Remélem, drámai halált halok

2013.08.06. 21:27

Bűn az élet, igyunk bort! - kezdi az interjút tökéletes magyar kiejtéssel Udo Kier, a delejes tekintetű, még mindig világítóan zöld szemű német színész, az Otthonom, Idaho Hansa, valamint Lars von Trier és Fassbinder filmjeinek állandó szereplője. Az Armageddonban, a Pengében és egy Madonna-klipben is feltűnő művész Nemes Gyula Zero című filmjének forgatására érkezett most Budapestre. Beszélgetésünk elején egy német divatmagazint lobogtat, amelynek aktuális címlapján egy félmeztelen modellel pózol. Sokat dolgozhattak rajta Photoshoppal, élcelődik. A régóta Amerikában élő 68 éves színész, aki a hetvenes-nyolcvanas években több magyar filmben is szerepelt, mesélt nekünk arról, hogy mit tanult a magyar rendezőktől, miért viccesek a nagy hollywoodi forgatások, és hogy miért szerepelne szívesen egy Lady Gaga-klipben.

Nem ez az első alkalom, hogy magyar filmben szerepel. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján főszerepet kapott Bódy Gábor Nárcisz és Psyché című filmjében, és játszott kétszer Jancsó Miklósnál is. Milyen érzés újra Magyarországon forgatni?

Nagyjából a munka felénél tartok, és már volt időm járkálni a városban. Elmentem az Astoria Hotelbe, ami annak idején egy igazi dekadens hely volt. Emlékszem, a mosdóban lehetett pénzt váltani. Sétáltam a Váci utcában is, de bárhova néztem, mindenhol csak thaimasszázs-hirdetéseket és bankokat láttam. Kerestem egy éttermet, ahova régen sokat jártunk, de már pékség van a helyén. Álldogáltam benn, nosztalgiáztam. Szóval, minden megváltozott.

Udo KierFotó: Magócsi Márton - Origo

 

Hogy találtak önre annak idején a magyar rendezők?

Bódy Gáborral először a mannheimi filmfesztiválon találkoztam, ahol díjat nyert az Amerikai anzix-szal. Odajött hozzám, és közölte, hogy szeretne forgatni velem egy filmet Magyarországon. Meghívott Budapestre, és bevont a filmes kísérleteibe. Emlékszem, fotókat készített rólam, ahogy levest eszem, és bele kellett sírnom a könnyeimet a levesbe. Aztán rendezett két tévéfilmet, a Katonák-at és a Krétakör-t, és mindkettőben szerepeltem. A Katonák-ban ezüstre festették a fejemet, és elképesztő jelmezekbe öltöztettek, a Krétakör-ben pedig aranyszínű voltam.

Nárcisz szerepét Bódy a kezdetektől önnek szánta?

Egyáltalán nem. Eredetileg egy kisebb szerepem lett volna, de amikor a női főszereplő, Patricia Adriani meghallgatása zajlott, Gábor megkért, hogy ugorjak be, és játsszam el a haldoklásjelenetet. Megcsináltam, és azzal az alakítással meggyőztem arról, hogy alkalmas vagyok a szerepre.

A forgatás után is tartották a kapcsolatot?

Később is készített velem videókat, aztán kiment Németországba, de ott nem érezte igazán jól magát. Három nappal a halála előtt én is éppen Magyarországon jártam, egy készülő magyar film meghallgatására jöttem, de nem találkoztunk, mert ő épp aznap érkezett, amikor én hazaindultam. Pár nappal később hallottam a szörnyű hírt.

Jancsó Miklósnak két filmjében, az Allegro Barbaró-ban és a Magyar rapszódiá-ban kapott szerepet.

Bódy Gábor azt mondta, hogy rajta kívül csak két másik magyar rendezővel szabad dolgoznom: Huszárik Zoltánnal és Jancsó Miklóssal. Mindketten megkerestek, és végül két Jancsó-filmben játszottam. Egyébként, amikor Budapesten forgattam, Gábor sok művész barátjának bemutatott, így ismerkedtem meg Xantus Jánossal és Hajas Tiborral is. Nagyon sokat tanultam a közös munkák során. Nem csak szakmai értelemben.

Cserhalmi György, Jancsó Miklós és Udo Kier az Allegro Barbaro forgatásánForrás: Szóvári Gyula (MFFA)

Mondana egy ilyen dolgot?

