A pornósztár szomorú élete

2013.02.11. 19:02

Az 1972-es Mély torok hatalmas kasszasiker volt, ami még a maffiát is meglepte. Linda Lovelace, a legendás barkácspornófilm főszereplőjének élete a pornóipar egyik legfurcsább és legszomorúbb története. A róla szóló Lovelace című film meglepően kevés pucérkodást tartalmaz, és némileg idealizált képet fest a balsorsú színésznőről.

Pár napja megy a Berlinale, és eddig még nem láttam egyetlen egy olyan filmet sem, amelyben ne mutattak volna minimum két csupasz női mellet. Még Az apáca című francia filmben is volt ilyen, sőt teljesen pucéran is látni lehetett a főszereplőt. Furcsamód ott viszont visszafogottabbak az alkotók, ahol az ember mérget venne rá, hogy általános lesz a csupasz női testrészek mutogatása: Rob Epstein és Jeffrey Friedman rendezőpáros Lovelace című filmje annak ellenére ilyen szemérmes, hogy éppen a világ egyik leghíresebb pornószínésznőjének életét mutatja be.

Forrás: Berlinale
Lovelace | Amanda Seyfried

Az 1972-ben kevesebb mint egy hét alatt készült Deep Throat (Mély torok) című, alacsony költségvetésű pornófilm óriási siker lett: a műfajt korábban legfeljebb csak hírből ismerő derék amerikai polgárok is beültek rá, és voltaképp ez a film felelős azért, hogy a pornó a mainstream részévé vált. Mondjuk a film körüli felhajtást a kor is determinálta: 1972 júniusában mutatták be, a republikánus Nixon elnöksége idején, amikor dübörgött a hippikorszakot követő szexuális szabadosság.

A film 25 ezer dolláros büdzséjét állítólag egy New York-i maffiafőnök állta. Valószínűleg ő sem gondolta volna, hogy a barkácsmoziból 600 millió dolláros kasszasiker lesz - főleg, hogy még maga a rendező, Gerard Damiano sem tartotta jó filmnek az alkotását. Önmagában az a tény sokat elárul keletkezésének körülményeiről, hogy a főszereplő Linda Lovelace mindössze 1250 dolláros gázsit kapott.

Forrás: Berlinale
Lovelace | Amanda Seyfried és Hank Azaria

A Lovelace nem Berlinben debütált, hanem pár héttel korábban a Sundance Filmfesztiválon, főszerepben A nyomorultak Cosette-jét is alakító Amanda Seyfrieddel. A színésznő remekel Lindaként, és sokkal élettel telibb a vásznon, mint utána Amandaként a sajtótájékoztatón. A történet középpontjában az általa megformált Linda Lovelace (született Linda Boreman) áll, akinek történetét Rob Epstein és Jeffrey Friedman rendező főleg Linda 1982-ben megjelent Ordeal című önéletrajzából építi fel - bár a film utáni sajtótájékoztatón elmondták, hogy pluszban is sokat kutakodtak; még aktuális pornófilmforgatásokon is jártak, ahol elcsodálkoztak, milyen nagy a nők aránya a stábban.

A film alatt végig érezhető a rendezők szimpátiája a 2002-ben autóbalesetben elhunyt Linda Lovelace iránt. Hogy emiatt vagy másért, olyan fontos elemek maradtak ki élettörténetéből, amelyek valószínűleg nem illettek bele az általuk megrajzolni kívánt képbe. Például a filmbeli Linda többször kijelenti, hogy összesen 17 napot töltött a pornóiparban, ami már csak azért sem igaz, mert nem a Mély torok volt az első, de nem is az utolsó pornófilmje. Aztán többször beszélgetnek arról is a szereplők, hogy kéne csinálni egy Mély torok 2-t, de nem derül ki, vajon belement-e a folytatásba a pornózás ellen folyamatosan tiltakozó nő (belement). Az világos, hogy nem dokumentumfilm a Lovelace, de az elején mégiscsak ott áll az "igaz történet alapján"-felirat, és nyolc évvel az Inside Deep Throat (Mély Torokban) című dokumentumfilm után tud már annyit a világ Linda Lovelace-ről, hogy hiányérzete támadjon.

Forrás: Berlinale
Lovelace | Peter Sarsgaard és Amanda Seyfried

Rob Epstein és Jeffrey Friedman Lindája kissé tehát idealizált, és voltaképp egy rokonszenves, kiszolgáltatott nő, aki legtöbbször csak passzív elszenvedője a vele történteknek, és akinek minden kitörési kísérlete kudarcba fullad.

Egy csomó dolog ugyanakkor remekül ki van bontva a filmben: Linda családi háttere és személyes tragédiája, a családon belüli erőszak, a Mély torok körüli felhajtás és korára gyakorolt hatása (bár itt meg pont a film ellen tiltakozókról nem esik szó, pedig volt néhány: több mint 23 állam betiltotta a pornófilmet). Linda férje és menedzsere Chuck Traynor (Peter Sarsgaard) fizikailag és mentálisan is bántalmazza a szigorú szülői házból érkező naiv, befolyásolható lányt, akinek legfőbb anyai útravalója úgy hangzik, hogy "ha Isten adott neked egy férjet, engedelmeskedj neki". Chuck folyamatos kontroll alatt és anyagi függésben tartja, és prostitúcióra kényszeríti Lindát. Különösen érdekessé válik Linda anyjának szerepe, akit Sharon Stone (a rendezők szerint "talán kicsit túl egyértelmű választásként az Elemi ösztön miatt") alakít, de erről többet nem mondhatok el spoilerezés nélkül.

Forrás: AFP
Peter Sarsgaard és Amanda Seyfried a Lovelace berlini sajtótájékoztatóján

A rendezőpáros ügyesen játszik az idősíkokkal, a voltaképpeni történések bemutatása onnan indul, hogy az immár megtört, fáradt tekintetű Linda egy poligráfgép előtt ülve vall a volt férje ellen, és meséli el, mi is történt vele valójában. Az alapvetően végig szomorú történet jól megírt párbeszédeiben szerencsére bőven van humor is, például amikor a hajcsavarós Sharon Stone így kiált fel bikiniben napozó lánya és annak barátnője láttán: "Mi ez itt, egy nudistatelep?"

A film magával a Mély torok-kal csak szőrmentén foglalkozik, egyetlen bevágás sem látható az eredeti filmből, csak a kulcsjelenetet játssza újra Amanda Seyfried és Adam Brody: ez az, amikor kiderül, hogy Linda klitorisza a torkában található. Arról pedig már volt szó, hogy néhány mellen kívül nem látunk több tabutestrészt. Talán mert, amint azt Epstein a sajtótájékoztatón magyarázta, nagyon is feminista filmnek gondolja a Lovelace-t. Ezért is zárul azzal a film, hogy Linda a nyolcvanas években családanyaként és feministaként megtalálja új életét - mondta a rendező. És tehetnénk hozzá: ezért is maradhatott ki belőle, hogy a középkorú Linda a kilencvenes években sokakat meglepve visszatért korábbi foglalkozásához és leforgatott még egy-két szoftpornót.