Ebbe a lányba szerelmes most a fél világ

2013.03.03. 14:08

A 700 millió dollárt termelő Az éhezők viadalá-ról az jut eszébe, hogy melege volt a forgatáson, az agyondíjazott Napos oldal-ról az, hogy jó volt a sör, amelyet ivott benne. Orra esik, amikor az Oscarjáért megy, aztán elárulja az újságíróknak, hogy be van csípve. Ő szinte az egyetlen hollywoodi színésznő, akin van annyi hús, hogy normális embernek nézzen ki, és még úgy is viselkedik. Nem mellesleg őrülten tehetséges. Bemutatjuk a huszonkét éves Jennifer Lawrence-t, a világ legjobb fej színésznőjét.

Valószínűleg Jennifer Lawrence az egyetlen színésznő Hollywoodban, aki a szokásos, unalmas riporteri kérdésre, hogy a családtagjai büszkék-e rá, és támogatják-e, képes rögtön és határozottan rávágni, hogy "nem!", amikor pedig az új blockbusterét népszerűsíti, azt hangsúlyozza, hogy "totál kikészült" a forgatáson. Igaz, hogy először a tehetségével nyűgözött le minket, de azért szerettünk bele, mert szókimondóságával és természetességével teljesen kilóg a kollégái közül. Ahányszor interjút ad, mindig mond valami döbbenetesen vicceset.

Forrás: AFP

Ami a családjára vonatkozó megjegyzését illeti, komolyan beszél: a kentuckyi Louisville-ben felnőtt Jennifernek két bátya van, akik gyerekkorában durván terrorizálták, például a nyakába kötötték a lábait, bekenték az arcát mogyoróvajjal és ráeresztették a család kutyáit, hogy lenyalogassák. Máskor lekötözték, és teniszlabdával dobálták, állítólag azért, hogy segítsenek leküzdeni a labdával szembeni félelmét. De ma már sokkal jobb a helyzet, most már szóba is állnak vele, és olyan hasznos tanácsokkal látják el, hogy igyon nyugtató feleseket, mielőtt a vörös szőnyegre lép.

A szülei kedvesen furcsának tűnnek: amikor Jennifernek mint az Amerikai Filmakadémia tagjának kipostázták az Oscar-szavazólapot, ő épp külföldön volt, és az anyja a megkérdezése nélkül szavazott helyette (Jennifer mázlijára valamit elszúrt a postázásnál, így Jennifer leadhatta a saját szavazatait), amikor pedig a Napos oldal-lal megnyerte a színészi kamara díját január végén, az apja egy interjúban Secretariathez, a legendás versenylóhoz hasonlította.

Forrás: AFP
Jennifer Lawrence az idei és a 2011-es Oscar-díjkiosztón

De a lényeg, hogy amikor tizennégy évesen New Yorkban felfedezték, és megkapta első reklámszerepeit, nem tartották vissza, sőt nem sokkal később az egész család Los Angelesbe költözött, hogy Jennifer megvalósíthassa színészi álmait. Nem járt semmilyen drámaiskolába, sőt már tizenhat évesen leérettségizett, hogy elkezdhessen dolgozni. A karrierje olyan csodálatos feladatokkal indult, mint egy epizódszerep a Monk című sorozatban: Jennifer már eldicsekedett a barátainak azzal, hogy benne lesz a tévében, amikor megtudta, hogy egy kosárcsapat oroszlánjelmezbe öltözött kabalaállatát kell alakítania. Egy pillanatra azért látszódik az arca is.

 

Úgy tűnik, a csontsovány, általában sötétbarna tüsi hajjal rohangáló Lori Petty igazából arra vágyik, hogy szőke loboncos és almaképű legyen, mert a saját sanyarú fiatalkoráról szóló filmjében, a 2008-as The Poker House-ban Jenniferre osztotta a főszerepet. Első főszerepnek nem lehetett könnyű feladat egy olyan lányt játszani, aki drogos, a prostituált anyja mellett próbálja elviselni valahogyan az életet, de aztán még meg is erőszakolják, mindenesetre a nem túl ügyesen megrendezett filmben kétségkívül Jennifer a legjobb dolog.

Ekkoriban Jennifer már állandó szereplő volt a három évadot megélt Bill Engvall Show című sitcomban, amely egy saját családjával nem annyira jól boldoguló családterapeutáról szólt, és Jennifer játszotta a három gyereke közül a legidősebbet, a gimnazistalét kihívásaival küzdő Laurent. Engvall két évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy már akkor tudta, hogy Jenniferből nagy sztár lesz, és "megszerzi azt a szobrot a karrierje során".

 

Szexis nőként először talán a Parachute együttes The Mess I Made című 2009-es videoklipjében láthattuk, de közben szerepelt a 2008-as velencei filmfesztiválon bemutatott Megváltás (The Burning Plain) című drámában is, ahol Charlize Theron figuráját alakította fiatalabb korában. Ezzel elnyerte az újonnan felfedezett tehetségek Marcello Mastroianni-díját a fesztiválon. A nagy áttörés viszont nem ez volt, hanem a 2010-es Winter's Bone.

