Magamat nem tartom okos fiúnak

2013.06.06. 12:30

Csányi Sándor a Radnóti Színház vezető színésze volt tíz évig, most művészeti vezetőnek szerződött a Tháliába, ahol piaci rést keresve a színházi kínálatban múlt század eleji kosztümös darabokról álmodik. Közben végre forgat is, meleg amorózót játszik Karalyos Gábor mellett Orosz Dénes új filmjében, bár csókolózni nem fog. Mi köze van a homofóbiának a spenóthoz? Miért fontos a táska a párkapcsolatban? Hogyan dönt a könyvelő a tévés táncműsorokról? Csányi Sándor melegekről, kultúrpolitikai balhékról és az ő színházeszményéről mesél.

Három hete forgatod a Coming out című filmet, amiben Karalyos Gáborral egy házasodni készülő meleg szerelmespárt játszotok. Fogtok csókolózni a filmben?

Ha egy szórakoztató vígjátékot akarunk csinálni, amit megnéznek heteró pasik is, akkor jobb, ha nem csókolóznak benne férfiak. Ha beül a moziba egy heteró férfi - és nem kell ehhez homofóbnak lenni -, aki azt látja, hogy két faszi smárol, azonnal felemeli a kezét, és azt mondja, én ezt nem kérem. Nagyon kényes téma ez a mai napig, és rengeteg nézőt veszítenénk egy ilyennel.

Csányi SándorFotó: Hirling Bálint - Origo

Mi a film sztorija?

Látunk egy ereje teljében, hírneve csúcsán lévő férfit, aki a melegek szószólója, van egy rádiós műsora, ahol osztja az észt, mindenhez ért, és mindenre tudja a választ. Együtt él egy érzékeny palival, akire egyáltalán nem figyel, majd történik vele valami, amire nem számított, és onnantól kezdve elkezdenek tetszeni neki a nők. És ezt nagyon nem akarja. Elkezd találkozgatni ezzel a Tompos Kátya által játszott karakterrel, közben meg erőből próbálja meggyőzni magát, hogy ő igenis meleg. Azt látjuk, milyen ez a küzdelem a másik irányból nézve.  Nyilván fel kell készülni, hogy ezt támadják majd heteró oldalról is, meleg oldalról is. Ugyanakkor figyeltünk arra, hogy a vicces felszín alatt legyenek olyan mondatok, amelyek normális válaszokat kínálnak föl. Én civilben kifejezetten bírom a melegeket, és egy csomó emberrel beszélgettem arról, hogy mi bajuk van a melegekkel. Az egyik betelefonáló a filmben például azt mondja, hogy az a baja, hogy ha elképzeli, hogy mit csinálnak egymással a melegek, akkor elhányja magát. Erre az a válasz, hogy akkor ne képzeld el! Jobb lesz mindenkinek. Egy csomó ember rengeteg energiát fordít arra, hogy azon agyaljon, vajon mit csinálnak azok, akiket gyűlöl. Folyamatosan azon agyal, hogy miért nem lehet ezen a világon normálisan élni. Amivel ugye az a baj, hogy ha eleget gondolkodsz rajta, akkor rá is jössz. Ez körülbelül olyan, mintha utálnám a spenótot, és azért járnám az összes zöldségest, hogy spenót után kutassak. És ahányszor találok egyet, kiakadok, hogy nézd, mennyi spenót van itt! Ezek direkt szervezetten hozzák ide a spenótot, ez egy spenótmaffia. Ahelyett, hogy elmennék a spenótos pult mellett, és vennék egy körtét, mert azt szeretem.

Az megfordult a fejetekben, hogy Magyarországon nincs olyan szinten a melegekkel szembeni tolerancia, hogy egy ilyen csavarral lehetne játszani?

Abszolút. Egyáltalán nem lehet tudni, hogy ezt hogy fogják nézni. Azért is muszáj vígjátékibbra hangolni, hogy elvegyük a dolog élét.

