Te egyébként meleg vagy?

2014.03.26. 17:59

Pár éve a Viszlát, első szerelemben csúnyán összetörte a szívünket, most a Viharsarok meleg szerelmi háromszögének egyik tagjaként igyekszik visszacsábítani barátját a német focicsapatba. A három nyelven játszó 28 éves német színész, Sebastian Urzendowsky Budapesten mesélte el nekünk, hogy mire volt szüksége ahhoz, hogy heteroszexuálisként ne érezze kényelmetlenül magát, amikor fiúkat kellett megcsókolnia, hogy miért nem jött be neki a Kontroll, és hogy melyik a kedvenc kamaszkori szerelemről szóló filmje.

 

Mit gondoltál a Viharsarok forgatókönyvéről, amikor először olvastad?

Tetszett a sztori. De ha színészként olvasol egy forgatókönyvet, akkor amellett, hogy az egész történetet nézed, elsősorban az foglalkoztat, hogy milyen a te karaktered. És a könyv korai változatában Bernard egy menő, gazdag, kicsit tenyérbemászó német srác volt, aki Magyarországra jön, és lenézi az itteni embereket. Elég közhelyesnek találtam, de megnyugtattak, hogy ezt át fogják írni, ami így is lett. Elég fontosnak tartottam, hogy ezt megbeszéljük, még mielőtt igent mondok a filmre.

Sebastian UrzendowskyForrás: © 2014 Tuba Zoltán/Tuba Zoltán

Sok forgatókönyvet olvasol?

Szerintem az, hogy jól választok-e szerepeket, nem attól függ, hogy hány forgatókönyvet olvastam már. Egyébként is úgy gondolom, hogy színészként csak azt dönthetem el, hogy mit nem akarok eljátszani, mert az, hogy mit szeretnék, nem érdekel senkit. Hiszen általában nem én kopogok be szerepekért, hanem nekem ajánlanak munkákat.

Láttál magyar filmeket korábban?

A Kontroll-t láttam, ami Németországban is elég népszerű volt. De nem sok mindenre emlékszem már belőle, csak a metróaluljárós hangulatra. Nem igazán jött be, mert úgy éreztem, hogy egy csomó mindent azért nem értek, mert nem ismerem a közeget, amelyben játszódik, és ezért lemaradok poénokról is. Ezen kívül ismerem még Tarr Béla filmjeit és Mundruczó Kornélról is hallottam, mert az egyik legjobb barátom játszott egy színdarabjában, amit Németországban rendezett.

Sebastian UrzendowskyFotó: Tuba Zoltán - Origo

Te is szerepelsz színházban?

Egy hamburgi színháztól kaptam állandó szerződésre ajánlatot, de csak egy darabot vállaltam el, mert reméltem, hogy a filmes munkák miatt nem tudok teljes állásba leszerződni. Jól döntöttem, mert ezután kaptam meg a Viszlát, első szerelem! egyik főszerepét, amit a színházzal párhuzamosan lehetetlen lett volna leforgatni. De ez nem egyszeri döntés, mert a filmezés nálam kétségtelenül megelőzi a színházat.

A Viharsarok rendezője, Császi Ádám mesélte, hogy nagyon hosszú ideig tartott a casting. Te hogy emlékszel rá?

Elég nehéz folyamat volt. Az első találkozásunk után azt mondta, hogy még változtatni fognak bizonyos dolgokon, aztán hogy még mindig időre van szükségük. Eljött egy pillanat, amikor azt mondtam, hogy én ezt inkább nem csinálom. Akkor meg Ádám kezdett el győzködni, hogy el kell vállalnom a szerepet. Most már örülök, hogy végül megcsináltam.

A válogatáson mit kellett előadnod?

A legelején csak improvizáltunk egy kitalált háttértörténetre. Aztán itt Budapesten már a forgatókönyvből vett jeleneteket játszottuk el.

Sebastian UrzendowskyFotó: Tuba Zoltán - Origo

Hogyan készülsz a castingokra?

Attól függ, mik az elvárások. De alapvetően inkább csak megpróbálok annyira természetes lenni, amennyire csak bírok. Ha kell, akkor persze szöveget is tanulok.

Azért kérdezem, mert a Viszlát, első szerelem! című korábbi filmed rendezője, Mia Hansen-Love például hónapokig kereste a francia színészek között a megfelelő főszereplőt, és végül téged választott. És Császi Ádám is elsősorban embereket és nem színészeket keresett a filmjébe. Te tudod, hogy mit láthattak benned?

