Tíz dolog, amit várunk Cannes-ban

2013.05.14. 22:20

A szerdán kezdődő 66. cannes-i filmfesztiválon újra eláll majd a lélegzetünk Ryan Goslingtól, zenélő vámpírokat és meleg Matt Damont bámulunk, Alec Baldwin segítségével ismerjük meg Jessica Chastaint, és megpróbáljuk befogadni James Franco legfrissebb agymenését. Az eső pedig magyarul esik majd.

Vámpírok és zenészek a nagyágyúktól

Forrás: HBO
Matt Damon és Michael Douglas a Behind the Candelabra című filmben

Cannes-nak megvannak a maga kedvencei, akik évről évre felbukkannak a programban, ha mindet felsorolnánk, pusztán velük megtölthetnénk ezt a cikket. A jelenlegi fesztiváligazgatónak, Thierry Fremaux-nak az első nagy dobása az volt, hogy 2001-ben nyitófilmnek választotta a Moulin Rouge!-t, cseppet sem meglepő, hogy idén Baz Luhrmann csillivilli A nagy Gatsby-je nyitja a fesztivált. Steven Soderbergh karrierje Cannes-ban indult a Szex, hazugság, video '89-es győzelmével, persze, hogy a filmezéstől állítólag visszavonuló rendező utolsó egész estés filmje, a Behind the Candelabra is itt debütál. Az életrajzi film a meleg zongoristának, Liberacénak (Michael Douglas) és fiatalabb szeretőjének (Matt Damon) a kapcsolatáról szól. A Coen testvérek (két szkeccsfilmjüket nem is számítva) kilencedszer szerepelnek a fesztiválon a 60-as évek New Yorkjának folkzenei szcénájában játszódó Inside Llewyn Davis-szel, amelyben Oscar Isaacot és Carey Mulligant láthatjuk és hallhatjuk majd dalra fakadni.


Az Only Lovers Left Alive című vámpírfilm Tilda Swintonnal és Tom Hiddlestonnal Jim Jarmusch hetedik nagyjátékfilmje a fesztiválon. A zene ebben is fontos szerepet játszik: Swinton és Hiddleston amellett, hogy több száz éve szeretők, mellesleg kiégett rockzenészek is. De legjobban talán a 2004-es A szerelem következményei óta minden filmjét Cannes-ban útnak indító Paolo Sorrentino La grande bellezzá-ját várjuk, amelyben kedvenc színésze, Toni Servillo mint idősödő író mereng a fiatalságán a nyári Rómában. Végül meg kell említenünk James Grayt (A bűn állomásai, Az éjszaka urai, Két szerető) is, akit Cannes érthetetlen módon úgy kezel, mintha a fent említett nagyok közé tartozna. Idén megint lehetőséget kap rá, hogy meggyőzzön minket arról, hogy mégis zseni: The Immigrant című, 20-as években játszódó filmjében Joaquin Phoenix kényszeríti prostitúcióra a lengyel bevándorlót alakító Marion Cotillard-t.

* * *

Két csodálatos férfi visszatér

Forrás: Cannes Film Festival
Nicolas Winding Refn, Vithaya Pansringarm és Ryan Gosling az Only God Forgives forgatásán

A két évvel ezelőtti fesztivál nagy durranása volt a dán Nicolas Winding Refn Drive-ja Ryan Goslinggal a főszerepben. Mindig hálásak vagyunk, ha akad a programban egy-egy olyan könnyedebb film, amin kicsit lazíthatunk, de a Drive nem egyszerűen felüdülés volt 2011-ben, hanem annyira feldobódva távoztunk róla, mint még egy másik vetítésről sem Cannes-ban. A rettenetesen erős atmoszférájú, egyszerre végtelenül romantikus és hüledezésig erőszakos film teljesen beszippantott minket. A nagy kérdés az, hogy idén, a hangulatában és témájában is meglehetősen hasonlónak tűnő Only God Forgives-zel (magyarul állítólag Az irgalmatlan címmel forgalmazzák majd) Refnnek és Goslingnak sikerül-e megismételnie a csodát, vagy a Thaiföldön játszódó gengszterfilm csak egy Drive-utánérzés lesz. Akárhogy is, a Gosling gengszteranyukáját alakító Kristin Scott Thomast már iszonyatosan várjuk!

* * *

Magyar eső, magyar méz

Forrás: Daazo
Lágy eső

Mundruczó Kornél 2010-es Szelíd teremtés-e volt a legutóbbi magyar film, ami bekerült a fesztivál versenyprogramjába, és sajnos még mindig ugyanazt tudjuk csak írni, amit tavaly ilyenkor: bár megint készülnek állami támogatással magyar filmek, de az Andy Vajna nevével fémjelzett új rendszer annyira lassan indult be, hogy egyelőre nincs egy olyan magyar nagyjátékfilm sem készen, ami A-kategóriás fesztiválon versenyezhetne. Fájdalmunkat enyhíti, hogy bekerült a Rendezők Kéthete nevű ún. párhuzamos szekcióba Nagy Dénes gyomorba rúgóan erős Lágy eső című rövidfilmje, ami egy nevelőotthonban felnőtt srácról szól, aki beleszeret egy osztálytársnőjébe, de érzéseit csak nagyon primitív módon képes kifejezni.