Fogsz affektálni?

Nem. Amikor elkezdtünk próbálni, jött az összes sztereotip kéztartás meg selypítés, és nagyon hamar eldöntöttük, hogy ne az legyen az állítás, hogy a melegek ilyenek. A melegek 98 százaléka nem így viselkedik. Javarészük autószerelő, orvos, építész, nap mint nap látod őket az utcán, és sosem mondanád meg róluk, hogy a saját nemükhöz vonzódnak.

Csányi Sándor és Tompos Kátya a Coming out című filmbenForrás: Takács Attila (Megafilm)

Gondolkoztál azon, hogy ha te meleg művész lennél, akkor felvállalnád-e?

Olvastam nemrég egy izgalmas interjút Nádasdy Ádámmal a Narancsban, és ő mondta, hogy meg lehet szakadni az állandó titkolózásban. Jobb, ha valaki azért utál, amilyen vagyok, mintha azért szeret, amilyen nem vagyok. Ádám ráadásul egy konzervatív, polgári, hagyománytisztelő csávó, csak éppen meleg. Ő egy nagyon jó példa, ilyen emberekre annyira szükség van. Hogy jöjjön egy szuperintelligens, rettenetesen szellemes, szakmájában megkérdőjelezhetetlen pali, aki azt mondja, hogy egyébként meg mellesleg meleg vagyok. De nem lehet rajta fogást találni, mert semmi olyan nincs benne, amit a melegekben nem szoktak szeretni. Szóval én felvállalnám.

Mégsincs egy színész sem Magyarországon, aki vállaltan meleg. Jó párról lehet tudni, de egyik sem beszél róla nyíltan.

Gondolj bele abba, ha egy színész felvállalja, hogy meleg, és egy filmben mondjuk van egy fia. Ha megsimogatja a fia fejét, akkor azonnal elindulnak táblákkal, hogy kikérjük magunknak, mentsük meg a gyerekeket. Nem is gyerekeket, gyerMekeket! És ezzel kizárja magát egy csomó munkából.

Szerintem nagy különbség van aközött, hogy mindenki tudja egy színészről, hogy meleg, és hogy konkrétan ki is mondja magáról, hogy ő meleg.

Ez becsapós dolog, mert van egy csomó színész, szerintem nagyjából ugyanazok a nevek vannak a fejünkben, akikről azt gondoljuk, hogy mindenki tudja, hogy melegek. Van egy pesti értelmiségi/szakmai kör, ahol esetleg tényleg nyílt titok, de mondjuk Berettyóújfalun nem evidencia. Ez egy nehéz döntés, nem hiszem, hogy bárkit is felelősségre kéne vonni, hogy miért nem elég bátor. Megnéztem az Angyalok Amerikában-t a Nemzetiben. Szerintem túl hosszú az a darab, viszont nagyon jó az előadás. Imádják az emberek, egyszerűen csak azért, mert a Nemzeti Színházban erről a témáról lehet beszélni humorral, öniróniával. Egy meleg pali írt egy történetet, ami arról szól, hogy a melegek ugyanolyan hülye, szemét, önző, kicsinyes pöcsök, mint bárki más. Óriási dolog, hogy az emberek ezt megnézik, és hogy ki lehet mondani Magyarországon azt a szót, hogy meleg. Húsz éve ez nem volt, ez egy lassú folyamat. Azt gondolom, hogy azért vannak melegek, zsidók, cigányok, arabok, meg kínaiak, a világon mert így teremtette a Jóisten. Akinek ez nem tetszik, az tüntessen azért is, hogy miért van este a nappal után.

Támogatod a melegek házasságát és a melegek örökbefogadását is?

Abszolút támogatom. Van egy olyan kampány, hogy ha nagyon ki akarsz szúrni a melegekkel, támogasd a melegházasságot. Össze fognak házasodni, rohadtul fogják unni egymást. Azt hiszik, olyan jó dolog a házasság? Nem, legyen egyenlőség: szívják meg ők is, ne csak nekünk legyen rossz.

