Néha Isaurának éreztem magam

Frajt Edit, színésznő, interjú
Vágólapra másolva!
Pályakezdőként mert meztelenkedni Fábri Zoltán filmjében, majd elcsábította Ötvös Csöpit. Aztán mosógépet akartak neki venni a tévénézők, és mindig Mágenheim doktorról faggatták a piacon. Frajt Edit a doktor feleségét, a kozmetikus Julit játszotta a kilencvenes évek legendás televíziós sorozatában, a Szomszédokban. Most 29 év után újra mozikamera elé állt, Mundruczó Kornél kutyás filmjében alakít egy rendőrnőt. A Szomszédok szerinte politikai okok miatt szűnt meg, büszke Kulka János coming-outjára, viszont castingokra hiúságból már nem jár.
Vágólapra másolva!

A főiskolán olyan osztályba járt, amelyből nagyon sok ismert színész került ki (Gáspár Sándor, Papp Vera, Dörner György, Görbe Nóra, Bán János stb.). Sztárosztályként kezelték önöket?

Gyakorlatilag igen. Tényleg nagyon jó osztály volt, és eléggé odafigyeltek ránk. Mindenki jó lehetőségeket kapott: forgattunk, színházban játszottunk.

Frajt Edit Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ön is már a főiskola alatt forgatott.

Igen, 1977-től, tehát másodéves koromtól. Esztergályos Károllyal két tévéfilmet is, a Meztelenül-t és a Szerelmem, Elektrá-t, közben készítettük a Mire megvénülünk-et Horváth Ádámmal. Az egy hatrészes tévésorozat volt. 1980 őszén forgattam az Ideiglenes paradicsom-ot, az volt az első nagyjátékfilmem, annak gyakorlatilag minden fázisát végigkövettem az utómunkálatokat is beleértve. Utána jött a Requiem.

Gondolom, óriási dolog volt, hogy egyből a főiskola után megkapta egy Fábri Zoltán-film, a Requiem főszerepét.

Az nem volt olyan egyszerű. Zoli bácsi hívott, megkaptam a forgatókönyvet, elolvastam, és mondtam, hogy nagyon tetszik, de a sok meztelenség miatt nem merem elvállalni. Visszaadtam. Közben volt aztán az Ideiglenes paradicsom-ra a casting, megkaptam a főszerepet, és abban is volt egy olyan jelenet, amiben vetkőzni kellett. Nagyon intim körülmények között vettük fel, úgyhogy végül is megnyugodtam. Az Ideiglenes paradicsom-nak és a Requiem-nek is Illés Gyuri bácsi volt az operatőre, és amikor vége lett az Ideiglenes paradicsom-nak, megkérdeztem Gyuri bácsit, hogy Zoli bácsi talált-e már valakit a Requiem-re, és mondta, hogy nem. Akkor mondtam, hogy jó, megcsinálom a próbafelvételt. Megcsináltam, és megkaptam.

Használtak bármelyik jelenetnél testdublőrt?

Igen. Amikor a futás van a Duna-parton, az nem én vagyok.

Váltott ki felhördülést a film? Úgy sejtem, akkor nem volt annyira megszokott, hogy egy főszereplő ennyit meztelenkedjen. A kollégáitól kapott rosszindulatú megjegyzéseket?

Nem váltott ki felhördülést, a kollégák pedig látták, hogy abban a filmben dramaturgiailag indokolt volt a meztelenség. Egyfajta szabadságot jelentett, és nagyon szépen voltak megcsinálva ezek a jelenetek, nem voltak öncélúak.

A Requiem Fábri karrierjének vége felé készült, utána már csak egy filmet csinált. Ő milyen lelkiállapotban volt akkor?

Előtte nem ismertem Zoli bácsit, de talán már nem volt a legjobb passzban. Képzőművészként is dolgozott, benne precízen megvolt minden mozdulat íve is. Képekben gondolkodott. Voltak azért problémái korábban is, előfordult, hogy mellékvágányra tették.

