Nem tudott hibázni

2014.02.03. 19:34

A vasárnap, negyvenhat évesen elhunyt Philip Seymour Hoffman félbemaradt életműve olyan zseniális alakításokkal van teli, hogy a legtöbb színész valószínűleg bármit megadna érte, hogy ilyen karriert futhasson be. Egyformán fenomenális volt perverz telefonos zaklatóként, pojácáskodó meleg íróként és George Clooney dörzsölt kampánytanácsadóként. Mi ezeket a filmjeit szeretjük a legjobban.

Boogie Nights (1997)

Boogie Nights, a jobb szélen Philip Seymour HoffmanForrás: AFP

Bármilyen nehéz ezt elhinni, volt idő, amikor Philip Seymour Hoffman nem Hollywood legnagyobb sztárjai közé tartozott, hanem csak egy volt a rengeteg feltörekvő karakterszínész közül. Hogy mikor jött el az áttörés pillanata, azt nehéz utólag meghatározni, de az biztos, hogy karrierje fellendüléséhez nagyban hozzájárult egy fontos mellékszerep a sodró lendületű, a szexfilmipar tündöklését és bukását elmesélő Boogie Nights-ban.

Scotty első pillantásra beleszeret a Mark Wahlberg által alakított pornósztárba, érzelmeit azonban csak évek múltán és rémesen kellemetlen módon képes a másik tudtára adni. Eleve kudarcra ítéltetett, részeg próbálkozását – előbb autókázni hívja, aztán megpróbálja megcsókolni – csak egyre növekvő szomorúsággal lehet végignézni. Hoffman itt kíméletlenül őszintén megmutatta, mennyire szerencsétlen tud is lenni egy ember. Aki annak idején látta ezt a jelenetet, szinte biztos, hogy azzal az érzéssel távozott a filmről, hogy ez a fickó még sokra fogja vinni.

* * *

A nagy Lebowski (The Big Lebowski, 1998)

Jeff Bridges és Philip Seymour Hoffman A nagy Lebowski-banForrás: AFP

A Coen testvérek is felfigyeltek Hoffmanra, és a mára már kultikussá nemesedett A nagy Lebowski-ban egy kicsi, de annál mókásabb mellékszerepet osztottak rá. Ő az igazi Lebowski személyi asszisztense, aki közvetítői szerepet tölt be a főnöke és a Jeff Bridges által alakított naplopó Lebowski között.

Minden mozdulatából a fontoskodás, a szolgalelkűség és a Jeff Bridges felé éreztetett elnéző felsőbbségtudat furcsa elegye köszön vissza. A modoros viselkedés mellé még egy hátborzongatóan erőltetett nevetést is kitalált a karakterhez Hoffman. Bár nem a vörös hajú színész jut eszünkbe először A nagy Lebowski-ról, ő is kellett ahhoz, hogy a világ egyik legviccesebb filmjévé váljon a Coen testvérek utánozhatatlanul egyedi agymenése.

* * *

A boldogságtól ordítani (Happiness, 1998)

Philip Seymour Hoffman és Lara Flynn Boyle A boldogságtól ordítani-banForrás: AFP

Hoffman sokféle figurát alakított karrierje során, de mindenekelőtt úgy fogunk rá emlékezni, mint a színészre, aki bármikor könnyedén elérte, hogy futkározzon a hátunkon a hideg, akkora paraarc tudott lenni. Sokszor játszott szexuálisan frusztrált, bizonytalan vagy egyenesen perverz figurákat nagyon meggyőzően, ezek közül a legemlékezetesebb talán az a szerencsétlen, Allen nevű ürge, akit Todd Solondz A boldogságtól ordítani-jában alakít.