Csányi SándorFotó: Hirling Bálint - Origo

Tíz évet voltál a Radnótiban. Mindig egy állomásként gondoltál erre, vagy csak a végefelé érezted úgy, hogy lépned kéne?

Ha engem nem hív át Kálomista Gábor a Tháliába, és Bálint Andris igényt tart rám, én leélem ott az életemet. A világon semmi bajom nem volt, jókat játszottam, nagyon jó fej a társulat. Azt éreztem, hogy ha most nem megyek, akkor maradok még tíz évet. Muszáj volt valamit frissíteni, mert jól elvoltam, de nem feltétlenül ez a legjobb állapot egy színésznek. Új társulat, új emberek, új ingerek, új pozíciókat kivívni - ez mind fontos. Ez az a kor, negyven körül, amikor a férfiszínészek elkezdenek rendezni, ilyenkor lesz egy csomóból művészeti vezető, megpályáznak egy színházat, ilyesmi. Az agyamnak egy része folyamatosan használatban van színészként, de van egy másik nagy rész, amit nagyon szívesen működtetnék még.

Mondtad korábban, hogy a Krétakör túl alternatív volt neked. A Radnóti az volt?

Nem. Amikor megkaptam a felkérést a Tháliába, elgondolkodtam, hogy ha esetleg elmennék a Radnótiból, lenne-e olyan színház, ahova nagyon szívesen elszerződnék. Arra jutottam, hogy nekem a Radnóti a közegem. Nem éreztem se nagyon alternatívnak, se túl hagyományosnak, szerintem egészséges arányt tart. Vannak olyan előadások, amit a negyven felüliek megnéznek, Oscar Wilde, szép jelmezben, közben jön Zsótér Sándor, jön Török Feri. Andris mindig figyelt arra, hogy a nézők megkapják, amire vágynak, de mindig legyen az évadban egy kísérletezőbb, kicsit izgalmasabb előadás is. Hogy bejöjjön egy másik réteg is a színházba, és a színészeknek is legyen új kihívás.

Semmi nem bosszantott ott téged?

Tök őszinte leszek: az égvilágon semmi. Saját magam egy kicsit bosszantott. Nagyon kicsi a társulat, tíz éve dolgozunk ugyanazokkal, rettenetesen ismerjük egymást. Az olvasópróbán az összes kollégám tudta, hogy nekem milyen hangsúlyaim lesznek, hogy fogom ezt a szerepet játszani. Ez kihat rád, elkezdesz megpróbálni megfelelni a rólad kialakított képnek.

Csányi SándorFotó: Hirling Bálint - Origo

Nemrég jelentették be, hogy kineveztek a Thália művészeti vezetőjének. Mi lesz pontosan a feladatod?

A Tháliának most nincsen arculata. Ha azt mondják, Katona, akkor tudod, hogy milyen darabokra számíthatsz, ha azt mondják, Madách, akkor is tudod. A Thália befogadó színház volt, és marad is, de most már van egy állandó mag, akikkel dolgozunk, és kéne egy arculat. És kell találni egy vezérgondolatot a színház köré, és ez lett nekünk a század eleji színház. Gondolkodtam, hogy mi az, amire az embereknek nagyon nagy igényük van, és mi az, ami egyáltalán nincsen Budapesten. Nincs egy olyan színház, ami folyamatosan ezt a század eleji hangulatot hozza. Legyen a repertoáron Molnár Ferenc, Szomori, Heltai, Szép Ernő. Erre szerintem nagyon vágynak az emberek. Én ezekről a darabokról érzem, hogy azt tudják csinálni, ami a színház dolga: elvarázsolja, szórakoztatja, egekbe röpíti a nézőt. Sírni tud a végén, és közben nevet. A kortárs német dráma nagyon elgondolkodtatja a nézőt, rávilágít arra, hogy mennyire nyomorultak is vagyunk mi a fogyasztói társadalomban. De ez engem például nem érdekel. Magamat nem tartom okos fiúnak, nem gondolom, hogy nekem művészeti vezetőként egy olyan színházat kéne csinálni, ahol tanítjuk a nézőt, megmondjuk, mi a helyes, mi nem. Ehhez nekem nincs meg a szellemi munícióm. De a másik irányt erősen tudom képviselni, mert nagyon hiszek benne. Szerintem a Thália egy kincsesbánya: a pesti Broadway kellős közepén egy színház négy játszóhellyel, plusz a Tivoli. Itt vannak a függetlenek is, akik egy frekventált helyen tudnak játszani. Csomó lehetőség van itt.