A filmet a Berlinale versenyprogramjában mutatták be. Ön is kiment Berlinbe akkor?

Igen. Fantasztikus élmény volt, akkor jártam életemben másodszor nyugati országban. Rengeteg filmet megnéztem, például szagos filmet ott láttam először. Kaptunk egy kis füzetet, amiben meg voltak számozva a karikák, és amikor a vászon jobb felső sarkában megjelent egy szám, akkor meg kellett kaparni az adott karikát, megszagolni. Az egész mozi egyszerre kapart, szagolt, és reagált. És jópofa volt a film is.

Ott jól fogadták a filmet?

So-so. Előtte voltam Moszkvában az Ideiglenes paradicsom-mal, azt megdöbbentő lelkesedéssel fogadták. Berlin az más, ott kevésbé őrültek meg a nézők. Mindenesetre az Ezüst Medvét megkapta a forgatókönyvért, ami jó is volt. De szerintem a film túl didaktikusra sikerült. Mindent túlságosan megmagyarázott, és ezért nem durrant akkorát. Nem volt akkora siker, mint azt várták.

Ugyanebben az évben Jancsó Miklóssal is dolgozott A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon című filmben.

Felhívtak, hogy Jancsó szeretné, ha én szinkronizálnám a női főszereplőt az új filmjében. Állati boldog voltam, kimentem a stúdióba, és kiderült, hogy összesen néhány rövid mondatot mond a nő. Jancsó is ott volt a szinkron alatt, fantasztikus instrukciót kaptam tőle: Edit, ezt mondja úgy, mintha egy lila köd lenne. Soha nem forgattam vele, ez az egy alkalom volt, hogy találkoztunk. Szívesen tanultam volna tőle egy forgatáson, de sajnos ez nem jött össze.

Ebből az időszakból melyik filmjére a legbüszkébb?

Az Ideiglenes paradicsom-ot szerettem a legjobban, de A Vörös grófnő-t is élveztem csinálni.

1985-ben szerepelt Az elvarázsolt dollár című Bujtor-filmben, ami nagy siker volt. Megérezte akkor a népszerűséget?

Nem, mindig egy szűk réteg járt moziba, már akkor is. Az igazi népszerűséget csak a televízió tudta meghozni egy színész számára.

Ebben a filmben ön volt az egyik gonosz. Mit talált ki, hogy hogyan fogja játszani?

El kellett csábítanom Ötvös Csöpit, tehát a női bájamat kellett bevetnem. Az irodai jelenetben pedig egy szigorú, hideg nőt jelenítettem meg.

Nagyon jellegzetes a hangja. Ez természetes vagy sokat képezte?

Ez egy adottság, ilyet kaptam a sorstól. De persze a főiskola alatt intenzív képzés volt, ezért is vagyok felháborodva, hogy ezek a mostani gyorstalpaló szinkroniskolák hogyan működnek. Nekünk négy évig volt a szép magyar beszéd, amit Gáti tanár úr tanított, plusz beszédtechnika.

A dohányzás segített abban, hogy ilyen maradjon a hangja?

Nem hiszem, hogy segítette volna.

Sokszor próbált leszokni?

Nem.

Frajt Edit Fotó: Hajdú D. András - Origo

Miután 1982-ben eljött Győrből, 1986-ig a Mafilm színésztársulatához tartozott.

Az egy mentsvár volt igazából. Nem mondom, hogy életem legjobb döntése volt, utána folyamatosan épült le a filmgyártás.

Mit ért az alatt, hogy mentsvár volt?

Ha a színész éppen nem volt színháznál státuszban, akkor ott tudott dolgozni. Volt egy havi fix, és attól függően, hogy ki milyen feladatokat látott még el, lehetett pluszpénzt keresni. Elég neves emberek is voltak ott, például Garas Dezső és Törőcsik Mari. Az volt az elképzelés, hogy ott készenlétben állnak az emberek, hogy bármikor dolgozzanak filmekben, és nem kell őket egyeztetni egy színházzal.

