Azonnal tiltsák be ezt a mocskot!

2014.03.30. 21:04

Darren Aronofsky Noéja Bibliától elszakadó cselekményével kihúzta a gyufát néhány keresztény szervezetnél, több muzulmán országban pedig betiltották a filmet. Vallási okokból támadták már Martin Scorseset is, Stanley Kubrickot otthonában zaklatták erőszakos filmje miatt, de akadt olyan rendező is, akit bíróság elé állítottak, mert azt hitték, megölte a színészeit. Összeszedtük a legnagyobb filmes botrányokat.

Mechanikus narancs (A Clockwork Orange, 1971)

Stanley Kubrick Burgess-adaptációjának bemutatása annyira súlyos következményekhez vezetett, hogy a rendező ’74-ben maga döntött úgy, hogy visszavonja a brit moziforgalmazásból a filmjét. A Mechanikus narancs aggasztó jövővíziójában egy fiatalokból álló banda ártatlan polgárokat terrorizál fizikailag és szexuálisan, és a bemutatását követő időszakban több bűncselekménnyel - egy banda például megerőszakolt egy tizenhét éves lányt, miközben a filmben is felcsendülő Singin’ in the Rain-t énekelték - kapcsolatban is felmerült a gyanú, hogy a film ihlette őket.

Mechanikus narancsForrás: AFP

Kubrick magánéletét is megkeresítette, hogy egyesek felháborodtak a film explicit erőszak- és szexábrázolásán: a felesége arról számolt be, hogy a film bemutatását követően fenyegető leveleket és telefonhívásokat kaptak, és rendszeresen tüntetők jelentek meg a házuk előtt, úgyhogy egy idő után a rendőrség is azt képviselte, hogy Kubricknak hogy muszáj lépnie. És így sajnos „a moralisták nyertek” – mondta az esetről Jan Harlan producer.

Stanley Kubrick (jobb szélen) a Mechanikus narancs forgatásánForrás: AFP

A Mechanikus narancs Nagy-Britanniában több mint huszonöt éven keresztül nem volt elérhető semmilyen formában, végül Kubrick családja és a Warner Bros. a rendező halála után, ’99-ben döntöttek úgy, hogy elérhetővé teszik, és a film végül 2000-ben jelent meg újra. 2011-ben, negyvenéves évfordulója alkalmából levetítették a cannes-i filmfesztiválon, egy akkor készült interjúban a film főszereplője, Malcolm McDowell úgy vélekedett, hogy ennyi idő kellett hozzá, hogy a közönség túltegye magát az erőszakon és szexen, és végre annak lássa a filmet, aminek Kubrick szánta, egy fekete komédiának.

* * *

Cannibal Holocaust (1980)

A média képes szinte bárkit bepasszírozni a „botrányfilmes” skatulyába, de abban talán egyetérthetünk, hogy az a rendező, akit azzal vádolnak, hogy gyilkosságokat követett el a művészet nevében, valóban kimeríti ezt a kategóriát. Ruggero Deodato Cannibal Holocaust-ját 1980 februárjában mutatták be Milánóban, de a bíróság állampolgári bejelentés alapján tíz nappal később már el is kobozta a kópiát, a rendező ellen pedig a film végtelenül erőszakos és szexuálisan explicit jelenetei miatt eljárás indult először közszeméremsértés, majd gyilkosság vádjával, mert a bíróság azt hitte, a Cannibal Holocaust egy igazi snuff film, amelynek forgatása során megölték a szereplőket.

Cannibal HolocaustForrás: AFP

A Cannibal Holocaust ugyanis javarészt egy áldokumentumfilm, ami arról szól, hogy egy amerikai forgatócsoport az amazonasi esőerdőben dokumentumfilmet forgat az ott élő kannibál törzsekről, ám - miután számos borzalmas kegyetlenséget követnek el a helyiekkel szemben - maguk is a kannibálok áldozataivá válnak. Ezt saját felvételeik örökítik meg, melyeket az utánuk küldött felderítők találnak meg. Deodato eleinte nehezen tudta megvédeni magát, színészeivel ugyanis aláíratott egy szerződést, mely szerint a bemutatót követő egy évben nem szerepelnek a médiában, hogy a közönség azt higgye, tényleg meghaltak, amikor viszont életfogytiglani börtönbüntetés fenyegette, sikerült előkerítenie az embereit, és közösen megjelentek egy tévéműsorban, tisztázva a helyzetet.

