Játsszunk olyat, hogy kivégezlek!

Vágólapra másolva!

Más-e elveszíteni egy apát egy gyereknek, mint egy országnak egy diktátort? Szőcs Petra a cannes-i filmfesztivál hivatalos programjában versenyző A kivégzés című filmje másról is beszél, mint a Ceaușescu-házaspár kivégzéséről.

Kovács Bálint

Vágólapra másolva!

magyar film Cannes 2014 A kivégzés Szőcs Petra

Egy szürreálisan szőke, vagy inkább hófehér hajú kislány angyali hangon, teljes átéléssel és lelkesedéssel magyarázza, hogyan lőttek agyon valakit a feleségével együtt. Szőcs Petra költő-filmrendező Cannes-ban versenyző rövidfilmjének első perce mindent megmutat, ami fontos A kivégzés-ben.

Egyrészt azt, hogy a Ceaușescu-kivégzésről van szó, mert Európának ezen a felén a feleséggel együtt való agyonlövetésről aligha ugrik be akármelyik nézőnek bármi más. Másrészt pedig azt az abszurd és a megrázó határán egyensúlyozó alapállást, hogy a brutálisnak tűnő témát itt gyerekek szűrik át a maguk világán, vagy mondhatni, a maguk cukiságán. És mindez könnyen el is viszi a hátán ezt a tizennégy percnyi játékidőt.

A kivégzés attól igazán erős, hogy egészen pontosan tudja ábrázolni a gyermeki világlátást. Na, meg abban, hogy Szőcs felismeri, ez a nézőpont milyen kiválóan alkalmas arra, hogy giccsesség vagy szájbarágás nélkül fogalmazhasson meg metaforáknak is beillő állításokat a diktatúrák természetéről.

A rövid történet elejtett félszavaiból kiderül, hogy Orsi és Örsi, a kivégzést, mint valami vicces szituációt újra meg újra eljátszó testvérpár szülei épp válófélben vannak. Ez az információ egyszerre szűrődik be Orsi világába az ország vezetőjének halálával - már amennyire be tudnak szűrődni az ennyire komoly dolgok egy hat-hét éves gyerek fejébe. Mindettől pedig azonos súlyt kap a diktátor és a szülő elvesztésének aktusa, és a kétféle "parancsoló" képe össze is mosódik kissé, legalábbis a kislány fejében. Vagy ki tudja: talán abban a valós generációéban, amelyiknek a fiktív lány is a tagja.

Ez az állítás, vagy inkább kérdésfeltevés pedig van elég érdekes ahhoz, hogy majdnem negyedszázaddal az ominózus kivégzés után is megindokolja, miért érdemes ma újra elővenni a témát. Ráadásul, ha Európa másik felén, például Cannes-ban nem is olyan egyértelmű, hogy melyik diktátorról van szó, az nemhogy gyengíti, inkább erősíti a hatást.

Szőcs filmjének eleve erőssége a tömör, de kifejező fogalmazás; így derül ki a szülők konfliktusa, és remek az a jelenet is, amikor a kivégzés utáni első tanítási napon a tanítónő felszólítja a gyerekeket, tépjék ki a tankönyv első, a vezért ábrázoló oldalát. Hasonlóképp a Ceaușescu név sem hangzik el a filmben, inkább csak egy általános diktátor bukásáról van szó - és ezzel A kivégzés felismerhető, konkrét idősíkja ellenére is univerzálissá tud válni.