Mindketten egyfajta nagyon természetes, lecsupaszított színészi játékot keresnek. Számukra az volt a legfontosabb, hogy minél inkább saját magam maradjak. Egyébként a legtöbb filmben, amiket szeretek, épp ilyenek az alakítások. Fontosabb a jelenlét, mint a szereplés. Érdekes, hogy ettől egészen más szinten működik a játék, szinte magától megy. Az ilyen filmek természetessége számomra egészen lenyűgöző. Ádám például nagyon keményen kivágott minden olyan jelenetet, amit túlzónak, vagy túljátszottnak talált. A Pénzhamisítók-ban, ami elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, ennek a színészi játéknak épp az ellentétére volt szükség. Az sokkal inkább arról szólt, hogy megszemélyesítek valakit, akiben már nem sok marad belőlem.

Sebastian Urzendowsky és Karl Markovics a Pénzhamisítók című filmbenForrás: Best Hollywood

Te melyiket élvezed jobban?

Mindkettőt másért szeretem. Az egyiket a tisztaságáért, és mert nagy erő van benne, a másikat meg azért, mert nagy élmény a semmiből felépíteni egy karaktert. Élvezem, hogy ezekhez a szerepekhez kutatásokat kell végeznem, beleásni magamat egy témába, és olyan dolgokat megtanulni, amiket korábban nem tudtam. Persze kockázatos is, és nagy a veszélye annak, hogy nem sikerül jól, mert az igazából nem te vagy, de izgalmas és meglepő dolgok tudnak így is születni.

A Viharsarok forgatását nagyon hosszú próbaidőszak előzte meg. Hasznosnak találtad, vagy túl sok volt?

Azokat a próbákat szeretem, amelyek ráhangolnak a filmbeli jelenetekre. Azt kevésbé, amikor pontosan azt próbáljuk el, ami majd a filmben látható lesz. Ilyenkor hajlamos vagyok azt érezni, hogy már eljátszottam felvételen kívül a szerepet, és élesben csak igyekszem elismételni ugyanazt. Szóval szeretem megtartani a legjobb formámat a felvételre. Azt hiszem, azok a legjobb próbák, amelyek segítenek abban, hogy minél jobban megismerjem és átéljem a karakteremet, és közel kerüljek azokhoz a színészekhez, akikkel játszani fogok, hiszen az elején egyáltalán nem ismerjük egymást. Ez különösen igaz a Viharsarok-ra. Ott volt három heteroszexuális fickó, akiknek egy adott ponton csókolózniuk kellett. Amikor egy totál ismeretlen színésznővel csókolózom, az is nehéz az elején, de amikor a természetes szexuális orientáltságommal ellenkezően, ahhoz tényleg nagy bizalom kell. A bizalomhoz pedig az, hogy minél jobban megismerjük egymást, és ezáltal minél kevésbé érezzük kényelmetlenül magunkat. Sok olyan kitalált jelenetet próbáltunk, amelyeknek egyszerűen csak ez volt a szerepe.

Sebastian Urzendowsky, Sütő András és Varga Ádám a Viharsarok című filmbenForrás: Cirko Film

A filmbeli szerelmi háromszög másik két tagjával, a Szabit alakító Sütő Andrással és az Áront játszó Varga Ádámmal beszélgettetek ezekről a nehézségekről?

Egy adott ponton mindannyian feltettük egymásnak a kérdést, hogy "te egyébként meleg vagy?". Illetve ez pontosan úgy hangzott, hogy "neked amúgy van barátnőd?".

A Viszlát, első szerelem! forgatásán is volt lehetőség arra, hogy a filmbeli pároddal Lola Crétonnal megismerjétek egymást?

Mia Hansen-Love rendezővel hihetetlenül élveztem a közös munkát. Életem egyik legjobb, legboldogabb forgatása volt. Elég különleges módszerrel dolgozik. Nagyon sokszor, átlagosan legalább tizenkétszer vesz fel egy jelenetet, de érdekes módon mégsem válik ettől unalmassá a dolog. Nem arról van szó, hogy teljesen megváltoztat jeleneteket, hanem hogy mindig újabb és újabb apróságokat tesz hozzá, lépésről lépésre építi fel, és ez nagyon jól működik. A részletek, az apró dolgok sokat számítanak, és ő ezekre odafigyel, nagyon érzékeny rájuk. Találkoztam olyan rendezőkkel is, akik azért veszik fel sokszor ugyanazt a jelenetet, mert nem tudják pontosan, hogy mit akarnak. Tapogatóznak a sötétben, és csak azt érzik, hogy hiányzik valami. Miánál nem ez a helyzet. Ádám módszerében pedig egyrészt azt szerettem, hogy minimalista, másrészt, hogy hagyta végigjátszani a jeleneteket, és így volt idő elmerülni bennük.

Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást Bernard figurájában?

Kétségkívül az, hogy a fiúk közötti intim jelenetek valósághűre és szépre sikerüljenek. Illetve hogy ne látszódjon, ha közben esetleg kényelmetlenül vagy feszültnek éreztem magam. Ezekben a jelenetekben azért elég rendesen beléptünk egymás intim szférájába.

