Nem mindig jó, ha egy színész okos

2014.04.09. 11:08

A Kockafejek című kultikus brit tévésorozat bongyorhajú, szemüveges okostojása, Richard Ayoade ismét bizonyítja, hogy rendezőként is érdemes figyelni rá. Első próbálkozása, a Submarine már telitalálat volt, ráadásul most az sikerült neki, amin egy csomó más rendező elbukik: második filmje is legalább annyira szuperjó, mint az első. A hasonmás a múlt héten került a magyar mozikba, ennek alkalmából telefonon beszéltünk Ayoadeval, aki többek között elárulta, hogy ki a legjobb komikus a világon, megfilmesítené-e a Zabhegyezőt, és hogy milyen élmény volt számára hollywoodi szupersztárok mellett feszíteni egy moziplakáton.

 

Nagy filmőrült hírében állsz. Láttál már olyan magyar filmet, ami tetszett?

A Csillagosok, katonák című Jancsó-filmet és a Mephistó-t szerettem. Szívesen megnéznék pár filmet Tarr Bélától, sajnos még nem láttam egyet sem.

Richard AyoadeForrás: APF

A hasonmás-ban Jesse Eisenberg dupla főszerepet játszik. Számodra rendezőként ez milyen nehézségeket okozott?

A technika, ami biztosítja, hogy egy színész dupla szerepet játsszon, nem sokat változott Georges Méliès óta. Először fel kell venni az egyik oldalt, aztán meg a másikat. A hang rögzítése az, ami igazán bonyolult. Eldöntöd, hogy melyik felvételt akarod használni az egyik karaktertől, és a másikat úgy veszed fel, hogy a színész a kiválasztott felvétel hangját hallgatja egy kis rejtett fülhallgatóból. A saját szövegére kell reagálnia, hogy az egész ritmusban maradjon. És ha közben még mozgatjuk is a kamerát, akkor egy komputernek rögzítenie kell a mozgás sebességét és irányát, hogy később megismételhető legyen. Szóval a technikai kihívást a hang időzítése és a nézésirányok tartása jelentik. De ez semmi ahhoz képest, hogy mennyire nehéz egy színésznek saját magával játszania egy jelenetben.

Jesse Eisenberg mondta egy interjúban, hogy negyven különböző módon is felveszed ugyanazt a beállítást. Ezt miért tartod szükségesnek?

Azért néha kevesebbel is megelégszem, de valóban elég sok felvételt csinálok. Ez azért kell, mert én nem természetes alakítást várok a színészektől a szó hagyományos értelmében. Tudod, sok rendező azt kéri a színészeitől, hogy minél életszerűbben játszanak. Például Éric Rohmer. A hasonmás-ban eléggé stilizált a színészi játék. Mindenki kicsit gyorsabban beszél, mint normálisan, illetve furcsa és bonyolult mondatokat mondanak. Meg az is van, hogy meglepő megoldásokat keresek, ezért felvesszük így is, felvesszük úgy is, hogy aztán később a vágószobában legyen miből válogatnom. A legidegesítőbb dolog, amikor a vágószobában jut eszembe, hogy kérnem kellett volna még egy másik variációt. Azért vagyunk ott kint a forgatáson együtt, hogy a lehető legalaposabban körbejárjuk a lehetőségeket. Persze egy olyan filmnél, amelyik valódi helyszíneken forog, és nem áll rendelkezésre elegendő idő és pénz, nem tudod sokszor felvenni ugyanazt, de én mindig úgy gondoltam, hogy jobb a több.

Jesse Eisenberg A hasonmás című filmbenForrás: Vertigo

Használsz néhány dél-koreai popszámot A hasonmás-ban. Hol találtad ezeket, és miért gondoltad, hogy illeni fognak a filmbe?

