Csúnyán mellélőttek

2013.10.20. 22:33

Natalie Portman ordenáré komédiában vetkőzött tangára, George Clooney kinyírta Batmant, Angelina Jolie elfelejtett szexis lenni. Hiába ügyelnek rá kínosan a hollywoodi sztárok, hogy milyen filmben vállalnak szerepet, legtöbbjük karrierjébe így is becsúszik egy-két mellényúlás. Most ezeket gyűjtöttük össze.

George Clooney: Batman és Robin (Batman & Robin, 1997)

A közvélekedés szerint Joel Schumacher alkotása minden idők legrosszabb Batman-filmje idióta humorával, az ezüstszínűre festett fejű Arnold Schwarzeneggerrel az idétlen főgonosz, Mr. Freeze szerepében, a férfi transzvesztitának maszkírozott Uma Thurmannal, és persze George Clooney béna, mellbimbós Batmanjével, akit egyesek meglátása szerint homoerotikus vonzalom fűz segítőjéhez, Robinhoz. Tény, hogy a megbukott film jó időre megölte a franchise-t: a tervezett folytatást levették a napirendről, és Christopher Nolan teljesen újragondolt, 2005-ös Batmanjéig a szuperhőst pihenni küldték.

George Clooney és Chris O'Donnell a Batman és Robin című filmbenForrás: InterCom

Szerencsére Clooneynak van öniróniája, és az évek során számtalanszor nyilatkozott kritikusan és önkritikusan a filmről, ugyanakkor azt is ki szokta emelni, hogy csak utólag olyan könnyű okosnak lenni. Amikor két éve A hatalom árnyékában című filmjét népszerűsítette, ezt mondta a Batman és Robin-ról: "Könnyű most azt mondani, hogy 'hű, az egy iszonyat szar film, és borzasztó rossz voltam benne', de az igazság az, hogy, amikor megcsörrent a telefonom, és a Warner Bros. igazgatója azt mondta, hogy 'gyere be az irodámba, mert Batmant fogod játszani a következő Batman-filmben', akkor csak annyit mondtam, hogy 'naná!', és felhívtam az összes barátomat, akik odavoltak, és én is odavoltam, nem akartam elhinni!"

George Clooney a Batman és Robin című filmbenForrás: InterCom

Azt is hangsúlyozza, hogy a bukás ellenére a Batman és Robin fontos lépcső volt a karrierjében: "Mivel az előző film annyira sikeres volt, azt hittem, egy hatalmas, sikeres franchise-film része leszek. És bizonyos értelemben az is lettem. Mind a mai napig az volt a legnagyobb lehetőség, amit valaha kaptam, és teljesen megváltoztatta a karrieremet, annak ellenére, hogy gyenge film volt és én is gyenge voltam benne. Nehéz volt abban a filmben jónak lenni, nem tudom, mit csinálhattam volna másként. De az is igaz, hogy miután én voltam benne Batman, muszáj valamennyi felelősséget vállalnom azért, ahogy sikerült".

Amikor az MTV mostanában megkérdezte tőle, hogy mi volt kellemetlenebb, a Gravitáció-ban viselt szkafander vagy a Batman-gúnya, azt felelte, hogy utóbbi, mert "az nemcsak nekem volt kellemetlen, hanem mindenkinek". Hozzátette, hogy amíg be nem mutatták a filmet, észre sem vette, hogy a jelmezén mellbimbók vannak, mert belebújva nem tudott annyira lehajolni, hogy lássa a saját mellkasát.

* * *

Angelina Jolie - Az utazó (The Tourist, 2010)

Az utazó-nál nagyjából minden félrement, ami félremehetett: egy sokszoros szereplő- és rendezőcserén átesett remake volt, amit végül a hollywoodi szórakoztató filmekhez kicsit sem konyító Florian Henckel von Donnersmarck (A mások élete) rendezett egy összecsapott forgatókönyvből, minden ritmusérzék nélkül. A végeredmény egy olyan romantikus thriller-vígjáték lett, ami nem volt sem izgalmas, sem vicces, de főképpen nem szerelmes hangulatú: a két főszereplő, Johnny Depp és Angelina Jolie kábé annyira voltak szenvedélyesek, mintha robotok lennének, vonzalomnak nyomát sem lehetett felfedezni köztük.

