Pucér Natalie Portmannel nehéz a szakítás

2012.11.20. 17:17

Nemi erőszak a vidéki lagzin, alkoholmámorban ázó szerelem, játékosan meztelenkedő Natalie Portman, kefélés egy hosszú farkú lánnyal, végzetes bohóckodás az autóban, vérfertőzés zongoraszó mellett, önfeláldozó robotfiú tragédiája, drog csapdájába eső tinik és a legkülönösebb betegségben szenvedő fiú. Kilenc csodálatos rövidfilmet mutatunk be, amit kár lenne kihagyni. (A filmek többsége angol nyelvű, de csak a cikk végén szereplő néhány film élvezetéhez elengedhetetlen a nyelvtudás.)

Black Hole (2010)

Mielőtt Rupert Sanders megcsinálta első nagyjátékfilmjét, a sötét hangulatú Hófehér és a vadász-t, reklámfilmeket és rövidfilmeket rendezett. A 11 perces Black Hole Charles Burns azonos című képregénysorozatának egy kis részét dolgozza fel, és ha azt mondjuk, hogy ez is sötét hangulatú, akkor nagyon finomak voltunk. Az 1995 és 2005 közt futó képregény egy alternatív 70-es években játszódik, amerikai fiatalok közt, akik sorban elkapnak egy szexuális úton terjedő betegséget, ami szörnyű testi mutációkhoz vezet.

 

A barnás színekben játszó, hatásosan lehangoló kisfilmben az egyik főhős, Keith hazaérkezik a házba, amire vakációzó ismerősei távollétében vigyáz, és idegesen veszi tudomásul, hogy a nappaliban füvezgető, videózó haverjai disznóóllá változtatták a helyet. Átlagos jelenet lenne egy tinifilmből, ha a kanapén ülő srácoknak nem lenne mind félelmetesen eltorzulva a feje. És a szex a hosszú farkú lánnyal, meg a hártyaszerűen lehámló bőr még csak ez után jön. Horrorfilm a javából, sajnáljuk, hogy David Fincher elállt korábbi tervétől, és nem rendez belőle nagyjátékfilmet.

* * *

I'm Here (2010)

Úgy tűnik, Spike Jonze (A John Malkovich menet, Adaptáció) pár éve nagyon melankolikus hangulatban volt: 2009-ben megcsinálta az Ahol a vadak várnak című szomorú mesét, aztán pedig az I'm Here című, még szomorúbb szerelmes filmet. Andrew Garfield egy magányos robotfiút alakít, aki végzetesen beleszeret a Sienna Guillory által megformált játékos, életvidám robotlányba.

 

A szerelem ugyan tragikus véget ér, a film hangulata mégis inkább andalító, mint nyomasztó, szépségesek az álomszerű képek és a lágy kísérőzene, amit Jonze testvére, Sam Spiegel és Aska Matsumiya írt és ad elő. A két szerelmes mögött felsejlik a társadalmi háttér: ebben az alternatív valóságban a robotok az emberek közt élnek, de másodrendű állampolgárként. Szívesen megnéznék egy nagyjátékfilmet is, amiben jobban megismerhetnénk ezt a mesés, keserédes hangulatú világot.

* * *

Valami kék (2011)

Zomborácz Virág rengeteg szuper rövidfilmet csinált már, például A macska szerepe a francia irodalomban-t és a Nyomtávváltás-t, és ha minden jól megy, belátható időn belül elkezdi forgatni első nagyjátékfilmjét, az Utóélet-et, amiben egy apa és fia próbál közelebb kerülni egymáshoz, szokatlan módon az apa halála után.

 

A Valami kék-et a neten nálunk lehet először megnézni teljes egészében. A film egy fojtogató hangulatú vidéki lagziban játszódik, ahol a terhes, szemlátomást teljesen boldogtalan menyasszony (Téby Zita) viszontlátja régi barátnőjét (Réti Adrienn), aki elhagyta a saras tanyavilágot, hogy továbbtanuljon a városban. A kilátástalan jövőjű helyiek aztán csúnyán megtorolják a vendégségbe érkező lányon, hogy neki sikerült, amiről ők már lemondtak. A két színésznő mellett remek a filmben Szabó Domokos és Molnár Gusztáv is, akik csodásan alakítják a frusztrált, tapló vidéki srácokat.

* * *

Spider (2007)

Az ausztrál Joel Edgerton (Warrior, A dolog, A nagy Gatsby) nemcsak színész: egy évvel idősebb bátyjával, Nash Edgerton kaszkadőrrel és néhány másik filmessel együtt alapítottak egy Blue Tongue Films nevű céget, amivel részt vettek például az Animal Kingdom és a Hesher gyártásában, és a 90-es évek közepe óta egy csomó rövidfilmet csináltak már. Szellemes és többségükben megdöbbentő kisfilmjeik közül a legjobb talán a Spider (Pók) című, amit Nash rendezett, illetve ő a társírója és az egyik főszereplője is.

 

A dokumentumfilm-szerűen megcsinált kisfilmben egy fiatal pár (Nash és Mirrah Foulkes) kocsiban ülve tart valahova, a srác, aki hajlamos túlzásba vinni a hülyéskedést, korábban felidegesítette valamivel a barátnőjét, aki most ezért nemigen áll vele szóba. A fiú megpróbálja kiengesztelni a lányt, de nem tud ellenállni a csábításnak, hogy közben újra meg ne tréfálja, ami sokkoló végkifejlethez vezet. Csak erős idegzetűeknek!

