Cenzúra nélkül sok baromság születik

2013.04.13. 12:12
A Titanic filmfesztivál zsűrielnökeként érkezett Magyarországra a cseh újhullám legsikeresebb rendezője, Jirí Menzel. A Sörgyári Capriccio és az Én kis falum alkotója elmesélte, miért isznak annyi sört a filmjeiben, miről vitatkoztak a legtöbbet Hraballal, és hogy miben hasonlítanak egymásra Szabó Istvánnal. A 75 éves filmestől megkérdeztük azt is, hogy számára melyik a legvonzóbb tulajdonság egy nőben, illetve, hogy mire emlékszik abból a 45 évvel ezelőtti estéből, amikor Oscar-díjat kapott a Szigorúan ellenőrzött vonatokért.

Épp elmúlt harmincéves, amikor megkapta az Oscar-díjat a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjéért. Mi a legélesebb emléke arról az estéről?

Elég mulatságos volt, az amerikaiak akkoriban nem nagyon ismerték Európát. Amikor azt mondtam, hogy Csehszlovákiából jöttem, megkérdezték tőlem: "...na, és Tito hogy van?" Aki pedig bejelentette, hogy én nyertem, kinyitotta a borítékot, és azt mondta: "A győztes a jugoszláv film..." - és valóban jelölt volt egy jugoszláv kolléga, aki már épp felállt, miközben folytatódott a bejelentés: "...a Szigorúan ellenőrzött vonatok!" Akkor visszaült szegény, és majdnem agygörcsöt kapott.

A legtöbb filmjét Bohumil Hrabal írásai alapján készítette, a forgatókönyveket gyakran együtt írták. Min vitatkoztak a legtöbbet a közös munkák során?

Egészen más dolgokon vitatkoztunk, nem a forgatókönyvön. Mindig olyanokról beszélt nekem, hogy melyik virsli a finomabb, melyik kolbász az ízletesebb, főleg Németországban.

1968 után rövid időre eltiltották a filmezéstől. Megfordult a fejében, hogy elhagyja az országot?

Nem, sohasem gondoltam ilyenre.

Miért nem?

Felajánlották a lehetőséget, de engem úgy csavaroztak össze, hogy erre semmiképp sem voltam képes. Én értelmes filmeket akartam készíteni, Amerika egyedül a megélhetést biztosította volna számomra. Ennél unalmasabbat el sem tudok képzelni.

Hogyan jellemezné röviden Milos Formant?

Egy ember, aki tud élni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Mit érzett, amikor 1990-ben végül bemutatták a több mint húsz évig betiltott Pacsirták cérnaszálon-t?

Meglepett, hogy a pacsirták végül kirepültek a dobozból. Az ünnepi bemutatón viszont balhéba keveredtem. Élőben közvetített a televízió, elém tették a mikrofont, és azt kérdezték: "Boldog, hogy vége a cenzúrának?" Elmondtam érthetően, hogy a cenzúrának is volt egy pozitív oldala, hiszen megvédte a nézőket a rossz művektől, de még be sem fejeztem a mondatot, már vették is el előlem a mikrofont. Még hozzá akartam tenni, hogy a francia filmgyártásban mennyi rossz film, mennyi baromság született, amikor nem működött a cenzúra. Az újságírók a legszívesebben pofán vágtak volna, és később azt írták, hogy egy konzervatív barom vagyok. Évekkel később aztán megértették, hogy mit is akartam mondani, hiszen én sem azt sírom vissza, hogy valaki kordában tartson vagy megfosszon a lehetőségektől.

Ön nem szereti a sört, a filmjeiben mégis visszatérő elem a sörivás. Miért van ez?

Azért, mert a csehek szeretik. Nem forgathatok olyan vendéglőről, ahol csak francia konyakot isznak.

Melyik a kedvenc alkoholos itala?

A vörösbor.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A filmjeiben megjelenő nők mind nagyon szeszélyesek. A valóságban is így látja őket?

Igen.

Az ön számára melyik a legvonzóbb tulajdonság egy nőben?

A nőiesség.

Hosszú éveken keresztül küzdött a Sörgyári capriccio megfilmesítéséért. Miért tartott annyi ideig?

A Pacsirták cérnaszálon-t dobozba rakták, Hrabal úr nem írhatott, én pedig nem rendezhettem. '74-ben végül kiadták az eredeti könyvet, én pedig tudtam, hogy ebből jó filmet lehetne forgatni, de a pártközpont nem engedte. Azt mondták, túl drága lenne. Később a Hóvirágünnep-re is megpróbáltuk rábeszélni őket, de attól talán még jobban megijedtek, és végül mégis rábólintottak a Sörgyári capricció-ra. Amikor kész lett, rögtön egy újabb Hrabal-feldolgozást akartak.

Forrás: [origo]
A Sörgyári capriccio lengyel plakátja

Mi volt a leghasznosabb dolog, amit megtanult a prágai művészeti főiskolán?

Az osztályvezető tanárom arra ösztönzött minket, hogy keressük meg, mi mozgatja az érzelmeket, mi van mögöttük, mi az érzelem hajtóereje. Nem az a fontos, hogy a puszta érzelmet mutassuk.

Szabó Istvánnal miben hasonlítanak leginkább egymásra?

A sorsunkban.

Mit élvez a filmfesztiválokon való zsűrizésben?

Leginkább azt, hogy nem kell moziba járnom. De az is szerencsés, hogy általában minden fesztivál szép városban zajlik, és lehet nézelődni egy kicsit. Ilyenkor mondjuk idegesít, hogy egy sötét lyukba kell beülnöm filmet nézni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

A 2006-os Őfelsége pincére voltam előtt tizenegy évig nem rendezett filmet. Miért?

Senki sem kért fel, hogy rendezzek.

Következő filmjének ön írta a forgatókönyvét. Mi késztette arra, hogy most ne adaptációt készítsen?

A producer.

Mindig nehezen találta meg a témát, amelyről filmet akart csinálni?

Nem, mások kerestek és ajánlottak filmötleteket nekem. Én feladatokat kaptam, és ezeknek meg akartam felelni, de önmagamtól nem kerestem volna, elég lusta embernek tartom magam.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Van olyan irodalmi mű, amelynek a megfilmesítésére egész életében vágyott, de még nem került rá sor?

Ennyire hülye nem vagyok.

Melyik filmje áll a legközelebb önhöz?

Nincs ilyen. Elkészül egy film, amely rögtön utána elhagy engem, és már nincs közöm hozzá. Örülök, ha valaki megdicséri, de bennem nincs elég bátorság a saját munkáimat értékelni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK