79 évesen elhunyt Maár Gyula filmrendező. A 2010-ben Kossuth-díjjal is kitüntetett művész legismertebb filmjei a Végül, a Déryné, hol van?, a Teketória és a Töredék, de televíziós produkcióiról is ismert volt. A nevéhez fűződnek olyan tévéfilmek, mint A Montmartre-i ibolya, az Én és a kisöcsém vagy a Lement a hold.

Életének 80. évében meghalt Maár Gyula Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező – közölte a család szombaton az MTI-vel.

A művész, aki Törőcsik Mari férje volt, péntek este hunyt el a budapesti Kútvölgyi kórházban.

 

Maár Gyula jövőre lett volna 80 évesForrás: MTI/Kovács Attila

Maár Gyula 1934. augusztus 2-án született Budapesten. Filmes pályafutását csak harmincévesen kezdhette el, mivel "osztályidegenként" nem vették fel érettségi után a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Irodalomból és történelemből szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd rövid ideig tanított. A művészet iránti vonzalma a kibontakozó filmes klubmozgalomba vitte, amelynek hamarosan egyik közismert alakja és előadója lett. Közben a Medicina Könyvkiadó lektora, majd a Magvető Kiadó szerkesztője volt, Zimre Péterrel filmforgatókönyveket írt, amelyekből egy válogatás is megjelent 1969-ben Sértődött utazás címmel. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban végzett rendezőként, és a Mafilmhez szerződött.

Első, nagyobb visszhangot kiváltó, Balázs Béla stúdiós filmjét 1971-ben forgatta Prés címmel. Három évvel később Végül című játékfilmje megkapta a mannheimi fesztivál fődíját, a következő évben pedig a touloni fesztivál legjobb rendezés díját vitte el. A hetvenes évek elején kezdődött közös munkája és barátsága Koltai Lajossal, aki számos filmjének volt operatőre.

Szívesen forgatott Törőcsik Marival

Maár Gyula 1976-ban rendezte a Déryné, hol van? című filmjét. Ennek főszerepét felesége, Törőcsik Mari játszotta, aki a cannes-i filmfesztiválon a szerepért elnyerte a legjobb női alakítás díját. 1976-os műve volt még – ugyancsak Törőcsik Mari főszereplésével – a Teketória, amely egy negyvenéves asszony lelki válságának néhány napját idézi fel. 1983-ban Déry Tibor írása alapján forgatta a nemzetközi sikert arató Felhőjátékot, amelynek főszerepét a hazájában akkor politikai okokból mellőzött Jirí Menzelre osztotta. 1986-ban készült az 50-es évek világát felidéző Malom a pokolban című játékfilmje, 1992-ben pedig Törőcsik Mari és Garas Dezső főszereplésével a Hoppá, a rendszerváltásról szóló, kiváló társadalmi szatíra, amely a 43. berlini filmfesztiválon képviselte Magyarországot.

Az 1993-as Balkán Balkán a román Panait Istrati regényei nyomán készült, a hét évvel később forgatott Ennyiből ennyi pedig Csíki László novellája nyomán egy erdélyi magyar faluról ad látleletet közvetlenül a romániai forradalom után. 2006-ban egy papi rendház zárt, ám gondolatilag sokszínű világát mutatta be Töredék című filmjében, az egyik papot játszó Zsótér Sándor a 38. Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat.

Tévéfilmjei is ismertek

Maár Gyula rendszeresen dolgozott a Magyar Televíziónak. A tévéképernyőre forgatta egyebek között A lőcsei fehér asszony, a Viszontlátásra, drága, a Bűn és bűnhődés, A Montmartre-i ibolya, az Én és a kisöcsém című műveit. A kommunizmus múmiái című 1990-es dokumentumfilmjében Lenin, Dimitrov, Klement Gottwald bebalzsamozásának és közszemlére való kiállításának érdekességeit dolgozta fel. Készített portréfilmet Pilinszky Jánosról, Polgár Lászlóról, Törőcsik Mariról, többször rendezett színházban, és egy alkalommal az Operaházban is. Valamennyi alkotásának erőssége a hiteles lélektani ábrázolás és az erős dramaturgia, a forgatókönyveket is többnyire maga írta. Mint mondta: "legfontosabb erényemnek azt tartom, hogy meg tudom mozdítani a teret. Tehát ha meglátok egy üres teret, kirajzolódik belőle számomra, hogy abban a térben mi lesz a teendő."

Maár Gyula 1984-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1985-ben elnyerte az újdelhi filmfesztivál különdíját. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2009-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el művészi munkáját. Életútja elismeréseként 2010-ben megkapta a Kossuth-díjat is.