1987-ben indult a Szomszédok. Ott meghirdették, hogy sok színészt keresnek?

Nem, a gyártásvezető hívott fel, hogy indulna egy hat részből álló próbaadás, és Ádám rám is gondolt. Elolvastam a forgatókönyvet, és mondtam, jó, oké, szívesen. Megcsináltuk a hat próbaepizódot február tájékán, és májusban került adásba. Kéthetente ment, és ez így is maradt. Az ötödik résznél hirtelen megugrott a nézettsége, és akkor mondták, hogy folytassuk tovább. Aztán hihetetlen módon népszerű lett. Jó, akkor még nem volt annyi csatorna, de baromi magas nézettsége volt, négy-öt milliós. Így lett belőle tizenkét és fél év.

Mennyire volt előre megírva a történet?

Semennyire. Mindig csak a következő részt tudtuk. Számomra ez egy helyzetgyakorlat-füzér volt, csak azt tudtuk, hogy abban a fél órában mi fog történni. Mindenkinek két-három jelenete volt egy részben: volt, amelyik munkával, volt, amelyik családdal kapcsolatos. A legvégét is abszolút nyitva hagyta Ádám, hogy ha bármi lesz, lehessen folytatni. Mindenki a saját nevén köszönt el, beszálltunk egy buszba, és elmentünk.

Amikor ezt a hat részt meghosszabbították, volt valami fogalma arról, hogy ez meddig fog tartani?

Senki nem tudta, kiszámíthatatlan dolog volt. De mivel egyre nézettebb lett, sejtettük, hogy nem fogják megszüntetni egyhamar.

Biztos munkaként gondolt rá?

Igen. Jó volt tudni, hogy van egy biztos munkám. Nem olyan volt, mint a mostani szappanoperák, hogy folyamatosan, mindennap forgatnak. Mi kéthetente forgattunk három napot: egy hétvége alatt megcsináltunk egy részt. Tehát péntek, szombat, vasárnap. A stáb sem volt borzasztó nagy, mindenki tudta a feladatát, remekül ment az egyeztetés. Fél nyolcra jött értem a kocsi, nyolcra ott voltam, kilenckor már kamera előtt álltam. Amiatt, hogy csak kéthetente jelentett feladatot, emellett tudott az ember színházban játszani, szinkronizálni, és még a családra is jutott idő.

Az ön karakterét próbálták furcsa irányokba vinni? Meg kellett néha védeni a figurát, hogy márpedig ő nem csinálna ilyet?

Egyáltalán nem.

Mindig egyetértett azzal, amit csinálni kellett?

Nem mindig. Amikor meguntam, hogy állandóan bent dolgozom a kozmetikai stúdióban, akkor mondtam, hogy kicsit mozduljunk már ki. És akkor Ádám mindig kitalált valamit legközelebbre, hogy mondjuk reklámfilmet csinált Gábor Gábor, és mehettünk a vadasparkba forgatni.

Frajt Edit, Koltai János, Horváth Ádám rendező és Polgár András író a Szomszédok forgatásán 1987. szeptember 2-án Forrás: MTI/Hámor Szabolcs

A Mágenheim házaspár hűtlensége mindig lebegtetve volt.

Persze, részben azért, hogy történjen is valami. Lehessen más érzelmeket megmutatni, több szereplőt bevonni. Ezervalahány színész dolgozott a Szomszédok-ban 12 és fél év alatt.

Ön sajnálta, hogy Júlia sosem jött össze rendesen Gábor Gáborral vagy azzal a fickóval, akit Balkay Géza játszott?

Nem sajnáltam. Ezek csak színesítették a karaktert, azért voltak kitalálva, hogy gazdagabb legyen a figura.

Júlia nem volt az a megcsalós típus?

Nem, de minden nőnek szüksége van arra, hogy kicsit megmérettesse magát. Nyilván jólesett, ha bókoltak neki, és ilyenkor elment meginni egy kávét a férfival, de nem akart ennél többet.