Angelina Jolie Az utazó című filmbenForrás: InterCom

Bár nem szabatkozásnak szánta, sokatmondó, hogy Jolie - aki sosem vállal forgatást Brad Pitt-tel egyszerre, hogy egyikük mindig a gyerekeikkel lehessen - egy interjúban kedélyesen elmesélte, hogy csakis praktikus okokból vállalta a film női főszerepét: "Egy nagyon gyors munkát kerestem, hogy beférjen Brad Pénzcsináló-ja elé. Szóval egy olyan filmre volt szükségem, aminek a forgatása nem tart sokáig, és szép helyen zajlik, ahol a családom jól érzi magát. És akkor valaki mondta, hogy van ez a film, amit Velencében és Párizsban forgatnak majd".

Az amerikai közönség nem volt kíváncsi Jolie és a kimerevített arcú Depp velencei kalandjára, de Az utazó az USA-n kívül keresett annyit, hogy ne legyen nagy bukás. Ellenben a negatív kritikai fogadtatásban részesült film és a Golden Globe-bizottság is röhej tárgya lett azáltal, hogy három Golden Globe-ra is jelölték Az utazó-t: a legjobb vígjáték, színész és színésznő kategóriájában. A 2011-es gála műsorvezetője, Ricky Gervais nem kímélte a filmet, és már bevezető beszédében azon élcelődött, hogy "idén szinte minden 3D-s volt, kivéve Az utazó figuráit. Igaz, én csak ismétlem, amit másoktól hallottam, nem is láttam a filmet. No, de ki látta?"

Angelina Jolie és Johnny Depp Az utazó című filmbenForrás: InterCom

Depp már évek óta amúgy is komolyan vehetetlen karrierjében nem osztott, nem szorzott Az utazó, Jolie-éra viszont drámai hatással volt: azóta egy filmben sem szerepelt, csak jövőre láthatjuk majd a Maleficent című mesében (amit a gyereki kedvéért vállalt el), viszont A vér és méz földje után jelenleg már második nagyjátékfilm-rendezését készíti elő.

* * *

Natalie Portman - Király! (Your Highness, 2011)

David Gordon Green rendező és Danny McBride közös forgatásaikon azt játszották, hogy az egyikük kitalált egy filmcímet, a másik pedig kitalált hozzá egy sztorit. A Király! alapötlete is így született meg, de sajnos aztán nem feccöltek sokkal több energiát a forgatókönyv kidolgozásába, mint az a kezdeti, egymondatos szinopszis, hogy "egy herceg betép, és sárkányokkal harcol". A Király!-nak annyira bárgyú és sokszor kifejezetten otromba a humora, hogy arra az sem mentség, hogy egy szívós komédiáról van szó. Az egyetlen pozitívum talán pont Natalie Portman részvétele, akinek a jelenléte teljesen valószerűtlen, ezért egész vicces egy ilyen filmben.

Natalie Portman a Király! című filmbenForrás: Select Video

Az 50 millió dolláros Király! világszerte nem egészen 25-öt hozott vissza, és semelyik résztvevő karrierjének nem tett túlságosan jót - Green sem előtte, sem azóta nem dolgozott ilyen nagy büdzsével. Az időzítés különösen szerencsétlen volt: bár a Király! 2009 nyarán, még a Fekete hattyú előtt forgott, csak 2011 áprilisában mutatták be, nem sokkal azután, hogy Portman megnyerte a legjobb női alakítás díját a Fekete hattyú-ért, és elég furcsa volt, hogy friss Oscar-díjasként egy ekkora marhaságban parádézott.

