Az igazi hős gondját viseli az apjának

Vágólapra másolva!
Az idei Oscar-verseny eddigi legnagyobb meglepetése, hogy A messzi dél vadjait három fontos kategóriában is díjra jelölték. A film egy vadóc kislány élénk fantáziáján átszűrve mutatja be egy különös, természetközeli közösség életét, illetve a közelgő világvégét. A magyar mozikban múlt csütörtök óta vetített film rendezőjét, Benh Zeitlint louisianai élményeiről, a beilleszkedés nehézségeiről, illetve Terrence Malick műveinek rá gyakorolt hatásáról kérdeztük. Szóba került a szintén Oscar-jelölt Quvenzhané Wallis is, aki elbűvölő természetességgel alakította a főszereplő kislányt, és akinek az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy össze kellett piszkolnia magát. Az interjú a miskolci Jameson Cinefest Filmfesztiválon készült.
Vágólapra másolva!

Sundance, Cannes, Miskolc... már sok filmfesztiválra elkísérted A messzi dél vadjai-t. Még mindig izgalmas számodra ez a felhajtás?

Izgalmas, mert ezáltal eljuthatok a világ számos helyére. Érdekes megfigyelni, ahogy különböző helyeken eltérő módokon reagálnak a filmemre, és máshogy is értelmezik. Remek tapasztalatgyűjtési lehetőség ez egy filmkészítő számára.

Látsz rendszert az eltérő reakciókban?

Ha Louisianában mutatod be, maradéktalanul megértik. Bár a film realista jellegét érzékelik a legerősebben. Ami érthető, hiszen az ő életükről szól A messzi dél vadjai. Ha messzebb mész a film helyszínétől, akkor már meseként tekintenek rá. Helytől függően, drasztikusan változik a megítélése. Ha egy tehetős helyen tartasz vetítést, akkor egy szegénységről szóló filmként fogják értelmezni. Ha egy kevésbé gazdag helyen mutatod be, akkor az emberek már nem a szegénységet fogják látni, hanem egy olyan közösséget, amelynek a tagjai a saját elképzeléseik szerint élnek.

Amikor Louisianában mutatod be a filmet, az emberek magukra ismernek a szereplőkben?

Igen, de azt is érzékelik azért, hogy ez fantasy is, szóval nem dokumentumfilmként tekintenek rá. Felismerik a filmben megjelenő helyi kultúrát, ami tagadhatatlanul az övék. Ez a film a túlélésről szól, és Dél-Louisianában az emberek túlélőkként tekintenek magukra.

Forrás: Mozinet
Quvenzhané Wallis és Dwight Henry A messzi dél vadjai forgatásán

A filmben ábrázolt közösség életvitele mennyire valóságos, és mennyire a fantázia szüleménye?

Minden, ami Bathtubban (a filmbéli fiktív település neve, a magyar változatban Teknő néven szerepel - a szerk.) történik, annak van valóságos alapja, viszont ezek a történések különböző helyekről származó élményekből lettek összegyúrva. New Orleans, Dél-Louisiana kreol vagy cajun vidékei - sok szegletében jártam Louisianának. Amit a filmben látsz, az általam megismert emberek elbeszélésein alapszik, de pont egy ilyen típusú, extrém életvitelű közösséggel nem találkoztam.

Ha bérelek egy csónakot, és bemegyek a Mississippi-deltába, találnék azért egy Bathtubhoz hasonló helyet?

Ha bemész a mocsárba, fákra épített házakat találnál, embereket, akik önfenntartó módon élnek: összegyűjtik az esővizet, kifogják a halat, megsütik. Összességében a film a valóság eltúlzása.

Van egy rész a filmben, amikor a főszereplő kislánynak egyedül, segítség nélkül kell feltörnie a rákok páncélját, mielőtt megeszi őket. Az egész jelenet olyan volt, mintha egy törzsi rituálét mutatott volna be. Ez egy létező helyi szokás?

