Itt csak az őrültek maradnak életben

2014.08.06. 20:59

Ausztrália 85 százalékát egy kopár és barátságtalan táj fedi le, amelyet a mai napig csak nagy nehézségek árán lehet beutazni. Ezt a sokszor a Vadnyugathoz hasonlított tájegységet Outbacknek hívják, és számtalan rendező és író képzeletét termékenyítette már meg. A múlt héten mozikba került Országúti bosszúban Guy Pearce és Robert Pattinson kénytelen osztozni egy kocsin, miközben átszelik a gazdasági összeomlás utáni Ausztrália belső vidékeit. A filmet látva kedvünk szottyant még több kalandra a világ túlsó felén, ezért összeszedtük az ausztráliai Outbackben játszódó filmek legjobbjait. Mia Wasikowska a tevéket választja az emberek helyett, Guy Pearce női ruhában riszálja magát a sivatagban, Mel Gibson pedig bármit megtesz egy kanna benzinért.

 

8. 1200 mérföld hazáig (Rabbit-Proof Fence, 2002)

Minden nemzetnek szüksége van olyan művekre, melyek bátran szembenéznek múltjának sötét foltjaival, ébren tartják az emlékezetet, és így talán nem ismétlődnek meg a történelmi bűnök. Ez esetben még az unalmas tanár bácsis stílustól sem kell tartani, az 1200 mérföld hazáig ugyanis egy kiváló bevezetés Ausztrália dicstelen múltjába. A film egy megrendítő emberi történeten keresztül mesél az aboriginalok intézményesített elnyomásáról. Hosszú évtizedeken keresztül a gyerekeket elszakították az őslakos szüleiktől, hogy aztán átnevelő táborokban verjék a fejükbe az angolszász kultúrát. Ez a rasszista gyakorlat csak 1970-ben szűnt meg.

1200 mérföld hazáigForrás: InterCom

A filmben három gyerek szökik meg egy ilyen táborból - ahol még a saját nyelvükön sem beszélhetnek -, és 1200 mérföldet gyalogolnak azért, hogy viszontláthassák a szüleiket. Észak felé tartó vándorlásuk során nemcsak az őslakosok alávetettségének újabb és újabb bizonyítékait láthatjuk, de a táj változását is figyelemmel követhetjük, ahogy a kontinens belseje felé haladva, egyre inkább elmaradozik a növényzet, és a sivatagi környezet egyre nagyobb kihívások elé állítja a lányokat. Kenneth Branagh hideglelős érzéketlenséggel játssza az aboriginalok ügyeiért felelős hivatalnokot, aki a fajelmélettől vezérelve tényleg elhiszi, hogy ezzel az embertelen bánásmóddal a hazája üdvét szolgálja.

- - -

7. Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai (The Adventures of Priscilla, Queen of the Desert, 1994)

Akik tervezik, hogy egyszer majd nekiindulnak a kontinens belsejének, azok mindenképpen nézzék meg ezt a road movie-t, mivel szépen végigveszi a látnivalókat Sidney-től az ország középpontjáig, Alice Springsig. Szokatlanabb vezetőket azonban nem is kaphatnánk a túrához: három transzvesztita, akik azért utaznak Alice Springsbe, hogy csillogó ruhakölteményeinkben régi slágerekre tátogjanak. Velük, vagyis Terence Stamppel, Hugo Weavinggel és Guy Pearce-szel együtt ámulhatunk el Ausztrália kietlen belső vidékeinek vad és izzasztó szépségén.

Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjaiForrás: InterCom

Az ott élő emberek azonban még nincsenek felkészülve egy transzvesztita show-ra. Ahol csak megállnak a rózsaszínűre pingált busszal, úgy néznek rájuk, mintha a Holdról jöttek volna. Ezt az értetlenkedést legtöbbször humorosan tálalja a film, de van amikor már nem lehet poénnal elütni a másságtól való és néha erőszakban megnyilvánuló, buta félelmet. Korántsem véletlen, hogy a három főszereplőt egy aboriginal-táborban fogadják el a legkönnyebben, hiszen az őslakosokat is sokáig lenézte és kivetette magából a többségi társadalom.

- - -

6. Wolf Creek - A haláltúra (2005)

A Wolf Creek megnézése után azonban senkinek sem lesz kedve bebarangolni az ausztráliai Outbacket. Ez a kemény és naturalista horror sokáig csak altatja a nézőjét, és leginkább arról szerzünk benyomásokat, milyen lehet átutazni Ausztrália legelhagyatottabb vidékein. Minden irányban végtelen rónaság, órákat kell vezetni, csak hogy lássunk egy másik embert. Nappal megveszünk a hőségtől, éjszaka pedig, ha kempingezésre adjuk a fejünket, több réteg ruhába kell bebugyolálunk magunkat, olyan hideg van. Azt is megmutatja azért, hogy miért érdemes alávetnünk magunkat ezeknek a megpróbáltatásoknak: a Wolfe Creek a Föld egyik legnagyobb meteoritkrátere, amelynek a szélén állva valóban áterezheti az ember, milyen aprócska porszem is a tájban.