Társulatotok is lesz? Mert a honlapon nem találtam a társulat menüpontot.

Nem lesz hivatalos társulat, de van tizenhat ember, akikből a Thália dolgozik a nagyszínpadon. Most jöttek új emberek: Molnár Piroska, Szabó Győző, Pindroch Csaba és Mohai Tamás. Próbáljuk úgy alakítani, hogy sok hasonlóan gondolkodó ember legyen nálunk, és minél több munkát tudjunk adni nekik. Fontos, hogy korábban nem volt művészeti tanács. Most lesz. Ami azt jelenti, hogy én és az a hat ember, aki jövőre itt rendez (Szirtes Tamás, Réthly Attila, Rusznyák Gábor, Bozsyk Yvette, Bereményi Géza, Béres Attila) megnézzük az összes előadást, tíz, majd aztán öt nappal a bemutató előtt.

Elég szerencsétlen időben derült ki a kinevezésed: éppen azzal vádolja Benedek Miklós a színházat, hogy azért vette le a Bombaüzlet című előadását, mert az nem tetszett egy kormánypárti politikusnak. Erről az ügyről mit tudsz?

Kálomista Gábor egy üzletember. Megmondta, hogy művészettel nem akar foglalkozni, nem ért hozzá. Ő a gazdasági igazgató, olyan, mint egy producer, megszerzi a pénzt az előadásokra. Gábornak van annyi esze üzletemberként, hogy ha valami működik, és pénzt termel a színházának, azt nem fogja levenni. A baj az volt, hogy nem jöttek be rá az emberek. Én megnéztem azt az előadást, becsület szavamra mondom, hogy nincs benne politika. Egy áttekintés a kabaré száz évéről. Szerintem egyszerűen hosszú volt az előadás, tíz óra húszkor volt vége. Ha van egy művészeti tanács, akkor meg lehetett volna beszélni, hogy hogyan rövidítsük le. Ezek szakmai kérdések, amikkel fogyaszthatóvá lehetett volna tenni az előadást. Ugyan azt mondta Benedek Miklós, hogy a nézőtér tele volt, amikor levettük, és neki ebben tökéletesen igaza volt. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy egy pont után muszáj volt nagyon olcsón adni a jegyeket, és ismerősöket hívni. Így valóban megtöltötték a nézőteret, de az nem volt rentábilis. Sok vendégszínész szerepelt az előadásban, plusz egy komplett zenekar, és ha nem jön vissza a jegyárból az, amennyit belefektetünk, akkor az veszteség. Ahogy az is veszteség, hogy ehelyett az előadás helyett játszhatnánk mondjuk az Esküvőtől válóperig-et, ami nagyon nagy siker. Azt is elveszítjük, amit az behozna. Ez egy gazdasági kérdés, amit végig kellett gondolni.

Csányi Sándor és Schell Judit Esküvőtől válóperig című előadásbanForrás: Thália Színház

Amikor hallottad ezt az ügyet, elgondolkoztál rajta, hogy te mit csinálnál, ha egy politikus leszólna, hogy így vagy úgy kéne csinálni?

