Így szeretik egymást a lányok

2013.10.12. 22:52

A héten a magyar mozikba került Adèle életét többek közt a meghökkentően életszerű leszbikus szexjeleneteiért is dicsérik. De vajon mi volt eddig ezen a téren a filmekben, hogy ennyire ünneplik ezt a hosszú, részletgazdagon vászonra vitt aktust? Összeszedtünk tíz emlékezetes leszbikus ágyjelenetet a moziból a fogait fenő Catherine Deneuve-től a fekete parókás Angelina Jolie-n át a kattant balerina Natalie Portmanig.

Az éhség (The Hunger, 1983)

Kezdjük is egyből a leghiteltelenebb jelenettel, amelyben Catherine Deneuve vámpírként csavarja el Susan Sarandon fejét és karját. Tony Scott ezzel a filmel teremtette meg a leszbikus vámpírnő figuráját, ami azóta is roppant népszerű, és jó mélyen elültette a mozinézők fejében azt az összefüggést, hogy aki leszbikus, az bizonyára vámpír is. A filmből a szenvedély helyett leginkább a ridegség és már majdnem komédiába illő modorosság jön csak át, ennek ellenére személyesen ismerünk valakit, aki ennek a filmnek a hatására lett leszbikus. 

+ + +

When Night is Falling (1995)

Kevés ennyire érzéki és gyöngéd film készült a női szerelemről. Az egyetemi tanárnő (Pascale Bussieres) otthagyja unalmas teológus barátját (Henry Czerny) és összejön egy bohém cirkuszi előadóművésszel (Rachael Crawford), hogy megélje azt, amiről korábban álmodozni sem mert. Nő (Patricia Rozema) írta és rendezte és az egész film egy nagy parfümillatú szimbolika. Bár ebben a szexjelenetben is minden benne van a 69-et leszámítva, de a lírai ollózás és a lassított felvételes kevésbé tűnik valóságosnak. Ettől a film még ugyanolyan hiteles, csak más síkokon mutatja be a női szerelmet.

+ + +

Fülledtség (Bound, 1996)

Amikor leszbikus szexjeleneteken törtük a fejünket, ez ugrott be legelőször. A hatás nem véletlen, ugyanis Andy és Larry Wachowskinak, a Mátrix rendező-testvérpárosának a jelenet felvételeinél Susie Bright szexológus segített a minél hitelesebb végeredmény eléréshez. Jó munkát végeztek. A Fülledtség abban volt forradalmi, hogy főhősnők leszbikusságát mintegy mellékesen kezelte: ez a noir-történet pontosan ugyanilyen jól működött volna különböző nemű szereplőkkel.

A központi szexjelenetet egyetlen beállításban rögzítették, és a bonyolult kameramozgás miatt a színésznők lihegését és cuppogását utólag kellett felvenni. Ha az eredeti hangot használták volna, azt hallanánk, ahogy a munkások nagy robajjal mozgatják el a falakat a kamera útjából, a rendezők pedig olyan instrukciókat ordibálnak a színésznőknek, hogy "húzd fel a lábadat!" vagy "most markold meg a lepedőt!" Az amerikai moziverzióban a snitt véget ért, mielőtt a kamera megkerülte volna színésznőket, így az ottani nézők már nem láthatták, ahogy Jennifer Tilly az egyik kezével Gina Gershon lábai között matat, a másikkal pedig a szájában kotorászik.

+ + +

High Art (1998)

Szintén női rendezésben (Lisa Cholodenko) készült film egy drogos fotóművész (Ally Sheedy) és a szintén fotós szomszédnő (Radha Mitchell) egymásra találásáról. A filmben látható szexjelenet tizenöt év távlatából nézve inkább komikusnak, mint erotikusnak hat. A ruhában takaró alatt tekergőző testek látványától akár még a kilencvenes években is megkaphatta a 12-es korhatárbesorolást.

