Nem baj, ha az ember kicsit elszáll

2012.10.29. 13:50

Javier Bardem minden idők egyik legszórakoztatóbb és legizgalmasabb Bond-gonoszát alakítja a Skyfallban. A színész a film londoni premierje előtt elárulta nekünk, hogy melyik az az egy szó, amellyel leírható a figurája, hogy miben különbözik a Nem vénnek való vidék és a Skyfall rosszfiúja, és hogy már tizenkét éves korában eldőlt, hogy egyszer Bond-gonosz lesz. Az interjú csoportos beszélgetés keretében készült.

Honnan merítettél ihletet Raoul Silva figurájához?

Sam (Sam Mendes, a Skyfall rendezője - a szerk.) azt az egyszavas kulcsot adta a figurához, hogy "kényelmetlenség". Ez beindította a fantáziámat, és megpróbáltuk a kényelmetlenséget valahogyan beépíteni a figura minden aspektusába, a fizikumába, a megjelenésébe, a humorába, végig ez vezetett bennünket. Ez hasznos volt, mert a forgatás közben az ember hajlamos néha eltévedni, különösen, mivel a Bond-gonoszok valahol a valószerűség és a teljes képtelenség közt helyezkednek el. Ezért nem baj, ha az ember egy kicsit elszáll, a nézők számítanak is erre, ugyanakkor ez a figura nagyon is realisztikus. Egy megtört ember egy nagyon konkrét, személyes céllal. Szóval a dolog nehézsége az volt, hogy egyensúlyban kellett tartani a realizmust és az elszállást.

Forrás: Fórum Hungary
Javier Bardem mint Raoul Silva a Skyfall-ban

Volt beleszólásod abba, hogy hogyan néz ki a figura?

Sammel együtt találtuk ki. Végignéztünk rengeteg fotót a neten részben ismeretlen, részben híres emberekről - neveket nem akarok mondani -, de nem egy konkrét személyről mintáztuk a figurát, csak ötleteket gyűjtöttünk, amíg össze nem állt.

A Nem vénnek való vidék-ben már megformáltál egy nagyon emlékezetes rosszfiút. Nem féltél attól, hogy ismételni fogod magad, vagy hogy azt az alakítást képtelenség túlszárnyalni?

Ez a kérdés csak akkor merült fel, amikor még nem olvastam a forgatókönyvet. A filmes gonoszok többnyire egy kaptafára készülnek, de amikor elolvastam a könyvet, láttam, hogy ez egy érdekes, összetett és szórakoztató figura. És amikor beszéltem Sammel, akkor kiderült, hogy elég messzire el akar menni vele, és hogy sok lehetséges olvasata van a figurának. Szerintem ez teljesen más karakter, mint akit a Nem vénnek való vidék-ben játszottam. Az egy szimbolikus figura volt, magának az erőszaknak a megtestesülése, a Coen testvérek a végzetet akarták vele kifejezni, nem volt benne semmi emberi. Itt viszont egy szenvedő, magányos ember áll előttünk.

Forrás: AFP
Javier Bardem október 25-én egy francia tévéműsorban

Hogyan látod Silva szexualitását?

Ezt direkt nyitva hagytuk, Silvát nem lehet beskatulyázni semmilyen szempontból. A nézőnek kell eldöntenie, hogy pontosan mi zajlik abban a jelenetben, amikor először találkoznak James Bonddal, de Silvát nem köti semmilyen szabály, bármit megtehet. Ez nekem is szabadságot adott: bár azt hiszem, ebben a filmben egyáltalán nem improvizáltam, Sammel mindent kipróbáltunk több megközelítésből is. Egyszer kifejezetten humorosan játszottam el a jelenetet, aztán a lehető legkeményebben, stb. A homoszexualitás is lehetséges megközelítés.

A tipikus Bond-gonosz világuralomra tör, de a te figurádnak személyesebb motivációja van. Szerinted is más, mint az elődei?

Az egész történet személyesebb, mint általában a Bond-filmek, itt minden szereplő személyes problémákkal küzd. Az egyik főtéma a régi és az új találkozása, és az, hogy milyen áldozatot kell hoznunk azért, hogy megújulhassunk, és ez egyáltalán lehetséges-e, vagy annyira ragaszkodunk a régi önmagunkhoz, hogy képtelenek vagyunk megtenni. Az én figurámban ez olyan módon is megjelenik, hogy van benne valami klasszikus, ami emlékeztet a régi Bond-gonoszokra, de valami új, valami egészen modern is.

Forrás: AFP
Javier Bardem és Daniel Craig október 29-én Madridban

Gyerekkorodban szeretted a Bond-filmeket?

Persze. James Bond mindenhol James Bond. Itt Angliában különösen nagy szám, de tulajdonképpen Spanyolországban is az, mindig vártuk az új Bond-filmet. Először a Holdkelté-t láttam tizenkét éves koromban, és azóta megnéztem az összeset. A Holdkelté-ben Vasfogúval szimpatizáltam, csak a szemébe kellett nézni, és látszott, hogy valójában jó ember a színész, aki játssza. Nem értettem, miért kellene félni tőle. Ezek szerint már akkor megpecsételődött a sorsom.