Hoztam magammal vécépapírt

Az Evita forgatása idején panaszkodott a rossz minőségű magyar vécépapírra, a Filmalap és filmhu által rendezett hétvégi mesterkurzusra azonban már felkészülten érkezett. Sir Alan Parker szerint nem lehangolóak a munkái, és nem ő tehet róla, ha egy néző megöli magát a filmje megtekintése után. Az Angyalszív és A fal 69 éves rendezője elárulta, nem tetszett neki A nyomorultak, de a Kontroll annál inkább, mesélt arról, hogy miért bömböltet zenét a szexjelenetek forgatása alatt, és arról is, hogy tízévnyi szünet után szeretne-e újra filmet csinálni. Mivel szűkös idő állt rendelkezésünkre, megkértük Parkert, hogy minden kérdésünkre egy mondatban válaszoljon.

Kétszer jelölték Oscar-díjra. Zavarja, hogy sosem kapta meg?

Egyáltalán nem zavar.

Tagja az Oscar-díjakról döntő Amerikai Filmakadémiának?

Igen.

Mióta?

A hetvenes évek vége óta, amikor jelöltek az Éjféli expressz-ért.

Amikor 1989-ben legjobb rendezőnek jelölték a Lángoló Mississippi-ért, saját magára szavazott?

Azt hiszem, igen.

Az idén mire szavazott a legjobb film kategóriájában?

Pi élete.

És legjobb rendezőnek kit javasolt?

Ang Lee.

Huszonöt évvel ezelőtt ön is filmre akarta vinni A nyomorultak-at. Tom Hooper verzióját milyennek találta?

Megtette a tőle telhetőt. De hogy tetszett-e nekem? Nem igazán.

Mit csinált volna másképp?

Nem sok mindent.

Rosszul énekeltek a színészek?

Amikor belevágsz egy ilyen filmbe, meg kell hoznod a döntést: színészeket választasz, akik tudnak énekelni, vagy énekeseket, akik tudnak színészkedni. Tom Hooper az előbbit választotta.

Hogyan dönti el egy ötletről, hogy érdemes-e filmet csinálni belőle?

Mindig figyelembe kell venni, hogy egy filmen legalább két évig fogsz dolgozni, ezért jobb, ha biztosra mész, és olyan alapanyagot választasz, amin szívesen dolgozol annak a két évnek minden egyes napján.

Amikor könyvet olvas, körülbelül hányadik oldalnál tudja biztosan, hogy nem szeretne filmet csinálni belőle?

A tizediknél.

Melyik forgatókönyvével küzdött meg a leginkább?

Azt hiszem, az Angyal a lépcsőn-nel, mert az eredeti regény annyira gazdag volt, hogy nehezen tudtam eldönteni, hogy mit hagyjak ki belőle.

Olvastam, hogy amikor szexjelenetet forgat, hangosan bömbölteti azt a zenét, amit később használni fog a jelenet alatt. Miért?

Hogy eltereljem a színészek és a stáb figyelmét arról az abszurd dologról, amit csinálunk.

Más jelenetek alatt is játszik zenét?

Ha musicalt csinálok, akkor állandóan.

Előfordult, hogy forgatás közben rájött, hogy a kiválasztott színész alkalmatlan a szerepre, de már nem lehetett lecserélni?

Ebben a tekintetben eléggé szerencsés voltam, mert gyakorlatilag mindig sikerült megtalálnom a szerepre alkalmas színészt. Ha nagy odafigyeléssel castingolsz, nem szabad ilyen hibának becsúsznia.

Volt olyan filmje, amit nem kellett volna megcsinálni?

Nem volt.

A tervben maradt filmjei közül melyiken dolgozott a legtöbbet?

Hat éve dolgozom a Vértestvérek című musical filmváltozatán, de abból még lehet valami.

Öt filmjében is feltűnik egy-egy kis szerepben. Miért?

Hogy megalázzam magam a stáb előtt.

Miért nem az összesben?

A többiben nem volt olyan szerep, amit el tudtam volna játszani.

Mikor beszélt utoljára Madonnával?

Néhány éve.

Alan Parker és Madonna az Evita forgatásán

Tíz évvel ezelőtt rendezett utoljára filmet. Nagyon várja, hogy visszatérhessen?

Nem igazán. Élvezem, hogy nem kell filmet csinálnom.

Tarantino azt mondta, hogy a rendezők idős korukra nem beérnek, hanem leeresztenek, és általában az utolsó négy filmjük a leggyengébb az összes közül. Egyetért ezzel?

Kicsit erős.