+ + +

Gia (1998)

A film az 1986-ban AIDS-en meghalt biszexuális szupermodell, Gia Carangi életét mutatja be olyan nyíltsággal, hogy a címszerepet alakító Angelina Jolie később hatpercnyi meztelenséget szeretett volna kivágatni a végső változatból. Jolie meztelen jelenléte valóban eléggé felborzoló ahhoz, hogy explicit képsorok nélkül is azt gondoljuk, hogy a látottak után biztosan hatalmasat szeretkeztek a szereplők.

+ + +

Mulholland Drive (2001)

Egy kitűnő példa arra, hogyan lehet pattanásig feszíteni a semmit. Néhány felbukkanó mellbimbón kívül David Lynch minden mást a néző fantáziájára bíz. A film történetének szempontjából sem egyértelmű, hogy megtörténik-e, amit látunk vagy sem, a lényeg, hogy az van, amit látunk, vagyis a nagy semmi. Mindenki döntse el magában, hogy ez mennyire hiteles. Meg azt is, hogy miről szólt a film.

+ + +

Loving Annabelle (2006)

Ha a rendező szexuális irányultsága nyom a latban a jelenet hitelességének vizsgálatakor, akkor ennek a filmnek kéne a leghitelesebbnek lennie. Katherine Brooks rendező ugyanis nyíltan leszbikus, aki szinte csak csajos témában forgat. A Loving Annabelle az eddigi legjobban sikerült filmje, amelyben egy tanár és egy diák első egymásbaborulását meséli el. A két percből legalább egy a vetkőztetés, a maradék időben pedig olyan sötét van, hogy a történtek értelmezéséhez a legtöbb támpontot a nők lihegése adja. Hetero szexjelenetekben már megszokhattuk, hogy apa falhoz vágja anyát, itt ezt a diáklány teszi a tanárnőjével. Hitelesnek hiteles, csak túl rövid.

+ + +

Fekete hattyú (Black Swan, 2010)

Mivel ebben a szexjelenetben a Natalie Portman által alakított karakter leszbikus fantáziái elevenednek meg, így némiképp idealizált az együttlét: egy átpiált, átkokózott éjszaka végén nincs ember, aki ilyen ügyesen tudja lekapkodni magáról a ruhát, mint Portman és Mila Kunis teszi itt. Egy A listás sztár főszereplésével készült hollywoodi filmhez képest meglepően hosszan és direkt módon mutatják a puncinyalást - ettől biztos el is kerekedett a mozinézők szeme Idahóban. Az orgazmus talán az indokoltnál hamarabb jön, de ezt megint csak írjuk a fantáziálás számlájára.

+ + +

Szoba Rómában (Habitación en Roma, 2010)

A Szoba Rómában a Magyarországon is nagy sikerrel vetített Az ágyban leszbikus remake-je, és mindkét filmnek az a specialitása, hogy ha egy olyan személlyel együtt nézzük meg, akivel egy kicsit is vonzónak találjuk egymást szexuálisan, akkor a közös mozizásnak garantáltan dugás lesz a vége. Tekintve, hogy az egész film egy átszeretkezett éjszakáról szól, van benne bőven jelenet, amiből szemezgethetnénk. Kiválasztottuk a legmeredekebbet, ám az Adèle életé-hez képest ez is csak könnyed hancúrozásoknak tűnik. A rövidhajú nő (A bőr, amelyben élek című Almodóvar-filmből ismerős Elena Anaya) egy profi magabiztosságával nyúl partneréhez, nem csoda, hiszen a spanyol színésznő az életben is meleg.

+ + +

Joven y Alocada (2012)

Stílusában ennek a tavalyi chilei filmnek a szexjelenete áll a legközelebb az Adèle életé-hez. Ugyanaz a dokumentarista képi világ a felerősített testhangokkal még életszerűbbé téve. A képkivágás inkább eltakar, mint ápol, úgyhogy a lényeget pont nem látjuk, a lányok viszont gyönyörűek.