Szükséges, hogy francia rendezők futószalagon gyártsák az amerikai tucatakciófilmeket? Jó ötlet Oscar-díjas európai művészfilmesre bízni Angelina Jolie romantikus krimijét? A japán horrorfilmnek készüljön azonnal angol nyelvű ikertestvére? Kell hollywoodi változat az Életrevalókból? Az amerikai filmipar minden korábbinál nagyobb lendülettel szippantja fel a külföldi tehetségeket. Megnéztük, mostanság kik engedtek Hollywood csábításának, és milyen sikerrel jártak.

Szokták mondani, hogy Hollywoodot magyarok csinálták, ami részben igaz: az első stúdiókat kelet-európai zsidó bevándorlók alapították, köztük a magyar Adolph Zukor és a lengyel Warner testvérek és Samuel Goldwyn. Aztán jött a Michael Curtiz néven a Casablancá-val világhírűvé vált Kertész Mihály, George Cukor (My Fair Lady) és a többiek. Persze nemcsak magyarok: Hollywood aranykoráról rögtön eszünkbe juthat a német Fritz Lang és Ernst Lubitsch, a francia Jean Renoir, meg persze az angol Alfred Hitchcock.

Forrás: AFP
Michael Curtiz és Ingrid Bergman a Casablanca forgatásán

A lényeg, hogy Hollywood az első pillanattól fogva táplálkozott a külföldi tehetségekből, tévedés lenne azt hinni, hogy az európai, ázsiai vagy latin-amerikai rendezők elszipkázása új keletű jelenség, de a globalizációnak hála ma már villámgyorsan és könnyen levadásszák a világ bármelyik pontján alkotó ígéretes filmeseket. És ez sokszor valóban olyan hirtelen történik, hogy egy tehetséges fiatal rendező csinál a hazájában egy kiugróan sikeres filmet, ami esetleg be is kerül egy neves filmfesztivál programjába, és máris kapja a hívást a hollywoodi fejesektől, akik megpróbálják rátukmálni valamelyik aktuálisan menő filmfranchise következő részének a megrendezését. Ez a tendencia mostanában irtózatosan felpörgött: öt éve már foglalkoztunk a Hollywoodban próbálkozó külföldi filmesekkel, de azóta annyian követték őket, hogy érdemes az újakat is számba venni.

Forrás: AFP
Juan Antonio Bayona, Tom Holland és Naomi Watts A lehetetlen forgatásán

Gyakran egy már befutott külföldi kövezi ki az utat az új tehetségek előtt, amire a legjellemzőbb példa talán Guillermo del Toro, aki producerként lelkesen adja a nevét feltörekvő latin rendezők filmjeihez (legutóbb a Mama című horrorhoz). A spanyol Juan Antonio Bayona is részben neki köszönheti a karrierjét: Del Toro felkarolta első filmjét, az Árvaház című horrort, ami bejutott a cannes-i Kritikusok Hete programjába, és onnantól nem volt megállás. Bayona szerepelt az Alkonyat - Napfogyatkozás rendezésére kiszemelt jelöltek közt, de nem érdekelte a feladat, helyette inkább okosan megcsinálta spanyol pénzből, de angolul és nemzetközi sztárokkal A lehetetlen-t. A horroralapok jól jöttek: a 2004-es dél-ázsiai cunamit átélő családról szóló filmben Bayona páratlanul hatásosan vitte be a nézőt a szó szerint húsba vágó események középpontjába, és az érzelmes részeknél is tartózkodott a hollywoodi sziruptól. Az eredmény: Oscar-jelölés Naomi Wattsnak és egy visszautasíthatatlan ajánlat Bayonának a Warner Bros.-től, akik magát Eric Rotht (A bennfentes, München) állították csatasorba, hogy írjon egy sci-fit, amit a spanyol titán rendez majd.

Ha már a spanyoloknál tartunk, meg kell említeni Rodrigo Cortest is, akinek A nyertes című 2007-es első filmje nagy siker lett Spanyolországban, aztán a Ryan Reynolds főszereplésével készült Élve eltemetve robbant a 2010-es Sundance-en. Egyelőre nem tudta nagyon ügyesen kamatoztatni a sikert, mert a következő filmjéhez, A gyilkos médium-hoz ugyan már nemcsak egy híres színészt nyert meg, hanem hármat (Robert De Nirót, Sigourney Weavert és Cillian Murphyt), a film elhasalt.