Forrás: Festival de Cannes
Valeria Golino és Pohárnok Gergely a Miele forgatásán

És azért a hivatalos programban is elbújt egy magyar: az Un Certain Regard-válogatásban mutatják be Valeria Golino Miele (Méz) című első rendezését, amit Pohárnok Gergely (Hukkle, Taxidermia) fényképezett. Ez a film egy harminc körüli nőről szól, aki abból él, hogy súlyos betegeknek segít öngyilkosságot elkövetni.

További magyarok Cannes-ban: a Producers on the Move-programban részt vesz Taschler Andrea, Hajdu Szabolcs Délibáb című következő filmjének producere, a filmpiacon árusítják számos magyar film külföldi forgalmazási jogát, és a tengerparti sétányon szokás szerint lesz magyar pavilon, ahol a külföldiek megismerhetik a most készülő magyar filmeket, például az Isteni műszak-ot, a Liza, a rókatündér-t és az Utóélet-et.

* * *

Az iráni, aki összetörte a szívünket

Forrás: Cannes Film Festival
Tahar Rahim és Bérenice Bejo a Le passé-ban

Az iráni Asghar Farhadi nemzetközi sikere a 2009-es Berlinalén indult az Elly történeté-vel, aztán a Nader és Simin-nel teljesedett ki, amely a 2011-es Berlinalén az Arany Medve-díj mellett a legjobb férfi és a legjobb női főszereplő díját is megkapta, majd tavaly a legjobb idegen nyelvű film Oscarját is elvitte. Teljesen megérdemelten. A szívbemarkoló dráma egy házasság felbomlásának intim, kemény erkölcsi dilemmákkal súlyosbított története, amit Farhadi ritka érzékenységgel mesél el. Idén Cannes is a soraiba emeli az iráni rendezőt, ami amúgy sem lenne meglepő, de különösen evidens annak fényében, hogy a versenyprogramban szereplő Le passé (A múlt) Farhadi első Franciaországban, francia pénzből, franciául forgatott filmje. Várakozásunkat csak fokozza, hogy a rendező megint a válás témájához nyúlt: Bérénice Bejo (The Artist) egy Párizsban élő francia nő, akinek az iráni férje (Ali Mosaffa) négy éve visszaköltözött Teheránba. A nő azóta új kapcsolatban él (a párját A próféta zseniális főszereplője, Tahar Rahim alakítja), a férje pedig visszajön Párizsba, hogy elválhassanak.

* * *

Rooney Mara és Robin Wright a partvonalon

Forrás: Cannes Film Festival
Rooney Mara és Casey Affleck az Ain' Them Bodies Saints-ben

Sosem marad annyi időnk a hivatalos programon kívüli párhuzamos szekciókra (Rendezők Kéthete és Kritikusok Hete), mint szeretnénk, pedig minden évben akadnak ezekben is nagyon izgalmas felfedezések. Sőt, felfedezések főleg itt akadnak, hiszen ezek a szekciók pont azért vannak, hogy a fiatal vagy a hivatalos programba nem annyira illeszkedő, rendhagyó filmmel jelentkező rendezők is megmutathassák magukat. Három filmet máris kiszúrtunk, amire muszáj lesz időt szakítanunk. Sebastián Silva Magic, Magic-jében Juno Temple dilizik be egy chilei utazáson, és ebben a filmben különleges, hogy a cukimukinak megismert Michael Cera paraarcot játszik benne. A Libanoni keringő rendezőjének, Ari Folmannek a The Congress című animációs filmjében Robin Wright egy Robin Wright nevű színésznőt alakít, aki beleegyezik, hogy digitális mását felhasználják bármilyen filmben. David Lowery Ain't Them Bodies Saints-e pedig egy Bonnie és Clyde-szerű szerelmi történet Casey Affleckkel, akit hiába zárnak börtönbe rablásért, ő mindent megtesz, hogy újra együtt lehessen párjával, Rooney Marával.

* * *

Az egyetlen nő

Forrás: Cannes Film Festival
Louis Garrel és Valeria Bruni Tedeschi az Un chateau en Italie-ban

A versenyprogram rendszerint nem sok női alkotót vonultat fel, és idén még a Cannes által favorizált Claire Denis és Sofia Coppola új filmje is az Un Certain Regard-szekcióban kapott csak helyet. Annál kíváncsibbak vagyunk az inkább színésznőként ismert Valeria Bruni Tedeschi harmadik rendezésére, amellyel egyedüli nőként versenyez az Arany Pálmáért. Az Un chateau en Italie Olaszországban játszódó, francia nyelvű film egy gazdag iparoscsalád széthullásáról. A sztoriról sokat nem lehet tudni, de azt igen, hogy maga Bruni Tedeschi alakítja a női főhőst, akinek radikális változást hoz az életében, amikor megismerkedik egy fiatalabb férfival. Utóbbit Louis Garrel játssza, aki az életben is a majdnem húsz évvel idősebb Bruni Tedeschi párja.