Igen, egy ilyen étkezésen én is részt vettem. Amikor odaköltöztem, én voltam a New York-i, akiről mindenki első ránézésre tudta, hogy kívülálló. Máshogy néztem ki, mint mindenki más, máshogy beszéltem, mint mindenki más. Egyszer meghívtak vacsorára, és elém raktak egy rákot. Gőzöm sem volt, hogy mit csináljak vele. A páncél megvágta a kezemet, nem tudtam, hogyan szedjem ki belőle a húst, mindenki rajtam nevetett. Aztán végül megmutatták, hogyan törjem fel, hogyan szedjem ki a rák húsát. Olyan volt, mint egy beavatási ceremónia.

Forrás: Mozinet
Benh Zeitlin és Quvenzhané Wallis A messzi dél vadjai forgatásán

Mennyire volt nehéz elfogadtatni magad a helyiekkel?

Azért annyira nem elszigetelt hely, sokan járnak oda például horgászni. De még így is eltartott egy ideig a beilleszkedés. Az ottani kultúra fontos eleme a vendégszeretet. Ha egyedül üldögélsz a dokknál, előbb-utóbb biztos oda fog valaki jönni, megkérdezi, hogy hol fogod tölteni az éjszakát, és meginvitál a saját házába. Ezt aztán látják a szomszédai, és akkor ők is meg akarnak téged vendégelni. Persze ez csak akkor működik, ha megkedvelnek.

New Yorkból származol, mi vonzott annyira Louisianában, hogy nem elég, hogy odaköltöztél, még filmet is forgattál róla?

Mindig is szerettem New Orleanst, néhányszor már nyaraltam is ott, mielőtt odaköltöztem. Az eltérő kultúra vonzott, az ottani emberek nyitottsága, életszeretete. Ott minden arról szól, hogy élvezd az életet, legyél vad és szabad. Valamint nem akartam a filmiparban dolgozni, a saját elképzeléseimet követve akartam művészi alkotásokat létrehozni.

Először tehát odaköltöztél, és csak később jött az ötlet, hogy filmet csinálj?

Igen, hét évig éltem ott, és a film azokból az emberekből állt össze, akiket ott megismertem, a helyekből, ahol jártam. Egy olyan filmet akartam, amely a helyet ünnepli. Előbb volt meg a hely, mint a történet.

A főszereplő kislány, Quvenzhané Wallis alakítása bámulatos. Hogyan találtatok rá?

Hosszú, kilenc hónapos keresés eredménye volt az, hogy őt megtaláltuk. Négyezer gyereket néztünk meg Dél-Louisianában. Fontos volt számunkra, hogy helyi legyen a főszereplő, és nem olyas valaki, akit mondjuk egy reklámban láttunk. Tudtuk, hogy a film sikere rajta fog múlni, ezért addig keresgéltünk, amíg meg nem találtuk az ideális jelöltet.

Forrás: Mozinet
Benh Zeitlin, Quvenzhané Wallis és Dwight Henry A messzi dél vadjai forgatásán

Milyen környezetből származott a kislány? Városi gyerek, vagy ő is egy Bathtubhoz hasonló vidéki közösségben nevelkedett? Nehéz volt neki abban a mocsokban játszania?

Eleinte igen, mivel más környezetből származik, mint Hushpuppy. Ügyel a tisztaságra, tévét néz, egy szép nagy házban él a családjával. Senki sem önmagát játssza a filmben. Az volt számára a legnehezebb feladat, hogy bepiszkolja magát. Sok mindenre gondoltam, hogy nehéz lesz számára, de erre pont nem. Gyerekként én imádtam összekoszolni magam, imádtam a sárban tapicskolni. Ő viszont nem látta a mókát ebben. Fokozatosan készítettük fel, az elején csak egy kicsit piszkoltuk össze, hogy hozzászokjon. Hozzá kellett szoktatni az állatok közelségéhez is. Lassanként belerázódott, és a végén már simán beleugrott a sárba. A valóságban nem olyan, mint Hushpuppy, a kedvenc színe például a rózsaszín.

Hogyan instruáltad a kislányt? Hagytad, hadd menjen a maga feje után, vagy pontos utasításokkal vezetted?