Mikor érzi nyűgnek az írást?

Legtöbbször élvezem az írást, sokkal kulturáltabb elfoglaltság, mint a rendezés.

Azt írta, hogy Mickey Rourke-nak érdekes elképzelései voltak az Angyalszív-ben játszott figurájával kapcsolatban: egy fekete hajú, sánta, Cyrano de Bergerac-orrú férfit képzelt el. Karrierje során melyik színész állt elő a legőrültebb ötletekkel?

Azt csak viccből írtam, de nem mindenki veszi a humoromat. Különben tényleg Mickey állt elő mindig a legextrémebb javaslatokkal.

Alan Parker és Mickey Rourke az Angyalszív forgatásán

Van olyan hiba valamelyik filmjében, amitől a falra mászik, akárhányszor csak látja?

Lehet, hogy van, de nekem még nem tűnt fel.

Újranézi néha a filmjeit?

Előfordult, hogy egy hosszú repülőút után Amerikában bekapcsoltam a tévét, néztem kicsit a filmet, ami ment, és arra gondoltam, jé, ez egész jó. Aztán rájöttem, hogy én rendeztem.

Melyik filmjére a legbüszkébb?

Mind a 14 filmemre büszke vagyok, de a legjobban a The Commitments készítését élveztem.

Azt írta, hogy az abszurditásig menően babonás a forgatások alatt. Mondana egy példát?

Mindig a kabalaingeimet hordom a forgatások alatt. Negyven évig kitartottak, de mostanra sajnos szétfoszlott mind.

A hatvanas években a reklámszakmában dolgozott szövegíróként. Hűen ábrázolja ezt a világot a Mad Men című sorozat?

Az én élményeim nem hasonlítottak a Mad Men-re, talán azért sem, mert Londonban dolgoztam, a sorozat pedig New Yorkban játszódik. De szerintem a Mad Men enyhén szólva eltúlozza a dolgokat.

Nagyon dicsérte Mickey Rourke-ot, amikor az Angyalszív-ben együtt dolgoztak. Most, hogy visszatért, ön szerint ugyanolyan nagyszerű, mint a nyolcvanas években volt?

Nehéz összehasonlítani. Megöregedett, az arca teljesen más a sok boksz miatt, ezért teljesen másfajta szerepeket is játszik.

Tud mondani olyan elfeledett színészt, aki megérdemelné, hogy újra lehetőséget kapjon?

Nem tudok.

Mi a véleménye Jodie Foster Golden Globe-os beszédéről?

Nagyon bátornak találtam.

Számos olyan színészt fedezett fel, aki később sokra vitte (Nicolas Cage, Matthew Modine, Jodie Foster stb.). Kinek a karrierje lepte meg a leginkább?

A The Commitments-ben játszott egy Glen Hansard nevű fiatal színész, aki aztán hatalmas sikereket ért el az Egyszer című filmjével. Ő meglepett.

Alan Parker és Glen Hansard (gitártokkal a lába között) a The Commitments forgatásán

A kilencvenes évek elején olvastam egy interjút egy rocksztárral, aki elmesélte, hogy egy barátjával közös öngyilkosságot terveztek az ön A fal című filmje hatására. Később aztán csak a barátnak sikerült a dolog. Ön szerint egy rendező felelős, ha az emberek megölik magukat a filmje miatt?

Szerintem nem. Valószínűleg annak a személynek más problémái is voltak, és nem csak az én filmem miatt lett öngyilkos.

A legtöbb filmje iszonyatosan lehangoló. Miért vonzódik az ilyen jellegű történetekhez?

Nem értek egyet azzal a megállapítással, hogy a filmjeim iszonyatosan lehangolók.

Az Angyalszív forgatásáról szóló esszéjében ír arról, hogy mennyire nehéz volt rávenni Robert De Nirót, hogy elvállalja a filmet. Meglepte, hogy pár évvel később már gyakorlatilag bármire igent mondott?

Ez az ő döntése. Amikor én dolgoztam vele, még nagyon válogatós volt.

Az idők során hogyan változott a kritikusokhoz fűződő viszonya?

Ahogy egyre idősebb lettem, rájöttem, hogy amit írnak, az nem valami fontos.

Pár filmjébe saját pénzt is fektetett. Ezt a megoldást ajánlaná más rendezőnek is?

Nagyon régen nem csináltam már ilyet, és semmiképpen nem ajánlanám senkinek.

A közelmúltban készült magyar filmek közül melyik tetszett önnek?

A Kontroll.

