Májusban Oscar Isaac és Carey Mulligan fakadt dalra a mozikban, most meg Keira Knightley énekel New York különböző csücskeiben a Szerelemre hangszerelve című romantikus vígjátékban. Ezektől a meglepő mutatványoktól elámulva összegyűjtöttük a filmtörténet legemlékezetesebb, színészek által elkövetett éneklős produkcióit. Ford Fairlane megmutatja a senkiházi popszakmának, mi is az a rockandroll, Jennifer Connelly a sötétségből előlépve búg érzéki hangon a fülünkbe, Paul Newman pedig énektudás nélkül is elvarázsol bárkit.

 

Hogy kellően izgalmas legyen a toplista, ezúttal kihagytuk belőle a zenés filmeket, a musicaleket, az énekesekről szóló életrajzi filmeket, és kizárólag olyan műfajú alkotásokból válogattunk, amelyektől nem várná az ember, hogy egy ponton dalra fakadnak bennük a színészek.

13. Jack Black: Let's Get It On (Pop, csajok, satöbbi, 2000)

Jack Black egy Barry nevű hanglemezbolti eladót játszik, ő a világ legkiállhatatlanabb zenesznobja. Aki szerinte hitvány, nyálas zenét akar vásárolni, azt gúnyos megjegyzések kíséretében üldözi el az üzletből. Nem csoda, hogy főnöke (John Cusack) még pénzt is hajlandó felajánlani, csak hogy munkatársa ne lépjen fel újdonsült együttesével a barátnője által szervezett bulin. Barry azonban hajthatatlan, így érkezünk el ehhez a zseniális produkcióhoz.

Kiderül, hogy Barry is képes a belátásra, és polgárpukkasztás helyett egy soulslágert énekel el Marvin Gaye-től. Még

hozzá frenetikus módon. Jack Black a Rocksuli-ban később folytatta a tudatlan tömegek könnyűzenei ízlésformálását, valamint van egy viccmetált játszó zenekara, a Tenacious D.

- - -

12. Heath Ledger: Can't Take My Eyes Off You (10 dolog, amit utálok benned, 1999)

A fiatalon elhunyt Heath Ledger karrierjének első nagy sikere ez az imádnivalóan aranyos, Shakespeare Makrancos hölgy-ét gimnáziumi környezetbe átültető tinifilm volt, amelyben nem csupán sármjával, hanem a hangjával is hódított. Az ausztrál színész alakította az iskola rosszfiúját, akiről olyan pletykák keringtek, hogy eladta a máját, illetve hogy egyszer felgyújtott egy rendőrt, ezért aztán annál nagyobb volt a meglepetés, amikor lecsúszott egy lámpaoszlopon, és egyéb musicalekből ellesett mozdulatok kíséretében elénekelte a Can't Take My Eyes Off You-t a focipálya lelátóján. Ennek már a fiú addigi összes próbálkozását lepattintó Julia Stiles sem tudott ellenállni.

A dalt először Frankie Valli and The Four Seasons vitte sikerre 1967-ben, a népszerűsége azóta is töretlen. Feldolgozta többek közt Lauryn Hill, a Manic Street Preachers és a Muse is. Filmekben is előszeretettel használják, hallhattuk a Bridget Jones naplójá-ban, az Összeesküvés-elmélet-ben és A szarvasvadász-ban is. Erős mezőny, de a Can't Take My Eyes Off You legemlékezetesebb felhasználása alighanem már mindörökké Heath Ledger nevéhez fog fűződni.

- - -

11. Perczel Zita: Kislány, kezeket fel! (Az új rokon, 1934)

Makacsul tartja magát nálunk az a vélekedés, hogy a legjobb magyar vígjátékok a két világháború között készültek. Látva a Meseautó-ban is szereplő Perczel Zita táncolós-éneklős magánszámát Az új rokon című 1934-es vígjátékból, nehéz vitába szállni ezzel az állásponttal. Már attól bele lehet bolondulni Zitába, ahogy csípőre teszi a kezét - és akkor magáról a dalról még nem is beszéltünk. Legszívesebben a teljes dalszöveget idemásolnám, de most elégedjünk meg az új zenei stílus térhódításáról szóló tökéletes strófák legtökéletesebbikével: "Szerelmi téren, kérem, ez remek / Divatba hozták ezt a gengszterek".