Forrás: AFP
Olivier Megaton és Liam Neeson az Elrabolva 2 forgatásán

A francia filmesek Del Torója Luc Besson, aki egy ideje már jóval aktívabb producerként, mint rendezőként, és akinek a nemzetközi hírneve révén mintha Hollywoodban az a képzet alakult volna ki, hogy ha egy Európában nyargalászós akciófilmet akarnak csinálni, ahhoz elengedhetetlen hozzávaló egy francia rendező. Besson istállójába tartozik A szállító 2, A hihetetlen Hulk és A titánok harca rendezője, Louis Leterrier - aki csak azért lóg ki némiképp a cikkünkből, mert New Yorkban tanult, és kezdettől dolgozott amerikai filmeken is -, valamint Pierre Morel is, aki többek közt A szállító-t és a Taxi 4-et fényképezte, első rendezése pedig a 2004-es B13 című akciókrimi volt, aminek, talán mondanunk sem kell, Besson volt a producere és társírója. Ezzel Morel jól vizsgázott, és megkapta az Elrabolva rendezésének lehetőségét, bár azt valószínűleg akkor még Besson sem merte remélni, hogy a Liam Neeson főszereplésével készülő euro-akciófilm 220 millió dollárt is meghaladó bevételt hoz majd. Morel már kapta is a következő melót, de a John Travoltá-s Párizsból szeretettel megbukott, és jelenleg valószínűbbnek tűnik, hogy a rendező a tévében találja meg a helyét, nem a blockbusterek világában.

Utánpótlás viszont van dögivel: francia sikerei (Útvesztők, A vörös szirén) után Olivier Megaton gyors egymásutánban megcsinálta A szállító 3-at, a Colombianá-t és az Elrabolva 2-t (szintén mindegyiket Besson közreműködésével), és ő volt Besson kiszemelt üdvöskéje arra, hogy megrendezze a Leon, a profi folytatását, a Mathildá-t. Erre jogi problémák miatt mostanáig nem került sor, és feltehetően már nem is fog, de Megaton karrierje szépen pályára állt, legközelebb egy Taking Gotham című, New York-i zsarukról szóló akciókrimit rendez. És itt van a tunéziai származású, francia születésű Mabrouk El Mechri is, aki ugyan nem Besson köpönyegéből bújt elő, de a Jean-Claude Van Damme karrierjére ironikusan reflektáló JCVD elég volt ahhoz, hogy hozzávágjanak egy amerikai akcióthrillert. Pechjére Bruce Willis már nem sokakat érdekel, és Az igazság nyomában 4 millió dollárt se kapart össze az USA-ban.

Forrás: AFP
Anne Hathaway, Lone Scherfig és Jim Sturgess az Egy nap forgatásán

A skandináv filmesek dolga mindig eggyel könnyebbnek tűnik, mert nagyon jól tudnak angolul, és a kultúrájuk nincs annyira távol az angolszász vonaltól. Az elmúlt évtizedben Susanne Bierre (A tűz martaléka) csapott le az álomgyár, de azóta lettek új kedvencek. A dán Lone Scherfig és az izlandi Baltasar Kormákur például nagyon ügyesen egyensúlyoznak hazájuk és a nemzetközi porond közt. Scherfig, a Dogma-mozgalom legderűsebb filmjét (Olasz nyelv kezdőknek) készítő tagja Nick Hornbyval karöltve csinálta meg az igaz történeten alapuló Egy lányról-t, ami három Oscar-jelölést gyűjtött be, és sztárt csinált Carey Mulliganből, ezután nyilván nem kellett könyörögnie az Egy nap megfilmesítéséért. De Scherfig két angol nyelvű film után sem hagy ott csapot-papot Hollywood kedvéért: Thomas Vinterberggel és több másik skandináv rendezővel most alapítottak egy céget angol nyelvű európai filmek gyártására.

Kormákur már korábban is próbált nyitni Amerika felé, de a 2005-ös (az akkor még ismeretlen Jeremy Rennert is felvonultató) Út a mennyországba nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ellenben a tavalyi Csempészek - ami a Kormákur főszereplésével készült Reykjavík-Rotterdam című izlandi thriller remake-je volt - jól teljesített a mozikasszáknál. Kormákur közben megcsinálta otthon a The Deep című filmet, ami bekerült az idegen nyelvű Oscar-jelöléseket megelőző utolsó körös válogatásba. Valószínűleg ezentúl is váltogatni fogja az amerikai és az izlandi projektjeit: azóta már leforgatta a Mark Wahlberg és Denzel Washington főszereplésével készült 2 Guns című akciókrimit.

