28 kilós emberek lennének hitelesek

Piti Emőke, a női főszereplő

Valójában lehetetlen vállalkozásnak tartja Gárdos Péter rendező is, hogy a holokauszt túlélőit közvetlenül az átélt trauma után, csonttá soványodva ábrázolják egy filmben. Márpedig épp erre tesz kísérletet a Hajnali láz című produkcióval, amelynek a forgatása még javában zajlik. A történet mégsem a holokausztról akar szólni, hanem az életigenlésről és egy különleges szerelemről, amit történetesen Gárdos szülei éltek át. 

Néhány napos külföldi - részben észak-svédországi, részben izraeli - forgatás után hamarosan megkezdődnek Gárdos Péter legszemélyesebb filmjének, a Hajnali láz-nak magyarországi felvételei. Mivel a történet korábban már megjelent regény formájában, a sztorija ismert: Gárdos a szülei találkozását és szerelmének kibontakozását meséli el, melyekre extrém körülmények között került sor: mindketten haláltáborokból szabadultak, majd kerültek Svédországba rehabilitációra, ahol levelezés útján ismerkedtek meg. Kilenc hónappal később Stockholmban esküdtek, hogy aztán leéljenek ötven évet Magyarországon anélkül, hogy fiaikkal akár a levelezést, akár a származásukat megosztották volna.

Gárdos Péter Fotó: Mudra László - Origo

Gárdos most, a film sajtótájékoztatóján azzal kezdi, hogyan kerültek elő a piros és lila szalaggal átkötött levelek érintetlenül, miután édesapja meghalt, és az általa felhalmozott tárgyakat átvizsgálták. "Egy éjszaka alatt elolvastam, és megrázó hatással volt rám" - idézi fel. Azonnal tudta - mondja -, hogy fel kell dolgoznia a történetet, előbb regényben, aztán egyszer filmen is. És bár hozzáteszi: egy hivatásos író biztosan jobb könyvet tudott volna írni belőle - volt is, aki erre ajánlatot tett -, de a történetet mégsem engedhette át másnak.

Gárdos Miklós körülbelül 26 kilót nyomott, amikor ’45-ben felszabadították a bergen-belseni haláltáborból, és súlyos tüdőbetegséggel Svédországba vitték rehabilitációra. (Ezt a segítséget annak idején három ország ajánlotta fel a holokauszt túlélőinek: Svájc, Anglia és Svédország). A svéd kezelőorvosa alig fél évet jósolt neki. Benne azonban olyan erős volt az élet utáni vágy, hogy a svéd hatóságoktól elkérte mindazon hölgyeknek a tartózkodási címét, akik Hajdú-Bihar megyéből (a szülőföldjéről) kerültek koncentrációs táborba, és onnan Svédországba, és mindegyiküknek levelet írt. 117 levelet küldött szét, mindet ugyanazzal a szöveggel. A rendező mamája csak egy volt azok közül, akik válaszoltak neki, és akikkel hosszas levelezésbe bonyolódott. Egy nap azonban Gárdos Miklós találkát kért Lilitől, és abban a három napban eldőlt, hogy a többi levelezést felesleges folytatni.

Piti Emőke, Schruff Milán és Seregi László operatőr Fotó: Mudra László - Origo

A történet nagy vonalakban a valóságot követi majd a filmben, de egy ponton biztosan eltér: a filmbéli Lili időskorában Izraelben él majd, és Gila Almagor kelti életre (ő játszotta a főhős édesanyját a München című Spielberg-filmben). Ennek oka elsősorban pénzügyi jellegű: kellett még egy koprodukciós partner Svédország mellett. Gárdosnak jutott eszébe, hogy a kerettörténetet lehetne áthelyezni máshová, és az ötletbe egyre jobban beleszeretett. "Ez a helyszínváltozás teljesen átalakította a film struktúráját" - mondja. "Így lett igazán sorsa Lili karakterének. " Seregi László operatőr pedig a jeruzsálemi helyszínektől indult be.