Forrás: AFP
Jennifer Lawrence a Winter's Bone-ban

Debra Granik filmjében egy Ree nevű, tizenhét éves lányt alakít, aki érzelmileg és anyagilag is kétségbeejtő körülmények között kénytelen droggyártásból élő apja és katatón állapotban levő anyja helyett gondoskodni a kistestvéreiről. A kőkemény lány a közösség beteg törvényeivel és a nincstelenséggel dacolva tartja egyben azt, ami megmaradt a családjából, és küzd a túlélésért. A figurában biztos sok van Jenniferből, mert az anyja évekkel korábban, amikor a film alapjául szolgáló könyvet olvasta, már közölte vele, hogy ha egyszer megfilmesítik, neki kellene játszania a főszerepet. Amikor az egyik jelenetben tényleg ki kellett beleznie egy mókust, akkor azért nem volt olyan kemény, mint Ree: "utána egy csomó ideig nem bírtam spagettit enni, pedig imádom ... végignézni se bírtam azt a jelenetet, a barátnőm ruhájába fúrtam az arcomat, hogy ne lássam". A film a Sundance-en elnyerte a zsűri nagydíját, szép fesztiválkörutat járt be, és 2011-ben négy Oscar-jelölést gyűjtött be, a húszéves Jennifert a legjobb női főszereplő kategóriában jelölték érte (de akkor Natalie Portman nyert a Fekete hattyú-val).

Forrás: AFP
Jennifer Lawrence az X-Men: Az elsők-ben

Az első popcornfilmje a 2011-es X-Men: Az elsők volt, ahol Mystique-et játszotta, és a jövő nyáron mozikba kerülő folytatásában is visszatér majd. A film ugyan felejthető volt, de legalább Jennifer összejött a forgatásán Nicholas Houlttal, akivel az idén januárig együtt voltak. A vásznon viszont abban az évben Anton Yelchinnel jött össze kétszer is: Jodie Foster két évvel korábban forgatott A hódkóros-ában és az utóbbi évek legszebb szerelmes filmjében, a Like Crazy-ben. Utóbbiban összetörték szegény szívét: alulmaradt Felicity Jonesszal szemben.

Forrás: AFP
Jennifer Lawrence és Anton Yelchin A hódkóros-ban

A Winter's Bone nemcsak arra volt jó, hogy a művészfilmrajongók és a kritikusok megismerjék Jennifert és elolvadjanak tőle, hanem ennek a kis független filmnek köszönheti azt is, hogy megkapta egy óriási tinifranchise, Az éhezők viadala főhősének, Katnissnek a szerepét. A kettőben az a közös pont, hogy a főhősnek hihetetlen elszántsággal kell küzdenie az életben maradásért. A háromkönyves - de naná, hogy négyfilmes - sorozat egy disztópikus jövőben játszódik, ahol a borzasztó körülmények közt tengődő tinik vérre menő versenyen mérkőznek meg egymással. Amikor Jennifer szokásos keresetlen stílusában a filmről nyilatkozik, érezhető, hogy annyira nem áll közel a szívéhez a dolog: "a film klassz, de elkövették azt a hibát, hogy beletettek engem". "Pár héttel a forgatás kezdete után már magamon kívül voltam a fáradtságtól és a hőségtől".

Forrás: AFP
Jennifer Lawrence Az éhezők viadalá-ban

Nem félünk attól, hogy miközben szuperül megél ezekből a franchise-okból (amikor David Letterman megkérdezte tőle, hogy jól megfizetik-e, csak annyit felelt szexi, reszelős hangján, hogy "oh, yeah"), a kisebb filmeket elhanyagolja. David O. Russell Napos oldal-a telitalálat volt: egy szerethető, felemelő romantikus film, amelyben a figuráknak még mélységük is van. Jennifer karakteréhez tökéletesen passzol a robbanékony, impulzív Tiffany figurája, és olyan buja a vásznon, hogy azt is simán elhisszük neki, hogy lefeküdt az összes kollégájával.

Természetesen amikor erről a filmről beszél, akkor sem a szokásos sablondolgokat emeli ki, hanem például elmeséli, hogy az apját azért ríkatta meg a film, mert a Budweiser a kedvenc söre, és meghatódott a jeleneten, amikor Jennifer kioktatja De Nirót, aztán lehúz egy Budweisert. Persze,hogy Conan O'Brien "biztos őrülten büszkék rád a szüleid" -megjegyzését is azzal csapja le, hogy "főleg arra büszkék, hogy jó ízlésem van a sörök terén".

