Lassan egy hónapja a mozikban A nimfomániás, az első rész rendezői változatának berlini premierjével mégis sikerült elérni, hogy újra Lars von Trier szexfüggőjétől legyen hangos a filmvilág. Von Trier jött, de néma maradt, a bekattant Shia LaBeouf folytatta az ámokfutást, Uma Thurman pedig mindenkit elbűvölt. Mellesleg pedig tényleg jobb film A nimfomániás- 1. rész fél órával hosszabban. Helyszíni tudósítás Berlinből.

 

Hosszú évekig emlegetni fogják még A nimfomániás bemutatása körüli csinnadrattát. Egyrészt mert briliáns reklámkampány vezette fel Lars von Trier maratoni hosszúságúnak készült, pornóelemeket is tartalmazó életműösszegzését, másrészt pedig az utolsó pillanatban mégis elrontották azzal, hogy nem a rendező vízióját mutatták be a mozikban, hanem egy kettévágott, szétszabdalt hibridet.

Stacy Martin A nimfomániás című filmbenForrás: Vertigo

A nimfomániás persze még úgy is a 2014-es moziév egyik legfontosabb filmes eseménye volt, hogy Von Trier a mozikba került változatot állítólag meg sem nézte, és kiíratta az elejére, hogy az egy cenzúrázott verzió. Ez persze nem egyedi eset, egy másik berlini bemutató, a Snowpiercer kapcsán is máig áll a bál, hogy az amerikai forgalmazó megnyirbálta Bong Joon-ho kész filmjét.

Senki nem gondolta volna azonban, hogy az európai kortárs mozi leghírhedtebb fenegyerekével is megtörténhet, hogy elveszíti a végső változat jogát. A producerek nagy szerencséjére viszont a két évvel ezelőtti cannes-i fiaskó miatt Lars von Trier némasági fogadalmat tett, és nem nyilatkozott senkinek A nimfomániás bemutatása kapcsán, pedig el lehet képzelni, hogy milyen károkat okozhatott volna a filmnek, ha a labilis és polgárpukkasztásra hajlamos alkotó kipakol. Némileg meglepő volt az is, hogy Berlinben megjelent a film sajtófotózásán (naná, hogy egy cannes-i filmfesztiválos "Persona Non Grata" felirattal ékesített pólóban - reméljük, a cannes-i szuvenírboltok elkezdik legyártani a mintát májusra) és díszbemutatóján is, bár a sajtótájékoztatóra csak a producerét és a színészeit küldte.

Lars von Trier A nimfomániás berlini sajtótájékoztatója előttForrás: AFP

Botrány persze nélküle is akadt, de azt még A nimfomániás producerei sem sejthették a film promóciójának beindításakor, hogy a hollywoodi karrierje miatt a szereposztás egyik legnagyobb húzónevének számító Shia LaBeouf pont ekkorra időzíti teljes bekattanását. Az arrogáns nyilatkozatokkal kezdődő, lefülelt plagizálással folytatódó, majd hirtelen beharangozott (majd két hét múlva elfeledett) visszavonulásba torkolló karrier-öngyilkosság a pár éve áldokumentumfilm kedvéért leépülő Joaquin Phoenixnek is becsületére vált volna.

LaBeouf Berlinben is hozta a formáját: miután előző este a Ritz-Carltonban balhézott, a sajtótájékoztatóra röhejes hipszter-maskarában érkezett, és zord tekintetét baseballsapka mögé rejtette. Az első hozzá intézett kérdésre a jelenlévők számára teljesen érthetetlen szardíniás metaforával (utólag kiderült, hogy Eric Cantonát idézte) válaszolt, majd kiviharzott. A díszbemutatóra tudta fokozni az őrületet, ugyanis papírzacskót húzott a fejére a vörös szőnyegen, amire mostanában kedvenc kinyilatkoztatását ("Már nem vagyok híres") pingálta. A producerek szólhatnának végre neki, hogy elég egy drámakirálynő egy filmbe.

Shia LaBeouf A nimfomániás berlini díszbemutatójánForrás: AFP

LaBeouf idétlen feltűnősködését kiválóan ellensúlyozta viszont a szardíniás beszólást hahotázva kifigurázó Uma Thurman, akinek egyrészt a film legjobb pillanatait köszönhetjük (a Mrs. H című harmadik fejezetből persze semmit nem vágtak ki), másrészt a sajtótájékoztatón újra emlékeztetett mindenkit arra, hogy mennyire elbűvölő, intelligens színésznő. Jó lenne, ha Von Trier egy főszereppel is megajándékozná - a lelkesedése arra utalt, hogy vevő lenne rá.