Cannibal HolocaustForrás: AFP

A gyilkosság vádját ugyan ejtették, Deodatót azonban négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a filmben szereplő állatkínzások miatt, ugyanis a forgatás során összesen hét állatot, köztük két mókusmajmot, egy teknőst és egy disznót öltek meg meglehetősen kegyetlen módszerekkel. A rendező később úgy nyilatkozott, hogy „ostobaság volt” részéről az állatok szerepeltetése a filmben. A jogi csatározást innentől kezdve Deodato folytatta, aki el akarta érni, hogy betiltott filmjét mégis bemutathassák, és ’84-ben végül a bíróság az ő javára döntött. A Cannibal Holocaust-ot azzal reklámozták, hogy több mint ötven országban betiltották, ami talán túlzás, de tény, hogy sok helyen azóta sem mutatták be a filmet. A megítélése pedig továbbra is szélsőséges: vannak, akik szerint briliáns társadalom- és médiakritika, mások szerint erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető, szenzációhajhász szenny.

* * *

Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of Christ, 1988)

Számos filmet támadtak már vélt keresztényellenesség miatt (pl. A Da Vinci-kód-ot, Az arany iránytű-t és Kevin Smith Dogmá-ját), de a legnagyobb felháborodást kétségtelenül a Krisztus utolsó megkísértése váltotta ki, amely miatt egy fundamentalista keresztény szervezet hibbant tagjai még arra is képesek voltak, hogy Molotov-koktélokat dobjanak egy párizsi moziba a film vetítése alatt, amellyel súlyosan megsebesítettek több embert. Az ok: a Nikos Kazantzakis regényén alapuló film kétségek közt vergődő és emberi vágyaival birkózó figuraként mutatja be Jézust (Willam Dafoe), aki a kereszten arról fantáziál, hogy mégis élhetne normális emberi életet, ha családot alapítana Mária Magdolnával. Jézus és Mária Magdolna képzelt szexjelenete kiverte a biztosítékot.

Willem Dafoe a Krisztus utolsó megkísértése című filmbenForrás: AFP

Keresztény szervezetek Amerikában is tiltakoztak a film ellen, poéldául demonstráltak a filmet gyártó Universal anyacége előtt, és ami kifejezetten vicces: az egyik szervezet vezetője felajánlotta, hogy megveszi a Universaltól a film kópiáit, hogy megsemmisíthesse azokat. A hőbörgés nem maradt hatástalan: több amerikai mozihálózat úgy döntött, inkább nem tűzik műsorukra a Krisztus utolsó megkísértésé-t, a filmet számos országban, köztük Törökországban és Mexikóban is betiltották, és ugyan sok helyen később bemutatták, néhány országban, például a Fülöp-szigeteken mind a mai napig be van tiltva.

Willem Dafoe és Martin Scorsese a Krisztus utolsó megkísértése forgatásánForrás: AFP

A korabeli beszámolókat olvasva az a legfurcsább, hogy maga a filmes közeg is szította a botrányt: amikor bejelentették, hogy ’88 szeptemberében a velencei filmfesztiválon levetítik a filmet, több rendező kiborult attól, hogy az ő alkotásaikra nem irányul majd elég figyelem a Krisztus utolsó megkísértése árnyékában. Franco Zeffirelli odáig ment, hogy majdnem visszavonta a fesztivál programjából A fiatal Toscanini című filmjét, aztán mégis megengedte, hogy bemutassák, de azt hangoztatta, hogy csakis a producerei akarata miatt vesz részt a fesztiválon. Pedro Almodóvar Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén-jének a velencei sajtótájékoztatóján fokozódott a helyzet, amikor a rendező elkezdett azon hisztizni, hogy nem minden spanyol újságíró fért be a terembe, mert akkora tömeg alakult ki a Scorsesere váró emberekből.

* * *

Elemi ösztön (Basic Instinct, 1992)

(Cikkünknek ez a része spoilereket tartalmaz!) Amikor kiszivárgott a film forgatókönyve, melegszervezetek rögtön tiltakozni kezdtek amiatt, ahogyan az Elemi ösztön a leszbikusokat, a biszexuálisokat és úgy általában a nőket ábrázolja, mivel a filmben minden leszbikus nő elmebeteg gyilkos, az áldozat pedig egy fehér férfi. A forgatási helyszínekre is kivonultak tiltakozni, ami annyira zavarta a munkát, hogy Paul Verhoeven rendező állítólag elkezdett kamu információkat terjeszteni a helyszínekről, hogy a tüntetők rossz helyre menjenek.

