Magyar pusztában dünnyögnek a meleg fiúk

2014.02.08. 19:01

A Viharsarok hosszú idő óta az első magyar film, amelyben sikerült életszerűen ábrázolni a szexualitást, ami itt történetesen homoszexuális vonzalmakat takar. A három fiú közt kialakuló szerelmi háromszög érzékletes, de azt a film berlini sajtótájékoztatóján sem magyarázta meg nekünk a rendező, hogy a szereplők miért csak fásultan nyökögnek minden egyes jelenetben.

 

Császi Ádám nem fél a testiségtől, és ez nagyon jó. Ha felállítanám a listát arról, hogy mi minden hiányzik az utóbbi tíz-tizenöt év magyar filmjeiből, biztos, hogy valahol az elején szerepelne a szexualitás hiteles ábrázolása. Magyar filmben alig van szex, és ha mégis, az általában a gagyi komédiák gatyaletolós idétlenkedése, vagy nemi erőszak. Két, egymásra kölcsönösen, hevesen vágyó embert nem nagyon látni a mi filmjeinkben. Már emiatt örülök, hogy megszületett a Viharsarok, amelyben három fiú gerjed egymásra olyan elementáris erővel, olyan bizsergetően szexin, hogy fel sem merül, hogy ne higgyem el.

Sebastian Urzendowsky és Sütő András a Viharsarok című filmbenForrás: Berlin Film Festival

A film egy szerelmi háromszög történetét meséi el, meglehetősen lecsupaszított formában. Szabi (Sütő András) Németországban focizik, de csúnya összetűzésbe kerül az egyik csapattársával, Bernarddal (Sebastian Urzendowsky), és ezután úgy dönt, hazajön. Elkezdi felújítani a nagyszüleitől örökölt házat egy meg nem nevezett faluban, és közben megismerkedik Áronnal (Varga Ádám), egy helyi sráccal. Áronnak nyilván még soha életében nem fordult meg a fejében, hogy esetleg meleg lehet, hiszen feléjük az ilyesmi nem szokás, de akármilyen félszeg és ambivalens is, mégis legyűrhetetlen vágyat érez Szabi iránt, és a két fiú közt szexuális viszony alakul ki. Aztán betoppan Bernard.

A rendező 2007-es rövidfilmjében, a két kurva és stricijük életét bemutató Gyengébb napok-ban még sokat szövegeltek a szereplők, a képi megfogalmazás pedig szertelen, néha kicsit maníros volt, de az életszerűség egy pillanatig sem hibádzott. Azóta Császi stílust váltott, a 2010-es Ünnep figurái már lefojtott, elharapott tőmondatokban kommunikáltak egymással, ahogyan a Viharsarok szereplői is. Illik is ez ezekhez a nyilván nem túl magasan képzett, vidéki srácokhoz, akiknek épp egy olyan élethelyzettel kell valamit kezdeniük, amire talán nincsenek is szavaik. Hogy Szabi és az apja, vagy Áron és Szabi így vakkantgatnak egymásnak, elhiszem. De Császi és társírója, Szabó Iván mereven, minden szituációban ragaszkodnak ehhez a megoldáshoz, amitől a film egy idő után az életszerűség és a röhejesség határára sodródik.

Amikor a három fiú egymás mellett fekszik az éjszakában, persze, hogy Szabi és Bernard fájdalmasan kipréselt, zavart német tőmondatokban beszélnek a jövőről, azt viszont nem hiszem el, hogy amikor heves konfliktus alakul ki a figurák közt, akkor is így kommunikálnak. Amikor Áron és anyja konfrontálódik a fiú homoszexuális kapcsolata miatt, az mindkét félnél óriási érzelmeket feltételez, nevetséges, hogy mozdulatlanul ülnek a konyhaasztalnál, és fahangon nyögik a szövegüket, még egy tányér sem törik össze. Hol vannak a feltörő indulatok?