Izrael mellett természetesen Svédország volt fontos partner, ahol a téli jeleneteket már leforgatták. A svédektől kapták azokat az archív felvételeket is, amelyek annak idején a hozzájuk érkező lágerlakók érkezését, fertőtlenítését és elhelyezését örökítették meg. Nemüket vesztett, tehetetlen csontsovány testek, amiket hordágyakon cipelnek fehér ruhás, maszkos emberek, majd fehér porral fertőtlenítenek - ezt lehet látni rajtuk. A megrázó képeket a Hajnali láz-ból sem lehetett kihagyni, de az alkotók szándékai szerint alig fogjuk tudni megkülönböztetni a ma forgatott anyagoktól. A hitelesség megteremtése természetesen kiemelt cél, amiben nagy része van a film látványtervezőjének, Horgas Péternek.. "De számomra nem is ez volt a legnagyobb kihívás, hiszen ez alapvetően szakmai felkészültség kérdése. Ami miatt kezdettől fogva úgy éreztem, hogy ebben a filmben részt akarok venni, az az, hogy ez egy olyan történet, amin keresztül mindannyian ki tudjuk fejezni sok mindenről a véleményünket."

Seregi László operatőr, Gárdos Péter rendező és Horgas Péter látványtervező Fotó: Mudra László - Origo

A két főszereplő, Schruff Milán és Piti Emőke is úgy érzi, valami "fontos dologba" csöppent. Ez mellesleg komplett életmódváltást is követelt tőlük: három hónapja fogyókúráznak, bár - ahogy Shcruff fogalmazott - azelőtt sem voltak épp "vastag emberek" Egyetértenek abban, hogy a fogyókúra nemcsak testileg, hanem lelkileg is segíti őket a felkészülésben, mert egyfajta "koncentrált állapotot, fegyelmet" követel. Mellette mindketten próbálnak színházban, és játszanak más szerepeket. Schruff az újonnan létrejött tatabányai Jászai Mari Színház társulatának tagja, Piti nemrég végzett a Kaposvári Egyetemen, és most szabadúszó.

Gárdos elmondta, hogy a két főszereplő kiválasztásában nem az volt a legfőbb szempont, hogy hasonlítsanak a szüleire, még csak nem is pusztán a színészi tehetségük, sokkal inkább az, hogy van-e bennük lelki nyitottság és érzékenység arra, hogy "befogadják ezt a múltat" és megjelenítsék, min mehetett keresztül ez a két ember, mielőtt a filmben megismerjük őket. Bár épp ez az, amitől Schruff és Piti is a legjobban retteg. "Bízom Péterben, hogy mi akkor és ott már azt fogjuk jelenteni, azokban a szituációkban" - mondja Milán. "Nekünk nem a fájdalmat kell eljátszanunk, annak csak ott kell lennie valahogy. De mi azt játsszuk el, hogy boldogok vagyunk." Emőke is azt mondja: "Ha arra gondolok, hogy én az a nő vagyok, aki mindezt megélte, akkor nem tudok megmozdulni, csak ülök és rettegek, hiszen nincs színész, aki ezt el tudná játszani. Csak amit elképzelek, sem lehet az, ami megtörtént. És azt az éhséget én nem fogom érezni soha, amikor az ember a hóban csúszva kapkod egy krumplihéjért."

Schruff Milán és Piti Emőke Fotó: Mudra László - Origo

Gárdos azonban nem aggódik ezen. Azt állítja, 170 színészt nézett meg a válogatás során, és bennük megtalálta a tökéletes főszereplőket: "Ők azok, akikre számítottam, ők az én szüleim." És a szülőkhöz hasonlóan ők is akkor találkoztak először, amikor azt a jelenetet forgatták, amikor Lili és Miklós először pillantja meg egymást a svéd pályaudvaron. "Ma már elképzelni sem tudjuk, milyen, amikor két ember úgy levelezik egymással hosszú időn át, hogy azt sem tudja, hogy néz ki a másik. Nekünk pedig - egymást nem ismerve - kellett eljátszanunk, hogyan alakul ki ebből a szerelem." "Miközben ott mutatkoztunk be egymásnak" - teszi hozzá Emőke.