Forrás: Fórum Hungary
Jennifer Lawrence és Bradley Cooper a Napos oldal-ban

Az egész díjátadószezont feldobta az interjúival és köszönőbeszédeivel. Amikor megnyerte a Golden Globe-ot, megköszönte Harvey Weinsteinnek, hogy megölte, akit kellett ahhoz, hogy ő állhasson a színpadon, és úgy mondta el a beszédét, hogy végig szívta közben az orrát, amit valószínűleg egyetlen másik színésznő sem engedett volna meg magának. Amúgy is jellemző rá, hogy nem különösebben ügyel a finom és nőies viselkedésre: amikor David Letterman műsorában vendégeskedett januárban, a legelső megmozdulása volt, hogy nevetés közben hallhatóan váladékot röhögött fel a torkából, és még el is poénkodott rajta, ha esetleg valakinek nem tűnt volna fel, mi történt. Előszeretettel közli azt is a riporterekkel, hogy épp majdnem összepisili magát az izgalomtól, vagy, hogy be van csípve, mert bedobott pár felest.


Kétségtelen, hogy ő lesz az egyetlen dolog, amire még pár hét múlva is emlékezni fogunk az idei lagymatag Oscar-gálából. Amikor ment a színpadra átvenni az Oscar-díját, orra esett a lépcsőn, de gyorsan összekapta magát, és az állva tapsoló közönségnek már úgy köszönte meg a lelkesedést, hogy "csak azért álltatok fel, mert együtt éreztek velem, amiért elestem, és ez tök ciki". De ez még semmi ahhoz képest, hogy milyen vicces válaszokat adott az újságíróknak utána. Alapvetően nagyon kevés olyan sztár vagy akár rendező van, aki nem érzi kötelességének, hogy a hülye újságírói kérdésekre is úgy válaszoljon, mintha értelmesek lennének (konkrétan csak Mike Leigh jut eszünkbe, aki tényleg megmondja a magáét az idiótáknak), de Jennifer közéjük tartozik.

 

Amikor megkérdezik tőle, hogy "amikor elestél, mi történt?", olyan fejet vág, mint aki nem akarja elhinni, hogy ekkora baromságot kérdeztek tőle, és úgy is felel: "Hogy érti, hogy mi történt? Nézzen a ruhámra! Megpróbáltam ebben a ruhában felmenni a lépcsőn, az történt". És persze amikor a készülődés folyamatáról faggatják, akkor sem valami picsulós válasszal áll elő: "Hogyhogy mi volt a folyamat? Felkeltem, felpróbáltam a ruhámat, szerencsére jó volt rám, lezuhanyoztam, megcsinálták a frizurámat és a sminkemet, és idejöttem". És amikor szólnak, hogy az utolsó kérdés jön, kiszalad belőle egy "hál' istennek".
 
Akkor még hátravolt a tévéinterjú, amelybe Jack Nicholson belesétált, hogy gratuláljon és udvaroljon neki egy kicsit. Jennifer még úgy is tudott egy szellemességet rögtönözni, hogy láthatóan szinte sokkot kapott attól, hogy életében először találkozott Nicholsonnal. Amikor a színész megjegyezte, hogy "hasonlít egy régi barátnőmre", azzal replikázott, hogy "tényleg? És egy újra nem hasonlítok?".


Az Oscar-verseny eléggé el tud durvulni, sokan utaznak arra, hogy kikezdjék a jelölteket, és ő is céltábla lett akkor, amikor azzal vette át a Golden Globe-ját, hogy "nézzük csak, mi áll rajta? Az, hogy legyőztem Merylt!". Jennifer valóban legyőzte Meryl Streepet, aki szintén jelölt volt, de a vicces beszólás idézet az Elvált nők klubjá-ból. Az ezt követő oktalan felháborodásból aztán poén lett: január végén Jennifer volt a házigazda a Saturday Night Live-ban, ahol végigfikázta a legjobb női főszereplő Oscarjára jelölt másik négy színésznőt.


És akkor a külsejéről még nem is beszéltünk. Kerekded idomaival úgy néz ki, mint egy igazi, szexis nő, és nem pedig úgy, mint egy filmsztár, ami máris különlegessé teszi. Szerencsére egyelőre nem tűnik úgy, hogy át akarná magát fazonírozni fogpiszkálóvá: "Inkább kicsit ducinak nézek ki a vásznon és normális embernek a való életben, mint hogy csodásan fessek a vásznon, és egy madárijesztő legyek a valóságban". Hogy mennyire nem hiú, azt már többször bizonyította tévéműsorokban: Conan O'Briennek elmesélte, hogy jobban szereti áthívni magához a barátait, mint kimozdulni, "mert akkor nem kell átvennem a nadrágomat, és nem kell melltartót vennem", David Lettermannek pedig arról panaszkodott, hogy egy bikinis fotójára valaki másnak a ronda fenekét photoshopolták, és készségesen megmutatott magáról több előnytelen fotót, amelyeken viszont tényleg őt lehet látni.