Nem zavart, hogy ez a szerep nem igazán adott lehetőséget arra, hogy megmutasd a képességeidet?

A másik két fiúé a valódi főszerep, az ő kapcsolatukban több a dráma és a konfliktus. De hát ez a lényege a mellékszerepnek. Támogatja a főszereplők munkáját. Ha ez zavart volna, akkor nem vállalom el a szerepet.

A Viharsarok német-magyar koprodukció, a Viszlát, első szerelem! francia film, amelyben végig franciául játszol, és angolul is anyanyelvi szinten beszélsz. A kezdetektől fogva nemzetközi filmes karrierre készültél, vagy csak szeretsz nyelveket tanulni?

Angolul akkor tanultam meg, amikor tizennégy évesen kimentem Angliába egy bentlakásos iskolába. Az első filmszerepemért kapott pénzt erre költöttem. Aztán tizenhat évesen éltem egy évet Franciaországban is. Onnantól kezdve világossá vált számomra, hogy akármi is lesz a foglalkozásom, az biztos, hogy a nyelveket használni akarom hozzá. Úgyhogy amikor megtaláltak az olyan filmszerepek, amelyekben idegen nyelven kellett játszanom, nagyon boldog voltam.

Gondolod, hogy változtat a játékodon, ha nem az anyanyelveden beszélsz?

Biztosan. Mia Hansen-Love például szeret nem csak francia színészekkel dolgozni, mert szerinte ez hozzátesz valami különlegeset a karakterekhez. Nekem is azt mondta, amikor kiválasztott Sullivan szerepére, hogy nem egy tipikus francia fiút akart, hanem valami mást, és nem tudja, hogy azért-e, mert német vagyok, de bennem megtalálta, amit keresett.

Franciábbnak érezted magad attól, hogy eljátszottál egy főszerepet franciául?

Nem igazán. Inkább azon aggódtam, hogy nem vagyok elég francia. Ugyanis Mia azt mondta, hogy abszolút akcentus nélkül kell beszélnem.

Sullivan elég sajátosan szerelmes a történet szerint. Úgy tűnik, hogy szereti a lányt, csupa szép dolgot mond neki, aztán mindig elhagyja. Értetted, hogy miért csinálja ezt?

Eleinte, amikor olvastam a forgatókönyvet, felmerült bennem, hogy komolyan gondolja-e a sok szépet, amit mond, és meg is kérdeztem Miát, hogy akkor ez a srác egy seggfej-e valójában. De mondta, hogy nem, ő ezeket tényleg így gondolja, és tényleg szerelmes, csak egyszerűen nem tud másképp viselkedni. Neki le kell lépnie, szüksége van arra, hogy folyton elutazzon, és nem tudja igazán elkötelezni magát, akármennyire mélyen is szereti a lányt. Ezt a viselkedést meg kellett értenem, mert én nagyon különbözöm Sullivantől.

Bizonyos szempontból a Viszlát, első szerelem! és a Viharsarok is egy felnövéstörténetet mesél el. Melyik a kedvenc filmed ebben a témakörben?

Elsőre a Billy Elliot ugrik be, de most láttam egy nagyon aranyos norvég filmet is, az a címe, hogy Totally True Love. Az első szerelemről szól, a tizenhárom éves húgom mutatta meg.

Sebastian UrzendowskyFotó: Tuba Zoltán - Origo

Van olyan színész, akinek inspirál a karrierje?

Olyan színészeket mondanék, akik rendeznek is. Például Clint Eastwood vagy Mathieu Kassovitz.

Szeretnél rendezni?

Majd meglátjuk. Egyelőre nem tudom, hogy menne-e. Nem szeretnék nevetségessé válni, mint a színész, aki mindenáron rendezni akart.

Vonz a hollywoodi karrier?

Ez nem az a dolog, amit az ember el tud előre tervezni. Játszottam egy amerikai filmben, a Peter Weir rendezte The Way Back-ben, ami nagyszerű élmény volt, de nem tartozik a legmélyebb vágyaim közé, hogy befussak Hollywoodban. Jobban szeretem az európai művészfilmeket, de persze az lenne a legjobb, ha párhuzamosan játszhatnék itt is, ott is. 

Sebastian Urzendowsky a Way Back című filmbenForrás: Origo

Felismernek az utcán akár Németországban, akár Franciaországban?

Általában úgy jönnek oda hozzám emberek, hogy azt hiszik, találkoztunk már valahol, és kiderül, hogy nem, csak láttak a tévében vagy a moziban.

Szívesen élnél Franciaországban?

Nagyon szívesen. Bár imádom Berlint, ott születtem és nőttem fel, de simán el tudnám képzelni, hogy Franciaországban éljek.