* * *

A lelőhetetlen James Franco

 

Kétség sem férhet hozzá, hogy James Franco kiváló színész, ennek bizonyítékául bőven elég megnézni mondjuk a Spring Breakers-ből azt a jelenetet, amelyben egy garázsban süketelve egy-két perc alatt totál beparáztatja Selena Gomez figuráját. Franco más irányú próbálkozásai már nem esnek ennyire egyértelmű megítélés alá, de kétségtelenül lenyűgöző, hogy még az alvás kárára is képes rendezéssel, írással és képzőművészettel is foglalkozni színészi tevékenysége mellett. A februári Berlinalén három filmmel vett részt, és naná, hogy idén először Cannes-ban is ott lesz. Az Itt fekszem kiterítve (As I Lay Dying) William Faulkner 1930-as, azonos című regényén alapul, és egy családról szól, amelynek a tagjai azon igyekeznek, hogy teljesítsék haldokló anyjuk kívánságát, és Jefferson városában helyezzék őt örök nyugalomra. A sokszereplős történet (mint általában, Franco most is magára osztotta a főszerepet) nem lehetett egyszerű rendezői feladat, de az előzetes bizalomkeltő. Érdekesség, hogy mint Franco legtöbb filmjét, ezt is a magyar származású Christina Voros fényképezte.

* * *

Sundance legjobbja a Croisette-en

Forrás: Sundance
Fruitvale Station

Arra ugyan nincs kapacitásunk, hogy januáronként kiutazzunk Utah-ba a Sundance filmfesztiválra, de szerencsére akárcsak tavaly a Messzi dél vadjai, az aktuális Sundance-nyertes idén is bekerült az Un Certain Regard-válogatásba. Az elsőfilmes Ryan Coogler Fruitvale Station (a Sundance idején még csak Fruitvale volt, azóta átnevezték) című filmje megtörtént eseten alapuló, könnyfakasztó drámának ígérkezik, ami a huszonkét éves Oscar Grant utolsó napját mutatja be 2008 szilveszterén. A film szerint Grant éppen elhatározza, hogy új életet kezd, őszintébb lesz a barátnőjéhez és többet fog foglalkozni a kisgyerekével, de egy tragikus incidens miatt erre már nem kerülhet sor. Grantet a Drót és a Friday Night Lights című sorozatból ismert Michael B. Jordan alakítja, a filmben szerepel James Franco volt barátnője, Ahna O'Reilly is, aki duplázik a fesztiválon, mert Franco filmjében is felbukkan.

* * *

A francia Ben Affleck

Forrás: Cannes Film Festival
Clive Owen és Marion Cotillard a Blood Ties-ban

Guillaume Canet áprilisban töltötte be a negyvenet, és bár elsősorban színész, már négy nagyjátékfilmet is rendezett, melyek közül az egy baráti társaság belső feszültségeit érzékenyen és humorosan bemutató 2010-es Apró, kis hazugságok-at különösen kedveltük. Blood Ties című legfrissebb munkáját a hivatalos programban, de versenyen kívül mutatják be, talán, mert műfajibb film, mint az Arany Pálmáért indulók. Canet első angol nyelvű rendezése egy 70-es években játszódó krimi, amelyben Clive Owen egy gyilkosságért elítélt férfit alakít, aki szabadulása után kap még egy utolsó esélyt az öccsétől (Billy Crudup) és a volt feleségétől (Marion Cotillard, aki Canet partnere az életben), de nem igazán tud élni vele. Csak az ad okot némi aggodalomra, hogy a forgatókönyvet a fent említett, túlértékelt James Gray írta.

* * *

Alec Baldwin körbevezet Cannes-ban

Forrás: Cannes Film Festival
Alec Baldwin, James Toback és Roman Polanski a Seduced and Abandoned-ben

Könnyen lehet, hogy az író-rendező James Toback és Alec Baldwin Seduced and Abandoned (Elcsábítva és elhagyatva) című dokumentumfilmjéről kiderül, hogy öncélú és felületes projekt, amire kár vesztegetni az időt, ugyanakkor Cannes az a hely, ahol néha revelatív filmesekről szóló filmek bukkannak fel. Elég, ha csak a 2008-as Roman Polanski: Wanted and Desired-re gondolunk, ami felmelegítette Polanski évtizedekkel korábbi szexuális bűncselekményének ügyét. Toback speciális vetítések közt debütáló filmje a tavalyi cannes-i filmfesztiválon forgott, és a szinopszis ígérete szerint nemcsak bevezet minket a "filmezés, a pénz, a csillogás és a halál" világába, hanem Martin Scorsesétől kezdve Ryan Goslingon keresztül Jessica Chastainig bemutat egy csomó érdekes rendezőt és színészt is.