Zita egy Amerikából hazatérő lányt játszik a filmben, aki a Kislány, kezeket fel! eléneklésével rögtön felpezsdíti a rokonai álmos vidéki életét. Később már egy pesti mulatóban adja elő a dalt, ugyanazzal a bájosan ügyetlen mozgásával. A régi magyar filmekben több ilyen éneklős gyöngyszemet is lehet találni. Almavary Babáry mikroblogján akadtunk rá egy csodálatos részletre A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mikszáth-feldolgozásból, melyben Jávor Pál mutatja meg, hogyan is mulat egy dzsentri.

- - -

10. Diane Keaton: It Had To Be You / It Seems Like Old Times (Annie Hall, 1977)

Woody Allen neurotikus vígjátékában Diane Keaton kétszer is a mikrofon elé áll, és mindkétszer a két főszereplő párkapcsolatának aktuális állapotát tükrözi a dal, amit elénekel. Először Annie első fellépését látjuk egy klubban, ahol az It Had to Be You-t adja elő. Szinte senki sem figyel rá, és az összes lehetséges háttérzaj is hátráltatja a koncentrálásban, asztaltologatás, telefoncsörgés, tányércsörömpölés. De ez igazából nem számít semmit, mert tele reménnyel egy nagy találkozásról énekel.

Második alkalommal ideális körülmények között látjuk fellépni a profi énekesnővé váló Annie Hallt. A dalban viszont már a régi időkről énekel, pontosabban azokról a közös pillanatokról, amik vannak olyan tökéletesek, hogy a régi időkre emlékeztessék. A fellépés után már osztott képernyőn mutatják a két főszereplőt, ahogy teljesen máshogy értelmezik a pszichológusuknál ugyanazokat a párkapcsolati problémákat.

- - -

9. Jennifer Connelly: Sway / The Night Has Thousand Eyes (Dark City, 1998)

A Dark City című sci-fi ugyan 1998-ban debütált a mozikban, de a tíz évvel később DVD-n megjelent rendezői változatig kellett várni, hogy Jennifer Connellyt a saját hangján hallhassuk énekelni (a moziverzióban Anita Kelsey szólaltatta meg a két dalt). Connelly hangja ugyan bizonytalanabb, de jobban illik klasszikus szépségéhez, ártatlanságot sugalló megjelenéséhez. A Sway eredetileg egy ötvenes években íródott mambódal volt, amelyet sok más zenész mellett Dean Martin is feldolgozott. A The Night Has a Thousand Eyes-t jelentősen áthangszerelték és lelassították Bobby Vee tengerparton viháncolós verziójához képest.

A két dalnak elhanyagolható a dramaturgiai szerepe, viszont sokat hozzátesz a film sötét tónusú, sejtelmes hangulatához. A Dark City sokat merített a film noir-okból, és azokban szinte mindig van egy füstös lokálban játszódó jelenet egy érzéki hangon búgó bárénekesnővel. Itt Jennifer Connelly húzódik ki a sötétségből, és bűvöli el a közönségét, köztük William Hurtot, a bárpultot támasztó rendőrnyomozót.

- - -

8. Julie Christie: Bushes and Briars (Távol a tébolyult tömegtől, 1967)

Talán ez a legkevésbé ismert film a listán szereplők közül. Hozzám is csak azért jutott el, mert cserediákként kikaptam egy állandó parfümfelhőben járó angol irodalom-tanárnőt, aki feladta kötelező olvasmánynak Thomas Hardy regényét. Eleinte sokat szenvedtem a 19. századi brit angol nyelvezettel, de a végére aztán nagyon megszerettem a könyvet. Később, amikor megtudtam, hogy készült belőle egy feldolgozás, amiben Julie Christie szerepel, tudtam, hogy ezt a filmet látnom kell. Egy régi angol népdalt énekel benne, és az egész jelenetet olyan ügyesen rendezték meg, hogy kicsiben ott van benne a Távol a tébolyult tömegtől egész története.