* * *

Munecas (2010)

A mexikói Miguel Salgado rövidfilmjét az idei Cinefesten is vetítették, címe "játék babák"-at és "csuklók"-at is jelent. Nem árt, ha előre szólunk, hogy egy nagyon megrázó témával, a vérfertőzéssel foglalkozik a film. Az apjuk által molesztált kislányok történetét az teszi igazán kétségbeejtővé, hogy egy teljesen normális, rendezett, sőt, szeretetteljes családban kerül sor a megmagyarázhatatlan borzalmakra, és az a kínos érzés telepedik ránk, hogy az életben ez sokszor pont így történhet. Egy egészségesnek tűnő közegben egy beteg ember pusztítja el a szeretteit.


A stílusában amúgy visszafogott, nem hatásvadász film attól válik szinte elviselhetetlenné, hogy pontosan megmutatja, a kiszolgáltatott gyereknek miért iszonyú nehéz segítségért fordulnia bárkihez. Ki hinne neki? Az egyetlen dolog, ami nem annyira stimmel a filmben, a kevéssé realisztikus befejezés, ami pont a profin felépített életszerűséget ássa alá.

* * *

Smáfuglar (2008)

Az izlandi Rúnar Rúnarssonnak a 2004-es Sídasti baerinn (The Last Farm) című rövidfilmjét Oscar-díjra jelölték, ez a 2008-as, angolul 2 Birds címen futó kisfilm Cannes-tól kezdve bejárt rengeteg filmfesztivált, aztán első nagyjátékfilmje, a tavalyi Tűzhányó is Cannes-ban debütált.


A Smáfuglar két tizenéves lányról és két fiúról szól, akik hirtelen ötlettől vezérelve beugranak egy házibuliba, ahol beketaminoznak (lónyugtató, amit egyesek rekreációs drognak használnak), és ez egyáltalán nem bizonyul jó döntésnek. Beillene hátborzongató felvilágosító filmnek is a drogok veszélyeiről, de az a bravúr benne, hogy közben egy kisfiú csodálatos, ártatlan szerelmét meséli el. (Az angol feliratból hiányzik az utolsó mondat fordítása, a lány azt mondja, hogy "örülök, hogy te voltál az".)

* * *

Hotel Chevalier (2007)

Meggyőződésünk, hogy a boldog élet egyik titka minél több Wes Anderson-film lehető leggyakrabban történő megtekintése. Mivel azonban nincs minden héten egy Okostojás-nyi vagy egy Holdfény királyság-nyi ideje az embernek, az ideális megoldás az Utazás Darjeelingbe előzményfilmje, a Hotel Chevalier. Mindössze 13 perc, de jobb, mint maga az Utazás Darjeelingbe, és benne van egy elmúlt szerelem összes keserűsége és édes nosztalgiája. Plusz Natalie Portman anyaszült meztelenül.

 

A főhős, Jack persze Anderson kabalaszínésze, Jason Schwartzman, aki egy párizsi hotelben lábadozik szakítása után, de egyszer csak betoppan az ex (Portman). Lehet, hogy igaz, lehet, hogy álom, de olyan lenyűgözően tiszteleg a francia újhullám előtt, hogy hozzá fogható hangulatot már nemhogy a francia filmekben, de úgy általában Párizsban sem lehet találni. A korábban kislányosan aszexuális Natalie itt villantotta meg először színészistennőkhöz méltó titokzatosságát (ami pár év múlva a Fekete hattyú éltető ereje lett), az Utazás Darjeelingbe-ből pedig legalább annyira fájdalmasan hiányzott a nézőnek, mint a szakítás után nagyon nehezen gyógyuló Jacknek.

* * *

The Beauty Inside (2012)

Drake Doremus Like Crazy-je az utóbbi évek egyik legcsodálatosabb szerelmes filmje volt, és a rendező The Beauty Inside-jában is megtalálható az a finom líraiság, érzékenység és spontaneitás, ami a Like Crazy-t annyira különlegessé tette. Az összességében 40 perces film hatrészes websorozatként debütált a nyáron, aminek a készítésébe a közönséget is bevonták: számos szerepében lelkes amatőrök tűnnek fel.

 

A sztoriról legjobb semmit sem tudni előre azon kívül, hogy egy furcsa fiúról (Topher Grace hangján beszél) szól, aki számára a kapcsolatteremtés az emberekkel egy különös okból szinte lehetetlen. Amikor viszont megismerkedik Leah-val (Mary Elizabeth Winstead), olyan nagy hatást gyakorol rá a lány, hogy leküzdhetetlen vágyat érez arra, hogy mégis megkíséreljen közel kerülni hozzá.

* * *

Successful Alcoholics (2010)

Jordan Vogt-Roberts rövidfilmjének megtekintésére bőven elég ok lenne már az is, hogy az intenzív kisugárzású Lizzy Caplan játssza a női főszerepét, aki a magyar nézők többsége számára sajnálatos módon csak a Cloverfield-ből, esetleg a True Blood című sorozat vámpírvérfüggő csajának szerepéből ismert. Érdemes megnézni tőle a Frankie Go Boom-ot, illetve majd a Lánybúcsú című komédiát, amit ez év végén mutatnak be nálunk.

 

Addig is pedig nézzük meg természetesen a Successful Alcoholics-t, amiben T. J. Millerrel egy párt alakítanak, akik egy nagyvállalat jól kereső alkalmazottai, de az életüket alig-alig bírják már összetartani, mert a fiatalkori féktelen bulizás rendes alkoholizmusba csapott át náluk. A magukat egyre lehetetlenebb és kínosabb helyzetekbe sodró főhősök egyszerre viccesek és szánalmasak, és a film legnagyobb ereje talán az, hogy képes megmutatni azt is, hogy az életük zsákutca, de azt is, hogy milyen vonzó fittyet hányni a kispolgári lét kicsinyes szabályaira.

----

A cikk Hotel Chevalier-ről szóló részét Onozó Róbert írta.