Nekünk mikor lesz már jó?

2013.05.26. 23:00

Másfél óra feszültség! Bámulatos mestermű! Olyan gyomrost visz be, hogy szédelegtem utána! Rémesen bosszantó lehet abban a tudatban olvasni a Cannes-ban mozizgató újságírók lelkendezését, hogy szóban forgó filmeket leghamarabb több hónap, de akár egy év múlva fogjuk majd csak látni. Sajnos ez ellen nem tudunk mit tenni, viszont kiderítettük, hogy mikor jönnek a magyar mozikba az idei cannes-i filmek. Emma Watson,  Ryan Gosling és Michael Douglas már a sarkon ólálkodik, de az igazi élvezetek még odébb vannak.

Lopom a sztárom - The Bling Ring (Sofia Coppola)
Forgalmazó:
Fórum Hungary
Magyarországi bemutató: június 27.
Kritikánk: Emma Watsonnak jól áll az üres fej

Forrás: Fórum Hungary

A cannes-i filmek közül elsőként láthatjuk (ha nem számoljuk A nagy Gatsby-t persze) a hollywoodi sztárok házait fosztogató tiniket bemutató Sofia Coppola-művet. A fesztivál elején, az Un Certain Regard-szekció nyitófilmjeként vetítették, az újságírók nagy része egyetértett abban, hogy "ja, végül is nem volt rossz", de pár nappal később már nem jött szóba sorban állás közben. Az Emma Watson-témájú cikkek nézettségi adataiból arra következtetünk, hogy a magyarok imádják a színésznőt, így feltételezhető, hogy a Lopom a sztárom-ban produkált üresfejű huncutkodására is kíváncsian lesznek páran. Legalábbis többen, mint mondjuk Coppola előző filmjére.

+ + +

Az irgalmatlan - Only God Forgives (Nicolas Winding Refn)
Forgalmazó: Budapest Film
Magyarországi bemutató: július 18.
Kritikánk: Ryan Gosling mégsem az Isten

Forrás: Budapest Film

A Drive-hoz hasonló csodát vártunk Ryan Gosling és Nicolas Winding Refn második együttműködésétől - óriásit koppantunk. Azok viszont imádták a filmet, akiknek az okoz gyönyört, ha Gosling lassított felvételen besétál a képkivágat közepére, majd komótosan a kamerába néz. Peter Bradshaw, a brit Guardian neves kritikusa például el volt ájulva tőle, bár némileg árnyalja a képet, hogy a kritikája kikerülése előtt pár órával a Guardian cannes-i blogján kikotyogták, hogy Bradshaw éppen azon vacillál, hogy 1 vagy 5 csillagot adjon a filmre. Végül az utóbbi mellett döntött. A Drive-ra  több mint 41 ezren ültek be itthon a moziba, Az irgalmatlan-nak ennek a nézőszámnak a hatodát jósoljuk.

+ + +

Behind the Candelabra (Steven Soderbergh)
Forgalmazó:
Budapest Film
Magyarországi bemutató: nyáron
Kritikánk: Túl meleg Hollywoodnak

Forrás: Budapest Film

Michael Douglas olyan tökéletesen lényegült át harsányan homoszexuális zongoristává, hogy gyakorlatilag egyedüli esélyesként emlegették a színészi díj várományosai között. Ráadásul a 68 éves színész nemrég épült fel egy súlyos gégerákból, és amikor a film sajtótájékoztatóján elsírta magát (menthetetlenül cinikus kollégák szerint ez is színészi munkássága része volt), senki nem gondolta volna, hogy a zsűrinek lesz szíve megfosztani őt a dicsőségtől. Meglepő módon végül mégis üres kézzel távozott, a díjat Bruce Dern kapta egy kevésbé ajnározott alakításért. Steven Soderbergh rendezőnek 13 évvel ezelőtt jutott először eszébe, hogy filmre kéne vinni a legendás Las Vegas-i előadóművész, Liberace élettörténetét, de miután egyik hollywoodi stúdió sem látott fantáziát benne, a projekt végül az HBO-nál kötött ki. Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy az amerikai HBO már múlt vasárnap leadta a Behind the Candelabrá-t, a világ többi országában viszont moziban fogják vetíteni a nyáron.