Elemi ösztönForrás: AFP

A forgatókönyvet jegyző Joe Eszterhas leült a tiltakozókkal egyeztetni, sok kritikájukat jogosnak találta, és a megjegyzéseik fényében több helyen átírta a könyvet. Verhoeven azonban hallani sem akart arról, hogy bármit megváltoztassanak, ezért Eszterhas nyilvánosan szembefordult a rendezővel: „Tizenöt éves forgatókönyvírói pályám alatt sokszor harcoltam azért, hogy megvédjem a könyvemet, ez az első eset, hogy azért harcolok, hogy megváltoztathassam. Roppant perverz szituációban találtam magam”.

Michael Douglas és Sharon Stone az Elemi ösztönbenForrás: AFP

Meleg szervezetek a film bojkottjára biztatták az embereket, mert úgy vélték, a film homoszexuálisok elleni erőszakot szülhet, és a demonstrációk a film premierjén is folytatódtak: meleg aktivisták San Franciscói mozik előtt tüntettek az erotikus thriller csattanóját elspoilerező „Catherine a tettes” táblákkal felvonulva. Az biztos, hogy a közönség kedvét nem sikerült elvenniük, sőt, egyesek szerint a felhajtás direkt jót tett a film népszerűségének: az Elemi ösztön ’92 márciusában a jegyeladási toplista élén, 15 millió dollárral nyitott az USA-ban, és világszerte összesen több mint 350 milliót termelt.

* * *

Született gyilkosok (Natural Born Killers, 1994)

A Quentin Tarantino alapötletéből készült Oliver Stone-film elvileg szatíra a média által elkábított, erőszakmániás amerikai társadalomról, de már a kritikusok egy része is úgy gondolta, a sorozatgyilkos szerelmespár (Woody Harrelson és Juliette Lewis) története inkább öncélú tobzódás az erőszakban, mintsem egy fontos jelenség valóban gondolatébresztő ábrázolása. Nyilván ez utóbbi álláspontot képviselik azok is, akik úgy vélik, hogy több amerikai gyilkosságot/tömeggyilkosságot részben a film hatására követtek el.

Született gyilkosokForrás: AFP

Persze erősen kérdéses, hogy csak azért, mert egy őrült gyilkosról kiderül, hogy a Született gyilkosok az egyik kedvenc filmje, okolhatjuk-e a filmet a cselekedeteiért - többek közt a Columbine-i iskolai mészárlás egyik tettese is gyakran emlegette naplójában a filmet. Hosszú a listája azoknak a bűneseteknek, amelyeket ilyen alapon kapcsolatba hoztak a Született gyilkosok-kal, de a legnagyobb nyilvánosságot egy tizenéves oklahomai pár esete kapta, akik megnézték a Született gyilkosok-at, majd két nappal később egy férfit meggyilkoltak, egy nőt pedig súlyosan megsebesítettek.

Született gyilkosokForrás: AFP

A férfi Stone és a filmet gyártó Warner Bros. pechjére John Grisham író régi ismerőse volt, és Grisham egy évvel az eset után hosszú cikkben kelt ki a film és Stone ellen, mondván, hogy az alkotóknak vállalniuk kell a felelősséget, mert bár „a filmet nem azzal a céllal készítették, hogy erkölcsileg züllött fiatalokat hasonló bűntények végrehajtására ösztönözzön, de nem éppen meglepő, hogy ez a hatása”. A cikkben javasolja, hogy pert kellene indítani az alkotók és a stúdió ellen, akik felelősek a termékük hatásáért, és a tolószékbe kényszerült áldozat, Patsy Byers követte is a tanácsát. Byers nem érte meg ügye végét, mert időközben rákban elhunyt, de végül ügyvédei amúgy is elveszítették a pert.

* * *

A barna nyúl (The Brown Bunny, 2003)

Igaz, hogy Vincent Gallo filmje csak szűk körben gerjesztett vitát, és az emberek többsége valószínűleg soha életében nem hallott A barna nyúl-ról, de mivel az ellentmondásos fogadtatású film kapcsán minden idők legszórakoztatóbb vitája alakult ki a rendező és a leghíresebb amerikai kritikus, Roger Ebert közt, nem hagyhattuk ki válogatásunkból. Mint egy régebbi cikkünkben tömören összefoglaltuk a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott alkotás lényegét: „bő órán át kell néznünk, ahogy Vincent Gallo álló farokkal és világvége arckifejezéssel nem csinál semmit, de ha kitartunk, a végén egy kiadós szopás lesz a jutalmunk”.