Pontos instrukciókat adtam neki, nem improvizált. És szerintem ez jobban feküdt neki. Először én is azt gondoltam, mint te, hogy kisgyerek, nem lesz képes pontosan követni az utasításokat, inkább hagyom felfedezni, és azt dokumentálom, de ez a megközelítés nem működött. Összeszedett kislány, és szüksége van információra, hogy tudja, mit kell csinálnia, egyébként csak ott állt volna tanácstalanul. Nagy erőbedobással dolgozott, ha a jelenet úgy kívánta, felheccelte magát, hogy a megfelelő érzelmi állapotba kerüljön. Ha úgy érezte, nem elég mérges, engem kért meg, hogy idegesítsem fel: "Mondj valamit, amitől dühös leszek."

A film egyes részei improvizatívnak tűntek számomra. Ezek szerint tévedtem.

Igen, viszont sokszor improvizációkon alapultak egyes jelenetek. A próbák során többféleképpen is eljátszottunk egy jelenetet, és én eközben jegyzeteltem. Később ezeket a jól sikerült rögtönzéseket próbáltam előhívni a színészekből, de a forgatáson már nem volt improvizáció. Három hónapon keresztül próbáltunk a színészekkel. Dwight Henry, az apát játszó színész valójában pék, és a próbateremmel szembeni pékségben dolgozott. Ott találtunk rá. Nehéz volt összeegyeztetni vele a próbákat, mert amíg ő a kenyeret sütött, addig mi az utca túloldalán próbáltunk. Sok időt szántunk arra, hogy kialakuljon közte és a kislány közt a megfelelő kapcsolat. Volt, hogy több órára beküldtem őket az állatok közé, hogy foglalják el magukat, és viselkedjenek úgy, mint apa és lánya.

Forrás: Mozinet
Dwight Henry és Quvenzhané Wallis A messzi dél vadjai forgatásán

A filmben belengetett világvége a Katrina hurrikánon alapszik?

Az összes szereplő személyesen élte át a hurrikán pusztítását, és a történeteik beleépültek a filmbe. Az apát játszó színész nem volt hajlandó elhagyni New Orleanst, a víz a nyakáig ért, aztán túlélte. Végül sok más embert megmentett. Sok apró esemény konkrétan a színészektől származik. A hurrikánnal kapcsolatos élményeikről faggattam őket: "Miután vége lett a viharnak, és reggel lett, mi volt az első dolog reggel, amit csináltál?" "Felmásztam a tetőre, és körbenéztem." "Mi csináltál utána?" "Végigjártam a szomszédok házait, hogy jól vagytok, kell segítség?" Sokféle módon működtek közre a színészek a forgatókönyv formálásában.

Sokszor említik Terrence Malick nevét a filmeddel kapcsolatban. Egyetértesz ezzel az összehasonlítással?

Megtisztelve érzem magam, hiszen ő minden idők egyik legjobb rendezője.

De hatottak rád a filmjei?

Bizonyos értelemben igen. De azért fontos különbségek is vannak. Az én filmem sokkal inkább történetközpontú. Olyan hollywoodi blockbustereken nőttem fel, mint a Roger nyúl a pácban, vagy a Drágán add az életed. A filmem belső működése sokkal inkább hasonlít egy népmeséhez, Malick művei ennél emelkedettebbek. De egy fontos pontban tényleg van hasonlóság? az ő filmjei és az enyém is azt próbálják megmutatni, hogy hogyan gondolkodnak az emberek. Nemcsak arról töprengenek, ami körülöttük történik, hanem a természetről, az univerzumról, Ez a fő kapocs, ő is, és én is az emberi képzelet működését kutatjuk.

Forrás: Mozinet
Quvenzhané Wallis A messzi dél vadjai című filmben

A természet mint központi téma mellett a film narrációja emlékeztetett Malickra. Ahogy a Mennyei napok-ban, a te filmedben is egy kislány gondolatait halljuk. Merítettél abból a filmből?

Igen, legalábbis az én narrációm is hasonló stílusú. Voltaképpen ő találta fel azt a típusú narrációt, ahol nem csupán az eseményeket magyarázza el egy hang, vagy a karakter konkrét érzéseit, hanem sokkal szabadabb folyású ennél. Így tapasztaljuk meg a dolgokat: amikor az utcán sétálsz, akkor nem arra gondolsz, hogy az utcán sétálsz, hanem mondjuk egy emlékkép jut az eszedbe, vagy valami teljesen más. Azt akartam bemutatni, ahogy a képzelet valójában működik. A Mennyei napok-ban egy vonat tetején utazik a lány, és közben a világvégéről fantáziál. Hushpuppy megismerésében is döntő szerepe van a narrációnak, hiszen nincsenek barátai, akikkel beszélgethetne, így szinte mindent a gondolatain keresztül tudunk meg róla.