Allen egy gátlásos, magát rémesen unalmasnak tartó fickó, aki iszonyatosan vonzódik a szomszédnőjéhez, akit Lara Flynn Boyle játszik, de ezt nem képes normálisan a tudtára adni, inkább perverz telefonhívásokkal zaklatja. A nő ezt még izgalmasnak is találja, de amikor rájön, hogy a halál béna, szemüveges szomszédja volt a vonal végén, kikosarazza Allent, aki ettől még inkább magába roskad. Allen aztán Boyle figurájának a húgát (Jane Adams) is telefonvégre kapja, és az ekkor következő maszturbálós telefonbeszélgetés annyira kínos, hogy az már csodás.

* * *

Majdnem híres (Almost Famous, 2000)

Philip Seymour Hoffman a Majdnem híres-benForrás: AFP

Ha a szédítően frappáns mondatok számával mérjük egy szerep nagyszerűségét, akkor mindenképpen Lester Bangs megformálása Philip Seymour Hoffman karrierjének csúcspontja. Lester egy nagydumás, a véleményét sohasem elhallgató, a rockzene elüzletesiedéséről és haláláról előszeretettel elmélkedő popújságíró, aki élő rádióadásban sem fogja vissza magát: részeg pojácának nevezi Jim Morrisont, és helyette inkább Iggy Popot ajánlja a hallgatóságnak.

Több ő azonban egy illúzióját vesztett, és ennek minden lehetséges csatornán hangot adó kritikusnál. Lester lesz a film fiatal főszereplőjének mentora, fontos tanácsokkal látja el a Stillwater turnéjáról cikket író gimnazistát. A Majdnem híres legemlékezetesebb jelenetei közé tartoznak kettejük beszélgetései, amelyek sokszor túllépnek a szakma szabályainak továbbadásán. Messze nem csak a könnyűzenével egy életre szerelembe eső emberek számára lehet hasznos Lester vallomása, miszerint "az egyetlen érték ebben a becsődölt világban az, amikor megosztasz valamit valakivel, és közben nem próbálsz menő lenni”.

* * *

Kótyagos szerelem (Punch-Drunk Love, 2002)

Philip Seymour Hoffman a Kótyagos szerelem-benForrás: AFP

Philip Seymour Hoffman színészi nagyságát a legjobban talán az epizódszerepei mutatják. Alig van benne a filmben, mégis egy életre megmarad bennünk az alakítása. Pár percre tűnt fel csak a Kótyagos szerelem-ben, mégis felejthetetlen a szópárbaja Adam Sandlerrel. Magából kikelve, kivörösödött fejjel ordítozni – nagyon tudta, hogyan kell úgy csinálni, hogy egyszerre nevessünk rajta, és féljünk tőle.

A szextelefon-üzletben utazó Hoffman először még elnémítja lenyűgöző káromkodászuhatagával a gyámoltalan férfit, de aztán Sandler útra kel, és a szerelemből erőt nyerve, a személyes találkozó alkalmával már visszavonulásra készteti a simlis üzletembert. Hoffman még arra a csodára is képes volt, hogy felhúzta magával Sandlert, és közös jeleneteikben a komikus is egy komoly szinész benyomását kelti.

* * *

Capote (2005)

Philip Seymour Hoffman és Catherine Keener a Capote-banForrás: AFP

Philip Seymour Hoffman sokoldalú színészi tehetsége magáért beszél, nincs szükség felsorolni a szerepeiért kapott díjakat. Azért mégiscsak örömteli, hogy őt még időben elismerte az Akadémia, és a Capote-ban bemutatott hihetetlenül koncentrált színészi játékáért Oscar-díjjal jutalmazta.

Hoffman a filmben nem eljátszotta Truman Capote-t, hanem átlényegült az excentrikus amerikai íróvá. Felvette teátrális gesztusait, tökéletesen utánozta kellemetlenül magas, elcsukló hangját. A nagy átváltozást követelő életrajzi filmekért előszeretettel adnak szobrot, sok sztár mintha direkt az ilyen szerepekre hajtana. Hoffman megmutatta, hogyan kell ezt a fajta színjátszást a legmagasabb minőségben, a legnagyobb alázattal művelni.

