Meghalt Xantus János

2012.11.13. 19:17

Ötvenkilencéves korában elhunyt Xantus János filmrendező, az Eszkimó asszony fázik és a Rocktérítő alkotója - - közölte az MTI-vel a Magyar Filmművészek Szövetsége. A filmes több mint egy éve gyógyíthatatlan rákbetegségben szenvedett.

Xantus János 1953. november 7-én született Budapesten, édesapja Xantus Gyula festőművész, édesanyja Szarvas Ilona volt. 18 évesen szerepelt Gazdag Gyula Sípoló macskakő című filmjében, 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán. Makk Károly tanítványa volt, akivel később együtt is dolgozott társrendezőként az Egymásra nézve című fimben. Makk unszolására készítette el első nagyjátékfilmjét, az 1983-as Eszkimó asszony fázik-ot, amelyben Méhes Marietta, Boguslaw Linda és Lukáts Andor játszották a főszerepeket.

Forrás: [origo]
Méhes Marietta és Lukáts Andor az Eszkimó asszony fázik című filmben

"Xantus János filmje nem adja alább az élet nagy kérdéseinél. A halálról szól, szenvedélyről, önpusztításról, a vegetáló magánlét dühödt elutasításáról és a magánboldogság extázisának dühödt vágyáról." - írta a filmről korabeli kritikájában Bikácsy Gergely. Az Eszkimó asszony fázik 1984-ben elhozta a Filmszemle legjobb első filmnek járó díját, Lukáts Andor pedig megkapta a legjobb színésznek járó elismerést. A filmet az 1984-es cannes-i filmfesztiválon a Rendezők Kéthete szekcióban vetítették, "ott a Florida, a paradicsom vitte el előlem az Arany Kamerát" - mondta Xantus egy interjúban.


A nyolcvanas évek második felében a Neurotic nevű alternatív rockegyüttesről kezdett dokumentumfilmet forgatni. A munkálatok alatt a zenekar addig extrémen kicsapongó életet élő énekese, Pajor Tamás megtért, és belépett a Hit Gyülekezetésbe, ami film irányát is gyökeresen megváltoztatta. "A drog helyére beült a Szentlélek" - hangoztatta az 1988-ban bemutatott, és később kultikussá vált Rocktérítő szlogenje.

Részlet a Rocktérítő című filmből

1988-ban Balázs Béla-díjat kapott munkásságáért, 1990-ben mutatták be az Andrzej Ferenc és Für Anikó főszereplésével készült Szoba kiáltással című utolsó nagyjátékfilmjét (a Filmvilág kritikája). Azóta szinte kizárólag kísérleti-, rövid- és dokumentumfilmeket készített. 1999-ben A Morel fiú című rövidfilmjében Kamarás Ivánt, Hajdu Szabolcsot és Darvas Ivánt rendezte, a 35 perces alkotást a Hukkle előtt vetítették a magyar mozikban. Tíz évvel később Szily László Etetés című regényét dolgozta fel egy azonos című kisfilmben.

A Kikötő nevű internetes lapnak adott tavalyi interjúban Xantus így válaszolt arra a kérdésre, hogy miért nem rendezett nagyjátékfilmeket az utóbbi két évtizedben: "A filmkészítés annyira megváltozott a hetvenes-nyolcvanas évek óta, hogy csak nagyon erőszakos, életükért küzdő emberek csinálnak filmet, ami egyébként a filmeken is meglátszik. Azokat a filmeket, amelyeket a 60-as évek olasz filmművészetében lehet találni, amelyek egyszerűen az életről szólnak, annak minden bugyutaságával és bájával, ma már nem lehet leforgatni. Egy ilyen tematika kevés ahhoz, hogy az ember lehetőséghez jusson. Persze benne van ebben a magyar vérvalóság is. Valamiért nálunk a rögvalóságot kell megmutatni a művészet szinte minden ágában. A művésznek minimum egy harakirit kell elkövetni, hogy komolyan vegyék. Ehhez úgynevezett súlyos, komoly dolgokról kell beszélni. Nagyon kevés a humor és az életszeretet azokban a filmekben, amelyek bemutatásra kerülnek és eljutnak oda, ahol sokan láthatják őket."