 

A következő hullám az őrült népszerűvé vált skandináv thrillerek révén érkezik: bemutatásra vár Niels Arden Oplevnek, a svéd A tetovált lány rendezőjének Dead Man Down című amerikai bosszúfilmje, amiben Noomi Rapace-t megtartotta, de mellé beújította Colin Farrellt is. Az Instant dohány rendezőjének, Daniel Espinosának (aki a neve ellenére svéd) Ryan Reynoldszal és Denzel Washingtonnal készült Védhetetlen-jét tavaly mutatták be, az Instant dohány-át pedig a tervek szerint hamarosan remake-elik, akárcsak a Jo Nesbo regényén alapuló Fejvadászok-at, bár azt még nem tudni, ezeket kik rendezik. Noomi Rapace az Oscar-jelölt belga Bikanyak rendezőjének, Michael R. Roskamnek az amerikai debütálásában, az Animal Rescue-ban is játszik Tom Hardyval egyetemben, majd a két színész újra összeáll, hogy Espinosa hidegháborús Child 44-ében szerepeljenek.

És akkor a távol-kelettel még nem is foglalkoztunk: a két talán leghíresebb dél-koreai rendező amerikai debütálása most aktuális. A Joint Security Areá-val berobbant, az Oldboy-jal a cannes-i zsűri nagydíját elnyerő Park Chan-wook első angol nyelvű filmje már régóta érett, az utóbbi években felajánlották neki az Evil Dead remake-jét és a Suszter, szabó, baka, kém-et is, de az angolul nem túl jól beszélő rendező egy testhezállóbb projektet keresett magának, mégpedig olyat, ami elsősorban nem verbalitáson alapul. Park, aki a Vertigo hatására lett rendező, végül Nicole Kidmant és a hitchcocki hangulatú Stoker-t választotta, amit most mutattak be a Sundance filmfesztiválon, és meglehetősen megosztotta a kritikusokat. Hamarosan pedig jön Bong Joon-ho (A gazdatest) Snowpiercer-e is, amiben Chris Evans, Tilda Swinton, Jamie Bell és sokan mások utaznak egy jövőbeli vonaton, valamikor az emberiség többségének kipusztulása után.

Forrás: AFP
Matthew Goode, Park Chan-wook, Mia Wasikowska és Nicole Kidman a Sundance-en

A tuti recept viszont arra, hogy az embert bekebelezze Hollywood, ha csinál egy Oscar közelébe kerülő idegen nyelvű filmet, és ez egyben sokszor a bukás záloga is. Egy francia akciófilm után nem annyira nagy váltás megrendezni egy amerikai akciófilmet, egy európai művészfilm után bekerülni a hollywoodi gépezetbe már egészen más dolog. Elriasztó történet Oliver Hirschbiegelé, aki a Hitlerről szóló, Oscar-jelölt A bukás után nem tudta a Nicole Kidman főszereplésével készülő Invázió-t a stúdió szája íze szerint megcsinálni, és menet közben elvették tőle a filmet. Talán a Naomi Wattsszal forgatott Diana hercegnőről szóló életrajzi filmmel majd visszatér. Florian Henckel von Donnersmarck sem járt sokkal jobban, A mások élete Oscar-díja után megkapta a világ két legnagyobb sztárját, Angelina Jolie-t és Johnny Deppet Az utazó-hoz, de egyáltalán nem tudott velük mit kezdeni, és a film megdöbbentően gyenge lett. A következő az ötoscaros The Artist rendezője, Michel Hazanavicius lesz, valószínűleg egy Natalie Portmant és Tom Hankst felvonultató második világháborús filmmel. Szorítunk, hogy neki ne törjön bele a bicskája a dologba.

Forrás: AFP
Angelina Jolie és Florian Henckel von Donnersmarck Az utazó forgatásán

Végül vannak azok, akik a saját filmjüket remake-elik amerikai közönség számára. Ez szintén nem új jelenség, megtette például már Alfred Hitchcock is A férfi, aki túl sokat tudott-tal, vagy George Sluizer a Nyom nélkül-lel. Kirívó volt Shimizu Takashi esete, aki pár év leforgása alatt ismételte magát: a 2002-es japán A harag-ot és 2003-as folytatását 2004-ben már követte is Az átok című amerikai verzió, majd a második rész 2006-ban. Géla Babluani A 13-as című thrillere 2005-ben nagyot tarolt Európában, a 2010-es amerikai változat azonban nem is került országszerte a mozikba, szinte rögtön DVD-n kötött ki. Ennek a sajátos tendenciának a legfrissebb áldozata az Életrevalók két rendezője, Olivier Nakache és Eric Toledano lehet, akik állítólag már dolgoznak hatalmas népszerűségnek örvendő francia vígjátékuk amerikanizálásán.