Rajtuk kívül többnyire ismert színészek szerepelnek majd a filmben: Máté Gábor és Gyabronka József svéd orvosok lesznek, Scherer Péter lágerből szabadult rabbi, Petrik Andrea, Földes Eszter, és Kovács Lehel szintén túlélők. Felmerül persze a kérdés, hogyan lehet az egykori foglyokat hitelesen ábrázolni - ami a külsejüket illeti. "Akármilyen holokausztfilmet láttam, ez mindig kudarccal végződött, mert valójában reménytelen vállalkozás" - válaszolja Gárdos. " Csak 26-28 kilós emberek lennének hitelesek, de ilyet képtelenség egy filmben hosszan nézni. Még archív anyagokban is olyan megrázó, hogy szinte nézhetetlen. Mi annyival könnyebb helyzetben voltunk, hogy már két és fél hónappal a lágerből való szabadulás után ismerjük meg a karaktereket, akiket ennyi idő alatt is jócskán felhizlaltak. Egyetlen jelenetben kellett csak annyira soványnak mutatkozni az apámat játszó színésznek: amikor még a hajón lecsapolnak a tüdejéből három liter folyadékot. Erre találtunk egy testdublőrt, aki beállt - illetve befeküdt - a jelenetbe. De később a rehabilitációs intézetekben napi 1 liter halolajjal, és 1 liter tejszínnel táplálták őket, így a mamám például pillanatok alatt 26-ról 56 kilóra hízott. Mi a filmben már ebben az állapotában találkozunk vele."

Schruff Milán Fotó: Mudra László - Origo

A regényben említi, hogy az édesapja fogait kiverték, a látása rossz volt, és mindössze 160 centire nőtt - meg is ijedt tőle Lili az első találkozáskor, és azt hazudta, ő csak a levelezőtárs barátnője. A filmben ezzel is kicsit csalni fognak. "Sokáig kísérleteztünk vele, hogy ezüst fogpótlás legyen Milán szájában. Kipróbáltunk nyolccal, aztán héttel, hattal, végül háromban állapodtunk meg, mert ez az a határ, amit a néző még be tud fogadni úgy, hogy a karaktert emberként és férfiként is meg tudja szeretni" - mondta. Ez ugyanis a legfontosabb szempont.

Gárdos az apjával sosem tudott a történtekről beszélni. Többek között azért sem, mert neki még a holokauszt szörnyűségei közül is egy különösen borzalmas élmény jutott: hullaégetőként dolgozott a lágerben. "Ez olyan kitörölhetetlen traumát okozott, hogy bármiről kérdeztem ezzel kapcsolatban, a válasza mindig az volt: Majd..." A szülei inkább az életet választották, és ez számukra egyet jelentett azzal, hogy a zsidóságuk sem téma többé. Gárdosnak úgy kellett megtudnia a szármázását, hogy beállt a gimnazista barátai közé valaki mást zsidózni. Amikor az apja ezt megtudta, lekevert neki egy pofont.

Schruff Milán, Piti Emőke és Gárdos Péter Fotó: Mudra László - Origo

Az anyukájából viszont "mintha egy dugót húztak volna ki", amikor megtalálták a leveleket. Onnantól kinyílt a fiók, és ömlöttek belőle az emlékek. Ő még megérhette a regény kiadását, és a film készülését is. "Nagyon sokat vitatkoztunk, mert állandóan közbevetette, hogy nem így történt. Többször kellett vitatkoznom vele, hogy ez ugyan az ő története, de többé mégsem az övé. Főleg dramaturgiai okokból kellett sok dolgon változtatnunk. De talán semmilyen élet nem alkalmas arra, hogy irodalmi ábrázolásnak közvetlen tárgya, és ne csak a nyersanyaga legyen. Egyébként készítettem vele egy háromórás dokumentumfilmet, amit még nem hoztunk nyilvánosságra. Ő ebben olykor annyira elsírta magát, hogy képtelen volt folytatni, mi pedig voltunk olyan kegyetlenek, hogy nem álltunk le a felvétellel. Aztán mindig magához tért, és folytatta, és egészen speciális dolgokat mesélt el, amik már messze vezettek a filmtől."

Nyilvánvaló, hogy még ezután is rendre felmerül a kérdés, mit szólna az apja, ha "fentről letekintve" látná ennek a filmnek a készülését. "Van-e nekem jogom ahhoz, hogy a szüleim történetébe így beleássam magam, és a világ elé tárjam? Ez bennem is minden nap felmerül, és a választ nem tudom" - vallja be Gárdos. De azt reméli, a film segít majd a szembenézésben, aminek az elmaradása annyi kárt okoz a mai napig. A Hajnali láz valódi missziója ez lenne, noha a rendezője nem tekinti holokauszt-filmnek. "Ez a film a szerelemről szól és arról, hogy sosem szabad feladni, mert még a legreménytelenebb helyzetből is van kiút" - szögezi le.