Például a forgatások alatt általában kapok sofőrt, de sosem ülök a hátsó ülésre, és játszom el a sztárt, és sosem teszek úgy, mintha a sofőr felett állnék. Nagyon szerencsés vagyok, hogy színész lehetek, ráadásul sosem kellett szerepet kérnem, mindig a rendezők kerestek meg. Ez kiváltság, amivel nem élek vissza.

Úgy beszél a karrierjéről, mintha a szerencsés és véletlen találkozásoknak és a spontán meghozott döntéseknek köszönhetné.

Mert így is van. Ültem egy repülőgépen, mellettem egy amerikai, aki megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. Mondtam, hogy színész vagyok. Bizonytalan, kezdő színész voltam, ezért hordtam magamnál fotókat, megmutattam neki, ő pedig felírta a telefonszámomat az útlevelébe. Egy hónap múlva felhívott, hogy rendezni fog egy filmet Frankensteinről, és lenne benne számomra egy szerep. Így kaptam meg Frankenstein szerepét Paul Morrissey Test Frankensteinnek című filmjében. Mannheimben véletlenül találkoztam Bódy Gáborral, pár év múlva ugyanott Lars von Trierrel, akivel most már huszonöt éve dolgozom folyamatosan. Soha nem terveztem el semmit előre. Szerencsés vagyok. Ráadásul most már anyagilag nem is lenne muszáj dolgoznom, nyugodtan ülhetnék otthon és ültethetnék narancsfákat, de szeretek játszani. Anyagi ügyekben egyébként sosem estem túlzásokba. Nincs szükségem Rolls-Royce-ra. Viszont műgyűjtő vagyok. Budapesten is vásároltam egy Mednyánszky- és egy Czóbel-festményt.

Frankenstein mellett Drakulát is eljátszotta. Elég jelentős horrorfilmes múlttal rendelkezik. Mit jelent önnek ez a műfaj?

Először is, sosem tudtam volna magamat elképzelni Drakulaként vagy Frankensteinként. De megtaláltak ezek a szerepek, és látom bennük a költőiséget. Drakulában, hogy egy nő vérét kell kiszívnia ahhoz, hogy életben maradjon, és Frankensteinben a szenvedélyt és az őrült vágyat arra, hogy valami újat teremtsen. És az sem elhanyagolható, hogy a mai napig odajönnek hozzám az emberek, és kéjes élvezettel mondják, hogy milyen gonosz voltam ezekben a filmekben. Mivel a valóságban egészen másmilyen vagyok, élvezem, ha gonosz karaktert játszhatok.

Udo Kier és Stefania Casini a Vér Drakulának című filmbenForrás: Compagnia Cinematografica Champion

Fassbinderrel tizenévesen ismerkedtek meg, és később szinte állandó szereplője lett a filmjeinek.

Mikor először találkoztunk, ő tizenöt éves volt, én tizenhat. Ő nem volt túl szép, én elég jóképű voltam. Olyanok lehettünk, mint a szépség és a szörnyeteg. Ő iskolába járt, én dolgoztam, mert nem volt pénzem iskolára. Később, mikor már rendező lett, Münchenben találkoztunk, de elég arrogánsan viselkedett velem. Aztán elmagyarázta, hogy ennek az volt az oka, hogy a régi kölni időkre emlékeztettem, és ő nem szívesen gondolt vissza. Később szerepet ajánlott A szabadság ököljoga című filmjében, de nem vállaltam el, mert nem érdekelt a téma. Sosem bocsátotta meg. Végül az 1977-es Bolwieser című filmben dolgoztam vele először. Számomra az volt a filmjeiben a legérdekesebb, ahogy a háború utáni Németországra reflektált.

Jellemző a karrierjére, hogy bizonyos rendezőkkel nagyon sokat dolgozott együtt. Milyen előnyeit és hátrányait élte meg ennek?

Nagyon kreatív tud lenni így a munka. Nem kell keresztülmenni az ismerkedési folyamaton és kitapasztalni egymást. Azonnal tudjuk, hogy mit akar a másik. Ezenkívül akkoriban minden rendezőnek megvolt a maga csapata. Wim Wendersnek is, Werner Herzognak is, Fassbindernek is. És ezeken a színész-rendező csapatokon nem lehetett változtatni. Én például csak az után játszottam Wendersnél és Herzognál is, miután Fassbinder meghalt.