A nimfomániás-ra visszatérve mindenesetre amikor tavaly év végén kiderült, hogy a megcsonkított verzió kerül a mozikba két részben, rögtön megindult a spekuláció, hogy hiába lett nemkívánatos személy 2012-ben a nácizással viccelődő rendező Cannes-ban, mégis ott mutatják be a vágatlan változatot. A francia szemle felhozatalával szemben rendre alulmaradó Berlinale azonban rövidesen bejelentette, hogy megszerezte A nimfomániás - 1. rész hosszú változatát, bár arról továbbra sem szól a fáma, hogy a Berlinbe el nem jutott mozirajongók mikor és milyen formában láthatják a 27 perccel hosszabb rendezői verziót.

Uma Thurman és a távozó Shia LaBeouf A nimfomániás berlini sajtótájékoztatójánForrás: AFP

A 2. rész kibővítését továbbra is Cannes-ba várja a filmes sajtó, és az egyik erre vonatkozó kérdésre adott válaszában a film producere nem is cáfolta a spekulációt ("Még nem jelentettük be, hol mutatjuk be, szóval majd hamarosan meglátják. Nem mondtuk, hogy Cannes-ban, bár végül is láthatták a pólót..."), mielőtt a moderátor durván lekeverte, hogy a Berlinalén ne Cannes-ról beszéljünk.

Kérdés persze, hogy megéri-e mindezt a felhajtást még egy, illetve az első rész esetében még fél óra nimfománia. A válasz: részben igen. A nimfomániás első része kibővítve nem tartalmaz ugyan új jeleneteket vagy cselekményfordulatokat, de kiforrottabb, hatásosabb és összességében jobb film, mint a magyar mozikat is megjárt verzió. Ami a rövidebb filmben probléma volt, az most is az (kit érdekel Joe apjának fafétise?; miért erőltetik a horgászati szimbólumokat?; miért van szükség jópofa grafikai illusztrációkra? stb.), de konzekvensebb és átélhetőbb lett a főhősnő jellemfejlődése.

Maja Arsovic és Christian Slater A nimfomániás című filmbenForrás: Vertigo

Érdekes, hogy a vágott változatokról írt kritikában pont azt kifogásoltam, hogy a Joe apjának haláláról szóló fejezet dögunalom és felesleges, erre most kiderült, hogy pont ebből a részből vágták ki a legtöbbet. A Christian Slater által megformált apa szenvedése pedig kulcsfontosságú, mert annak hatására fordul át a főhősnő tinédzserkori promiszkuitása önpusztító betegséggé. Von Trier rendezői változatában világos a logikai összefüggés, míg a lerövidített filmben érthetetlen, hogy miért kerültek egymás mellé randomnak tűnő jelenetek.

Sokakat foglalkoztatott az is, hogy a meglepően szelíd moziváltozathoz képest több szexet tartalmaz-e majd Von Trier vágása. Louise Vesth producer szerint ez a fő különbség a változatok között, és a durva szexábrázolás miatt kellett ennyire megvágniuk a filmet. Ez az érvelés álságosnak tűnik az internet korában, amikor bárki két kattintással sokkal keményebb szexjeleneteket bámulhat, mint ami A nimfomániás bármelyik részének bármelyik változatában látható.

Lehet, hogy a berlini fesztiválpalota óriásvászna még sosem látott ennyi merev péniszt és közeliben mutatott aktust, de mégsem állítható, hogy Von Trier átlépte volna a pornó határait, sőt saját korábbi filmjeit (Idióták, Antikrisztus) sem übereli ezen a téren. A legmerészebb snitt talán egy közelben mutatott puncinyalás, de összességében inkább a férfi nemi szervek estek áldozatul a vágóollónak, különösen az izgalmi állapotban lévők. Aki látta már az első rész rövidebb verzióját, tudja, hogy egy montázsban vagy harminc, különböző méretű és formájú ernyedt hímtagot villantanak a néző arcába, ám az akcióban álló dákókat mind kivágták a sima moziváltozatból.

Érthető, ha valaki azt mondja, hogy pár merev pénisz miatt esze ágában sincs újranézni Von Trier egyébként is nézőpróbáló, helyenként vontatott filmjét, és a szextől elvonatkoztatva is úgy érezzük, nem ér meg külön moziélményt a rendezői változat. A nimfomániás-t eleve Lars von Trier vágásában kellett volna moziba engedni, lehetőleg egy időben a két részt. Akit érdekel ez a film, az nem akadna fenn pár pornóba hajló snitten, és nem érezné kibírhatatlanul hosszúnak a kétszer 2 és fél órás játékidőt. Lars von Trier minden idióta provokációjával, perverziójával és gonosz nézőpróbatételével együtt is megérdemli, hogy ne fesztiválkülönlegesség, majd végül DVD-extra legyen a víziója.