Egyrészt ez arra szolgált, hogy ne legyen egyértelmű, hogy pontosan hol járunk, mivel a film nem egy konkrét országban játszódik. A színészek is különböző helyekről jöttek, és azt próbáltam kitalálni, milyen zenék szólhatnak ebben a világban. Azért is szeretem az ázsiai popzenét, mert az valahogy a brit invázió stílusát másolja, ami meg már eleve a rock and roll másolata volt. Érdekesnek találtam ezt a másolat másolatának a másolata dolgot, ami amúgy is a film egyik témája. Meg az az igazság, hogy szeretem ennek a zenének a dallamvilágát, mert amellett, hogy nagyon ázsiai, erősen érzem benne az észak-amerikai blues hatását is.

Van a filmben az a céges reklám, amit Simon megmutat az anyukájának. Abban több férfinak szürkére van festve az arca, mint Roy Andersson filmjeiben szokott a szereplőknek. Ez egy utalás?

Elképzelhető, mert nagyon szeretem Roy Andersson filmjeit, de nem volt tudatos, és semmiképpen nem gondoltam, hogy bárki is kiszúrja majd. A hetvenes évek brit reklámfilmjeiben nagy divat volt, hogy a metaforákat a szó szoros értelmében mutatták meg. Tehát ha nyomasztó világot akartak mutatni, akkor minden szürke volt. Ridley Scott sok ilyet csinált, és ezek megmaradtak bennem.

A Nerdist podcastban azt mondtad, hogy összesen nyolc nagyszerű stand-up komikus van a világon. Felsorolnád őket?

Kétségtelenül Richard Pryor a valaha volt legjobb stand-up komikus. Woody Allennek is rajta kell lennie a listán, aztán ott van Bill Cosby, Jerry Seinfeld és Bill Hicks. Hú, próbálok gondolkozni, lehet, hogy még nyolc sincs. Sok nagyon jó stand-up van, de én most az elmondhatatlanul fantasztikus komikusokról beszélek. Azt kell mondanom, hogy van Richard Pryor, és van mindenki más. Őt senki sem tudja megszorongatni.

Richard PryorForrás: APF

Pár éve te rendezted a Balfékek című tévésorozatnak azt az epizódját, ami a Vacsorám Andréval-nak állított emléket. Most Wallace Shawnnak adtál egy szerepet, aki abban a filmben az egyik főszerepet játszotta. Ő olyasvalaki, akit már régóta nagyra tartasz?

Abszolút. Szerettem, amikor feltűnt Woody Allen filmjeiben, de színdarabíróként is nagyon nagyra tartom. És persze a Vacsorám Andréval sokat jelent számomra.

A színészek általában nem az eszükről híresek, de Jesse Eisenbergről lehet tudni, hogy nagyon intelligens. Jobban szeretsz okos színészekkel dolgozni?

Eddig szinte csak olyan színészekkel dolgoztam, de nem mindig jó, ha egy színész okos. Azt tapasztaltam, hogy bizonyos típusú intelligencia nem előnyös a színészeknek, mert túlagyalják az egészet, és nem akarnak semmit megmutatni önmagukból. Persze nem minden esetben zárja ki egymást a két dolog, ott van például Orson Welles, aki nagyon okos, és mégis jó színész. Ahhoz, hogy Jesse egy briliáns színész, feltétlenül hozzátartozik, hogy sok esze van, de ez Miára is igaz, Wallace Shawnra pedig még inkább.

Két évvel ezelőtt szerepeltél a Kertvárosi kommandó című nagy költségvetésű hollywoodi vígjátékban. A legidiótább cikk, amit ezzel a filmmel kapcsolatban olvastam, azt kifogásolta, hogy a te fejedet is rárakták a plakátra, noha Amerikában szinte senki nem tudja rólad, hogy ki vagy. Bizarr élmény volt számodra az a film?

Hát számomra is furcsa volt látni magamat azon a plakáton. A feleségem mondta, hogy úgy nézek ki, mint aki azt nyerte valami vetélkedőn, hogy amerikai filmsztárokkal kerüljön egy plakátra. És tényleg kicsit úgy néz ki. De mindenképpen érdekes élmény volt egy olyan filmben dolgozni, ahol csak úgy ott pihen egy steadicam kamera a forgatáson, ha esetleg a rendező úgy döntene, hogy használni akarja. Ez egy brit filmnél elképzelhetetlen: én még egyetlen filmemben sem használtam steadicamet, mert túl drága. Ha kitalálnám, hogy szükségem van rá, összehívnának egy meetinget, és megpróbálnának lebeszélni róla.