Udo KierFotó: Magócsi Márton - Origo

De miért nem lehetett változtatni ezeken a felállásokon?

Például amikor mondtam Fassbindernek, hogy eljönnék Budapestre forgatni, úgy reagált, hogy ha elmegyek, akkor parkolópályára tesz. Minden rendező, akivel dolgoztam, ilyen féltékeny volt. Szeretnek veled dolgozni, meg akarnak tartani, és ha elmész mással forgatni, akkor az olyan, mintha áruló lennél. Lars von Tierrel ugyanez a helyzet. Kapok Dániából más szerepajánlatokat is, de ezeket sosem vállalom el. Ő nem mondaná azt, hogy nem enged el, de tudom, hogy megbántódna. Hiszen rengeteg jobbnál jobb szerepet kaptam már tőle.

Mit szabad elmondania a Nymphomaniac-ról?

Kábé annyit, hogy Koppenhágában lesz a bemutató. Nagyon erotikus film, sok szexjelenettel, de én nem veszek részt semmilyen aktusban. Rajtam kívül szerintem mindenki más igen. Nagyjából mindenhol.

Az Otthonom, Idahó-ban Hans, a meleg autóalkatrész-kereskedő és egykori avantgárd művész figuráját alakította.

Gus Van Sant a berlini filmfesztiválon jött oda hozzám azzal, hogy forgatni fog egy filmet Keanu Reeveszel és River Phoenixszel, és lenne benne számomra egy szerep. Beszélt, beszélt, mert a filmfesztiválokon mindenki nagyon magányos, és ezért sokat beszél. Minél nagyobb egy fesztivál, annál magányosabb mindenki. Szóval elvállaltam, és amikor mondtam a barátaimnak, hogy ki a két főszereplő, egészen odavoltak. Én nem ismertem őket. A forgatás előtt sokat leveleztünk Gusszal, és több javaslatot is tettem Hans figurájával kapcsolatban. Bedobtam, hogy legyen nála mindig egy bőrönd, de sose láthassuk, hogy mit hord benne. A két srácnak előadott lámpás, énekes-táncos performanszt is együtt találtuk ki.

És milyennek találta a két fiatal színészt?

River Phoenix elképesztően tehetséges volt, és állandóan Hansnak szólított a forgatáson kívül is. És folyton én fizettem helyette az étteremben.

Egyszer azt mondta, Gus Van Santnek köszönheti, hogy kiköltözött Amerikába.

Nagyon hálás vagyok neki, mert ő szerzett nekem társadalombiztosítást és munkavállalási engedélyt Amerikában. A forgatás után már mentem volna vissza Németországba, amikor egy barátnőm felvetette, hogy miért nem maradok kinn. Mondtam, hogy nem, aztán megittam pár pohár bort, és úgy döntöttem, hogy mégiscsak maradok. Kibéreltem egy lakást, és megtanultam meghallgatásokra járni. Megszerettem Amerikában élni, és már soha nem fogok visszaköltözni Németországba. Néha hazavágyom, olyankor visszamegyek, de nagyon le szokott hangolni. Maradok Amerikában, és remélem, hogy a végén valami nagyon drámai halált halok. Az álomhalált úgy képzelem el, hogy egy narancssárga Porschét vezetve, lezuhanok egy szikláról, és belerepülök a kék óceánba. Elég látványos lenne. Nem akarok visszamenni meghalni oda, ahol születtem.

A sok művészfilm után milyen élmény volt az Armageddon-ban, a Pengé-ben, vagy az Ace Ventura második részében játszani?

Egyrészt, ha ilyen nagyszabású filmekben játszik az ember, akkor utána könnyebben megtalálják a fiatal, tehetséges rendezők. Másrészt, amikor nagy amerikai produkciókban dolgozom, elég ironikusan figyelem a dolgokat. Először is megnézem, hogy akkora-e a lakókocsi, amekkorát megbeszéltünk a szerződésben, hogy nincs-e benne túl meleg, vagy túl hideg. Aztán, amikor megérkezem egy ilyen forgatásra, szinte megszűnök létezni, mert kapok magam mellé egy asszisztenst, aki állandóan mellettem jön, és bejelenti a stábnak, hogy pár perc múlva hol leszek éppen. Egyedül nem mehetek sehova, és ezeken legbelül jót mulatok. Egyébként pedig nagyon élvezem az egészet, mert minden olyan nagyszabású, és szeretek sztárokkal dolgozni. Persze általában nem alakul ki velük valódi kapcsolat, mert ők sztárok, és az egy másik világ. Kedvesen köszönünk egymásnak, megkérdezzük, hogy van a másik, és megyünk a dolgunkra. De vannak kivételek. Bill Pullmannel például sokat jártunk együtt múzeumba, ő egyáltalán nem megközelíthetetlen.