Wolf Creek - A haláltúraForrás: Budapest Film Kft.

A film hosszúra nyújtott felvezetése elülteti bennünk a gondolatot, hogy milyen sérülékeny is lehet az ember, ha ilyen kietlen tájakra téved, egy kockás inges őrült alak feltűnésével pedig megmutatja, hogy milyen az, ha az összes félelmünk valóra válik. Ha a három turista ki is szabadul a sorozatgyilkos fogságából, nincs hova menekülniük. Szikrázó napsütésben róják a félsivatagot, vaksötétben iszkolnak, hajnali ködben bolyonganak - igazából mindegy, mivel a táj nem ereszti őket. A Wolf Creek azért különösen félelmetes, mert amellett, hogy egy vérengző emberi fenevadat küld az átlagember ellen, még a tájat is ellene fordítja. Így aztán tényleg szinte semmi esély sincs az életben maradásra.

- - -

5. Tracks (2013)

Felejtsük el végre Krokodil Dundee-t, ugyanis itt van Robyn Davidson, az Outback igazi túlélője. A Tracks Robyn igaz történetét meséli el, aki a hetvenes években négy teve és egy kutya társaságában elsétált Alice Springsből az Indiai-óceánig. Az átkelés kilenc hónapig tartott, előtte pedig két éven át csak az utazásra készült: tevéket idomított és kitanulta, hogyan lehet életben maradni a sivatagban. Az utat végül a National Geographic szponzorálásával tudta megvalósítani, azzal a feltétellel, hogy cikket ír belőle, és havonta megkeresi őt egy fotós.

TracksForrás: The Weinstein Company

John Curran rendező nem merül el a filozofálgatásban, pont annyi időt tölt el a nő indítékainak taglalásával, amennyit ez a téma érdemel, és inkább a felkészülésre, aztán pedig az utazásra koncentrál. Nincsenek robbanások, mégis mindvégig lebilincselően izgalmas a film, hiszen egy bátor ember életének legnagyobb kalandja bomlik ki a szemünk előtt. Volt idő, amikor Julia Roberts is komolyan fontolgatta, hogy eljátssza Robyn Davidsont. Nagy szerencse, hogy csak most, és olyan fiatal és friss színészekkel valósult meg a film, mint Mia Wasikowska és Adam Driver. Róluk tényleg elhiszi az ember, hogy annyira hajtja őket valami belül, hogy beveszik magukat a vadonba.

- - -

4. Mad Max 2 - Az országúti harcos (1981)

George Miller rendezőnek a Mad Max-sorozat második részében sikerült a legemlékezetesebb módon összeboronálnia a westernt a posztapokaliptikus filmekkel, de ahhoz, hogy ez az őrült, benzinmámorban szédelgő világ működjön a vásznon, ahhoz nagy szükség volt a tájra is. A sivatag kopársága hatásosan tükrözi a szűkölő energiaforrásért egymást halomra gyilkoló emberek lelki világát, végtelenségével pedig tökéletes helyszínévé válik a sorozat megállást nem ismerő autós hajszáinak.

Mad Max 2 - Az országúti harcosForrás: Mokép

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legtöbb embernek a Mad Max-sorozat nyomán rögzült egy kép a fejében Ausztrália belsejéről. Egy olyan napégette pusztaság, ahol csak a Maxhez hasonló, kemény fickók tudnak elboldogulni. Ezért is meglepő, hogy az évtizedeket késő, és jövőre végre mozikba kerülő negyedik részt végül nem Ausztráliában, hanem Namíbiában forgatták. Hogy miért váltottak kontinenst? A természetet még a filmipar sem tudja megregulázni: a forgatásra kinézett ausztráliai helyszínt özönvízszerű eső öntötte el, amitől a kietlen rónaság kizöldült és virágba borult.

- - -

3. Piknik a Függő Sziklánál (Picnic at Hanging Rock, 1975)

Peter Weir (Holt költők társasága, Truman Show) második nagyjátékfilmje nyugtalanító és misztikus thriller, melyben egy viktoriánus korabeli lányiskola növendékei és tanárai piknikezni indulnak a címbéli hegyhez és hárman közülük sohasem térnek vissza. Aki teljes körű magyarázatra vágyik, az csalódni fog, aki viszont hagyja, hogy bevonja magával az álomszerű hangulat, az imádni fogja ezt az utazást a tinédzser lányok felfűtött érzelmi világának labirintusán át a vulkanikus eredetű és varázslatos formavilágú Függő Sziklához.

