Már nem csak kritikák vitatkoznak egymással a Coming out című filmről, hanem erről zeng a Facebook és a Tumblr is, ettől híznak az üzenőfalak. Először arról volt szó, hogy homofób a film, most irányt váltott a közhangulat, és arról posztolgatnak az emberek, hogy hé, mit bántjátok, nincs ezzel baj. Érdekes lenne azon spekulálni, vajon volt-e szerepe a meglepően jó hétvégi nézőszámoknak abban, hogy változott a film megítélése. Azon is lehetne agyalni, mi vonzotta be a nézőket a moziba, ha a plakát és az előzetes nem. Madarász Isti rendezőt először eltántorították a kritikák, de aztán mégis befizetett rá. Elmeséli, mitől működik a Coming out. Mert szerinte igenis működik.

 

Azzal kezdődött, hogy egészen ledöbbentett az a negatív-kritika dömping, ami a Coming out bemutatását megelőzte. A Vajna-korszak első két filmjével, A nagy füzet-tel és az Isteni műszak-kal sem bántak kesztyűs kézzel a kritikusok, de ezt már megszokhattuk. Valóban nem készülnek egy ideje túl jó filmek itthon, de nálunk nincs is nagy kultúrája a dicséretnek. Lerohadna a billentyűzet, ha egy akár részleteiben pozitív hangvételű írást kellene megírni. Ráadásul, ahogyan egy filmes portál vezetője nemrégiben felvilágosított: semmi sem hoz annyi kattintást, mint egy szellemesen, jó stílusban megírt, kíméletlenül földbe döngölő kritika. Ez van, ezt szeretjük mi, magyarok.

Csányi Sándor és Karalyos Gábor a Coming outbanForrás: HungariCom

A Coming out kritikákban azonban az volt a legfeltűnőbb, hogy volt valami, amivel még nyomokban sem foglalkoztak: ez pedig maga a film. Elolvastam egy csomót közülük, mert érdekelt, hogyan sikerült. Tudtam, hogy még legalább egy hétig nem tudom megnézni, hát kíváncsi voltam, mit írnak róla. Orosz Dénest kicsit ismerem, beszéltünk párszor, szimpatikus srácnak tartom. A Melletted című kisfilmjét imádtam, a Poligamy-t már nem annyira, de akkor is, kábé egyidősek vagyunk, ő is filmeket csinál, én is azt szeretnék - ez nekem már épp elég közös pont egy kis drukkoláshoz.

És akkor jött az áradat. Hogy a film homofób. Hogy ártalmas. Hogy szánalmas. Hogy borzalmas. Hogy a melegek nem is ilyenek. Hogy az ábrázolás nem eléggé árnyalt. Hogy tipizál. Hogy gonosz, hogy ostoba, meg hogy uszító. De közben egy büdös szót sem találtam a filmről. Hogy az milyen lett. Hogy vicces-e, kerek-e, érdekes-e. Hogy sikerült-e neki egy normális, épkézláb sztorit végigmesélnie. Mert pont ez az a dolog, ami a magyar filmeknek nem mindig megy. És ez az, ami miatt épeszű néző már régóta nem néz magyar filmet. Mert az vagy olyan témákról szól, ami nem érdekli, vagy mert úgy van megcsinálva, hogy nem tudja végignézni. És miközben az előbbi mindig is egy szubjektív dolog lesz, az utóbbi egy nagyon is konkrét és fejleszthető képesség. Így készül a közönségfilm.

Csányi Sándor és Karalyos Gábor a Coming outbanForrás: HungariCom

Éppen ezért lepődtem meg nagyon, mikor kijöttek az első hétvége nézettségi adatai: több mint 22 ezer néző, ez nagyon biztató. Úgy tűnik, valami mégis bevonzotta a nézőket. Azért írom, hogy valami, mert szerintem nem a plakát és nem is az előzetes.

A sok negatív kritika természetesen hatásos, de erőt vettem magamon, és elhatároztam, hogy csak azért is megnézem. Aztán ha tényleg olyan felháborító, mint ahogy írják, akkor így jártam, legfeljebb majd megtanulom, hogy legyek még óvatosabb a magyar filmekkel.