Udo Kier az Armageddon című filmbenForrás: InterCom

Egy interjúban azt mondta, hogy nem kell minden színésznek jónak lennie, mert milyen béna lenne, ha Pamela Anderson úgy játszana, mint Meryl Streep.

Ezt úgy értettem, hogy olyan külsővel, amilyennel Pamela rendelkezik, senki sem venné komolyan, ha úgy játszana, mint Meryl Streep. Meryl Streep jelenleg a világ egyik legjobb színésznője. Pamela pedig Pamela, akit én nagyon kedvelek. Madonna is Madonna, ők önmagukat adják. Ikonok.

Szerepelt Madonna Deeper and Deeper című számának a videoklipjében. Most is vállalna hasonló felkérést?

Egyetlen ember van, akinek a videoklipjében szívesen szerepelnék, és az Lady Gaga. Fel is kéne vennem vele a kapcsolatot. Vele el tudnék képzelni valami hatalmas őrültséget.

Beszéljünk a Zeró-ról! Mi fogta meg a forgatókönyvben?

Nagyjából egy éve kaptam meg a könyvet, elolvastam, és azt gondoltam, nocsak, ez nagyon érdekes: méhek, természet, méz, egy szép lány. Aztán beszéltem Gyulával, és döntöttem. Egyébként ez az első alkalom, hogy úgy vállaltam el egy szerepet, hogy nem találkoztam előtte személyesen a rendezővel.

Már zajlik a forgatás, hogy látja, jól döntött?

A Zero egyáltalán nem egy átlagos film. Nagyon élvezem a munkát. Gyula egészen más módszerrel dolgozik, mint azok a rendezők, akikkel eddig forgattam. Folyton meglep valamivel, például mindennap új forgatókönyvet kapok. Tegnap meg váratlanul magyarul kellett beszélnem egy jelenetben. A forgatásokon sosem nézem vissza magam a monitoron, mert szerintem ezzel megzavarom a rendezőt. Eleinte, mikor Gyula nézte a leforgatott anyagot, messziről hallgattam a hangokat, amiket kiad, és félve kérdeztem, (magyarul mondja) "Nem jó?" De most már megtanultam, hogy akkor van baj, ha ilyenkor csöndben marad. Egyébként nagyon szeretek fiatal rendezőkkel dolgozni, mert tele vannak energiával. Az idősebbekben már több a rutin. Persze azért szívesen játszanék mondjuk egy Woody Allen-filmben, mert ő még mindig totál bolond.

Udo KierFotó: Magócsi Márton - Origo

Kit játszik a filmben?

Egy üzletembert, aki szereti a lányát, de lefoglalja a munkája, és tele van komoly tervekkel. Aztán a lánya keresztülhúzza a számításait, mert szerelembe esik, és az apja ellen fordul.

Folyamatosan dolgozik, de nemrég azt nyilatkozta, hogy még mindig vár egy olyan forgatókönyvre és benne egy olyan szerepre, amitől a plafonig ugrik, mert annyira jó. Azóta kapott ilyet?

A plafonig még nem ugrottam, de kaptam már olyat, amitől gyorsabban kezdtem sétálni. Az álomszerepek a korral is változnak. Mikor fiatal voltam, nagyon el akartam játszani Rimbaud-t, de lecsúsztam róla, és végül Leonardo DiCaprio kapta a szerepet. Most mire vágyom? Játsszam el Hemingwayt? De nem hasonlítok rá. Talán eljátszhatnám Lugosi Bélát, ahogy egyedül éldegél a hegyekben, és idős hölgyeket hív meg magához teára. Csak időseket, hogy minél fiatalabbnak tűnjön közöttük. De viccen kívül, ameddig csak képes vagyok mozogni, szeretnék filmeket forgatni. Majd ha már annyira öreg leszek, hogy elfelejtem a szövegemet, akkor felírom a kezemre, és onnan olvasom.