Piknik a Függő SziklánálForrás: Örökmozgó

Könnyű azt mondani egy filmre, hogy a táj külön szereplővé lép elő benne, annál nehezebb viszont megfogalmazni, hogy pontosan milyen szerepet is tölt be a táj. Az mindenesetre biztos, hogy elméletek sorát lehet gyártani arról, mit is szimbolizál a filmben a Függő Szikla. Mivel a harisnyájukat és fűzőiket levetve, átszellemülve vágnak neki a lányok a hasadékoknak, a feminista olvasat is nagyon meggyőző tud lenni, de legalább annyira megállja a helyét, ha a történelemmel és kulturális különbségekkel érvelünk. A hegy az ősi kontinenst jelképezi, egy teljesen ismeretlen világot, amelynek befogadására nem lehettek teljesen felkészülve a telepesek első néhány generációja.

- - -

2. Az ajánlat (The Proposition, 2005)

Elég akár csak egy képet látni az Outbackről, és máris mindenki meg van győzve arról, hogy ez a táj tökéletesen megfelel westernfilmek forgatásához. Ráadásul még a történelme is hasonlít az amerikai Nyugatéhoz. Mégis, egészen a múlt évtized közepéig kellett várni, hogy elkészüljön egy olyan ausztrál western, amit aztán rajongástól elcsukló hangon lehet emlegetni a műfaj nagyjaival együtt. Az ajánlat Leone és Peckinpah nyomdokain haladva tapicskol a porban és az izzadtságban, valamint festi vörösre a tájat a lemenő nap és sok-sok vér segítségével.

Az ajánlatForrás: Mokép

Az ajánlat szereplői nem ismernek kegyelmet és nincs határa a brutalitásuknak. Hazugság lenne őket azzal mentegetni, hogy az Outback tette őket ilyenné, mindenesetre a sivár táj tökéletes lenyomata a lelküket eluraló pokolnak. Az Angliából Ausztrália belsejébe áthelyezett Stanley kapitány (Ray Winstone) úgy próbál véget vetni az erőszakhullámnak, hogy a Burns-testvérek közül előbb elfog kettőt, aztán Charlie Burnst (Guy Pearce) egy ördögi paktum kíséretében engedi szabadon: csak úgy mentheti meg a haláltól az öccsét, ha cserébe megöli a legkegyetlenebb Burnst, Arthurt (Danny Huston). A forgatókönyvet Nick Cave írta, a film hipnotikus hatású zenéjét pedig Warren Ellis-szel közösen szerezte.

- - -

1. Vándorrege (Walkabout, 1971)

Azok közül a filmek közül, amelyek az Outbacket választották helyszínül, a Vándorrege használja ki a leginkább a tájban rejlő tengernyi lehetőséget, és amellett hogy gyönyörűen van fényképezve, még szerteágazó pszichológiai, történelmi és kulturális tartalmakkal is feltölti a sivár vidéket. Első látásra egy szimpla túléléstörténetnek tűnik, de aztán mind közül ez a road movie merül el a legmélyebben a tájban és az emberben.

VándorregeForrás: Mokép

Az apa nem bírja tovább, és miután kihajt a két gyerekével a sivatagba, végez magával. A tízéves fiú (Luc Roeg) és a tizennégy éves lány (Jenny Agutter) bolyongani kezd a vörösen izzó pusztaságban, és csak azért menekülnek meg a szomjhaláltól, mert összetalálkoznak egy aboriginal fiúval (David Gulpilil), aki népe hagyományait követve, hat hónapon keresztül egyedül járja az Outbacket. A furcsa csapat vándorolni kezd, egyre inkább otthon kezdik magukat érezni a természetben, a helyi fiú és a lány még vonzódni is elkezd egymáshoz, de a berögzült kulturális különbségek végső sorom megakadályozzák, hogy valójában megértsék egymást. A végén aztán nem marad más, csak egy emlék egy utazásról, amibe élete végéig kapaszkodhat az ember.

Nicholas Roeg operatőr volt, mielőtt rendezni kezdett, és ez meg is látszik a film minden egyes képkockáján. Angolként egy kívülálló kezdeti rácsodálkozásával és éleslátásával rögzítette az ausztrál táj lényegét, és közben olyan, a világ bármelyik részén érthető témákat boncolgatott, mint a nagyvárosi ember ellentmondásokkal terhelt kapcsolata a természettel. az ébredező szexualitás, az eltérő kultúrájú emberek közti kommunikáció nehézsége.