+ + +

Jeune et jolie (François Ozon)
Forgalmazó:
ADS
Magyarországi bemutató: szeptember
Kritikánk: Erényövet az álomszép tiniprostira!

Forrás: ADS

François Ozont kényeztetik a magyar forgalmazók: az utóbbi tíz filmje közül egyedül az angyalszárnyakat növesztő csecsemőt középpontba helyező Ricky kerülte el a hazai mozikat. A Jeune et jolie (Fiatal és szép) című új munkájában egy átlagos tinilányból néhány hónap alatt elfoglalt prostituálttá avanzsált főhősről mesél. A négy évszak történéseit átölelő film különös módokon hat: a főszerepet játszó színésznő (Marine Vacth) például annyira valószínűtlenül gyönyörű, hogy csak őt nézni felér egy zsigeri élménnyel, illetve pont akkor válik nagyon szórakoztatóvá a történet, amikor éppenséggel azt várnánk, hogy a legkomolyabb drámázás következik. A tervek szerint a  film a CineFesten debütál majd szeptember közepén, és nem kizárt, hogy Ozon és Vacth is el fogja kísérni Miskolcra.

+ + +

La vie d'Adele - Blue is the Warmest Colour (Abdellatif Kechiche)
Forgalmazó:
Vertigo
Magyarországi bemutató: ősszel
Kritikánk: Nyaljál, kékhajú lány!

Forrás: Vertigo

Felemelő érzés volt, hogy az a film nyerte az Arany Pálmát, amelyiket mi is a fesztivál messze legjobb alkotásának találtunk. Még most is vigyorognunk kell, ha arra gondolunk, hogy nem elég, hogy Spielberg zsűrielnöknek jó negyedórányi élethű leszbiszexet kellett végignéznie, de ez még tetszett is neki. Abdellatif Kechiche gyönyörű, háromórás szerelmesfilmjét eleinte egyöntetű lelkesedés fogadta, de a díjkiosztó utáni napokban megjelent pár ünneprontó is. Ott volt például Julie Maroh, a film alapjául szolgáló képregény szerzője, aki röhejesnek és pornófilmekbe illőnek nevezte a La vie d'Adele szexjeleneteit, illetve a stábtagok közül többen panaszkodtak kifizetetlen túlórák, és a közel fél évesre nyúló forgatás miatt. A rendező maximalizmusára jó példa, hogy azt a pár másodperces jelenetet, amelyben a két főhős először látja meg egymást az utcán, több mint százszor vették fel. Már az első vetítéseket követő sajtótájékoztatón felmerült a kérdés, hogy ha a forgalmazói érdekek úgy kívánják, készülhet-e egy rövidebb és szelídebb verzió a filmből. Kechiche és a producerei nem zárkóztak el ettől, így benne van a pakliban, hogy mire a La vie d'Adele megérkezik a magyar mozikba, már nem pont ugyanaz a film lesz, mint amit Cannes-ban annyira imádtunk.

- - -

MENNYI IDŐ ALATT ÉR IDE EGY FŐDÍJAS FILM?

1997 óta az összes Arany Pálma-díjas film rendes moziforgalmazásba került Magyarországon, de többször is előfordult, hogy közel egy évet kellett várni rá. Kiszámoltuk, hogy az elmúlt tíz év fődíjas filmjei esetében pontosan hány nap telt el a cannes-i győzelem, és a magyar bemutató között.