A Kertvárosi kommandó plakátjaForrás: InterCom

Örültél annak, hogy megbukott az a film, és ezzel megúsztad, hogy más hollywoodi filmekben kelljen szerepelned?

Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de igazából nekem teljesen mindegy volt, hogy sikeres-e, vagy nem. Ben Stiller volt az egyik producere a Submarine című filmemnek, és gondolom, ez volt az egyik oka, hogy felkértek a Kertvárosi kommandó-ra. Azelőtt egyetlen filmben sem szerepeltem hivatásos színészként, nem is próbálok színészi munkákat kapni, ügynököm sincs. Nem is láttam a filmet. Olyan ez nekem, mint egy vérvétel. Pár héttel később teljesen megfeledkezem róla.

Többször említetted, hogy mennyire imádod a Zabhegyező című regényt. Meg mernéd filmesíteni?

Határozottan nem. Az egy nagyon különleges könyv, és lehet tudni, hogy az írója azt akarta, hogy sose készüljön film belőle. Szóval nem hiszem, hogy bárki is nyugodt lelkiismerettel ilyesmire vállalkozhatna.

Ha mindezektől eltekintünk, szerinted Craig Roberts ideális választás lenne Holden Caulfield szerepére?

Hát, Craig nagyon jó, de szerintem egyedül J. D. Salinger játszhatta volna el Holden Caulfieldot. Annyira ikonikus az a karakter, hogy nem tudom, hogy bármelyik hús-vér embert el tudnám-e hinni abban a szerepben.

Richard Ayoade, Craig Roberts, Ben Stiller és Yasmin Paige a 2010-es torontói filmfesztiválonForrás: APF

A Submarine regényváltozatában a főhős, Oliver sokkal ellenszenvesebb karakter, mint a filmben. Frusztrál téged, hogy a filmben Oliver nem viselkedhet úgy, mint a könyvben, mert akkor a közönség ellene fordulna?

Nem annyira. Inkább az van, hogy egy könyvben sokkal több lehetőség van, hogy az író elkalandozzon különböző irányokba, én pedig a filmben próbáltam Oliver és Jordana kapcsolatára koncentrálni, és az talán nem annyira bevállalós, mint más részek a regényben. De ezeket nem azért hagytuk ki, mert attól féltünk, hogy elveszítjük a nézők szimpátiáját, egyszerűen csak nem tartoztak a tárgyhoz. Oliver így is eléggé ellenszenves karakter maradt, és amikor bemutattuk Amerikában a filmet, egy csomó olyan visszajelzést kaptam emberektől, hogy nem tudnak azonosulni vele. Ezt sosem értettem. Travis Bickle-lel sem tudnak azonosulni? Ha egy karakter emberi, akkor lehet vele azonosulni, bármilyen szörnyűségeket is követ el.

Ha kapnál húszmillió dollárt, hogy megfilmesíts egy regényt, melyik regényt választanád?

Nem is tudom. Azt hiszem, odaadnám a pénzt Paul Thomas Andersonnak, hogy inkább ő csináljon belőle valamit.

Láttál valami jó filmet mostanában?

Az Oklahomá-t.

Úgy érted, a Nebraská-t?

Nem, az Oklahoma című musicalt, a Nebraská-t még nem láttam. Nagyon tetszett A Grand Budapest Hotel és A nő is.

Ebből a paliból kettő sem elég
Akinek nem elég, ha egy darab Jesse Eisenberg szerepel egy filmben, feltétlenül nézze meg A hasonmást, amelyben A közösségi háló sztárja játssza a lúzer kishivatalnokot és a vele tökéletesen egyforma, nagymenő hasonmását is. A nagyszerű Submarine rendezője ezúttal humor helyett nyomasztásban utazik, de ez sem áll neki rosszul.