A közönség véleményét figyelembe vették? Figyeltek arra, hogy mit szeretnének látni? Például ha mindenkit idegesített Malek Andrea figurája, akkor eltávolították?

Azt nem tudom, de olyan fokon voltunk benne az emberek életében, hogy én elképzelni sem tudtam, hogy ezzel jár a népszerűség. Egy lépést nem tudtam gyakorlatilag tenni az utcán, mert egyből kérdezték, hogy van a doktor úr. Ha vásároltam, akkor jött az, hogy a doktor úrnak viszi? Először próbáltam magyarázni, hogy ,kérem szépen, az egy másik történet, de aztán inkább rájuk hagytam: igen, a doktor úrnak viszem. Ez nagyon fárasztó tudott lenni. Egy saját gondolatom nem lehetett, mert állandóan figyelmeztettek arra, hogy az ő szemükben ki vagyok.

Mindenki felismerte mindenhol?

Abszolút. És rengeteg levelet kaptunk. Néha Isaurának éreztem magamat. Például az egyik részben elromlott a mosógép, nem volt pénzünk, és akkor kaptam egy olyan levelet, hogy Etus fizesse be az első részletet az új mosógépre, és ők majd összedobják a többit.

Az utcán mindig barátságosak voltak önhöz az emberek?

Azt hiszem, igen. Nem emlékszem bántó dolgokra. Nagyon közvetlenek voltak, gyakorlatilag családtagoknak tekintettek minket. Érdeklődtek például, hogy mi lesz legközelebb, és arra legtöbbször őszintén mondhattam, hogy fogalmam sincs. Csak nyáron dolgoztunk előre, hogy legyen egy hónap szünet nekünk is. Kezdetben meglepően szókimondó volt, a magyar helyzetről szólt, a mindennapjainkról. És hát szomorú, hogy máig ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, és még mindig megoldatlanok, pedig ennek már idestova 27 éve. Ennyit változott a mi kis világunk. Az autópark lecserélődött, de azon kívül nem sok minden.

Frajt Edit Fotó: Hajdú D. András - Origo

Jól lehetett keresni a Szomszédokkal?

Nem vettünk luxusnyaralót Hawaii-on, de nem panaszkodhattunk. Meg lehetett belőle élni.

Akár úgy is, ha mást nem is vállalt az ember?

Igen.

Miért lett vége a Szomszédoknak?

Ez egy nagyon jó kérdés. Nem akarok nagyon politizálni, de a politika is benne volt. 1998-ban volt egy kormányváltás, 1999-ben fejeztük be, addig volt szerződésünk, és gyakorlatilag azt mondták, hogy nem hosszabbítják meg.

Soha nem mondtak konkrét okot?

Azt mondták, hogy sokba kerül, de ez olyan indok, amit az ember nem nagyon hisz el.

A nézettség milyen volt az utolsó években?

Akkor is még jó volt. A vége előtt pár évvel indultak a kereskedelmi tévék, ők érezhetően vitték el a nézőket. De nem ilyenek miatt ért véget. Szerintem részben politikai döntés volt. A kormányváltás hozott egy politikai váltást a tévében, ez helyzetbe hozott egy csomó új embert.

A kormányváltás után érezhetően megváltozott a hangulat a tévében?

Mi nem a televízióban forgattunk, hanem négy gazdagréti lakásban. Eléggé elszigetelten dolgoztunk, ezért a hangulatot sem érzékeltük különösebben.

Ön szerint politikailag milyen beállítottságú volt a Szomszédok?

Szerintem abszolút tárgyilagos. Szó volt a taxisblokádról például, de nem foglalt állást.

Volt olyan, hogy valamit nem lehetett kimondani?

Szerintem nem, mert ez fogalmazás kérdése.

Ön hogyan élte meg a Szomszédok végét?