Igen. Nem gondolom, hogy egy politikus eldöntheti, hogy mit játsszon egy színház, annak ellenére, hogy nyilván kapunk mindenféle állami szervezettől pénzt. Abba beleszólhat a politika, hogy kit nevez ki igazgatónak, azzal nincs mit csinálni. De ha bejön ide Orbán Viktor vagy Bajnai Gordon, és nem tetszik neki egy előadás, mit tudok vele csinálni? Ő is csak egy néző.

Tehát te ilyen esetben ellenállnál?

Persze. De ez fel sem merül szerintem. Ha van egy szakmai szervezet, amelyik dönt pénzek odaítéléséről, akkor azt lehet mondani, hogy ezt a színházat nézik, vagy nem nézik. Ha nem nézik, akkor egy idő után le fogják cserélni a vezetőséget, és odaadják másnak a színházat. Annak nincs értelme, hogy van egy ház, amelyik tök üresen zengedezi bármelyik oldal dicsőségét. Az mindenkinek ciki.

Pont pár hete jött ki az Újszínház mérlege, ami azt mutatta, hogy amióta Dörner az igazgató, elvesztették a nézők egyharmadát.

Szerintem még többet is. Kíváncsi vagyok, erre mit fognak lépni. Odaadják-e valaki másnak, aki ért hozzá.

Mondtad, hogy mész ma este a Nemzetibe. Gyorsan megnézed az előadásokat, mielőtt leveszik őket?

Engem nagyon érdekel, hogy mit csinál Robi a Mephistó-ból. Színészként iszonyatosan jó érzés azt látni, hogy a színházból ügy lett, és áll a sor az Andrássy közepétől a Nagymező sarkáig a jegyekért. Ez fontos. Ha egy színház tele van, akkor annak én nagyon örülök. Az elsődleges cél az, hogy járjanak az emberek színházba.

Csányi SándorFotó: Hirling Bálint - Origo

Ha rajtad múlik a döntés, adtál volna még öt évet Alföldinek, hogy folytassa a megkezdett munkát?

Az a baj, hogy bármit is válaszolok erre, minden oldalról seggbe rúgnak. Nézzük azt, hogy amióta Alföldi az igazgató, a Nemzetiben telt házakkal mennek az előadások. Szerintem ez egy olyan érv, amire kell adni még öt évet. Vidnyánszky meg van olyan kaliberű alkotó, akinek simán odaadtam volna, hogy csináljon egy másik fajta színházat, és lássuk, hogy arra is járnak-e, vagy nem. Én azt éreztem, hogy mindkét döntésnek van igazsága. Nyilván akik ott vannak most a társulatban, azokkal jóban vagyok, és fáj a szívem értük. Vidnyánszky elküldte például Nagy Zsoltit, aki nekem a legjobb barátom, de próbálom a dolog személyes részét félretenni.

Nagy Zsolton kívül a feleséged, Tenki Réka is a Nemzeti társulatában van, és ő ott is marad. Kikérte a véleményedet?

Nem szerencsés, ha szakmai kérdésekben beledumálunk egymás dolgába. Nyilván ha megkérdezi, én szívesen válaszolok, de nem befolyásoltam őt se abban, hogy eljöjjön-e a Katonából, se abban, hogy maradjon-e a Nemzetiben. Ő sem befolyásolt abban, amikor felkértek, hogy legyek művészeti vezető. Ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Ha rábeszélem egy döntésre, és az nem jól sül el, azt évekig fogom hallgatni. Nekem az nem éri meg. Ez olyan, mint a táskavásárlás. Megvegyem, vagy ne vegyem meg? Nincs épeszű férfi, aki ebbe bele mer szólni, mert ha megveszi, de mégse tetszik neki, azért te vagy hibás, ha nem veszi meg, de egyszer csak pont az kéne, akkor is. Úgy gondolom, ha az emberben megérik valami, akkor tudja magától is, nem kell lökdösni. Amikor eljött az a pont, hogy Rékát hívta Alföldi, megkérdezett engem, megkérdezte a szüleit és a húgát, Dalmát, de szerintem ő azt valójában már eldöntötte magában.

