Fogyatékkal élő szüzességét elvesztené

A kezelés című film az olyan Forrest Gump-féle cukormázas darabok közé tartozik ugyan, amikben egy fogyatékkal élő ember győzi le az akadályokat, de megáll egy lépéssel a csöpögőssé válás előtt.

A fogyatékkal élőkről szóló filmek többsége azt meséli el, hogy az életben súlyos hátránnyal induló főhős a pozitív hozzáállása és kitartása segítségével hogyan mutat fityiszt a sorsnak, és él mégis a maga nemében teljes életet. Naná, különben mi lenne a sztori. Amikor Hollywood nyúl ehhez a témához, általában Forrest Gump-jellegű cukormázas ragacsok jönnek létre, Európa kicsit jobban teljesít (pl. Lélekben táncolok, Szkafander és pillangó), de a műfajból szinte adódik a lélekmelengető üzenet, amit a néző megríkatásával együtt kötelességtudóan szállít az aktuális alkotó. Ben Lewin A kezelés-e is az ilyen filmek sorát szaporítja, de becsületére legyen mondva, ízlésesen oldja meg a feladatot.

John Hawkes A kezelés-ben

Még a végső ütőkártya is nála: igaz történet alapján készítette filmjét, ami Mark O'Brienről, egy gyermekbénulás következtében több mint negyven évet vastüdőben leélő költőről szól. Pontosabban életének arról a kis szakaszáról, amikor harmincas évei közepén úgy döntött, hiába mozgásképtelen és hiába nem tud néhány óránál többet eltölteni a vastüdő nélkül, ő bizony el fogja veszíteni a szüzességét. Így aztán (majdnem) megússzuk a könnyfacsaró jeleneteket, amikben a hatéves kisfiú megbetegszik, a szülei viszont állhatatos szeretetükkel visszaédesgetik az életbe, nem kell végignéznünk, ahogy sikeresen elvégzi az egyetemet, és nem leszünk tanúi a Nagy Pillanatnak sem, amikor eldől, hogy művész lesz.

Ehelyett Markot (John Hawkes) érett, felnőtt férfiként ismerjük meg, aki tisztában van önmagával, helyzetéhez mérten aktív életet él, de a szexualitás szempontjából éppen a felnőtté válás küszöbén áll. Ez így már sokkal izgalmasabb. Egy kudarcba fulladt próbálkozás után Mark úgy érzi, viszonzott szerelemre nincs esélye az életben, de szexelni talán még szexelhet, hiszen - mint az sokszor elhangzik és demonstrálódik - az erekciós képességével semmi probléma. Azon kívül, hogy ez baromi ijesztő vállalkozás, Markot köti még valami: katolikus hite. Utóbbi akadály hamar elhárul, mert mázlijára talál magának egy szimpatikus papot (William H. Macy), aki némi tűnődés után úgy dönt, Mark esetében Isten el fogja nézni a paráználkodást. Egy gond letudva.

William H. Macy és John Hawkes A kezelés-ben

Mark közvetítők segítségével eljut Cherylig (Helen Hunt), a szexterapeutáig, akivel a tervek szerint átéli majd első szexuális élményét. Párhuzamosan azzal, hogy Mark és Cheryl alkalomról alkalomra dolgoznak az ügyön, látjuk, ahogyan Mark folyamatosan beszámol szerencsére elég megértő és laza papjának a fejleményekről. Utóbbi szituáció iróniája jól ellenpontozza Mark és Cheryl kedves, zavarba ejtő és megható együttléteit. Ami viszont kilóg picit, hogy Cheryl családi életébe is be-bekukkantunk, de a férjéhez és fiához fűződő kapcsolatáról nem tudunk meg annyit, hogy ez a szál igazán kidolgozott legyen, és az olyan jelenetek kicsit szájbarágósak is, mint amikor Cheryl saját testével való felszabadult viszonyát rímeltetik a testével most ismerkedő Mark élményére. Cheryl maradhatott volna ehelyett a titokzatos segítő, akiről legfeljebb találgathatunk, ez úgysem az ő története.

Helen Hunt és John Hawkes A kezelés-ben

Hunt tökéletesen ábrázolja a meleg és érzékeny Cherylt, és ötven küszöbén pont olyan irigylésre méltóan gátlásoktól mentesen kezeli a (még mindig formás) testét a vásznon, ahogyan ez a szerep megköveteli. Hawkes pedig zseniális, mint mindig - a Martha Marcy May Marlene ragadozó szektavezére és a Winter's Bone kérges drogfüggője után különösen öröm egy ilyen pozitív, emberi szerepben látni. Ahogy haladunk Mark vágyának beteljesülése felé és még tovább, Lewin csak visszafogottan utazik a könnyeinkre, és még ha a zárójelenet majdnem olyan szentimentális is, mint az ilyen filmekben általában lenni szokott, a rendező megáll egy lépéssel azelőtt, hogy csöpögőssé válna az egész.