Mundruczó Kornél, és konkrétan Delta (kritikánk) című filmje hatását akkor sem tagadhatná le Császi, ha nem Mundruczó alkotótársa, Petrányi Viktória lenne a Viharsarok egyik producere. A sztori és a dramaturgia számos ponton idézi a Deltá-t (a szűkszavú, világlátott fiú visszatér külföldről a zárt, minden különbözőséget elutasító magyar közegbe, a szerelmesek házat építenek, a lefojtott közegben egyre nagyobb fenyegetés lappang, majd jön a tragikus végkifejlet). De ami működött a Delta szinte mesei, elemelt közegében, az nem áll meg itt a magyar valóságban. A Viharsarok túlságosan erősen kötődik a konkrét vidéki Magyarországhoz ahhoz, hogy megengedhesse magának, hogy a szereplők viselkedése bizonyos jelenetekben egyáltalán ne legyen valószerű.

Sebastian Urzendowsky, Sütő András és Varga Ádám a Viharsarok című filmbenForrás: Berlin Film Festival

A film berlini sajtótájékoztatóján megkérdeztem Császitól, miért ragaszkodott a kurta, érzelemmentes mondatokhoz minden egyes jelenetben, de csak annyi választ kaptam, hogy "a tettek sokkal kifejezőbbek, mint a szavak", mire a beszélgetés moderátora megjegyezte, hogy Császi úgy beszél, ahogyan dialógust ír.

A fásultan nyökögő figurák közt menet közben könnyen elveszíthetnénk az érdeklődésünket, ha nem lenne olyan szuper a két főszereplő. Sütő és Varga egyformán remek első nagyjátékfilm-főszerepében, van bennük erő és vágy és élet, és csodálatosan megteremtik a kettejük közt vibráló szexuális feszültséget. Urzendowskyt viszont szinte teljesen elvesztegeti a rendező, alulírt szerepével nem is igen tud mit kezdeni az egyébként nagyon tehetséges fiatal színész.

A Viharsarok stábja a berlini sajtótájékoztatón szombatonFotó: Bujdosó Bori - Origo

"Nem színészeket kerestem, hanem igazi embereket" - magyarázta Császi, hogy miért választott filmes tapasztalattal még nem rendelkező színészeket a filmjébe. Elmesélte, hogy csak a szereplőválogatás folyamata egy éven át tartott, ezt pedig többhónapos próbafolyamat követte a két főszereplővel. Vargát még el is küldte a pusztába dolgozni, hogy egy kicsit belekóstoljon a közegbe.

A film képi világával kapcsolatban Császi kijelentette, hogy szerinte "egy film vizuális ereje a stílus szegénységében rejlik", és a korai kisfilmjeihez képest ez valóban igaz a Viharsarok-ra. Rév Marcell operatőri munkája következetes, erős és szép, még az olyan kicsit szájbarágós megoldások is működnek, mint hogy a fekvő férfiakra újra és újra felülről néz le a kamera.

Varga Ádám, Sütő András és Sebastian Urzendowsky a Viharsarok című filmbenForrás: Proton Cinema

Akad azért pár olyan kisebb bénaság, ami csak magyar filmben fordulhat elő, például Szabi képes arra a bravúrra, hogy teljesen mozdulatlan karral verje ki Áron farkát, és sor kerül egy összetűzésre egy futballpályán, amit egyszerűen nem sikerült normálisan felsnittelni és összevágni, ami különösen furcsa annak fényében, hogy később egy vécében egy másik konfliktus pedig nagyon pontos és hatásos. Sajnálatosak az ilyen pongyolaságok, mert pont ezek a kis dolgok azok, amik kirántják az embert a film világából. De hibái ellenére a Viharsarok abszolút reménykeltő első film, amiből világosan kiderül, hogy Császi a képekkel és a színészekkel is érzékenyen bánik. Talán üdvös lenne, ha kevesebb magyar filmet nézne.

- - - - - - - - - - - - - -

A Viharsarok világpremierje a berlini filmfesztivál Panorama-szekciójában volt, Magyarországon március 27-én mutatják be.