Utána volt egy nagy üresség. Amikor tudja az ember, hogy most kéne jönni a kocsinak, hogy menjen dolgozni, és nem jön. Szokatlan volt, és fura. Hiányzott az anyagi része is, meg a tudati része is, hogy van munkám, hogy van mit csinálnom. Ráadásul nekem 1999-ben minden befejeződött. Akkor adtuk el a házunkat, megszűnt a Szomszédok, a Játékszínben mindkét darabomat levették. Hirtelen légüres térbe kerültem, hogy minden munka kiment alólam, plusz még az állandó lakás is. Az nem volt könnyű időszak.

Frajt Edit napszemüvege Fotó: Hajdú D. András - Origo

Az Életképekbe (Horváth Ádám újabb tévésorozata a Szomszédok után) miért nem ment?

Mert nem a Szomszédok-at akarta folytatni Ádám, hanem egy új dolgot kezdeni. Ha mindenkit átvisz, akkor az egy Szomszédok 2 lett volna.

Mihez kezdett a Szomszédok vége után?

Először színházzal kerestek meg, akkor csináltuk a női Furcsa pár-t. A békéscsabai nyári játékokon mutattuk be, és ősztől Budaörsön játszottuk. Aztán játszottam a Karinthyn a Bolond vasárnap-ban és a Lassú felmelegedés-ben, ezután három évig Sopronban voltam, ott is nagyon jó szerepeket kaptam. Visszajöttem, és utána kezdődött a Körúti Színházzal a kapcsolatom, ami a mai napig tart.

Kikkel tartja a kapcsolatot a Szomszédok egykori szereplői közül?

Minden évben karácsony előtt tartunk egy összejövetelt, csak most már nagyon megcsappant a csapat, borzasztó sokan meghaltak. De amúgy mindenki ott szokott lenni, aki nem dolgozik éppen vidéken. Nagyon örülünk egymásnak, és beszélünk a régi szép időkről.

Kulka János Fotó: Tuba Zoltán - Origo

Mit szólt ahhoz, hogy Kulka János tavaly nyilvánosan is felvállalta a homoszexualitását?

Tudtam róla régebben is, úgyhogy nem okozott meglepetést. Nagyon intelligens, szimpatikus embernek tartom Jánost, nagyon jó volt vele dolgozni, és soha nem okozott problémát az ő mássága.

De büszke volt rá?

Igen, büszke voltam rá.

Most megy a mozikban Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje, amelyben ön egy rendőrnőt játszik. Tizenöt évvel ezelőtt Mundruczó színészként szerepelt a Szomszédok utolsó néhány részében. Akkor mi volt róla az ön benyomása?

Nagyon szimpatikus gyerek volt. Akkor még a főiskolára járt, azt hiszem, Ádám tanította is. Nagyon örültem, amikor tavaly megkerestek, hogy eszébe jutottam Kornélnak. Mondtam, hogy szeretném elolvasni a forgatókönyvet, és utána tudok választ adni. Elolvastam, és igent mondtam. Tudtam, hogy nem nagy feladat, de tetszett.

Nem habozott, hogy elvállalja-e?

Nem, a munkái alapján bíztam Kornélban, ez nem volt kérdés.

Követte Mundruczó pályáját?

Nem láttam minden filmjét, de azért figyeltem, és nagyon örültem mindig a sikereinek.

A forgatókönyv nagyon hasonló volt ahhoz, amilyen aztán a film lett?

Igen, egyedül talán Gálffi szerepe tűnt nagyobb súlyúnak a filmben.

Az elvarázsolt dollár volt az utolsó mozifilm, amit a Fehér Isten előtt forgatott. A kettő között 29 év telt el. Izgult, amikor ennyi idő után újra mozikamera elé állt?

Nem. A Szomszédok alatt olyan rutinra tettem szert, még ha azóta el is telt 15 év. Mindig jó volt a viszonyom a kamerával.

Fiatal színészeken látom, hogy mennyire nyomasztják magukat azzal, hogy adott szerepet valaki más kap meg, és ilyenkor leszólják azt az embert, aki megkapta. Ez a fajta önsorsrontó rivalizálás egy idő után csillapodik, vagy ez örök?