Elámulva, nyitott szájjal hallgatják a gyönyörű éneklést az egybegyűltek, az asztal túlsó végén pedig a szomszédos földesúr (Peter Finch) habarodik bele pillanatok alatt Bathshebába. Fontos azonban, hogy a nőt egy bontott fal választja el a többiektől. Az öntörvényű, függetlenségéről nehezen lemondó Bathsheba a zárkózott földesurat, illetve az éneklése közben furulyázó birkapásztort is kikosarazza. A nagy elsöprő szerelemre vár, ami egy katonatiszt (Terence Stamp) képében fog elérkezni hozzá. A regénynek idén fog érkezni egy újabb moziváltozata, amelyben Carey Mulligan játssza majd Bathshebát.

- - -

7. Andrew Dice Clay: I Ain't Got You (Ford Fairlane kalandjai, 1990)

A világ legtöbb részén már régen elfelejtkeztek a Ford Fairlane kalandjai-ról, Magyarországon azonban a mai napig kultikus rajongás övezi Nagy Feró mocskosszájú szinkronja miatt. Ebbe a toplistába viszont pont egy olyan két perc miatt került be a film, amely a Beatrice egykori frontembere nélkül is zseniális. Ha már a nyomozása egy hollywoodi zenestúdióba vezette, Ford jól megmondja a magáét a senkiházi popszakmának. Szerinte "a macska is muzikálisabban vernyákol dugás közben", mint az éppen egy erőtlen, semmilyen dalt feléneklő sztárocska, akit aztán letessékel a színpadról, és helyette ő mutatja meg, mi is az a rockandroll.

Aki a részletet látva nem érti, miért nem lett rocksztár a filmben Fairlane-ből, azoknak mondjuk, hogy a főhős egy őszinte pillanatában később elárulja, hogy ez az egyetlen szám, amit jól el tud énekelni. Andrew Dice Clay a való életben sem futott be komoly színészi karriert, ellenben stand-up komikusként sokáig a csúcson tudott maradni. Az I Ain't Got You című dal sok feldolgozást megélt az évtizedek során, mi a The Animals verzióját ajánljuk összehasonlítás gyanánt.

- - -

6. Carey Mulligan: New York, New York (Shame - A szégyentelen, 2011)

Amikor elkezdtem agyalni a legjobb éneklős jeleneteken, elsőként ez ugrott be, mivel teljesen váratlanul ért a New York, New York Carey Mulligan szívhez szóló előadásában. Előtte csak az iszonyú nyomasztás ment a filmben, és nézhettem egy lelki sérült, szexfüggő férfi (Michael Fassbender) magányos szenvedését. Aztán jött Mulligan, és nem csak engem bűvölt el, hanem az addig érzelmeknek még csak jelét sem adó férfinak is könnycseppek jelentek meg a szemében.

Mulligan és Fassbender egy testvérpárt alakítanak, akik különbözőbbek már nem is lehetnének egymástól. Brandon zárkózott és rideg, Sissy viszont szinte éhezik a szeretetre és a figyelemre. A nő felszínre hozza a férfi addig elnyomott érzelmeit, és ennek hatására Brandon még egy szokványos randevúval is megpróbálkozik. A dalt először Liza Minelli énekelte el Martin Scorsese New York, New York című filmjében, és csak két évvel később készült el Frank Sinatra legendás feldolgozása.

