Pornófüggő izomagy, pszichopata rendőr, perverz bérgyilkos, luxustól megcsömörlött író és szexmániás, alkoholista veterán az év öt legemlékezetesebb figurája a moziban. Szubjektív toplistánk.

5. Joseph Gordon-Levitt (Don Jon)

Joseph Gordon-Levitt a Don Jon című filmbenForrás: AFP

Tény, hogy elfogultak vagyunk Joseph Gordon-Levitt iránt, de szerintünk hiba lenne nem kiemelni a Don Jon-beli (kritika) brillírozását. Merész döntés volt, hogy első filmjében mindjárt saját magát rendezte, de láthatóan tudta, mire vállalkozik, és valószínűleg senki mással nem működött volna annyira jól a film, mint vele. Imádtuk, ahogy a nyüzüge kis zsidó fiú, akit alkata és temperamentuma leginkább olyan érzékeny srácok eljátszására predesztinál, mint amilyet például az 500 nap nyár-ban alakított, átvedlett kigyúrt, keményre zselézett hajú olasz-amerikai pornófüggővé. Fergetegesen vicces, ahogy nyomja a monológjait a kérójáról, a kocsijáról és a pornójáról, de a csúcs az a döbbenet, ami kiül az arcára, amikor szembesül újdonsült barátnőjének (Scarlett Johansson) szerelmi kapcsolatokról és férfiszerepekről alkotott totálisan téves elképzeléseivel.

* * *

4. James McAvoy (Transz, Mocsok)

James McAvoy a Mocsok című filmbenForrás: AFP

James McAvoy-tól idén két szuper alakítást is láttunk, evidens volt, hogy helye van a toplistán. A skót színészben az az izgalmas, hogy nincs egyértelmű karaktere, remekül tud például bájos szerelmes és cinikus geci is lenni, akár egy filmen belül is, és ez mindkét idei alakításához nagyon kellett. Danny Boyle Transz-ában (kritika) egy amnéziás festményrablót játszik, (kis spoiler jön!) akivel kapcsolatban egy csomó mindent csak találgathatunk a csavaros film legvégéig, amikor is kiderül, hogy egy sokkal több sötétséget magában hordozó pasas, mint amilyennek Boyle egészen addig eladta nekünk. A Mocsok-ban (kritika) ellenkező irányból indul az átalakulás: az Irvine Welsh regényén alapuló filmben McAvoy egy drog- és alkoholfüggő, törtető pszichopata rendőr, aki az előrejutás érdekében kicsinálja a kollégáit, és közben mellesleg baromi jól elszórakoztat minket, de aztán elkezd repedezni a cinikus felszín, és a figura a szemünk előtt esik szét apró darabjaira.

* * *

3. Matthew McConaughey (Gyilkos Joe)

Matthew McConaughey a Gyilkos Joe című filmbenForrás: AFP

Az utóbbi két évben teljes karrier-újjászületésen átesett Matthew McConaughey-t már tavalyi listánkban is szerepeltettük a Magic Mike miatt, de idén sem tudjuk kihagyni, annyira zseniális volt William Friedkin Gyilkos Joe-jában (kritika). Egy nyomozót alakít, aki jövedelmét bérgyilkolással egészíti ki, és megbízást kap egy erősen terhelt család egyik tagjának megölésére. Joe hideg magabiztossággal vonul végig a filmen, miközben egy ocsmány perverz, aki egy csirkecombbal is elképesztőem gusztustalan szexuális kegyetlenséget képes végrehajtani. McConaughey tökéletesen eltalálja azt a pontot, ahol a figurájától futkos a hátunkon a hideg, de közben bűnös élvezettel nézzük, amiket művel, és bármennyire karikatúraszerűen eltúlzott is, mégsem válik nevetségessé. És persze itt is saját texasi akcentusát használja, amit egyszerűen nem tudunk megunni.


* * *

2. Toni Servillo (A nagy szépség)

Toni Servillo A nagy szépség című filmbenForrás: Cinenuovo

A nagy szépség (kritika) már a harmadik Paolo Sorrentino-film, amiben Toni Servillo játssza a főszerepet, és nem nehéz megérteni, mit látott meg a rendező ebben a színészben, akinek az ábrázata évről évre jobban emlékeztet az Uborka című tévéműsorból ismert bábúk fizimiskájára: Servillo csodásan képes megjeleníteni azt az ironikus távolságtartást és kívülállóságot, ami mindhárom figurához kellett. A nagy szépség-ben egy Jep Gambardella nevű, saját luxuséletének felszínességétől megcsömörlött írót alakít, aki ugyan még részt vesz az őrületes partikban és a barátaival folytatott műintellektuális csacsogásban, de eszesebb annál, hogy ne vegye észre, szánalmasak egytől-egyig. Jep senkit, saját magát sem kímélő szarkazmusa és (új?) szokása, hogy kimondja az igazat, hallatlanul élvezetes figurává teszi, de ez az önironikus bohóc is meg tud lepni bennünket, például azzal, hogy elsírja magát.

* * *

1. Joaquin Phoenix (The Master)

Joaquin Phoenix a The Master című filmbenForrás: AFP

Paul Thomas Anderson filmje (kritika) halálosan precíz pszichológiai elemzés az ösztönök és a racionalitás, a szabad akarat és a csordaszellem összecsapásáról. Az utóbbiakat Philip Seymour Hoffman, az előbbieket Joaquin Phoenix képviseli, aki talán még szokásos briliáns önmagát is felülmúlja Anderson irányítása alatt. Egy háború által megtiport lelkű, szexbe és alkoholba menekülő, sérült férfit tár elénk, aki első pillantásra egy nyerseségében riasztó ösztönlénynek tűnik, de igazából egy mélyen érző, vad, korlátokat nem tűrő, irigylésre méltóan szabad férfi. Phoenix fizikailag is teljesen átalakult a szerephez: bizarr, de nagyon kifejező, feszülten meggörnyedt testtartást és időnként alig érthető, féloldalas beszédet (mintha szélütése lett volna) talált ki magának, amitől már a figura megjelenése is felejthetetlenné válik. Sokrétegű alakítás egy sokrétegű filmben, többször is meg kell nézni.

* * *

További kedvenc színészeink idén, akik a top5-be nem fértek be: James Gandolfini (Exek és szeretők), Hugh Jackman (Fogságban), Mark Wahlberg (Pain and Gain), Michael Douglas (Túl a csillogáson), Tom Hanks (Phillips kapitány), Daniel Brühl (Hajsza a győzelemért)