David Gordon Green (baseball-sapkában), James Franco, Natalie Portman Forrás: Select Video

James Francót is épp abban az évben jelölték Oscarra (a 127 órá-ért), de tőle azért kevésbé volt meglepő a bárgyú szívós szerep, így nem kellett az imidzsét féltenie. Portman nem az a típus, aki beszólna bárkire vagy bármire, ellenben Franco idén már megengedte magának, hogy őszintén nyilatkozzon a filmről, és kijelentette, hogy "jó szar volt, nem lehet rá mást mondani". Green már a bemutatás évében lazán ironizált a filmmel kapcsolatban, bár azt nem ismerte be, hogy rosszul sikerült, de amikor a Time magazin megválasztotta ez év egyik legrosszabb filmjének, úgy reagált, hogy "hihetetlen ez a felhajtás, mi? Ez a rengeteg dicséret és díj! Kicsit rosszul esett, hogy a National Board of Review megfeledkezett rólunk, de biztos vagyok benne, hogy az Oscar-bizottság kárpótol majd minket".

* * *

Nicole Kidman - Túszjátszma (Trespass, 2011)

Joel Schumacher két filmjével is képviselteti magát a cikkünkben, mert Batman kinyírása mellett az a kétes dicsőség is az övé, hogy ő rendezte Nicole Kidman legjobban lehúzott filmjét: a Túszjátszma a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő site-on mindössze 10%-on áll, és ezzel jócskán alulmúlja még a Kellékfeleség-et, Az invázió-t és az Átkozott boszorkák-at is.

Nicolas Cage és Nicole Kidman a Túszjátszma című filmbenForrás: Select Video

A film már a forgatás kezdete előtt elhíresült Nicolas Cage őrültködéséről: a színész, aki eredetileg Nicole Kidman férjét alakította volna a túszejtős thrillerben, egyszer csak kitalálta, hogy inkább a túszejtők vezetője akar lenni, aztán, amikor elkezdődött volna a forgatás, eltűnt a Bahamákon, és senki nem érte el, majd előkerült, és közölte, hogy mégis hajlandó eljátszani a férjet. A film annyira csodásan sikerült, hogy az USA-ban nem is mutatták be országos szinten, csak néhány nagyváros összesen 10 mozijában tűzték műsorra, majd 18 nappal a mozibemutató után már ki is adták DVD-n - ami egyébként filmtörténeti rekord. Világszerte összesen alig 10 millió dollárt hozott vissza 35 milliós büdzséjéből.

Nicole Kidman és Cam Gigandet a Túszjátszma című filmbenForrás: Select Video

A Túszjátszma azok közé a thrillerek közé tartozik, amelyekben a feszültségkeltést teljesen aláássák az életszerűtlenül viselkedő figurák és a röhejes dialógusok, és ahogy halad előre, az egész egyre nevetségesebbé válik. Az A-kategóriából már régen kicsúszott Cage-nek persze nem volt különösebb veszítenivalója, de a New York Times kritikusa cikke végén mégis kétségbeesetten tette fel a kérdést: "Miért? Egy Cage vagy Kidman kaliberű sztár miért szerződik le egy olyan filmre, amelynek annyira ostoba a forgatókönyve, hogy a film - még ha jövedelmező is lesz - visszaveti a karrierjét? Nem tudnak olvasni?"

* * *

Tom Cruise - Kéjjel-nappal (Knight and Day, 2010)

Tom Cruise-ról sok mindent lehet gondolni, de azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy nagyon megfontoltan és jó ízléssel választ magának szerepeket. Több mint harminc éve a pályán van, és alig játszott rossz filmben, igazából csak kettő lóg ki nagyon: a Kéjjel-nappal és a Mindörökké rock, de utóbbi simán tekinthető vicces guilty pleasure-nek is. Előbbit viszont James Mangold rendezte, aki korábban olyan filmeket csinált, mint az Észvesztő és A nyughatatlan, úgyhogy eléggé meglepő volt, hogy itt egy tisztességes akciókomédiát nem tudott összerakni.

Tom Cruise és Cameron Diaz a Kéjjel-nappal című filmbenForrás: InterCom

A Kéjjel-nappal azok közé a szerencsétlen filmek közé tartozik, amelyeknek annyi forgatókönyv-változata, lehetséges rendezője és szereplőgárdája volt már, mire megvalósult, hogy teljesen elveszítette az egyéniségét, és egy zavaros, értelmetlen, élvezhetetlen massza lett belőle a rengeteg alakítgatás miatt. Sokat elmond, hogy az amerikai írók kamarája nem tudta eldönteni, a forgatókönyvön különböző időpontokban dolgozó csaknem tucatnyi író közül ki legyen feltüntetve a stáblistán, mert úgy vélték, egy ember sem tett hozzá egyedül eleget a filmhez. Így az alkotók végül azt a döntést hozták, hogy Patrick O'Neillt nevezik ki szerzőnek, mert ő írta a forgatókönyv legelső változatát.