2012 Szerelem
2011 Az élet fája
2010 Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
2009 A fehér szalag
2008 Az osztály
2007 4 hónap, 3 hét és 2 nap
2006 Felkavar a szél
2005 A gyermek
2004 Fahrenheit 9/11
2003 Elefánt
2002 A zongorista

158 nap
208 nap
235 nap
270 nap
333 nap
228 nap
361 nap
319 nap
95 nap
347 nap
298 nap

 

- - -

All is Lost (J.C. Chandor)
Forgalmazó:
UIP Dunafilm
Magyarországi bemutató: bizonytalan
Kritikánk: Robert Redford elveszett a tengeren

Forrás: UIP Dunafilm

Minimális esélyt látunk arra, hogy rendes moziforgalmazásba kerüljön ez a dialógnélküli film, amelyben Robert Redford másfél óráig hánykolódik magányosan a viharban egy vitorláshajóval, hiszen Redford előző filmjére (A hallgatás szabálya) is alig volt valaki kíváncsi, pedig az tele volt sztárokkal, akik ráadásul még beszéltek is egymáshoz. Az All is Lost jogai mindenestre a UIP Dunafilmnél vannak, és a forgalmazó képviselője elárulta, könnyen elképzelhető, hogy legalább a CineFesten megfuttatják.

+ + +

Like Father, Like Son (Hirokazu Koreeda)
Forgalmazó:
MTVA
Magyarországi bemutató: még idén
Kritikánk: Elcserélnéd a gyerekedet?

Forrás: MTVA

Ez a japán film egy olyan sajátos dilemmát boncolgat, amely minden szülő (vagy igazából bárki) számára érdekes lehet: mit tennél, ha kiderülne a hatéves gyerekedről, hogy születése után elcserélték a kórházban, és a te vér szerinti gyerekedet más neveli? Hirokazu Koreeda rendező jó arányérzékkel, átélhető módon nyúl a témához, és a film nézése közben egyből gondoltuk, hogy Steven Spielberg zsűrielnök ízlésének meg fog felelni (meg is kapta a Zsűri díját). Kár, hogy a távol-keleti filmek itthon nem túl népszerűek (Bánkuti Zsuzsi, a Cirko egykori beszerzője szerint ez amiatt van, mert a nézők képtelenek megkülönböztetni egymástól az ázsiai színészeket), mert a Like Father, Like Son így kevesebb emberhez fog eljutni, mint ahány amúgy élvezné.

+ + +

Borgman (Alex van Warmerdam)
Forgalmazó:
Mozinet
Magyarországi bemutató: leghamarabb ősszel

Forrás: Mozinet

A fesztivál legnagyobb meglepetésének tituláltuk ezt a hihetetlenül vicces és hátborzongatóan bizarr holland fekete-komédiát, amelyben egy otthontalan fickó a bandájával együtt terrorizál egy kertvárosi családot. A Holy Motors és a Dogtooth kattantságát idéző alkotást csak akkor fogjuk idén látni a mozikban, ha a forgalmazónak sikerül rá magyar támogatást szerezni, ha nem, akkor a decemberben osztogatott EU-s pénz segítségével jövő tavasszal futhat be.

+ + +

Inside Llewyn Davis (Joel és Ethan Coen)
Forgalmazó:
Budapest Film
Magyarországi bemutató: télen
Kritikánk: A Coen testvérek elszomorodtak

Forrás: Budapest Film

A Coen-testvérek Zsűri nagydíjas zenés filmjének énekes-dalszerző főhőse a hatvanas évek eleji New York-i folkszcéna Bob Dylan berobbanása előtti állóvizében gályázik. A játékidő harmadát a szereplők által előadott csodás korabeli folkszámok teszik ki, a humor visszafogott, a hangulat melankolikus. Ennek megfelelően a hardcore Coen-rajongókat és a folkőrültek gyaníthatóan nem túl népes táborát fogja bevonzani a moziba, senki ne számítson Nem vénnek való vidék-szintű érdeklődésre.