Évek óta nem nézem meg, hová szól a jegyem, leülök, ahová jól esik, és tízből kilencszer úgyis alig vagyunk a teremben, nem zavarok senkit. Ezért is volt furcsa, hogy háromszor kellett arrébb ülnöm, mert a nézők csak jöttek és jöttek folyamatosan be a terembe, mintha nem is egy sima hétköznap délután lenne, hanem legalábbis Moziünnep ötszáz forintos jegyárral. A reklámok végén körbenéztem a teremben, és simán volt félház. Félház! Egy magyar filmen. És nem ingyenes vetítésen. Bizsergető érzés fogott el.

Tompos Kátya és Csányi Sándor a Coming outbanForrás: HungariCom

Beült mellém négy nyugdíjas néni, akik a film harmadik percében elkezdtek nevetgélni, és abba sem hagyták a végéig. És a kacarászásuk ragadós volt, lassan átterjedt a terem többi részére, egyre többen kuncogtak, én meg lassan kezdtem elhinni, hogy ez a film most működni fog, hogy elengedhetetlen magam, én itt most tényleg szórakozni fogok.

A film története röviden annyi, hogy egy meleg rádiós celeb egyszer csak a nőkhöz kezd vonzódni. Illetve főleg egyhez. Ezzel persze sok bonyodalom jár, sok félreértés, rengeteg konfliktus és szerencsére kifejezetten sok vicces szituáció. Aztán lépésről-lépésre minden megoldódik, a szálakat elvarrják, a szerelmesek egymáséi lesznek, sőt még a mellékszereplők is megtalálják a boldogságukat. És akármennyire is hihetetlen, ezek a dolgok viszonylag logikusan, érthetően, követhetően vannak tálalva. Mint egy normális filmben. És ez már önmagában elismerést érdemel. Ez egy tök rendben levő film. Működik. Elmesél egy történetet. Persze lehet azon vitázni, hogy ez tetszik-e valakinek, vagy nem. De akkor is, ez már egy FILM! Az amcsi filmek is hol jók, hol nem, de abban mindenki egyet szokott érteni, hogy szakmailag teljesen rendben vannak, még a legvacakabbak is, mert ők tudnak filmet csinálni. Na, hát jelentem, Orosz Dénes is tud filmet csinálni. És ezt ne nézzük le. Ráadásul szerintem még jó filmet is csinált.

Csányi Sándor és Tompos Kátya a Coming outbanForrás: HungariCom

Ott van az a jelenet, amikor Csányi meg Tompos Kátya szinkronban mozog a fotókiállításon a fal két oldalán. Imádtam! Amikor Mucsi kikérdezi Csányit, hogy mit csinált vele, míg ő eszméletlen volt. Na, ott hangosan röhögtem. Amikor Gyabronka elkezdi Csányit utasítgatni, hogy hogyan viselkedjen melegként. Az a cipőközeli a szakítás előtt. A végén a röntgenképes jelenet. A flashback, mikor Erik rájön, hogy végig Linda volt az a lány, az "UFO, akinek villám jön ki a kezéből". Az egész kakaós palacsintás smárolós jelenet. Vagy amikor Mucsi rohamrendőr felszerelésben beadja a kislányát a szomszédokhoz, hogy vigyázzanak rá. Hát ezek olyan jelenetek, olyan pillanatok, amiket aztán mesélni lehet a film után, amik a világon bárhol, bárhol megállnák a helyüket. Amikért talán már önmagában is érdemes megnézni egy filmet. Mert tényleg jók. Mert szellemesek. Néha még eredetiek is. Ki vannak találva, és ráadásul jól is vannak megcsinálva. Amik miatt vigyorogva lehet kijönni egy magyar filmről. Mikor is történt ilyen velünk utoljára?

