aztán végigszenvedheti a filmet azon dilemmázva, hogy melyikükkel is akar lenni igazából. A köldöknézős attitűd nem tesz jót a filmnek, de van annyi érzékeny, megkapó pillanat is benne, amiért érdemes megnézni.

* * *

Seven Psychopaths
Bemutató:
december

 

Martin McDonagh ír társadalom legalját bemutató mocskos humorát már drámáiban (pl. Leenane szépe, A kripli) is imádtuk, aztán odavoltunk Six Shooter című kisfilmjéért és nagyjátékfilmes bemutatkozásáért, az Erőszakik-ért is. Második filmjében maradt a sötét komédiánál, a groteszkbe hajlóan szerencsétlen/idióta figuráknál és Colin Farrellnél. A színész most egy alkotói válságban levő írót alakít, aki belekeveredik haverjai (Sam Rockwell és Christopher Walken) bizniszébe, akik abból élnek, hogy kutyákat lopnak el, majd váltságdíjat követelnek értük. Amikor balga módon egy nagymenő gengszter (Woody Harrelson) ölebét lopják el, elszabadul a lövöldözéssel, hányással és csúnya beszéddel tarkított pokol.

* * *

A tenger törvénye (Terraferma)
Bemutató:
december

 

Emanuele Crialese előző filmje, a szépséges Aranykapu a 20. század elején Amerikába kivándorló szegény olaszokról szólt, A tenger törvénye ismét az emigráció problémáját mutatja be, de most a kivándorlók afrikaiak, a célpont pedig Olaszország. A helyszín Linosa, egy pici sziget Szicíliától délre, ahova sorra érkeznek csónakokon az illegális afrikai bevándorlók. Segíteni nekik törvényellenes, ami komoly erkölcsi dilemmát jelent a helyi halászok számára.

* * *

A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild)
Bemutató:
december

 

Benh Zeitlin Sundance-nyertes első filmje egy Észak-Amerika déli részén található, nagyon szegény, de a természettel összhangban élő fiktív közösségben játszódik, amelyet természeti katasztrófa fenyeget. A főhős egy hatéves kislány, akinek a képzeletében a természet pusztulásához kapcsolódva furcsa fantázialények elevenednek meg. A kritikusok elájultak az amatőr szereplők természetességétől, és a film Terrence Malicket idéző líraiságától. A mozibemutató előtt már a szeptember 14-én kezdődő Cinefesten is látható lesz.