+ + +

Only Lovers Left Alive (Jim Jarmusch)
Forgalmazó:
Budapest Film
Magyarországi bemutató: télen
Kritikánk: Bella és Edward tanulhatna tőlük

Forrás: Budapest Film

Jim Jarmusch már csinált metafizikai westernt (Halott ember) és urbánus szamurájfilmet (Szellemkutya) is, így meg sem lepődtünk azon, hogy most szerelmes vámpírokról forgatott egy bájos, könnyed vígjátékot. Az irányítás határai fáradt és fárasztó üressége után ráfért a mesterre egy kis vérfrissítés, és hálistennek az Only Lovers Left Alive-val megint visszatalált a helyes útra. Tilda Swinton és Tom Hiddleston szexi párosa pompás, a felcsendülő zenék csodásak (például ez), és Jarmusch annyi mellékesen elszórt geggel és obskúrus utalással pakolta tele a filmet, hogy még minimum kétszer meg kell majd néznünk, hogy legalább a nagy részét fogjuk ezeknek. Talán lelkesebb fogadtatásra talál a film, ha nem a fesztivál utolsó napján vetítik, amikor az újságírók már teljesen be vannak zombulva a fáradtságtól. Nem baj, majd annál jobban örülünk neki télen. Ezekhez a sápatag vámpírokhoz amúgy is jobban illik a pesti zimankó.

+ + +

Wakolda (Lucía Puenzo)
Forgalmazó:
egyelőre nem publikus
Magyarországi bemutató: az év végén
Kritikánk: Szeressük Mengelét?

Forrás: Vertigo

Az 1960-ban, Patagóniában játszódó filmben egy megnyerő modorú, bajszos német úriember csapódik egy háromgyermekes családhoz. A férfi orvos, nagyon segítőkész, a családfőnek mégis gyanús, hogy valami nem stimmel a palival. Szimata nem csal, ugyanis az álnéven utazó német igazából a második világháború óta Dél-Amerikában bujkáló Josef Mengele. A decensen ízléses megközelítés miatt a Wakolda nem olyan izgalmas, mint a Maraton életre-halálra, és nem visz be akkora gyomrost, mint A brazíliai fiúk, de minden visszafogottsága ellenére a feszültséget végig fenntartja, és a hatásos utolsó jelenetben egyszerre szakad ránk a történet súlya. Egy speciális kör, a Vad angyal című szappanopera rajongói érdeklődésére is számot tarthat a film, mert az egyik főszerepet Natalia Oreiro játssza, igen meggyőzően. Nagyban meghatározhatja a magyar premierdátumot, hogy Argentina a Wakoldá-t nevezi-e Oscar-díjra a legjobb idegennyelvű film kategóriájában, mert ha így történik, a forgalmazó szeretné az Oscar-kampány idejére tenni a bemutatót.

+ + +

Le passé (Asghar Farhadi)
Forgalmazó:
InterCom
Magyarországi bemutató: bizonytalan
Kritikánk: A francia válás nehezebb, mint az iráni

Forrás: InterCom

A Nader és Simin - Egy elválás történeté-t tavalyelőtt az év legjobb filmjének választottuk, és ha Asghar Farhadi rendező első francia nyelvű filmjével nem is tudja túlszárnyalni azt a korábbi remekművet, most is figyelemreméltót alkotott. Aprólékosan kidolgozott cselekményével, millió kis emberi momentumával, illetve kifogástalan színészi alakításáival (Bérénice Bejót díjazták is) nagyon tartalmas élményt nyújt. A Le passé magyarországi jogai a hollywoodi közönségfilmekre szakosodott InterComhoz kerültek, de nagyon reméljük, ezzel a filmmel nem bánnak el majd úgy, ahogy tavaly a kiváló Rozsda és csont-tal tették: hosszas huzavona után moziforgalmazás helyett csak DVD-n hozták ki, ráadásul majd egy évvel a cannes-i bemutatója után.