- - -

5. Christiane Harlan: Der Treue Hussar (A dicsőség ösvényei, 1957)

Stanley Kubrick háborús filmjének zárójelenete letaglózó erővel mutatja be, mire is képes egy dal. Az első világháború gyilkos megpróbáltatásairól egy kocsmában próbálnak elfeledkezni a francia katonák. A kocsmáros eléjük rángat egy megszeppent, könnyező német nőt, akire úgy néznek az egyenruhások, mintha egy háborús zsákmány lenne. A Christiane Harlan által alakított lány azonban belekezd egy német népdalba, és félénk, elcsukló éneke fokozatosan elcsendesíti a zsivajt. Varázslat történt, a dalt hallgatva a katonák eltávolodtak pár pillanatra a háború valóságától, és álmodozó gyerekekké váltak.

Harlan volt az egyetlen női szereplő A dicsőség ösvényei-ben. Kubrick a forgatás után feleségül vette, két gyerekük született, és a rendező haláláig együtt voltak. Christiane a színészetet nem folytatta, festményei azonban több későbbi Kubrick-filmben (Mechanikus narancs, Tágra zárt szemek) is feltűntek.

- - -

4. Dean Martin és Ricky Nelson: My Rifle, My Pony and Me (Rio Bravo, 1959)

A westernfilmekben rendszeresen felcsendülnek klassz, fülbemászó dalok, de ezeket leginkább a főcím vagy a stáblista alatt hallhatjuk. Na, de mi van akkor, ha egy pisztolyforgató szereplő fakad dalra? Egy éneklő cowboy nem igazán illik bele egy kemény, leszámolós westernbe, de a Rio Bravó-nak kifejezetten jól áll a zenei betét.

A seriff (John Wayne), régi (Walter Brennan) és frissen kinevezett helyettese (Dean Martin), illetve egy fiatal srác (Rickie Nelson) elbarikádozta magát a seriff irodájában. Gyilkosság miatt börtönbe zártak egy férfit, aki azonban egy befolyásos család tagja, és akinek a testvére mindent megtesz a kiszabadításáért. Mit lehet tenni a várakozás hosszú órái alatt? Hogy kitöltsék az időt, előkerül a gitár, a szájharmonika, és Dean Martin a kalapja alól elénekel egy dalt az elvágyódásról. Arról szól, amiről szinte minden westernfilm: de jó lenne kint lenni a prérin, ahol csak a két legjobb társam lenne velem, a puskám és a lovam.

- - -

3. Isabella Rossellini: Blue Velvet (Kék bársony, 1986)

Jeffrey (Kyle MacLachlan) egy levágott emberi fület talál a fűben, és ezzel kezdetét veszi egy sötét utazás az álmos kisváros felszíne alá, ahol egy bűnökkel teli világ húzódik meg. Jeffrey először csak kíváncsiságból nyomoz, de amikor egy klubban szemtanúja lesz Dorothy (Isabella Rossellini) fellépésének, hirtelen felbuzog benne a vágy. Többé már nem tud parancsolni érzelmeinek, és megtesz bármit, csak hogy a gyönyörű énekesnő közelébe férkőzhessen.

A kék és piros színek csodás egyvelegében buja érzékiséggel énekli el Rossellini a Blue Velvet-et. Már csak ennyi miatt felkerült volna a listára David Lynch remekműve, de ennél is többről van itt szó: egy fontos fordulóponthoz ért itt a film, egy ember élete fordult fel fenekestül a dal hallatán. Jeffrey mellett ülő szőke lány (Laura Dern) is rögtön fészkelődni kezd, tudja, hogy a srácot elveszítette.

- - -

2. Julie Delpy: A Waltz for a Night (Mielőtt lemegy a nap, 2004)

Kilenc év telt el a Mielőtt felkel a nap-ban látott találkozás óta, de Jesse-ben (Ethan Hawke) azóta is élénken él a bécsi egyéjszakás kaland emléke. Annyira, hogy könyvet írt belőle. A Mielőtt lemegy a nap végére az is kiderül, hogy Celine-nek (Julie Deply) is legalább annyira meghatározó élmény volt az együtt töltött fél nap, csak éppen ő, amit szóban képtelenség kifejezni, dalban mondja el. Az ágy szélén ülve énekli el, milyen csodálatos is volt az az éjszaka. Két ember romantikus egymásra találásának történetét ritkán láthatjuk és hallhatjuk ilyen kedves és elragadó természetességgel előadva. Pedig csak egy gitár kellett hozzá, pár papírra vetett őszinte sor - és persze Julie Delpy.