Hogyan állt össze a narráció? Egyedül írtad, vagy a kislánnyal közösen?

Nagy része az eredeti színdarabból származik, amit felolvastam neki, és ha volt olyan szó, amit nem értett, kerestünk helyette egy másikat. Igen, közösen írtuk át.

Akkor gyakran a kislány saját gondolatait halljuk vissza?

Igen, megkérdeztem tőle például, hogy mi fog történni, amikor vége lesz a világnak, és ő erre szépen elmesélte, hogy szerinte hogy fog lezajlani a világvége. Vagy megkérdeztem tőle azt, hogy mi a különbség egy erős és egy gyenge állat között. A válaszait, amikor csak tudtam, beleépítettem a forgatókönyvbe.

Forrás: Mozinet
Dwight Henry és Benh Zeitlin A messzi dél vadjai forgatásán

Ezek szerint nagyon is élénk képzelete van a kislánynak.

Igen, de sokszor meg kellett változtatnom, amiket mondott, mivel ő egy modern kislány. Amikor például azt kérdeztem tőle, hogy mire képes egy erős ember, azt válaszolta, hogy képes kiütni a baseball-labdát a pályáról. De ugye Hushpuppy nem mondhat ilyet, ő nem tudja, mi az a baseball.

Szerinted gyerekek számára is élvezhető a filmed?

Igen, nagyon szeretik, és eltérően értelmezik, mint a felnőttek. Hőstörténetnek fogják fel.

Szerinted az embereknek továbbra is szükségük van mítoszokra?

Igen, mert a mítoszok segítségével értjük meg a minket körülvevő világot. Ezen történetek alapján alakul ki bennünk egy elképzelés, hogy milyen is egy jó ember, hogy mit is jelent hősnek lenni. Különböző kultúrákban eltérően értelmezik a hős fogalmát. Mindhármukat lehet hősnek nevezni, mégis nagyon nagy különbség van Nagy Sándor, Napóleon és Hushpuppy között. Az én értékrendszeremben az igazi hős olyan, mint Hushpuppy, aki gondját viselni az apjának.

Számodra akkor Hushpuppy az ideális hős? Annak örülnél, ha a gyerekek egy ilyen karakterért rajonganának?

Igen. Hushpuppy az én hősöm. Ne az erőszakról szóljon egy hőstörténet. Hanem egy olyan emberről, akinek nagy szíve van, és nem ítélkezik mások felett.

Forrás: AFP
Dwight Henry, Quvenzhané Wallis és Benh Zeitlin a 2012-es cannes-i filmfesztiválon

A filmben bemutatott közösség szinte tudomást sem vesz a külvilágról, és a külső nyomás ellenére sem hajlandóak változtatni az életvitelükön. Jól éreztem, hogy te egyértelműen velük szimpatizálsz?

Igen, de nem azt akartam a filmmel sugallni, hogy másoknak is így kellene élniük, és be kellene költözniük a vadonba. Csupán azt akartam mondani, hogy tartsuk tiszteletben a különböző kultúrájú közösségeket.

Ezek a Bathtubhoz hasonlatos zárt közösségek lassanként eltűnnek a föld színéről. Mit kellene tennünk?

Csak békén kellene őket hagynunk. Nincs szükségük a segítségünkre, csak arra, hogy a modern világ ne avatkozzon bele a mindennapjaikba, ne lehetetlenítse el az életmódjukat. El tudják tartani magukat, nincs szükségük szupermarketekre. Ahogy ezt a filmben is megmutattam, ők pontosan tudják, hogy miképpen lehet átvészelni a nehéz időszakokat.

Láttál már olyan magyar filmet, amelyik tetszett neked?

Werckmeister harmóniák. A kocsmás nyitójelenetet tartom minden idők egyik legjobb snittjének.

Ha kisétálsz Miskolc belvárosából, előbb-utóbb találni fogsz egy olyan kocsmát.

Merem remélni!