Tom Cruise és James Mangold a Kéjjel-nappal forgatásánForrás: InterCom

Mangold a bemutató előtt még abban a tévhitben volt, hogy ez az összevisszaság jót tett a filmjének, és úgy nyilatkozott, hogy "nem akartam még egy olyan filmet csinálni, ami annyira megtervezett, mintha egy gépezet része lenne. Azt akartam, hogy úgy érezzük, menet közben találunk rá a filmre". Cruise számára akkoriban nagy tétje volt annak, hogy miben szerepel, mert imidzsének pár évvel korábbi, nyilvános széthullása után éppen elkezdett visszajönni a kedvező fogadtatásban részesült Valkűr-rel. Utólag meglehetősen vicces, hogy esélye sem volt jól választani, mert akkoriban a Kéjjel-nappal mellett a Salt ügynök (amelynek a főhősét aztán Angelina Jolie kedvéért átírták nővé) és Az utazó főszerepének elvállalását latolgatta.

* * *

Scarlett Johansson - Spirit (The Spirit, 2008)

Lehetne vitatkozni azon, hogy Scarlett Johansson szép karrierjén Michael Bay A sziget-e vagy Frank Miller Spirit-je ejtett-e nagyobb sötét foltot: előbbiben ugyan Ewan McGregorral együtt abszolút főszereplő volt, utóbbiban pedig csak egy a sok szereplő közül, így kevéssé hibáztatható a film elhasalásáért, viszont a kritikák és számok tekintetében egyértelműen utóbbi film a nagyobb bukás a kettő közül.

Samuel L. Jackson, Scarlett Johansson és Frank Miller a Spirit forgatásánForrás: Budapest Film

A képregényalkotó Miller első önálló rendezése egy hatalmas vizuális orgia a Sin City stílusában, sztori, dialógusok és színészi alakítások tekintetében viszont bőven hagy maga után kívánnivalót: az ostobácska történetet, kétdimenziós figuráikat élettel megtölteni képtelen, gátlástalanul ripacskodó színészek próbálják lenyomni a torkunkon, de ez nem jön össze nekik. Roger Ebert azt írta a filmről, hogy "ha a figurákat kartonpapír-szerűnek tituláljuk, azzal egy hasznos csomagolóanyagot szidalmazunk". Johansson a fárasztó főgonosz (Samuel L. Jackson) jobbkezét alakítja, és éppenséggel neki köszönhetjük a lapos film szórakoztatóbb pillanatait.

A 2007-es forgatás idején Johansson már sokkal menőbb volt annál, mintsem hogy szüksége lett volna egy ilyen mellékszerepre, állítása szerint azért vállalta el mégis, mert nagyon tetszett neki a Sin City, és szeretett volna Frank Miller univerzumában mozogni. Csak arra nem gondolt, hogy a látvány nem minden, és úgy tűnik, az sem szólaltatott meg vészcsengőket a fejében, amikor a forgatókönyvet olvasva feltűnt neki, hogy "Frank dialógusai nevetségesek", hanem azt hitte, ez majd viccesen hat a filmben.

* * *

Brad Pitt - Az ördög maga (The Devil's Own, 1997)

Hogy Brad Pitt miért vállalta el Az ördög maga egyik főszerepét olyan kritikai sikerek után, mint a Hetedik és a 12 majom, arra viszonylag egyszerű a magyarázat: még 1992-ben, híressé válása előtt szállt be a projektbe, és aztán kitartott mellette. Harrison Fordot ő ajánlotta a másik főszerepre, Ford pedig a rendezőt, Alan J. Pakulát hozta. Hiába ért évek óta a filmterv, itt is az volt a probléma, mint annyi összecsapott hollywoodi filmnél: úgy kezdtek neki a forgatásnak, hogy még nem volt kész a forgatókönyv, olyannyira nem, hogy a forgatás közben folyamatosan pofozgatták a szöveget, amit a producer ahhoz hasonlított, "mintha gyalogoskatonaként esőben és hóban kellett volna harcolnunk". Pakula pedig megjegyezte, hogy "el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha ez lett volna az első filmem".