* * *

Mielőtt az ördög rád talál (Before the Devil Knows You're Dead, 2007)

Ethan Hawke és Philip Seymour Hoffman a Mielőtt az ördög rád talál-banForrás: AFP

Sidney Lumet amerikai rendezőlegenda a halála előtt még utoljára elementáris erővel szembesített minket gyarlóságunkkal a Mielőtt az ördög rád talál című bűnügyi drámájában. Az öccsét játszi könnyedséggel manipuláló Andy (Philip Seymour Hoffman) ráveszi az akaratgyenge és állandó pénztelenségben szenvedő Hanket (Ethan Hawke), hogy fosszanak ki egy ékszerboltot. A rablás katasztrofálisan sikerül, és hogy mentsék a bőrüket, a testvérpár egyre hajmeresztőbb tettekre ragadtatja magát.

Hoffman alakításában az a zseniális, hogy ha tételesen felsorolnánk Andy szánalmas vagy éppen vérlázító bűneit, nem lehetne rá mást mondani, mint hogy egy szörnyeteg. Ő mégis megtartja a karakterét emberinek, még ha a leghitványabb fajtából is. Egy padon ülve hánytorgatja fel az apjának, hogy miért az öccsét szerette jobban, vagy az ágyban fekve cirógatja a feleségét, és az új életüket tervezik egy országban, amelynek még a nyelvét sem tudják.

* * *

A hatalom árnyékában (The Ides of March, 2011)

George Clooney, Philip Seymour Hoffman és Ryan GoslingForrás: AFP

George Clooney a megnyerő modorú demokrata elnökjelöltet, Ryan Gosling a feltörekvő, naiv választási szakembert, Philip Seymour Hoffman pedig a dörzsölt kampánygurut alakítja A hatalom árnyékában című filmben, amelyben nincsenek jók és gonoszak, csupán verseny van a világ legbefolyásosabb pozíciójáért, és az a kérdés, hogy milyen eszközöket tartanak még megengedhetőnek a résztvevők. Az idealizmus csap össze a pragmatizmussal, és mint már annyiszor, most is az derül ki, hogy piszkos háttéralkuk nélkül nincsen győzelem.

Először még egyértelműen a fiatal aktivista szakember a szimpatikus, Hoffman pedig egy tapasztalt vén róka, aki már nem hisz a világ jobbá tételében, csupán a feladatot akarja a legjobb képességei szerint megoldani. De aztán eljön a kulcsjelenet, egy beszélgetés Gosling és Hoffman között egy hotelszobában, és fény derül az idealista szemlélet sérülékenységére, valamint arra, hogy a kampánygurunak is van egy vezérelve, a lojalitás. Hoffman, ha nem is megszeretteti velünk, de elfogadtatja és érdekessé teszi a szürke háttérembert, aki egy élet munkájával küzdötte fel magát, de mivel ez politika, sosem lehet biztos a jövőjében.

* * *

The Master (2012)

Philip Seymour Hoffman a The Master-benForrás: AFP

Paul Thomas Anderson eddigi hat filmjéből ötben szerepelt Philip Seymour Hoffman. Az utolsó közös munkájukban aztán egy olyan zavarba ejtően sokrétű színészi alakítással kápráztatta el a világot Hoffman, hogy ha nyolcvan évig élt volna, és még évtizedekig dolgozott volna, akkor is nagy valószínűséggel a The Master főszerepét tekintenénk pályája egyik tagadhatatlan csúcsteljesítményének.

A filmben egy karizmatikus szektavezért alakít, aki élete nagy próbatételéhez ér el akkor, amikor a fejébe veszi, hogy megszelídíti és követőjévé teszi a Joaqiun Phoenix által játszott ösztönlényt. Hoffman mindent megmutat: a szektavezér nyilvános, prófétaszerű énjét, amelynek segítségével mágnesként gyűjti maga köré a hinni akaró embereket, és a privátot, amely nem tudja elengedni a kezelhetetlen tanítványt, mert az életének csődjét jelentené. Hoffman az ember uralkodásra való hajlamának állított örök érvényű emléket ebben az alakításában.