A filmnek persze vannak gyengeségei is, például az elején és a végefőcímben is tök csúnyák a feliratok. Elképesztően civil az egész tipográfia, mint valami rossz tévéfilmben. Kár így kezdeni egy filmet, ilyen béna animációval és dizájnnal, ráadásul lónagyok a betűk, főleg a végén, amik a nagyvásznon szinte olvashatatlanná váltak. Nem is értem, hogy miért ilyen apróságon kell megcsúszni. Aztán tudom, hogy ízlések és pofonok, de akkor is, szerintem ritka csapnivaló a film zenéje. Abszolút kizökkentett. Kár érte.

Az ugye közmegegyezés, hogy viccesen ronda volt a film plakátja és még az előzetese is meglepően erőtlenre sikerült. Elég nagy bénaság már az udvarlásnál elszúrni egy kapcsolatot. Apropó plakát: a tévében sugárzott werkfilmben az interjúk közben a háttérben végig látható egy plakát, ami százszor jobban néz ki, mint a végül az utcákra került rózsaszín borzadály. Azt ki csinálta? És miért nem azt használták? És ha már így belejöttem, még egy dolog: a közeli beállítások a filmben nekem sokszor túl közelik. Kényelmetlenek. Ez abszolút szubjektív dolog, de sosem értettem, hogy miért kell a magyar filmekben ennyire belemászni valaki arcába. Ott van a vásznon tök nagyban, látom én azt messzebbről is.

Van még persze baja a filmnek bőven, de ezek lehet, csak engem zavartak, nem akarok ezeken lovagolni, és remélem, ennyi is elég ahhoz, hogy kiderüljön, nem tartom tökéletesnek a filmnek. Csak jónak. De azokat a szavakat, hogy jó, meg magyar és hogy film, már olyan régen írtam le így együtt. Pedig a Coming out egy jó magyar film.

Csányi Sándor és Gyabronka József a Coming outbanForrás: HungariCom

És akkor mi van ezzel a homofóbia-parával? Szerintem tök jó szándékkal, szeretettel vannak megrajzolva a karakterek, néha már túl propagandisztikusra is sikeredett a „fogadjuk el a másságot” üzenet nyomatása. De hogy nem elég árnyaltak a figurák? Hogy a film sok dolgot leegyszerűsít? Hogy a valóság ennél bonyolultabb? Hát ez biztosan így van. De nem egy vígjátékon kellene számon kérni a magyarországi melegek összes megoldatlan problémáját.

Orosz Dénes a legnagyobb hibát talán ott követte el, hogy túlságosan előreszaladt. Nem elég, hogy meleg témához nyúlt, de még képes volt csavarni is egyet rajta, és kapásból egy fordított coming out sztorival állt elő. Egy vígjátékban. Azonban egy témát kifordítani és ironikusan feldolgozni akkor illik, mikor már tíz "normális" darab is elkészült előtte. Hiba volt rögtön egy kényes téma kicsavart verziójával előrukkolni. De ha ez valóban hiba, akkor ez nem az ő hibája. Ez a mi hibánk. Hogy ennyire le vagyunk maradva. És félek, hogy ilyen reakciók után ez a helyzet csak rosszabb lesz.

Csányi Sándor a Coming outbanForrás: HungariCom

Tehát a Coming out egy teljesen jó film. Aki teheti, menjen el, és nézze meg, sok helyen szerdán ráadásul olcsóbb. Ha meg tetszett, utána mondjátok el pár barátnak, hogy van egy magyar film a moziban, ami van olyan jó, mint a manapság moziban játszott többi film nagy része. És érjen el ez a film száz- vagy százötvenezer nézőt, vagy akár többet is, és egyáltalán nem azért, hogy Oroszék pénztárcája vastagodjon, hanem azért, hogy lassan éledjen újra a moziba járási hajlandóságunk. Nézzük meg a magyar filmeket. A következő hónapokban lesz egy jó pár. Szokjuk meg, hogy vannak, hogy részei az életünknek, hogy hozzánk tartoznak, aztán anyázzuk bátran, amelyik szar lett, méltassuk hangosan, amelyik jól sikerült - de egyet ne tegyünk: ne menjünk el mellettük egy vállrándítással, hogy mi közöm van hozzá. Mert akkor megette a fene az egészet.