Tarantino minisorozatot csinál a Django elszabadulból

2014.05.26. 16:05

Quentin Tarantino két okból ment Cannes-ba idén: hogy felvezesse a húszéves Ponyvaregény 35 mm-es kópiáról zajló, tengerparti vetítését, és hogy Sergio Leone előtt tisztelegjen az Egy maréknyi dollárért ötvenedik születésnapja alkalmából. Ha már ott volt, egy sajtótájékoztatót is lenyomott, melynek során a Ponyvaregényről ugyan nem esett szó, a filmrajongó rendező viszont lelkesen beszélt mindenféle filmes kérdésről, ami foglalkoztatja.

Természetesen rögtön előkerült a rendező egyik vesszőparipája, a digitális filmezés és filmvetítés ócsárolása: kijelentette, hogy a DCP számára a mozi halálával egyenlő, hogy a digitális formátumról történő filmnézés nem tekinthető moziélménynek csak "nyilvános helyen zajló televíziózás"-nak, és hogy a mostani, a digitális technikát keblére ölelő generáció "teljesen reménytelen", de reméli, hogy a következő majd okosabb lesz, és visszatér a filmhez. Azért annyit ő is megenged, hogy klassz dolog, hogy a fiatal tehetségeknek nem kell óriási anyagi akadályokat legyűrniük, ha filmet akarnak csinálni, mert gyakorlatilag egy mobiltelefon elég hozzá, de rögtön hozzátette, hogy "azt viszont képtelen vagyok megérteni, bármelyik sikeres filmes mi a francért forgat digitálisra".

Quentin Tarantino és Uma Thurman a cannes-i filmfesztiválonForrás: AFP

Amikor arról kérdezték, nem nehezedik-e rá egyre nagyobb nyomás a nézők magas elvárásai miatt, azt mondta, hogy utálná, ha nem lennének elvárások, mert az azt jelentené, hogy az emberek egyáltalán nem is kíváncsiak a filmjeire, és pont azt szeretné, hogy a nézők sokat várjanak tőle, ahogy fiatalkorában ő is hatalmas izgatottsággal várta például az új Brian De Palma-filmeket. Elmesélte, hogy A sebhelyesarcú bemutatása előtti héten számolta, hogy még hányta kell aludnia, aztán a premier napján rögtön az első előadáson megnézte egyedül a filmet, majd ugyanaznap éjjel a barátaival újranézte, és más nagyon várt filmeknél is ez volt a szokásos menetrendje. Végül oda lyukadt ki, hogy a rajongók várakozása tartja életben a filmkészítést.

Aranyos lelkesedéssel beszélt a saját filmjei újranézéséről is: elmondta, hogy szívből sajnálja azokat a rendezőket, akik nem szeretik újranézni a filmjeiket, és hogyha neki fájdalmas lenne a saját filmjeit nézni, akkor biztosan pályát módosítana. Nemrég pont a Kill Bill első részét csípte el egy tévécsatornán, és úgy döntött, megnézi az eleje főcímet, de aztán ott ragadt, és az utolsó betűig végignézte. A Kill Bill kapcsán szóba kerültek a rendezői változatok is, de hangsúlyozta, hogy a film The Whole Bloody Affair alcímű, több mint négyórás verziója nem egy utólagos rendezői változat, hanem az volt az eredeti, amelyből aztán a kétrészes változatot vágta, és semmilyen filmjéből nem tervez rendezői verziót: "az én filmjeimnek az a rendezői változatuk, amit háromezer moziban vetítenek az Államokban".

Uma Thurman és Quentin Tarantino a Kill Bill forgatásánForrás: Best Hollywood

Elárulta viszont, hogy a Django elszabadul-ból van még kilencven perc, ami nem került bele a moziváltozatba, és azt tervezi, hogy ennek felhasználásával csinál egy négyrészes, egyórás epizódokból álló minisorozatot. "Az emberek utálják a négyórás filmeket, de szívesen megnéznek akár egyben egy négyórás minisorozatot, ha bejön nekik" - indokolta döntését. Szó esett The Hateful Eight című, tervezett westernfilmjéről is, amelynek megvalósítását a forgatókönyv kiszivárgása miatt elvetette: "Már nem vagyok olyan dühös, és kezd begyógyulni a szúrt seb a hátamon" - kezdte, majd elmondta, hogy jelenleg a forgatókönyv második változatát írja, és biztos benne, hogy lesz még harmadik is. Hogy végül mit kezd vele, abban még nem biztos, nem zárja ki, hogy mégis leforgatja, de az is lehet, hogy színdarabot rendez belőle vagy könyvként adja ki.

Quentin Tarantino a Django elszabadul forgatásánForrás: InterCom

Lelkesen beszélt arról, hogy számára főleg azért szuper dolog sikeres filmesnek lenni, mert így megengedheti magának, hogy szinte egy akadémikus életét élje: hatalmas 16 és 35 mm-es filmgyűjteménye van, és otthoni vetítőtermében folyton filmeket néz, és ezekről ír is, de azt még nem tudja, hogy valaha megjelenteti-e ezeket az írásokat. Zárásként elmesélte, hogy nemrégiben megkérte a barátait, hogy küldjék el neki a tízes listáikat a legizgalmasabb jelenleg aktív rendezőkről, és mindenki listáján szerepelt két név: David Fincher és Richard Linklater. Ellenben Perdo Almodóvart egyedül ő említette meg.