Szerintem nem csillapodik, de régen teljesen más volt a történet. Játszottunk színházban, és a nyarak arról szóltak, hogy mindenki forgatott, valaki több filmben is. Most megosztottabb a dolog. Valaki csak forgat, valaki csak szinkronizál, vagy csak színházban játszik. Megnézünk pár filmet, azt látjuk, hogy adott rendezők ugyanazokkal a színészekkel dolgoznak az összes filmjükben. Nekem is vannak fiatal kollégáim, akik panaszkodnak, hogy egyáltalán nem is hívják castingra őket, pedig nagyon ügyesek és tehetségesek. Most még jobban ismeretségi alapon mennek ezek, mint amikor én voltam fiatal. Régen azért a rendezők eljártak vizsgaelőadásokra, és hívták onnan az embereket, most ez megfordult, és a színésznek kell állandóan menni, és jelentkezni, hogy itt vagyok, szeretném csinálni.

Szokott castingokra járni?

Nem. Ebben nyilván van hiúság is, nem tagadom. Ha azt mondják, van három színész erre a figurára, és Edit, gondoltunk magára is, akkor azt boldogan megcsinálom. De hogy nézegessem a lehetőségeket, ahhoz én már túlkoros vagyok.

Amikor március 15-én bejelentik az állami kitüntetéseket, szokta figyelni, hogy megkapta-e végre a Jászai Mari-díjat?

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy általában színházak terjesztik fel a színészeket ezekre a díjakra. Én soha nem voltam annyi ideig egy társulatnál, hogy ez bekövetkezzen. Plusz én egy magányos farkas vagyok. Nem tartozom klikkekhez, nincs háttérbázisom.

Akkor nem éli meg csalódásként?

Abszolút nem. Nem érdekelnek az ilyen dolgok, és nem vagyok irigy ember. Aki megérdemli, annak örülök, aki meg nem, az úgyis tudja.

Frajt Edit Fotó: Hajdú D. András - Origo

Amikor elkezdett a Szomszédokban szerepelni, érezte azt, hogy ez megbélyegezte önt, és emiatt nem hívták filmekbe?

Hát lehet. Az emberek szeretnek skatulyákat gyártani, és abba belerakják az embert, és ott hagyják.

Ha visszatekint a pályájára, elégedett a lehetőségekkel, amiket kapott?

Felemás ez. Amiket csináltam, azokkal abszolút elégedett vagyok.

És amiket nem csinált? Mit hiányol?

Nem igazán voltak szerepálmaim. Nyilván megfordult a fejemben, hogy egy-egy szerepet szívesen eljátszottam volna, de ha azok éppen nem találtak meg, akkor sem törtem össze. Lehet, hogy ebben van némi önvédelem is. Most is játszom színházban, járom az országot nyugatról keletre, keletről nyugatra, de egy jó csapattal, jó előadással. Hihetetlenül hálásak az emberek, hogy mondjuk Létavértesre elutazunk, és csinálunk egy jó előadást. Ott nagyon sok szeretetet kap az ember. Úgy érzem, még van bennem potenciál. Ha arról van szó, hogy Magyarországon ismert vagyok-e, akkor azt a Szomszédok-kal elértem. Biztos sokan irigykedtek akkor ránk, mert kivételezett helyzetben voltunk. Ha a korosztályomat nézem, senki sem dolgozik annyit, mint régen.

Látott valami jó filmet mostanában?

Utoljára A három testőr-t láttam a tévében Milla Jovovich-csal, az a feldolgozás nagyon tetszett nekem. De én az olyan típusú filmeket szeretem, mint például a Becstelen brigantyk, amiben szellem, humor, érzelem van. Az zseniális, bármikor meg tudom nézni.

Melyik volt az utolsó magyar film, amit nagyon élvezett?

Szabó Istvántól A napfény íze.