Az Evita forgatásáról szóló esszéjében (lásd keretes szöveg a cikk alján - a szerk.) csupa negatív dolgot írt Magyarországról. Nehezen vette rá magát, hogy visszatérjen ide?

Csak a vécépapír minőségével kapcsolatban panaszkodtam, úgyhogy nem féltem különösebben a visszatéréstől.

Most hozott magával vécépapírt?

Hoztam bizony.

Andy Vajna azt nyilatkozta, hogy rosszul esett neki, hogy olyan negatívan nyilatkozott Magyarországról. Gyakran elszomorítja a producereit?

Andy egy nagyon büszke hazafi, megértem, hogy felhúzta magát azokon a megjegyzéseken. Attól tartok, ilyen az angol humor.

- - -

"Magyarországon nincsen tavasz"
Alan Parker

A legjobb, ha őszinte leszek azzal kapcsolatban, hogy sem a stáb, sem a színészek, sem én nem szerettünk bele Magyarországba. A hely és az emberek nyomorúságos hangulata fényévekre volt azoktól a kellemes élményektől, amik Argentínában értek minket. Rögtön mindent elmond Magyarországról a kék Duna, ami elválasztja egymástól Budát és Pestet. Egyáltalán nem kék, hanem határozottan barna. A gasztronómia - mint megannyi más dolog - a kommunista szegényesség rémes hagyatéka, afféle hagyományos, koleszterinnel telenyomott kamikázerepülés a korai halálba.

Darius Khondji operatőr és Alan Parker egy budapesti vívóiskolában

Amikor megérkeztünk a javarészt külső helyszíneken zajló forgatásra, szerencsére nem havazott, de rettenetesen hideg volt. Aztán fejbevágott minket Budapest sajátos hideg/meleg időjárási váltása. Valamilyen földrajzi okból Magyarországon nincsen tavasz. Ezt nem az oroszok lopták el - mint minden mást -, hanem egyszerűen sosem volt. Mint a kommunizmus minden szakértője tudja, prágai tavasz van, de budapesti nincs. A légnyomás különös, váratlan megugrásától a stábtagoknak fejfájásuk és orrvérzésük támadt, és hirtelen mindenki nyűgös lett. Szabó István, a nagy magyar rendező meglátogatott a forgatáson, és figyelmeztetett, hogy vigyázzak azokban az "őrült hetekben", olyankor állítólag sok magyar elválik, börtönbe vagy elmegyógyintézetbe kerül, vagy leugrik a Szabadság hídról, hogy a barna Dunában leljen végső nyugalomra. [...]

Miközben a budapesti forgatás zajlott, a stáb folyamatosan panaszkodott minden miatt. Az ételtől kezdve, azon keresztül, hogy kiütéseket kaptak a vegyszerektől, amiket a hotel az ágynemű tisztításához használt, és a vécépapírtól (ami rendszerint újrahasznosított újságpapírból készült), egészen odáig, hogy heti hét napot kellett dolgozniuk a forgatási terv hirtelen változásai miatt, amelyek azért következtek be, mert korábban lebeszélt helyszínek hirtelen elérhetetlenekké váltak. Akárcsak a többi országban, amelyek túlélték a kommunista uralmat, Magyarországon újra meg kell tanulni az igazmondást, ugyanúgy, mint a demokráciát.

Az Evita forgatása a budapesti Hősök terén

Szerettünk volna a Bazilikában forgatni, de egyszer csak megtiltották, hogy bent felvételeket készítsünk, holott néhány nappal korábban azt megengedték, hogy kívülről lefilmezzük. Úgy tűnt, hogy bár túlélte a náci megszállást, az 56-os forradalmat, 45 évnyi kommunista, ateista elnyomást, azt nem lehetett megkockáztatni, hogy a filmstábunk pár órára elfoglalja a helyet. Lehet, hogy valamelyik püspöknek véletlenül a kezébe került Madonna Szex című könyve. Sosem fogjuk megtudni. Pedig a jelentős helyfoglalási díjat felhasználhatták volna arra, hogy megállítsák a száz éve elhanyagolt katedrális pusztulását és - Budapest legtöbb épületéhez hasonló - fokozatos omlását. Mert szemben a többi budapesti épülettel, a Bazilikát nem lehet úgy megmenteni, hogy McDonald's-szá alakítják. [...]

Öthetes forgatás után hagytuk el Magyarországot. Mint a fentiekből kitűnik, egyikünk sem sírt, hogy még maradna.

Idézet a The Making of Evita című könyvből (HarperCollins, 1996). Magyar fordítás: Bujdosó Bori