Brad Pitt Az ördög maga című filmbenForrás: InterCom

Már a forgatás közben elterjedt, hogy nagy bajok vannak a filmmel, jelentős részben Pitt miatt, aki a Newsweeknek adott interjújában még az elején kijelentette, hogy "ez a legfelelőtlenebb filmforgatás - ha egyáltalán nevezhetjük annak -, amit valaha láttam", és ki akart szállni a projektből, de a szerződése miatt ezt nem tudta megtenni. Ford később úgy nyilatkozott, ő is kikészült amiatt, hogy a forgatás elején még nem volt rendes forgatókönyv, így "nem vitathattam Brad megjegyzéseinek a jogosságát".

A pletykák szerint az is gond volt, hogy Pitt és Ford nem jöttek ki egymással, és a hat hónaposra duzzadó forgatás nagy részében nem voltak beszélő viszonyban, ezt azonban mindketten tagadták. Az egyik stábtag szerint nem arról volt szó, hogy két óriási egó nem fért meg egymás mellett, hanem egyszerűen csak arról, hogy két olyan embernek kellett ilyen intenzíven együtt dolgoznia, akikben nem sok közös volt.

Harrison Ford és Brad PittForrás: InterCom

Az ördög maga az USA-ban a két sztár jelenléte ellenére nem keltette fel az emberek érdeklődését, és csak kb. a büdzséje felét hozta vissza, a kritikusok többsége szintén nem volt oda az amerikai rendőr és az ír terrorista morális párharcáért. Pitt meredeken felfelé ívelő karrierjét viszont még ez a szerep sem tudta feltartóztatni, ami a filmben felvillantott rémes ír akcentusa ismeretében tulajdonképpen meglepő.

* * *

Rachel Weisz és Daniel Craig - Álmok otthona (Dream House, 2011)

Hogy Daniel Craig és Rachel Weisz pontosan mire szerződtek le, valószínűleg sosem fog kiderülni. Lehet, hogy az Álmok otthoná-nak az a forgatókönyve, amit ők olvastak, még egész pofás volt, az is lehet, hogy nem volt annyira jó a könyv, de a hatszoros Oscar-jelölt rendező, Jim Sheridan személye elég biztosíték volt számukra, hogy a thriller nem lesz vacak. Ami biztos, hogy az elkészült filmet mindhárman utálták: Sheridan le akarta vetetni a nevét a stáblistáról, Craig és Weisz pedig a rendezővel együtt megtagadták, hogy részt vegyenek a film népszerűsítésében.

Rachel Weisz és Daniel Craig az Álmok otthona című filmbenForrás: Budapest Film

Állítólag Sheridan már a forgatás kezdetén eltért a forgatókönyvtől, és improvizációkat iktatott be, ami nem volt a gyártó cég kedvére való, majd, amikor a tesztvetítéseken rosszul szerepelt a film, pótforgatásra került sor. Végül elvették a rendezőtől a filmet, és kedvük szerint vágták meg. Ezt könnyűszerrel megtehették, mert szerződése szerint Sheridan nem rendelkezett a végső vágás jogával. És persze a film fő csavarját eláruló előzetes is az ő megkérdezése nélkül készült.

Daniel Craig, Rachel Weisz és Jim Sheridan az Álmok otthona forgatásánForrás: Budapest Film

Az 50 milliós filmre enyhén szólva nem cuppant rá a közönség: világszerte 40 milliót se szedett össze, a kritikusok pedig annyira imádták, hogy a Rotten Tomatoeson 6%-ot ért el. Az Álmok otthoná-nak egy haszna volt: Craig és Weisz egymásba szeretett a forgatáson, és nem sokkal később össze is házasodtak. Craig különösebben nem zavartatta magát a fiaskó miatt: "A film nem lett valami szuper, de megismertem a feleségemet. Jó üzlet volt."