Festő úr, jöjjön már egy kicsit közelebb!

2014.05.15. 15:50

Mike Leigh még soha életében nem csinált rossz filmet, és a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Mr. Turner sem az, de korántsem olyan emlékezetes, mint azok a munkái, amelyekkel általában azonosítjuk a rendezőt. Leigh-nek a színészei improvizációin alapuló, realista filmjei szívbemarkolók és briliánsak, de amikor elhagyja ezt a munkamódszert (mint korábban a Tingli-tangli-nál), akkor már nem annyira egyedi és gyomorba vágó, amit csinál. A Mr. Turner-nek már a címe is gyanús volt, és az derült ki, hogy ez az ironikusan vagy sem, de kissé modoros és távolságtartó Turner úr valóban nem egy érzelmeinket grabancon ragadó filmet takar.

Mr. TurnerForrás: Cannes Film Festival

Az életrajzi film a híres angol tájképfestőnek, az 1851-ben elhunyt William Turnernek az utolsó huszonöt évét meséli el, túlságosan is bő lére eresztett két és fél órában. Turner fest, vázlatfüzete társaságában utazgat, arisztokrata barátaival múlatja az időt, hergeli John Constable-t az Akadémia kiállításán, és időnként akad egy-egy olyan meglepő húzása is, hogy például kikötözteti magát egy hajó árbocához, hogy megfigyelhesse a hóvihart. Mindez annyira nem izgalmas, amennyire hosszan néznünk kell, és bár a festő személyes drámái (halálok és szerelmek) is megjelennek, ezek sem kapnak olyan mélységet, hogy pontosan értsük, mit is akar mondani a rendező azzal, hogy bemutatja nekünk ennek az embernek a közepesen érdekes életét.

Timothy Spall mint Mr. TurnerForrás: Cannes Film Festival

Turnert Timothy Spall, Leigh egyik kedvenc színésze alakítja, aki briliáns, mint mindig. Szófukar, mogorva medveként ábrázolja Turnert, aki beszéd helyett sokszor csak horkantgat vagy morog, mégis megsejtjük gazdag belső világát a ki nem mondott szavai mögött. A lassan csordogáló filmet nézve óhatatlanul az ember eszébe jut, hogy a szigorú, de érzelmes Leigh talán erős lelki közösséget érez a festővel, azért volt fontos neki, hogy megcsinálja ezt a filmet, de a rendező a csütörtök reggeli vetítést követő sajtótájékoztatón határozottan elutasította a felvetést, hogy a film bármilyen tekintetben önéletrajzi lenne, és amikor egy újságíró egyenesen megkérdezte, hogy szerinte hasonlít-e Turnerre, egy kurta "nem", majd egy Spall-féle horkantás volt Leigh válasza.

Mike Leigh és Timothy Spall a cannes-i filmfesztiválon május 15-énForrás: AFP

Nem túl szerencsés, hogy a hosszú filmnek pont az utolsó szakaszában kerül kicsit közelebb hozzánk a főhős, amikor kissé már kimerültünk a cilinderben fecsegő úriemberek társaságától. Az öregedő, beteg Turner végre mutat valamit a lelkéből, míg korábban inkább csak a találgatásainkra hagyatkozhattunk, például arról, hogy a festő nőkkel szembeni ambivalens attitűdje anyjának elmebetegsége miatt alakulhatott ki. Világos, hogy Leigh-t és Spallt megérintette Turner, de ennek a túlságosan is tradicionális, nem eléggé zsigeri életrajzi filmnek a keretei közé szorítva nem igazán tudták átadni, hogy minket miért kéne, hogy érdekeljen.