A dal erejét jól mutatja, hogy az eljátszásával eldőlt minden, és utána már igazából nem is volt mit megbeszélnie Celine-nek és Jesse-nek. A férfi maradt a kanapén, és hagyta, hadd szálljon fel nélküle az Amerikába tartó repülőgép. A Waltz for a Night-ot tényleg Delpy írta, viszont nem a Mielőtt a lemegy a nap-hoz készült, hanem már egy évvel korábban szerepelt a színésznő első szólólemezén, és apróbb változtatásokkal emelték be a filmbe. A dalban ugyan elhangzik Jesse neve, de Delpy egy interjúban elmondta, hogy ez csak véletlen egybeesés, ugyanis a dal születése idején volt az életében egy Jesse nevű férfi.

- - -

1. Paul Newman: Plastic Jesus (Bilincs és mosoly, 1967)

Még csak különösebben jó hallás sem kell hozzá, hogy megállapítsuk, a listán szereplő színészek közül Paul Newman tud a legkevésbé énekelni. Mégis ő lett az első, és most hadd legyek az eddigieknél is leplezetlenebbül szubjektív: azért, mert soha filmdal nem volt rám akkora hatással, mint a Plastic Jesus. Külön kiírtam magamnak egy papírra a szöveget, az ismeretlen szavakat kinéztem a szótárból, és még olyan is volt, hogy amikor nem volt senki a közelemben, akkor halkan elénekeltem. Talán az bátorított fel, hogy Paul Newman is bevállalta, hiába nem tudott sem bendzsón játszani, sem énekelni.

Bekerülése óta Luke (Newman) tartotta a lelket a munkatábor lakóiban. Minden hülyeséget kitalált, csak hogy ne vesszen ki belőlük a remény, még ötven tojást is megevett. Amikor viszont hírét kapta, hogy meghalt az édesanyja, ő is megtört. Fájdalmát, és egyúttal hitét, hogy nem szabad feladni, ezzel az egyszerre bájos, együgyű és komisz dallal fejezte ki, amelynek kezdő sorai hevenyészett magyar fordításban a következőképpen hangzanak: "Nem izgat, ha esik vagy fagy, amíg a műanyag Jézus ott van a kocsim műszerfalán."

- - -

+1 Matt Damon: Scotty Doesn't Know (Euro túra, 2004)

Scottot a ballagása napján dobja a barátnője, de az igazi megaláztatás az aznap esti medencés házibulin várja. Fellép a színpadra az énekes, elmondja, hogy a következő dalt a csajának, a legerkölcstelenebb, legperverzebb szexmalacnak küldi, aztán pedig elénekli, hogy miket is műveltek a lánnyal Scotty háta mögött. Mikor először láttam a filmet, nem hittem el, hogy a punk fickót tényleg Matt Damon játssza, annyira valószerűtlennek tűnt a tetkókkal, testékszerekkel, kifestett körmökkel.

Hogy került a színpadra Jason Bourne? Ő nem az a színész, aki csak úgy elmegy bohóckodni filmekbe. A válasz az, hogy együtt járt egyetemre a tinivígjáték rendezőivel, és éppen Prágában volt a Grimm munkálatai miatt, ahol a Euro túra is forgott. Felkérték, viccesnek találta a cameót, és igent mondott rá. Sajnos csak versenyen kívül tudtuk szerepeltetni Damon színpadi megőrülését, mivel igazából nem ő énekel a jelenetben, csupán eltátogja a Lustra nevű pop-punk együttes számát.