A szomszéd füve egyre véresebb

2012.10.04. 12:09

Oliver Stone legújabb filmje brutális mese a békepárti, rasztás szmókerről, aki egy jó joint helyett a mexikói drogkartell egyik tagjára gyújtott rá, meg a barátjáról, aki a mágikus keleti varázsbabból kinőtt vadkenderen mászott fel az égig, és a kartellt vezető Királynőről, aki a fele királyságát odaadná a legkisebb lányáért.

Oliver Stone negyed évszázad alatt eljutott a Wall Streetről a paradicsomi Laguna Beachig, de ott is csak ambiciózus üzletembereket talált: itt Ben (Aaron Taylor-Johnson) és Chon (Taylor Kitsch) viszi a környék legmenőbb vállalkozását, az afgán eredetű, világelső marihuánát termesztő és elosztó cégét, a B&C-t. Komoly üzleti stratégia, a bankszektorból átcsábított pénzügyi szakemberek, kimutatások és szőke nők: a lényeg mit sem változott. (Legfeljebb annyit, hogy itt két férfira csak egy nő jut, de ezzel a helyzettel mindenki tökéletesen ki van békülve.)

Forrás: UIP Dunafilm
Vadállatok | Taylor Kitsch, Blake Lively és Aaron Taylor-Johnson

Ám mivel - ezt legkésőbb a Totál szívás-ból már mindenki megtanulta - aki droggal kereskedik, annak egy idő után muszáj lesz választania a fegyver két oldala, a láncfűrész fogai és markolata közül, jól jött tehát Stone már-már elfeledett hajlama a brutalitás naturális ábrázolására. Mert Ben, a buddhista elveket valló hippi és Chon, az iraki harcokból "egy rakás pénzzel, de lélek nélkül" hazatért katona párosa egy napon videóüzenetet kap a mexikói határ másik oldaláról, kilenc levágott fejjel, kilenc falra szögezett torzóval és egy üzenettel: higgyétek el, jobban jártok, ha engedtek betársulni az üzletetekbe. Ben és Chon persze nem hiszi el.

Úgyhogy elkezdődik Stone kétórás videoklipje, iszonyú tempóval, gyors vágásokkal, pszichedelikus színvilággal, folyamatos akcióval - egyszóval bármilyen akciófilmet elsöprő adrenalinlökettel. Meg egy remek Dávid és Góliát-történettel, amelyben a kartell túszejtő akciójára - az áldozat Ophelia, más néven O, B&C közös barátnője (Blake Lively) - a két kishal egy pár gyilkossággal és nagy összegű rablással válaszol, amit persze példás büntetés követ, és így tovább.

Forrás: UIP Dunafilm
Vadállatok | Salma Hayek

Közben a spiclik és lefizetett rendőrök bonyolítják a szálakat, Elena (Salma Hayek), a kartell vezetőnője pedig összeesküvéseket leplez vagy nem leplez le. Logikai bukfencek nincsenek, a történet tökéletesen ki van dolgozva, a következő lépéseket nem lehet kitalálni, és még azon is lehet gondolkodni, inkább az-e a barbár állat, aki nem tárgyal, hanem lefejez, vagy az, aki megosztja egy harmadikkal a nőjét/pasiját. És amilyen gyors a film, mindez pont elég is lehet arra a százharminc percre, amíg kiderül, meg lehet-e úszni élve a kartellel való szembeszegülést. (Nem derül ki: a filmnek két vége is van, mivel Stone leforgatta a Vadállatok alapjául szolgáló Don Winslow-regény befejezését meg a maga verzióját is.)

Csak ha lement a főcím, akkor nem szabad tovább gondolkodni, mert az első szusszanás alatt eszünkbe juthat, tulajdonképpen milyen egysíkú is volt az összes karakter: O, az idegesítő, picsogó, buta szőke nő, Ben, akinek már a fegyverek látványától is gombóc szorul a torkába, és tökéletes ellentétpárja, Chon, aki nem más, mint a megtestesült nyers erő - és ezzel jellemük minden apróságát ki is veséztük. Vagy hogy milyen marhaság, hogy Elena elég kemény ahhoz, hogy elvezesse Mexikó legígéretesebb kartelljét, két mészárlási parancs kiadása között mégis elpityeredik azon, hogy a kislánya nem szereti őt eléggé, ezért még a túszul ejtett O-t is megpróbálja valamiféleképp a saját lányának tekinteni.

Forrás: UIP Dunafilm
Vadállatok | Benicio Del Toro

Rosszabb esetben emellett eszünkbe jutnak azok a nagyon magas labdák is, amiket Stone elfelejtett lecsapni: minek kényszeríti Elena O-t, hogy végignézze, ahogyan ártatlan báránynak hitt barátja, Ben kivégez valakit, ha ez az aktus végül semmiféle hatással nem lesz kettejük kapcsolatára? Hogy viseli Ben, a buddhista azt az egyre több gyilkosságot, amit kénytelen volt elkövetni?

És még egy dolgot nem szabad megtenni a zavartalan műélvezet érdekében: utólag elolvasni Winslow regényét. Mert akkor kiderül, hogy Stone sebészkéssel eltávolította a történetből a szarkazmust, a cselekmény és a figurák árnyalatait, finomságait, az ötletességet viszont bombasztikusságra cserélte (jellemző, hogy míg a könyvben Ben és Chon ketten viselnek háborút a kartell ellen, addig a filmben Chon egy kisebb hadsereget toboroz maga mellé). És Stone-nak majdnem minden döntése rossz. Míg a film leginkább zavaró szála az Elena és O közti "anya-lánya" kapcsolat erőltetése, addig a könyvben erről egyszer van szó: amikor O azt mondja Elenának, hogy "Nem vagyok a lányod", majd fejbe lövi a nőt. A film második legzavaróbb része pedig a fogságban sínylődő O folyamatos nyafogása az egészségesebb ételekért, tisztább szobáért és általában a hotelkörülményekért - a regényben ezzel szemben O eleve sokkal összetettebb karaktere bevallja: "Ez egy magamfajta lány álma. Konkrétan fegyverrel kényszerítenek arra, hogy a szobámban feküdjek, és szar tévéműsorokat nézzek."

Még a sztárparádé sem kárpótol az elveszett rétegekért - eleve, ki ne adna három Blake Livelyt cserébe némi plusz szarkazmusért? Salma Hayek is csak kisujjból rázza ki a gonosz keleti boszorkányt, Benicio Del Toro (a kartell véres keze) extrém frizurája és gonoszul villogó szeme pedig csak a filmidő feléig érdekes. John Travolta (a korrupt rendőr) viszont telitalálat: a megöregedett, megpocakosodott, kopaszodó színész tökéletesen hozza a megöregedett, megpocakosodott, kopaszodó rendőrt.

Forrás: UIP Dunafilm
Vadállatok | John Travolta

A Vadállatok egynek jó, sőt, a nagy akciófilmes átlagból talán még ki is emelkedik, az pedig külön öröm, hogy Stone végre lecserélte George Busht egy zsák gandzsára (ki mondana nemet erre az üzletre?). Mégis, pont az ilyen filmek elevenítik fel az emberben a szigorú tanító néniket az alsó tagozatból: "Nem volt ez rossz, de tudom, hogy még ennél is többre lettél volna képes."