A feleséged többször nyilatkozta, legutóbb a 168 órának, hogy kosztümös, szép színházeszményre vágyik, bár tudja, hogy ma ez konzervatívnak és maradinak számít. Akkor ezek szerint nem volt vitátok amiatt, hogy milyen színházi irányt fogsz a munkáddal képviselni.

Nyilván hasonlít az ízlésünk, nem véletlenül lett ő a feleségem. Amikor a legboldogabb vagyok a színházban, az mindig az ilyen típusú előadásokhoz köthető. Nem maradiságról vagy gondolat nélküli konzervativizmusról beszélek. Tökön szúrnám magam, ha Shakespeare-t kéne játszanom cicanadrágban. Amit például nagyon szeretek, az a Cirque du Soleil előadásai. Elkezded nézni, elvarázsol, és nyolcéves gyerekké változol. Ilyesmi az én színházeszményem is. Legyen egy magas színvonalú szakmai teljesítmény, és legyen egy rohadt nagy csoda az egészben, különben mi a francért jönne bárki színházba?! Tolsztoj azt írja a naplójába, hogy a művész feladata, hogy megszerettesse az emberekkel az életet.

Csányi SándorFotó: Hirling Bálint - Origo

Megnéztem a jövő évad tervét, és a század eleji színház helyett nekem inkább orlaisnak tűnik az irány. Mi lebegett a szemetek előtt?

Amikor engem kineveztek, már megvolt az idei utolsó bemutató, a Starfactory, és a következő évad terve. A jövő utáni évad lesz az, amibe már beleszólhatok. Orlait sokan támadták eleinte, de kiderült, hogy minőséget képvisel, az embereket megfizeti, munkát ad sokaknak. Valóban ez nem a művészszínházak rétege, de amiket csinál, azokat próbálja a lehető legjobban megcsinálni. Tibi része lett a színházi kultúrának, és szerintem boldogok a színészek, ha nála játszhatnak.

Mostanában divat lett, hogy ismert filmekből csinálnak színházi előadást. Te is több ilyenben szerepelsz. Mit gondolsz erről a trendről?

Nagyon jól eladható dolog.

Amikor felmerült A tanú, nem gondoltál arra, hogy Kállai alakítása annyira emblematikus, hogy ha megpróbálod újracsinálni, akkor azzal csak leégni lehet?

De. Az a vicces, hogy amikor A tanú-t forgatták, Őze 34 éves volt, Kállai meg 44, és mégis úgy gondolunk rájuk, mint két öregemberre.

Cserhalmi György és Csányi Sándor A tanú című előadásbanForrás: Thália Színház

Vacilláltál, hogy elvállad-e?

Amikor elkezded csinálni, akkor fosol, mert a feladat nagyon nehéz. De olyanfajta parám nincs, hogy nagy színész után nem lehet eljátszani valamit. Úgyis mindenki el fogja mondani, hogy a Kállai jobb volt. Ezzel mit csináljak, tényleg jobb volt. Viszonylag gyakran nézegetem a filmet, és én ezt nem tudom ilyen zsigerileg csinálni. Az a bambaság őrületesen jól jön belőle.

Az elmúlt években a színházi szakmán kívüliek számára is egyre inkább derülnek ki, hogy melyik színész melyik politikai oldalhoz húz, vagy az ember önkéntelenül jelentőséget tulajdonít annak, ki marad a Nemzetiben most, és ki megy, próbálja értelmezni a döntéseket, akár politikailag is. Te is érzed ezt?