Vincent Gallo és Chloe Sevigny A barna nyúl című filmbenForrás: AFP

És mi ezt már a másfél órás változatról írtuk, Cannes-ban még egy kétórás verziót vetítettek, amit a közönség jelentős része sietős távozással vagy élénk "bú!"-zással reagált le. Ebert a vetítés alatt unalmát jelezve halkan rákezdett a Raindrops Keep Fallin’ on My Head című dalra, megnevettetve a körülötte ülőket, utána pedig kijelentette, hogy A barna nyúl a cannes-i filmfesztivál történetének legrosszabb filmje, és kritikájában úgy jellemezte, hogy „képzeljenek el egy olyan filmet, ami annyira unalmas, hogy a közönség tapsban tör ki, amikor a főhős tiszta inget vesz fel”. Gallót sem kellett félteni, azzal vágott vissza, hogy Ebert egy „dagadt disznó, aki úgy fest, mint egy rabszolga-kereskedő”, és „reméli, hogy bélrákot kap”. Ebert nem veszítette el a humorérzékét, leszögezte, hogy volt már vastagbéltükrözése, és azt „szórakoztatóbb volt végignézni a monitoron, mint A barna nyul-at”, valamint elismerte, hogy tényleg kövér, azonban „én egy nap majd lefogyok, Gallo viszont A barna nyúl rendezője marad”.

A barna nyúlForrás: AFP

Később, miután Ebert megnézte a film rövidebb változatát, személyesen is találkoztak, és Gallo elismerte, hogy viccesnek találta Ebert vastagbéltükrözéses poénját, de valójában prosztatarákot kívánt neki, csak rosszul idézték. Ebert erre kedélyesen kijelentette, hogy Gallo tévedett, mert valójában nyálmirigyrákja van (a kritikus tavaly hunyt el a betegségben). Aztán Ebert kritikát közölt az új változatról is, amelyre immár 4-ből 3 csillagot adott. Cikkében azt írja, hogy „azt mondják, a vágás a film lelke, A barna nyúl esetében pedig a megváltása”, és azzal zárja a kritikáját, hogy örül, hogy látta a cannes-i változatot is, mert „az ember nem értheti meg, hogy Gallo hova jutott anélkül, hogy tudná, honnan indult”.

* * *

A passió (The Passion of the Christ, 2004)

Mel Gibson A passió-ját az USA-ban tíz évvel ezelőtt, hamvazószerdán mutatták be, de már egy évvel korábban állt a bál körülötte: sokan már készülése közben antiszemitának kiáltották ki, zsidó szervezetek vezetői tiltakoztak ellene, és a Gibson filmgyártó cégével szerződésben álló 20th Century Fox a botrány miatt nem vállalta a film forgalmazását, amit végül Gibson független úton oldott meg. Ugyanakkor nem csak negatív hírverés zajlott a film körül, számos amerikai vallási szervezet rögtön pártfogásába vette A passió-t, a metodista egyház pedig egyenesen úgy vélte, hogy a film alkalmas lehet ateisták megtérítésére. Sajtóvetítéseket nem tartottak belőle, a bemutató előtt kizárólag a film pártján álló vallási csoportoknak mutatták meg.

Jim Caviezel A passió című filmbenForrás: AFP

Ez nem az az eset volt, amikor a premier után kiderül, hogy fölösleges volt előre hőbörögni: számos kritikus antiszemitának, illetve elviselhetetlenül, indokolatlanul erőszakosnak találta a filmet. Jami Bernard például leszögezte, hogy A passió „a legvehemensebben antiszemita film a második világháborús német propagandafilmek óta”, és hogy a bő kétórás játékidő alatt gyakorlatilag „folyamatosan a zsidók hibáztatása” zajlik. A szerző emellett „az erőszak fetisizálását” sem értékelte a filmben. Az erőszak miatt sokan panaszkodtak, és az is nagy médiavisszhangot keltett, amikor egy középkorú amerikai nő a keresztre feszítési jelenet alatt szívrohamot kapott, és a kórházban meghalt.

Jim Caviezel és Mel Gibson A passió forgatásánForrás: AFP

Bár A passió-t sehol nem tiltották be, a muzulmán többségű Malajziában csak keresztény templomokban lehetett jegyet váltani rá, Izraelben pedig egyik forgalmazó sem gondolta úgy, hogy érdemes lenne bemutatni, így ott sosem került moziba. De a film 30 millió dolláros költségvetését saját maga finanszírozó Gibson nevetett a végén: A passió világszerte összesen 612 millió dollárt söpört be, amelyből az USA-ban 370 millió dollárt hozott. Ezzel a mai napig a legsikeresebb korhatáros film az országban, ami különösen nagy teljesítmény azt tekintetbe véve, hogy az amerikai közönség általában ódzkodik a feliratos filmektől, A passió pedig arámi, latin és héber nyelvű.