Engem egyáltalán nem érdekel, hogy ki melyik oldalhoz húz. Nem gondolom, hogy Szami (Eperjes Károly) rosszabb színész lenne attól, hogy politikai szerepvállalásai vannak. Neki van egy meggyőződése, és én azt bírom, hogy ha valakinek meggyőződése van, és a tűzön-vízen keresztülviszi, ha erre fúj a szél, ha arra. Vagy ott van a másik oldalon Alföldi Robi liberalizmusa. Tök mindegy, milyen rendszer van, Alföldi Robi mindig ugyanazt nyomja. Ezt is bírom. Ha egy színész azt tudja mondani a Nemzeti Színházban több év tagság után, hogy neki nem kell a fizetés, mert ő ezzel a rendszerrel nem ért egyet, és feláll, az nagy dolog. Ha valaki kíváncsi erre az új rendszerre, és hisz abban, hogy neki ott lesz dolga, azt is megértem. És megértem azt is, ha valaki azt gondolja, hogy engem nem rúgtak ki, leszarom, ki van fölöttem, máshova nem hívnak, muszáj valamiből etetnem a gyerekemet, én befogom a számat, és maradok. Annyira nincs munka, hogy nem ér ítélkezni az emberek fölött. Mindenki csinálja azt, amiből életben tud maradni, csak csinálja minél jobban, és kész.

Téged zavar, hogy most az egyik szekértáborhoz hajszállal közelebb kerülsz azzal, hogy a Tháliában, Kálomista mellett leszel művészeti vezető?

Én most ezt több helyről megkaptam, hogy az egyik oldal szekértolója lettem. Csak én másképp hívom ezt a szekeret. A Tháliában nincsenek politikai kötődésű színészek, és nincs politikai kötődésű színdarab. Tudod például, hogy ki a Radnóti gazdasági igazgatója?

Fogalmam sincs.

Minden színház gazdasági igazgatója próbál jóban lenni az éppen aktuális hatalommal, és megpróbál minél több támogatást szerezni a színházának. Ha nem ezt csinálná, akkor nem végezné jól a munkáját. Értem a címkét, de nem találok fogást rajta.

Csányi SándorFotó: Hirling Bálint - Origo

A színészek először minél nagyobb szerepeket szeretnének játszani, utána pedig minél izgalmasabbat. Te már játszottál nagyot is, izgalmasat is. Mostanában mi kell neked ahhoz, hogy kedved legyen színpadra állni?

Egyáltalán nincs bennem szerepéhség, gyakorlatilag állandóan főszerepeket játszottam. A művészeti vezetőség sem arról szól, hogy pozícióban kell lennem, hogy szerepet kapjak. Nálam most inkább azon van a hangsúly, hogy hogyan tudom magam kivonni az előadásokból, és inkább az új feladataimmal foglalkozni. Szerintem akkor érdemes elvállalni egy olyan pozíciót, aminek köze van a hatalomhoz, hogy ha az ember támadhatatlan ezekből az irányokból. Mert ha az ember szerepéhes vagy pénzéhes, akkor nagyon könnyen befolyásolható lesz. Én most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyik sem áll fenn.

Tudtál félrerakni az évek során?

Igyekszem ésszel bánni a pénzzel. Nem is én, hanem Réka. Amikor elvállaltam néhány éve a Szombat Esti Láz-at, akkor nyilatkoztam, hogy mennyire érdekel a kihívás. Ha akkor lett volna annyi pénzem, amennyi nem volt, akkor rohadtul nem érdekelt volna a kihívás. Megkérdezték, hogy van-e kedvem csinálni, beszéltem a könyvelőmmel, megmondta, hogy mennyit kell befizetni, hát egyből érdekelt a kihívás. Rögtön volt kedvem új formanyelvet találni a táncban.

Csányi SándorFotó: Hirling Bálint - Origo

Azt elismered, hogy az utóbbi pár évben visszavettél a pörgésből? Vagy csak azért gondolom ezt, mert nem készülnek filmek?

Színházban nagyon pörgök, folyamatosan havi huszonötöket játszottam. Valóban nem volt film, a Poligamy volt az utolsó rendes filmszerepem.

Láttál valami jó filmet mostanában?

Nagyon szidják a Django elszabadul-t, de én imádtam. A Szerelem is nagyon tetszett.